Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
1964. május 31, vasárnap 3. oldal Önkéntes rendőrökkel a közutakon Kecskeméten és környékén az esztendő öt hónapjában ösz- szesen 125 közúti baleset történt. E szerencsétlenségek kilenc halálos áldozatot és 121 sérülést okoztak. Az emberélet megmentése tehát szükségszerűen megköveteli a fokozott ellenőrzést, a szabálytalankodók minden eszközzel való figyelmeztetését. A rendőrség közlekedési alosztálya ennek érdekében támaszkodik az önkéntes rendőrökre, a közúti közlekedés társadalmi őreire. Legutóbb három napon keresztül nyújtottak segítséget, feláldozva szabad idejüket, ezek a társadalmi aktívák. Első nap Ezen az estén a rendőrjárőrt két önkéntes rendőrrel, Németh Ignáccal, az Állatforgalmi Vállalat dolgozójával és Balogh Mihállyal, a 9. sz. AKCV gépkocsivezetőjével egészítették ki. Alig indultunk el, máris akadt egy szabálysértő, Váradi László személyében, aki elmulasztotta a megállást az „Állj! Elsőbbségadás kötelező!” jelzőtáblánál. — Igazuk van, de — s ezután következett a szabadkozás. A figyelmeztetés mellett az önkéntes rendőrök szabálysértésért feljelentették. Nagy volt a forgalom Kecskeméten, mégis igazoltatták a KA 91—79 rendszámú rokkantjármüvet. Kun Imre jogosítvány nélkül vezette fia járművét. Ifjú Kun Imre, amikor megkérdezték tőle, tudja-e, milyen felelőtlenül járt el, ennyit válaszolt: — Egy kis időre adtam csak... Arra azonban nem gondolt, hogy a nagy forgalomban ez milyen veszéllyel jár. Fejlesztik az állatállományt (Tudósi tónktól.) A felsőszentiváni Űj Élet Termelőszövetkezet jövedelmének több mint hatvan százalékát az állattenyésztés és -tartás biztosítja. Az idei évben ismét lépéseket tesznek annak érdekében, hogy az eddigi állományt tovább fejlesszék. Jelenleg 130 fejőstehenük van, s ezt 230-ra akarják növelni. A hizlaláshoz szükséges alapanyagot is saját gazdaságukban állítják elő. A múlt évben 450 hízott marhát adtak át a népgazdaságnak. Jelenleg 310 hízó marhájuk van, amit folyamatosan leszállítanak. Mindez nagy mértékben hozzájárul a szövetkezet gazdálkodásának további javításához, illetve a gazdálkodás biztonságának megteremtéséhez. M. J. Gépjármű-ellenőrzés! A Halasi úton megelőztünk egy vontatót. Lendült a tárcsa, s a Kecskeméti Gépállomás vontatója megállt. A vontató vezetője, Bakos József, kissé idegesen mutatta okmányait. Az izgalom jogos volt, hiszen a VB 35—90 rendszámú vontatónak, amely maga után húzott egy pótkocsit, egyáltalán nem működött a fékberendezése. Nemcsak a vontató vezetőjét terheli mulasztás, de a garázsmestert is. aki ilyen műszaki állapotban engedte közútra a járművet. Mindkét rendszám visszakerült a rendőrségre. Második nap Délután 5 óra. Norek Lajossal, az iparitanuló-iskola oktatójával és Márk Andrással, a Lakatosipari Vállalat dolgozójával együtt vonult ki a rendőr- járőr. A Budapest—Kecskemét közötti úton cirkáltunk. Előttünk egy 125 köbcentiméteres motor- kerékpár csalinkázott az úton. Deák István szobafestő jogosítvány nélkül vezette a KN 49— 91 rendszámú motorkerékpárt. Az igazoltatáskor más is kiderült. Válik János nemrég vásárolta a motorkerékpárt, de „elfelejtette” átíratni, s megjavíttatni. A fékek ugyanis nem működtek. Hiába a könyörgés. Le kellett szerelnie a rendszámtáblát. Válik Jánosnak ezenkívül más is terhelte a lelkiismeretét, hiszen átengedte a vezetést Deáknak, akinek nem volt jogosítványa. Ezen az úton ebben az időszakban a legnagyobb a forgalom. Egymást érik a teherautók, személygépkocsik, motorkerékpárok. Ilyenkor „be-becsúszik’ egy-két szabálytalanság is ... Rémülten néztük az egyik kanyarban az AC 39—47 rendszámú, zöld színű Moszkvics előzését. Bélteleki Gergely, a Szegedi Orvostudományi Egyetem gépKo- csivezetője azonban „kötötte az ebet a karóhoz”. — Beláttam az útkanyarba, nem szabálytalankodtam. Szerencséjén múlott, hogy nem érkezett vele szerbben jármű, akkor talán már szabadkozni sem tudna. Éjszaka volt, amikor Solt felől Kecskemét irányában haladtunk. A rendőrségi gépkocsi vezetője hirtelen balra rántotta a volánt, ugyanabban a pillanatban felcsikorognak a fékek. Mellettünk egy kivilágftatlan lovaskocsi ballagott. Borsodi Ferenc fü- löpszállási lakos kocsijának alján azonban ott himbálódzott a lámpa. — Nem világít? ... Ejnye, elfelejtettem bele petróleumot tölteni ... Gépkocsivezetőnk nyel egyet, de nem szólt. Ez a feledékeny- ség négy ember halálát okozhatta volna. Harmadik nap Délelőtt kezdtük az ellenőrzést, s a csekély forgalom ellenére is súlyos mulasztásokat tapaszaltunk a közutakon. Motorkerékpárosok közül kettő jogosítvány nélkül vezette járművét egy vontatóvezető, kissé be- szeszelve ült a traktor nyergébe. Dél felé járt az idő, amikor riasztották a rendőrjárőrt. Súlyos baleset történt Kiskunfélegyházán! A Vörös Hadsereg útja 14. számú ház előtt jó néhány ember, megrémült asszony állt. A kövezeten vértócsa, tőle előbbre az SA 16—97 rendszámú tehergépkocsi. A gépkocsivezető, Terescsényi Endre tanulóvezető, akit Ra- konczai Béla oktatott, idegességében alig tudta elmondani a történteket. — Velem szemben egy személykocsi jött... Amikor elment, észrevettem, hogy balról egy gyermek rohan át az úttesten. Fékeztem, jobbra rántottam a volánt, de a gyermek olyan közel volt, hogy ... Később a kórházban tudtuk meg, hogy Szabó László nyolcéves kisfiú a baleset következtében meghalt. A gyermek nem nézett körül, mielőtt az úttesten átszaladt volna ... Három nap néhány jellemző esetét adtuk közre, amelyből mindenki lemérheti, hogy nagyon sok a közutakon a szabálytalanság, a figyelmetlenség. Óvatosan, a szabályoknak megfelelően, nagy körültekintéssel közlekedjünk: Vigyázzunk egymás életére, testi épségére. Gémes Gábor Milliók nevében (T. P.) Befejeződtek az Országos Béketanács által meghirdetett és megyénkben is megrendezett leszerelési hónap eseményei. Amikor a rendezvényeket lebonyolító, szervező operatív bizottságok megyeszerte megalakultak, még az ebben tevékenykedők sem gondolták, hogy ilyen tömegméretű megmozdulás követi majd munkájukat. Mint kiderült, az emberek, megyénk dolgozói is a korábbinál jóval nagyobb érdeklődéssel figyelik a világban végbemenő változásokat, a nemzetközi élet híreit, s ezen belül is azokat a folyamatokat, amelyek egyre inkább a béke oldalán síkraszálló haladó erők növekedését bizonyítják. Egyre kevesebb a világ, az az emberiség dolgai, jövője iránti közömbösség, s egyre fokozódik az őszinte vágy a cselekvésre, a tettekre, a béke ügyéért való öntevékeny munkálkodásra. Nagy része van ebben azoknak a nemzetközi eseményeknek is, amelyeken keresztül szinte mindenki, aki csöppet is józanul gondolkozik, lemérheti: Egyre több ország népe választja az általunk követett utat, a szocializmus útját, s ma már nemcsak az európai és ázsiai kontinensen, de a távoli amerikai földrészen és Afrikában is megtaláljuk a velünk egy nézeteket valló, közös célokért küzdő országokat. Egyre világosabb — éppen az említett országok, mint Kuba, Algír és legutóbb Egyiptom, állásfoglalásai alapján —, hogy a gyarmati népek, s a már felszabadult gyarmati országok legjobb segítője, az antiimperialista küzdelmek legáldozatkészebb támogatója, minden esetleges vádaskodással szemben, a Szovjetunió, s a már szocializmust építő országok nagy közössége. Latin-Amerikában nagy az érdeklődés Magyarország iránt Boldizsár Iván, a New Hungarian Quarterly főszerkesztője hazaérkezett kéthónapos latin-amerikai előadó-kőrútjáról. Tapasztalatairól így nyilatkozott: — Utam első része Brazíliába vezetett. Sao Paulóban a Brazil írók Szövetségében előadást tartottam a mai magyar irodalomról. Láttam milyen nagy az érdeklődés az ott megnyílt magyar kiállítás iránt, mindennap húszezres tömeg kereste fel. — A többi dél-amerikai országban az ottani irodalmi körök, illetve egyetemek meghívására utaztam. Montevideóban a Marcha című folyóirat vendégeként a mai magyar irodalom irányzatairól adtam elő. Az Anteo nevű irodalmi klubban a napi- és időszaki lapok kulturális rovatvezetőivel és színikritikusaival beszélgettem, az El Galpon színházban pedig színészek és rendezők előtt ismertettem Budapest színházi életét, a mai témájú magyar darabokat és külföldi szerzők műveinek magyarországi színpadra vitelét. — Érdekes napokat töltöttem San- tiagóban. Meglátogattam Pablo Ne- rudát a Csendes-óceán partján levő Isla Negra-i házában, amely tele van a nagy chilei költő magyar- országi látogatásának emlékeivel és műveinek magyar fordítású köteteivel. Boldizsár Iván Mexico Cityben, Santiagóban és Limában tartott még előadásokat. Mint elmondotta, Magyarország iránt az érdeklődés vá rakozáson felül nagy volt. Az elő adásokra és vitákra sok fiatal író elhozta magával József Attila verseinek Buenos Airesben megjelent, bizony eléggé gyenge fordítását, azzal, hogy többet szeretne tudni arról az országról, ahol az emberek ilyen verseket írnak és olvasnak. nadrágot visel. Az utóbbit nem- csak a divat, hanem amiatt is, mert a mindenüvé befurakodó homok nem respektálja őt sem. Cigarettázik, s kezén, lábán a köröm ízlésesen lakkozva. Mai fiatal. Nemcsak a külsejében. Ahogy megszólal — kunos arcán a megfontoltság és a mosoly keveréke —, s amit mond, mintegy tükörképét nyújtja a népből jött értelmiségi fiatalok, a mi neveltjeink típusának. A Szolnok megyei Rákóczi- falvára való. Édesapja (mástól tudom meg, hogy 19-ben vöröskatona volt), az egyik ottani termelőszövetkezet alapító tagja, két esztendeje halt meg, egy nappal előbb, hogy Erzsiké Tö- rökszentmiklóson, a mezőgazda- sági technikumban érettségizett. A családfő elvesztése nemcsak mérhetetlen fájdalmat szül a Varga családban, de növeli a gondot is. Úgy látszik: Kútbaesik a lányka vágya, terve, hogy tovább tanuljon. Talán ki lehetne verekedni ösztöndíjat, ám ruházkodni is kell, a járulékából élő édesanyja, s három, családos testvére azonban ebben nem segítheti. Tavaly márciusig szintén a tsz-ben gyakornokos- kodik hát, aztán Gödöllőre kerül, az agráregyetemre, alkalmazotti beosztásba. Többre hivatott, s ezt hamarosan észreveszik az egyetem vezetői is. — Április 1-én foglaltam el az állást — mondja —, de 5-én már Csengődön voltam. Így aztán a fizetésemen kívül a kutatók munkájának segítéséért is kapok pénzt. Az elmúlt télen az egyetemen feldolgoztam a kísérletek tavalyi eredményeit, s januárban iratkoztam be a levelező tagozatra ... Sorsommal tökéletesen meg vagyok elégfedve. Hogy úgy mondjam, elképzeléseim szerinti, ideális élet ez számomra. Nem tagadom — folytatja megfontoltan —, először féltem, mi lesz velem, itt, idegenben, de névrokon házigazdámék, Varga bácsiék (a férfi egyébként a községi legeltetési bizottság elnöke) roppant kedvesek hozzám. Ügy érzem magam kő zöttük, mintha a családjuk tag ja volnék. Tavaly a vasárnapo kát is itt töltöttem, az idér azonban, mint egyetemi hallga tó, hétvégén mindig felutazon Pestre, konzultációra. A községben már lejövetelen első napjaiban megteremtetten a KISZ-szervezettel a kapcsola tot, hiszen öt év óta én is KISZ ista vagyok. Nagyon jó társaság alakult ki a csengődi fiatalol körében. Munka, tanulás — minderre megvan a lehetőségem. Sajátos beosztásomnál fog va az előbbi nagyban hozzásegít a tanulás sikeréhez. A növénytermesztéstan anyagát például jobban megértem, min azok, akik csak könyv illusztrációiból ismerhetik meg a különböző növényeket. A munkán által rákényszerülök — persze örömteljes kényszerűség ez — hogy tudjak „olvasni” a természetből is. Művelődés? Télen, amikoi visszamegyek Gödöllőre, hetenként kétszer is felkeresek egyegy fővárosi színházat. Itt, Csengődön, a tv-ben nézem meg a színielőadásokat. Az új, mai témájú darabok érdekelnek. Nagyon szeretek olvasni is. A regények közül is a modernekért rajongok. Érdekes, a Rozsdatemetőt, Horváth Terivel, előbb színházban láttam, s az előadás nyomán olvastam el a könyvet. Tetszett a színdarab, s a regény is. Táncolni is szeretek. Nagyon. Azt kérdi, kutató leszek-e? Még nem tudom. De egyáltalán nem olyannak képzelem el a tudós nő modern típusát, aki feketekeretes pápaszemet hordva mosolyogni sem mer, mivel fél, hogy odalesz a tekintélye . .. Amíg beszél, egyre fut a homok. Mintha ki akarná magát tombolni, mert egy-két év múlva úgyis megfékezik. Igen, a mostohaságot szülő szilaj természeten úrrá lesz az ember ezen a vidéken is. És ebben a „hatalomátvételben” Erzsinek, a famulusnak sem kicsi a szerepe. Tarján István Az is nyilvánvalóvá válik ma már minden újságolvasó előtt, s a különösebb politikai képzettség nélküli emberek is megérthetik az összefüggést, hogy a szocializmust építő országok eddigi eredményei, gazdasági sikerei nincsenek hatás nélkül a felszabadulási mozgalmakra. Azok az országépítő tettek, amelyek évről évre születnek nálunk, a mi hazánkban és a mi megyénkben is, igenis kihatnak a szabadságukért küzdő népek mozgalmaira. Szinte erjesztik az elnyomás alatt élők tudatát, és a már függetlenné vált országok példája mutatja előttük az utat, saját függetlenségük kivívásának az útját. Ilyen összefüggésben nézve, érthető és világos: Nem lehet hatás nélküli az a mozgalom sem, amely a békeszerető népek nevében a leszerelést, a háborús konfliktusoknak elvetését, s helyette a tárgyalást, a békés gazdasági versenyt tűzte ki feladatul. A leszerelési hónap csak egyetlen akció volt ebben a küzdelemben, de tömegessége megmutatta, egyre növekszenek a tettre kész erők. Hazánkban és megyénkben is egyre többen nemcsak megélhetési forrásnak érzik a munkát, hanem olyan cselekedetnek is, amely szűkebb családjuk érdekein túl kihatnak még a távolabbi földrészek életére is. Látják az összefüggéseket a hétköznapi apró cselekedetek és a világ dolgai, a béke ügye között. S állást is foglalnak ebben a kérdésben. Minden társadalmi réteg hallatta szavát a leszerelési hónap alkalmából megrendezett gyűléseken. A gyarmati ifjúság napján Kecskeméten, Baján, Kiskőrösön, Dunavecsén és Kalocsán összességében több ezer fiatal foglalt állást, s vállalt szolidaritást a gyarmati fiatalokkal. A szakszervezeti bizottságok üzemi és brigádgyűléseken, a nőtanács a nők részére rendezett tájékoztatókon, a nők akadémiáinak záróülésein, az MHS honvédelmi aktívákon és békevédelmi kiállításokon, a TIT értelmiségi ankétokon, a Vöröskereszt az egészségügyi dolgozók részére tartott békegyűléseken ismertette a leszerelési hónap jelentőségét hallgatói előtt. Erről beszéltek a sport- rendezvények megnyitóin, a kisipari termelőszövetkezetek előadásain, a Béke és Győzelem nevet viselő termelőszövetkezetek ünnepségein, a kisiparosok csoportos beszélgetésein. Ezt szolgálta a keceli és kiskőrösi bolgár—magyar est, a kalocsai lidicei emlékműnél rendezett impozáns gyűlés, a magyar—szovjet barátsági estek, a papi békebizottságnak az Országos Bé- ketnácshoz intézett levele — és azok a nagygyűlések, amelyekről külön-külön is beszámolt a megyei sajtó. De talán nem is szükséges sorolni tovább. Valóban elmondhatjuk: Megyénkben még ilyen aktív, ilyen tömeges részvételű és majd minden réteget átfogó békemegmozdulásra korábban nem került sor. S ez nemcsak a rendező szervek érdeme. A béke ügye, s az érte való munkálkodás gondolata lassan behatol majd minden ember szívébe. És tettre késztető, mozgósító erővé válik napi cselekedeteinkben is. Ehhez adott újabb lendületeit a leszerelési hónap számtalan rendezvénye — amely egyúttal alkalom is volt e gondolatok kinyilvánítására. Milliók nevében szóltak, s beszélhettek az előadók, a világot átfogó és egyre hatalmasabban áradó békemozgalom seregei nevében. Amely békemozgalomba, mint gyorsan és erőtől duzzadóan ömlő patak, beletorkollik a mi megyénk dolgozóinak megmozdulása és az ezt követő hétköznapi tettek sokasága is. T. F,
