Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-30 / 125. szám
1964. május 30. szombat 3. oldal Szívvel és kedvvel — A KlSZ-titkárhoz mennék, hol találom? A kapus nagyon készségesen töri a lejét, hangosan gondolkodik. — Ki is a KISZ-titkár? Nem, ő bevonult katonának. Ki is van helyette? Ki is... Tessék a belső portáról feltelefonálni, majd megmondják. A mondott helyen, telefonálás előtt egy csinos, jó kedvű lány serdül be a fülkébe. Öt kérdezi meg az itteni ügyeletes. — Erzsiké, nem tudja, ki a KISZ-titkár? — Várjon, mindjárt megtudom. Tárcsáz. Férfihang hallatszik a drót másik végén. — Mondja, ki nálunk a KISZ- titkár? Maga? No, akkor jó. Legyen szíves lejönni, várják. Ezek után találkoztunk Tóth Mihállyal, a Szerszám- és Gépelemgyárak Gépelemgyára kecskeméti telepének KlSZ-titkárá- val. Mindjárt visszamentünk vele a forgácsoló műhelybe, ahol művezető. Közben hangzottak el a szokvány kérdésen: Milyen a «KISZ-élet, mennyi tagja van a szervezetnek? A nyúlánk fiatalembernek hirtelen jöttek ezek az újságírói kérdések: Hogyan magyarázza meg az üzem speciális adottságai tükrében, miért vannak kevesen, bár az ipari tanulók is KISZ- tagok a műhelyben, de nekik külön szervezetük van. Itt a műhelyben is a két gépsoron idősebb és ifjú szakmunkások, harmadéves tanulók vegyesen dolgoznak. A KISZ-szervezet fejlesztésének tehát inkább csak távlatai vannak még. Külön ifjúsági brigád nem választható ki. Egy éve KISZ-titkár és hát... dolgoznak. Tavaly segítettek az egyik termelőszövetkezetben, kaptak három maŰtépítők A legnagyobb szabású útépítésre az idei évben megyénkben Kiskunhalas és Jánoshalma között került sor. 22 kilométeren mintegy 25 millió forintos költséggel újítják fel a forgalmas útvonalat. Az alapozási munkákat eddig 19 kilométeres szakaszon végezték el az útépítők, s a képünkön látható úthengerek a 10. és 5. kilométer között végeztek a hengerléssel. Az útszegély mintegy 10 kilométeren épült meg, a .jövő héten pedig a 10-es kilométertől Kiskunhalas felé megkezdik az itatott bitumen útburkolat készítését is. A kiskunhalas—jánoshalmi út felújítását előreláthatólag november végére fejezik be az építők. lacot ajándékba. Tartották őket, egyet már el is fogyasztottak egy közös rendezvényen. A másikra most kerül majd sor, a végzősök tiszteletére rendezendő összejövetelen. Különös íze van most ennek a témának. Sétálunk a világos- zöld modern gépek között. Élénk mozgású munkások, mellettük az egyre szaporodó precíz alkatrészek hidraulikus és pneumatikus gépekhez — és mi a malacokról beszélgetünk. Minden megváltozik azonban a kis művezetői helyiségben. Az egyik asztalon, mintha kiállításon lennének, különféle alkatrészek. — A harmadévesek vjzsgare- mekei — mutat rájuk látható megkönnyebbüléssel, miután már a szakmánál vagyunk. — Ez a legjobb és legszebb — emeli fel a legelői levő és a többinél bonyolultabb szerkezetet. Csavaros emelő: Z. Kovács József és Kerekes Sándor munkája. Szívesen elfogadná bármelyik gépkocsivezető . . . Együtt izgultam velük, mikor bejöttek hozzám a rajzzal és kezdték ismertetni a kis „szerszámgép” működési elvét... Ugyanígy jött önálló terveivel a többi is. Ez is ügyes alkatrész — nyúl a következőért. Maró befogó patron, Baracsi Ferenc készítette. Emez — úgynevezett expanzióstüske esztergagéphez — Király Klára műve. Nem itt lesz a szakvizsga, de biztos vagyok benne, hogy mind megállja a helyét. — Lám Kullai József harmadévesünk segéd már. Most vett részt a szakma ifjú mestereinek országos versenyén. 68 közül 12. lett. — Mi ebben az üzemben a KISZ-munka „közepe”? — Máskor is feltették már ezt a kérdést — mosol yodik el a fiatal művezető. — Ez . .. — mondja és a hirtelen kihúzott fiókból egy nyomtatványköteget emel ki. Selejt jegyzékek. A legpontosabb munkára kell nevelnünk a fiatalokat. Alkatrészeket gyártunk, melyeket például Pesten szerelnek be igen jelentős exportgépekbe. Ha parányit is tévednénk . . . — egyszerűen pontatlan méretű darab nem mehet innen ki. — Mivel lehet legnagyobb hatást elérni a Lányoknál, fiúknál, amikor a szakmai szeretette, lelkiismeretességre akarják őket nevelni? Félbeszakad a beszélgetés, utcai ruhába öltözött fiatalember jött be. Magyarázza, hogy megpróbált dolgozni, de nem bír, annyira fáj a homloka. Látszanak is a piros foltok a két szemöldöke fölött, a szeme is kialvatlan. Fél, hogy homloküreg ... Az orvos kiírta. — Menj haza, pajtás. Az a fontos, hogy meggyógyulj. Mielőbb lássunk egészségesen . . . Visszakanyarodunk a nevelésre vonatkozó kérdésre. — Értsen a szakmához, aki foglalkozik velük — fogalmaz tömören Tóth Mihály —, a beszélgetés, egyénenkénti foglalkozás úgy is megy. De ha egy szakmunkás, oktató bizonytalankodik egy szakmai kérdésre, sőt talán máshogy sikerül a gyakorlatban, mint ahogyan magyarázta — akkor már kétes értékű a nevelő beszélgetés is. Ha most bármelyik tanulóra rámutatna az elvtárs, hogy azt hívjam be, és megkérném, két percen belül sorakoztasson fel mindenkit — úgy lenne. vragy azt kívánnánk, hogy fél óra alatt a legnagyobb rend legyen a műhelyben — megvalósítanák. Nem azért, mert „parancsolnék”, de . .. vannak dolgok, amiket újságba nem szabad megírni, mert „illegálisak” .. . Délutános voltam. Este tíz után sorra jöttek a gyerekek: „Miska bácsi, segítsen.” Nem hagyta őket nyugodni a vizsgaremek ügye. Olyan szívvel, kedvvel csinálták, hogy még lefeküdni sem volt türelmük „olyan korán”. Ilyet nem szabad megengedni, de mikor úgy égtek az ötletektől, olyan boldogan alkották első önálló művüket .. . Rávettek a törvénytelenségre, maradtam velük . .. Pedig úgy jött, hogy másnap reggel szintén műszakom következett . .. Aztán ismét duplaműszak. Bizonyára nem veszi i jssz- néven Tóth Mihály, hogy „lelepleztem”. Bárcsak az áldozatvállalás, példamutatás terén lennének már „törvénytelenségek”. Tóth István Munkájukat megbecsüli a társadalom Az utóbbi évek helyes gazdaságpolitikája, az adóterhek csökkentése és a magánkisiparo- sok társadalmi megbecsülése máris érezteti hatását. A megye kisiparosainak száma 1962-ben még 400-zal, a következő években azonban már csak 60-nai csökkent, és jelenleg a felszabaduló fiatai szakmunkások, illetve az iparengedélyt visszaváltok száma körülbelül megegyezik azokéval, akik — kiöregedve — leteszik a szabóollót vagy a rhalteres kanalat. Különösen a kisebb községekben lakó iparosok szamára előnyös az új rendelkezés, mely lehetővé teszi, hogy iparengedélyt válthatnak az üzemekben dolgozók is. A műszak letelte után eleget tudnak tenni azoknak a megrendeléseknek, amelyek különben nem biztosíthatnák megélhetését, a község lakosságának pedig nem okoz gondot a cipő vagy villanykapcsoló javítása. A kalocsai járás területén máris harminc kisiparos élt ezzel a lehetőséggel. Jelenleg 3722 magán kisiparos működik a megyében. A tavalyi 82 millióval szemben idén 107 millió forint értékű szolgáltató tevékenységet végeznek a lakosság részére. A népesség szerinti rangsorban a textilruházati szakma vezet, ötszázkilenc működő kisiparossal. Népes a cipészek, fodrászok és a vas-fémiparban dolgozók tábora is. Kőművesekben viszont hiány mutatkozik. Ez azonban, sajnos, nemcsak a magánszektorra jellemző. A megye kisiparosainak átlagos életkora, a legutóbbi felmérések szerint 57—58 év. Biztosí- tótt-e vajon az utánpótlás? Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy jelenleg 704 fiatal tanul szakmát a tapasztalt mesterek keze alatt, és idén újabb 240 tanulót szerződtetnek, akkor azt mondhatjuk, hogy a helyzet kedvezőbb mint a korábbi években bármikor. Sajnos, a tanulók szakma szerinti megosztása nem megfelelő. Vannak keresett és szinte teljesen elhanyagolt iparágak. Fodrasztanulónak például 144-en jelentkeztek, holott ebben a szakmában máris túltelítettség jelentkezik. A gumijavítók nem fehér köpenyben dolgoznak ugyan, de tisztességes keresetet biztosít ez a gyors ütemben fejlődő iparág. Ide azonban alig van jelentkező. Kevesen — mindössze ötvenötén — választották a kőműves szakmát is, pedig 160 idős mester teszi le rövidesen a vakolókanalat. A kádár szakmában azonban még ennél is rosszabb a helyzet. A jelenleg dolgozó 48 — többnyire idős mesternek, ha száz keze volna is. mind találna munkát, hiszen szőlőtermelő ez a vidék. Ezzel szemben az utánpótlás: egyetlen tanuló. A háztartási kisgépek rohamos szaporodása egyre jobban sürgeti, hogy olyan iparosokat is képezzenek a megyében, akik ezeknek a javítására specializál, ják magukat. Jelenleg ugyanis a villany- és rádiószerelők látják el ezt a feladatot. Cikkünkben említettük, hogy a megye magánkisiparosai megbecsült emberek, mert a társadalom számára hasznos munkát végeznek. Irántuk való megbecsülésünket mi is kifejezzük, s arra hívjuk fel figyelmüket, hogy azokban a szakmákban, amelyekből az utánpótlás nincs biztosítva, neveljenek ifjú szakembereket. B, D Tizenegyezer család A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején a kecskeméti járás nagy kiterjedésű és gyenge homokos területein, mintegy 82 ezer holdon, termelőszövetkezeti csoportok alakultak, amelyeknek földje a tanácsi ellenőrzés alatt álló terület 45 százalékát foglalja el. A tszcs-k jelentőségét jól példázza, hogy a tanácsi felvásárlási tervekben meglehetős részarányt képviselnek: a hízott sertések 19, a baromfiak 50, a tojás 62, s a bor 74 százalékát adják. Ezekben az alacsonyabb típusú szövetkezetekben több mint 11 ezer család dolgozik, s a szántóterületük mintegy 74 százalékán táblás gazdálkodást folytatnak. Az összes közös vagyon az utóbbi két esztendő alatt a hatszorosára nőtt és meghaladja a 60 millió forintot. Az eredmények alapján jogosan állapította meg a járási pártbizottság, hogy ez a szövetkezeti forma beváltotta a hozzáfűzött reményeket, helyes volt a tszcs-k létrehozása, és továbbfejlesztésük a parasztság egyetértésével találkozik. A termelőszövetkezeti csoportokban egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a korszerű agrotechnikai módszereket. Mintegy harminc saját erőgéppel rendelkeznek, sok helyütt hibridmagot vetettek, mélyen szántott területeik nagysága 40 százalékkal növekedett, s a kukoricát, napraforgót ebben az évben mintegy 3000 holdon vetették trágyázott fészkekbe. Legnagyobb jövedelmüket a szőlő és a gyümölcs termelése adja. összesen 10 ezer holdon foglalkoznak vele. A telepítési program megvalósításából is nagy lendülettel veszik ki részüket. 5400 hold új ültetvény létesítését tervezik, majdnem a fele nagyüzemi gyümölcsös lesz. Ültetvényeiket a jó gazda gondosságával művelik. Mintegy kétezer holdon mghonosították a szamócát, a korai retket, a paradicsomot és az egyéb kertészeti kultúrákat is, ami által jelentős bevételekhez jutnak. A közös állattenyésztés lassan bontakozik ki a tszcs-kben, az elmúlt évben azonban lényegesen előbbre jutottak e tekintetben is. 1962-ben 1300 sertést hizlaltak, az elmúlt évben már 2450-et, és megvan a remény arra, hogy a közösben tartott hízók száma az idén is növekszik. A juh tenyésztésének igen jók a lehetőségei, ezt is egyre inkább felismerik a tszcs- vezetők. Erre vall, hogy már több mint kétezres közös állománnyal rendelkeznek, s ezt az idén több száz darabbal növelik például a fülöpházi és az orgoványi tszcs-k. Mivel gondot okoz a hízóalapanyag beszerzése, több tszcs vezetősége elhatározta anyakoca-állomány tartását is. Nem egy helyütt máris hozzáfogtak a fiaztatók építéséhez. A termelőszövetkezeti csoportok vezetőségei és pártszervezetei nagy gondot fordítanak a közös tevékenység fejlesztésére. Példa erre, hogy amíg 1962-ben az állóeszközök egy tagra jutó értéke 1044, ez év elején már 2587 forint volt. Példásan szervezik a fel nem osztható és az üzemviteli alapokhoz való hozzájárulást a hetény egyházi, a kerekegyháza és az orgoványi tszcs-k vezetői.* Tagadhatatlan azonban, hogy több helyen nem fordítanak erre kellő gondot, mint például a bugaci, a kun- baraesi és a ladánybenei tszcs- ben, ahol a tagoknak mintegy a 30 százaléka nem tett eleget befi zetési kötelezettségének. A hiányosságok megszüntetése mind a helyi, mind a járási vezetőktől nem kis erőfeszítést követel, az eddigi ered menyek, s a fejlődés üteme láttán azonban bizton lehet remélni, hogy az idén is előre lépne! a kecskeméti járás termelőszövetkezeti csoportjai. , . Horváth Ignác
