Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
1984. május 1. péntek S. oldal ! Heti kommentár Vándorzászlók Ünnepelünk, május else-; jét, a munka ünnepét üljük. ; A munka az alapja a társadalom életének, a terme- ' lékenyebb munka pedig a! jobblétének. A májusi szél Bács-Kiskun megyében 17 ; vörös színű vándorzászlót; lobogtat. Hármat ezek közül a Minisztertanács és a SZOT < adományozott, s ezekre kü- < lön is büszkék vagyunk. Ti- ; zennégy zászló pedig a megyei pártbizottság nagyszerű ; kitüntetése. Valamennyi ván- ; dorzászló a jó munka el-! ismerése, azok az üzemek,! vállalatok, szövetkezetek, j gazdaságok kapták, amelyek J a legkiválóbb eredményeket j érték el 1963-ban. A legnagyszerűbb ebben az, hogy nemcsak 17 üzem, < vállalat, szövetkezet, hanem ! a megye lakossága nagy ré- j szének javakat teremtő < munkáját szimbolizálják a < zászlók, hiszen boldog tulaj- ! donosaik, a győztesek, nagyon szoros küzdelemben; váltak birtokosaikká. Külön- ; külön most nincs mód az j eredmények méltatására. Csak ! megemlékezünk arról, hogy megyénk minisztériumi ipara 1 tavaly mintegy 10 százalékkal, tanácsi könnyűipara közel 150 millió forint terme- ; lési értékkel, a mezőgazda- ság 21,6 százalékkal nagyobb ! mennyiségű felvásárolt áru- val adott többet a népgazda- < Ságnak, mint 1962-ben. Az! ipari kommunális beruházá- [ sokat 121 százalékra teljesítettük, mezőgazdaságunk pe- ; dig 12 500 hold szőlőt és 5700 hold gyümölcsöst telepített. Van hát ok a jókedvre a ' munka ünnepén. Ám közben arra is gondolnunk kell ; már, hogy a jövő évi május j 1-én is így legyen. Megyénk ! minisztériumi iparának idei i terve újabb 10 százalékkal, ta- \ nácsi könnyűiparának terme- J lési terve további 100 millió < forinttal nagyobb, mint az elmúlt évben volt, s ebben jelentős helyet kapott az ex- i portáruk termelése. A tér- \ melést kétharmad arányban j a termelékenység, s egyhar- ] mai arányban új munka-; erők beállításával kell nő-! vélni. A mezőgazdaság összter-] melését 7 százalékkal kell] emelni, 15 ezer hold új sző- | löt és gyümölcsöst telepíte- < ni. Az építőiparra egy sor < nagy ipari és mezőgazda- < sági beruházás végrehajtása, 300 lakás átadása, 250 lakás j építésének megkezdése vár.; Nagy feladat hárul tehát < a megye munkásaira, tsz-pa-! rasztságára, a gazdasági és! műszaki vezetőkre. Az ed- ] digi eredmények biztatók. A ; tanácsi könnyű- és élelmiszeripar 104,5 százalékra tel- 1 jesítette első negyedéves tér- ! vét. Az építőipar dolgozói i lelkes hangulatú termelési tanácskozásokon vállalták a ; rájuk háruló feladatok elvégzését. A mezőgazdaság- ! ban soha nem látott igye- ! kezettel végzik a soron levő ! munkákat. Messze van még az év vé- ; ge, önelégültségre nincs te- < hát okunk. Reméljük azonban, hogy a tehetségess, szorgalmas munkásoknak, parasztoknak, felelősségüket átérző gazdasági és műszaki vezetőknek az idei tervek túlteljesítésére tett erőfeszítéseik sikerrel járnak, s jövőre is büszkén lobogtathatja a májusi szél megyénkben r Minisztertanács és a SZOT valamint a megyei pártbi zottság vándorzászlóit. Nagy Ottó Szegény homok, gazdag homok Mitől tartanak Táxláron? Tázlár község tanácselnöke, Trsztyinszki Pál, pár percig fiókjában keresgél, majd egy megsárgult papírt ház elő. Megmutatja. Olvasni kezdem a másfél oldalnyi gépelt szöveget, alatta a hatvanhat aláírást. A keltezés: Prónayfalva, 1934. november 2. Igen, az egykori Prónayfalva nyomorgó napszámosai írták ezt a levelet a „Nagy- méltóságú M. Kir. Földművelésügyi Miniszter Ürnak” címezve. A levél aláíróinak jó része még ma is él; köztük Horváth Dávid, Patyi János és Gyemei Béla. Panasz és alázat, panasz és alázat.............Véres verejtékkel küzdünk ezen a lehetetlen homokon ... Rongyosak maradtunk és gyermekeinkkel együtt éhezünk... Másnak kell járnunk gyümölcsöst és szőlőt telepíteni napszámba, s így alig marad időnk a saját rossz homokjaink betelepítésére, de a hozzávaló tőke is hiányzik...” És ezek után a tulajdonképpeni kérelem: „Egy hold homoknak gyümölcsfával való betelepítése körülbelül száz Pengőbe kerül, de mivel azt előteremteni nem tudjuk, oda terjed alázatos kérésünk, kegyeskedjék nekünk alulírottaknak fejenként 100— 100 Pengő kamatmentes kölcsönt nyújtani, hogy mi azt tíz éven bedül oly formán fizetnénk vissza, hogy az első öt évben — amíg fáink termőre válnak, nem fizetnénk semmit, öt év elteltével pedig 20—20 Pengőt törlesztenénk.” S még néhány sor arról, hogy ez nemcsak nekik, de a hazának is előnyös lenne. Dsszeszorul a szív, mire a szem a levél végére ér. Hiszen a választ is sejteni lehet, az elutasítót, mivel a „kegyelmes úrnak” másféle fogalmad voltak a prónayfalvi napszámosak és a haza érdekeiről. Csepp a tengerben És mi a helyzet 30 év után? Erről érdeklődöm a tanácselnöktől. Legyint, s elmondja, hogy Tázlár haltára — kivéve a Kiskőrösi Állami Gazdaság itteni területét — nem sokat változott 30 év alatt. Igaz ugyan, hogy az 1960 decemberében megalakult három tszcs eddig 118 holdon telepített gyümölcsöst, de ez is háromfelé terül el a 12 ezer holdas határban. Csepp a tengerben. Arra, hogy nincs terület, a fl második szedés Az idén már másodszor szedik a még mindig buján bokrosodó spenótot a fajszi Vörös Csillag Tsz ötvcnholdas tábláján. Mintegy hatvan asz- szony végzi ezt a derékfájdí- tó munkát. A zöldségnövényt a szedés után nem szántják ki, magtermesztés céljára legkisebb mértékben sem lehet hivatkozni. A Rákóczi Tszcs már vállalt is 50 hold szőlő- és 25 hold gyümölcsöstelepítést erre az évre. A szőlővesszőket a földbe is rakták a gazdák, a gyümölcsfákra ősszel kerül sor, éppúgy, mint a Kossuth Tszcs 50 holdas területén. És a Remény Tszcs, amely majdnem annyi területen gazdálkodik, mint a másik két tszcs együttvéve? Húsz holdon szőlő, nyolc holdon gyümölcsös és két holdon gyökerezte!» iskola létesítését vállalta. — Eddig ér a takarónk, tehát eddig nyújtózkodunk — hangoztatja Papp Ferenc, a tszcs elnöke, s kedvenc szavajárását megtoldja azzal, hogy sem ő, sem a gazdák nem akarnak hallani hitel igénybevételéről. Hogy miért? Nem akarnak eladósodni, nem akarnak ágy járni, mint a három évvel ezelőtt felszámolt és ötmillió forint deficites Vörös Csepel Tsz. Mi ez? A megváltozott körülmények között visszájára fordul a szándék? Mikor államunk bőséggel segítene, itt — éppen itt! — zárkóznak el felhasználásától? Se agronómus, se traktor Ám a probléma nemcsak eny- nyi. A Remény Tszcs-nek van egy már szintezett, s egyen ge- tésre csak kismértékben szoruló 328 holdas, összefüggő területe, amely — a Kiskőrösi Járási Tanács V. B. véleménye szerint is — igen alkalmas lenne a három tszcs közös, valóban nagyüzemi telepítésére. Már ebben az évben létre lehetne hozni egy 150 holdas szőlő- ültetvényt. S erre a csoportok vezetői, köztük is főként Papp Ferenc, olyasféle csip-csup jogi problémákkal hozakodnak elő, mint a földcsere, a kisajátítás, illetve kártalanítás. Ilyen problémák előfordultak más közös vállalkozások megkezdésénél is, de a teremtő szándék könnyűszerrel túllépett rajtuk. Ügy látszik, itt Tázláron vagy a gondok túl nagyok, vagy a szándék túl gyenge. Sajnos, ezúttal az utóbbi esettel van dolgunk. A „saját takaróhoz” való makacs ragaszkodás és a járási tanács hasznos tervei közötti ellentmondás immár — nem is lehet ez másképp — ellentétté éleződött Papp Ferenc és a járási tanács vb vezetői között. Nem mai keletű ez az ellentét, mint ahogy már a tszcs-közi telepítés gondolata is két évvel ezelőtt a „porondra került”. Hogy mind ez ideig gondolat maradit, az nem kis részben a Remény Tszcs vezetőségének tulajdonítható. Mélyítette a szakadékot, hogy — az alapszabály előírásait figyelmen kívül hagyva — nem folytatnak táblás gazdálkodást, s az összterületük húsz százalékán sem valósították meg a közös művelést. Továbbá: az ez év márciusában megtartott vezetőségi ülésen Krébesz Károly, a járási tanács vb elnökhelyettese javasolta: Alkalmazzon a csoport szakképzett mezőgazdászt, mint ahogy azt közösen a másik két csoport is tette. Az elnök ellenszegült, jóllehet, a vezetőség nagyobb hányada rendjén valónak találta a mezőgazdász „beállítását”. Az április 16-án megtartott közgyűlésen a gazdáknak alig több mint a fele jelent meg, köztük a tagságnak az a része, amely minden tekintetben az elnök befolyása alatt áll. Így nem csoda, ha visszautasították a járásnak az 50 holdas szőlő- telepítésre vonatkozó javaslatát és a hitelre megvásárolható két traktort is. Az igazi okok A község valamennyi lakóját — ilyen vagy olyan — állás- foglalásra késztető história következménye világos: Papp Ferenc és szűk tábora egyre inkább háttérbe szorul, s „egy jottányit sem engedni a ma- radiságból” elvük mind több ember számára válik ellenszenvessé. A Remény Tszcs-nek jelenleg egy traktora van. (A másik két csoport még most igényelt gépet.) Megdöbbentő az a „nagyvonalúság”, ahogy a közgyűlésen visszautasították a felajánlott két traktort. De ha mélyére nézünk a dolgoknak, kirajzolódik a valószínű gondolatmenet: „Ne vegyünk traktort, mert így hivatkozhatunk arra, hogy úgy sem lesz gépünk a nagyüzemi ültetvényhez, meg hogy nem tudunk szerves anyagot szállítani a telepítésihez.” S miért nem kell agronómus? — „Kibúvónak jó lesz a szakmai irányítás hiánya.” Miért nem kell a csoportközi telepítés? „Mert úgy a gazdák joggal kérhetik a három csoport egyesítését. Ezzel pedig a mi pozíciónk gyengül. S ha a közös alap megerősödik, az sincs kizárva, hogy a csoportból szövetkezet lesz.” Lám, ez rejlik az eddigi állapotok konzerválására való törekvések mögött. Nem az adósságtól való félelem az, ami visszatartja Papp Ferencéket a nagyüzemi telepítéstől. Ők a fejlődéstől félnek! Csakhogy a fejlődést rajtuk kívül álló erők viszik előre — Tázláron is, az egykori Prónay- falván, amelynek szegényparasztjai már 30 évvel ezelőtt is jól tudták, hogy mi teheti gazdaggá a „lehetetlen homokot”. Hatvani Dániel „Nem ezt ígérték“ Hétfőn ti óra előtt néhány perccel telefonon felhívta szerkesztőségünket Koprivonácz István, a leninvárosi 5-ös számú lakásszövetkezet elnöke. Elpanaszolta: hónapok óta hiába kéri, hogy hozzák rendbe a szövetkezet lakásaiban azokat a hibákat, amelyek az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak gondatlan munkája nyomán maradtak. Az áldatlan huzavona már eddig is megkeserítette a lakók életét, ráadásul most még fel is ültették őket, mert a megyei tanács tervosztálya, illetve a kivitelező vállalat megígérte, hogy képviselői reggel 9 órakor megjelennek és a helyszínen felülvizsgálják'a panaszok okát. A megjelölt időpont után két órával a bizottságnak még híre-pora sincs. Pedig a lakók jórésze munkahelyéről kéredz- kedett el erre az alkalomra. Ugyanakkor azt is kérte Koprivonácz István, hogy menjünk ki hozzájuk, és vegyük szemügyre a becsukhatatlan ajtókat* hulló vakolatú falakat, a viharos tengerként hullámzó parkettát, repedt mennyezetet. Szinte egy időben érkeztünk meg — a sietséggel semmiképpen sem vádolható — bizottsággal a Leninvárosba. Amíg lakásról lakásra vándorolva megkezdte a vizsgálatot, mi néhány lakóval beszélgettünk. Felesleges lenne idéznünk azokat a keserű szavakat, amelyeket hallottunk. Elég. ha megemlítjük, hogy a lakásokban található hibák — egy részükről magunk is meggyőződtünk — nyolc gépelt oldalt töltenek meg abban a levélben, amelyet a szövetkezet legutóbb a megyei tanács címére megküldött. „A szövetkezet megalakulásakor nem ezt ígérték... Nehezen összerakott forintjainkért használható, jó lakást kell kapnunk” — hallottuk a beszélgetés során innen is. onnan is. Igazuk van az 5-ös számú lakásszövetkezet tagjainak. Joggal várják, hogy a hibák felmérésével megbízottak lelkiismeretes munkát végezzenek, és ennek nyomán ne csak jegyzőkönyv szülessen. Jelenjenek meg az iparosok is végre a lakásokban és hozzák helyre azt, — amit bizony első alkalommal is meg lehetett volna jól csinálni. Csak több lelkiismeretesség kellett volna hozzá. —s —ő Bevált módszer (Tudósítónktól.) A felsőszent- iváni Üj Élet Tsz-ben alkalmazzák a hideg levegős szénaszárítást. Ezzel a módszerrel tavaly kiváló lucernaszénát állítottak elő, melyből jelenleg még mintegy 1500 mázsával rendelkeznek. Ezt most lucernalisztté őrölve hasznosítják az állattenyésztésben, elsősorban a tehenészetben és sertéstenyésztésben, hizlalásban. A módszerrel Vámos Ferenc főagronómus szerint állatonként, naponta mintegy 1 kilogramm abraktakarmányt takarítanak meg. hagyják meg.
