Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-27 / 122. szám
1964. május 27, szerda 3. oldal Más szelek fújnak a madarast Rákóczi Tsz-ben Vuity József, a Bajai Járási Tanács V. B. mezőgazdasági osztályvezetője ezt mondja: — A járás összes mérleghiányának fele az elmúlt évben egyetlen közös gazdaságban, a madaras: Rákóczi Tsz-ben keletkezett. — A legutóbbi, vagyis a harmadik zárszámadáskor 800 ezer forint hiányt mutatott ki a könyvelés — teszi hozzá Iva- nics Miklós, a madaras! tanács vb-einöke. Kedvezőtlenek volnának a gazdaság adottságai? Távolról sem! Sőt, a tsz 2100 holdja a község legjobban termő határ- részében terül el. Akkor hát minek tulajdonítható a nagy deficit? Vegyük sorjában ... Negatív rekord A gazdálkodásból csak néhány példát: A tsz a szénáit részesbe adta ki a gazdáknak. Kaszálás után elvitték a termés — kétharmadát. Kirívóbb ennél, hogy a kukoricánál is hasonló volt a helyzet. A gazdákat 16 százalékos részesedés, azonkívül munkaegység illette meg. Az utóbbi címen részükre kiadott kukorica jóval több volt amannál, így a szemestakarmánynak a nagyobb fele került a gazdák padlásaira. Nem mondhatni, hogy a többi kapás művelését is elhanyagolták volna. De az ezek után járó részesedés aránya sem sokban különbözött az előbbiektől. Így aztán a közösben nem sok takarmány maradt. Már csak ezért is kárt szenvedett az állattenyésztés. De az is közrejátszott, hogy a húsz forint alatti munkaegységen kívül semmiféle érdekeltség nem ösztönözte a gondozókat. — Sokszor előfordult — emlékezik Deák Ferenc, a tsz párttitkára —, hogy két-három napig sem adtak inni a teheneknek. Igaza van a tanácselnöknek, amikor azt mondja: „Nem állattenyésztés volt, hanem állatkínzás.” S ez jellemezte a sertéshizlalást is, fölég a tavalyi első negyedévben, amikor 25 kiló abrakból „állítottak elő” egy kiló húst. Ez a megye állattartásában „negatív rekordnak” számít. Jórészt innen is a mérleghiány. Tavalyelőtt 238 ezer, tavaly 200 ezer forint ráfizetés volt erre az üzemágra. Akiknek így volt jó Mit szólt ehhez a vezetőség? Semmit. Ügy tűnik, hogy az egymást követő elnökök, Borbás János és Deák János is jónak látta ezt az állapotot fenntartani. ' Erre számos dolog enged következtetni. A többi között az a vizsgálattal kiderített tény, hogy tavaly a 325 gazda 366 holdat használt a háztáji gazdálkodás céljára. Továbbá: A tsz juhásza éveken át 60 birkával többet őrzött, mint amennyit nyilvántartottak. A „szaporulat” néhány gazdáé volt, akik a legelő használatáért semmit nem fizettek. Tizennégy gazda pedig máig sem adta be lovát a közösbe. A termelőszövetkezet erősítésével ellentétes törekvést bizonyítja az is, hogy egy ízben a gazdák kisebb része elhatározta: A tsz anyakocáit elosztják maguk között, s ennek fejében a szaporulat felét adják vissza a közösnek. Nem rajtuk múlott, hogy e szándékuk meghiúsult. Ezek után nincs mit csodálkozni azon sem, hogy már a tsz megalakulásakor visszautasították a tenyészállat-vásárláshoz, meg a férőhelyek építéséhez felajánlott állami hitelt. azzal, hogy „van nekünk miből”. Tgen ám, csakhogy a saját erőből történő építkezésről, illetve vásárlásról sem gondoskodtak. Hogyan is teremthették volna meg a nagyüzemi állattenyésztés alapjait ilyen szemlélttel — és gyakorlattal? Miért nem előbb ? Több mint egy hónapja azonban más szelek fújdogálnak a Rákóczi Tsz földjein. A gazdák egyrésze mindinkább meggyőződött arról, hogy a szándékosan „ebek harmincadj ára” juttatott közös gazdálkodásnak ők isszák meg a levét. Így a vezetőséget nagyrészt leváltották, egyúttal új elnököt is választottak, a Bácsbokodon lakó Illés János személyében. Több mint kétszáz gazda vesz részt a közös munkában. A kukoricából a részesedést az össztermés 25 százalékában állapították meg. — Távolról sem akarjuk visz- szaszorítani a háztáji gazdálkodást — magyarázza a párttitkár. — Senkitől nem irigyeljük, ha öt-hat sertést, meg azonkívül marhát hizlal, és tart két vagy három tehenet is. Nagyon sok ilyen gazdánk van, s jó is, hogy gyarapodnak, meg hogy árut adnak át a népgazdaságnak. De mindez nem mehet a közös rovására. A kettőt összhangba kell hozni egymással. Ez bizony így igaz. De ezt az igazságot miért nem lehetett érvényesíteni — még a mérleghiány 800 ezer forintra történő felduzzadása előtt? Hogy a hiányt már az idén, s a közös fejlesztésében keletkezett lemaradást a következő években pótolják — bízunk benne. H. D. ff MÉRUSZ I« Nem görög szó, nem is mágikus versikéből való, hanem annak rövidítése, hogy — méret utáni szabóság. Neonbetűkből öntve ragyog esténként a szó a Kiskunfélegyházi Vegyesipari és Javító-szolgáltató Vállalat ruhaipari részlege felett. Bent udvarias, magas, elegáns férfi fogadja a vendéget, Utcza János üzletvezető. Ö a szabásza, anyagbeszerzője, próbálója is a méretes szabóságnak. Leteszi a centimétert az asztalán kiterített, különleges színű tropikál szövetre, melyen fehórlenek már egy nadrág részeinek szabás rajzai. Hellyel kínál a megren delő szalon kényelmes foteljeinek egyikén, érdeklődik, mit parancsolok. Mielőtt válaszolnék, kellemes pillanatot használok ki azzal, hogy körülnézek a régi, de vonzó berendezésen. Az üveges szekrény polcain ránézésre is kiváló ruhaanyagok végei kínálják magukat. — Van jó kuncsafti köre a szabóságnak? — felelek kérdéssel a kérdésre. — Legalább ötven állandó megrendelőnk van KecskemétKészülnek az aratásra (Tudósitónktól.) Az MSZMP felsőszentiváni egységes vezetősége a napokban megtartott ülésén az aratási, cséplési és betakarítási munkákra való felkészüléséről tárgyalt. A községben közel 2200 hold kalászos vár betakarításra, s ebből 1600 hold kenyér- gabona. A betakarítást géppel szeretné elvégezni a két helyi termelőszövetkezet, de 600 holdhoz ez ideig nem sikerült gépet biztosítani. Fel kell készülni tehát — amennyiben a bajai gépállomás nem tudna segíteni — a kézi erővel történő betakarításra is. A becslések szerint 100 vagon gabonának nem tudnak raktárt biztosítani a közös gazdaságok. Ezzel kapcsolatban úgy határozott a pártvezetőség, hogy a középületek mellett a tsz-gazdák padlásait, raktárait is hasznosítsák raktározási célokra. Molnár János A nagy verseny előtt A Műkert fái lábontották májusi lombdíszüket, s a sétauta- kon hangos gyereksereg ker- getőzik. Tőlük alig néhány lépésre, a Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalat kertészeti telepén, alig néhány évvel idősebb fiúk-lányok gyülekeznek. Az ő arcukon azonban ünnepi komolyság — s mi tagadás, némi izgatott „lámpaláz” is — honol. Több napja folynak már „a szakma kiváló tanulója” cím elnyeréséért vívott verseny Víziók Mostanában nyugtalanul alszom, és álmaimban furcsa víziók gyötörnek. Például a napokban azt álmodtam, hogy új lakásba költöztem, és jól zártak az ajtók, az ablakok, a csapok nem folytak állandóan, a vakolat sem hullott, a falak sem repedeztek meg. Értek már ilyet? Csak annyi hibát fe- dezter fel műért» szememmel, hogy olyan ábrák voltak belevésbe a fürdőkádba, amit csak a felnőttek értenek meg, és a csempékre is festettek néhány absztrakt rajzolatot Picasso kecskeméti utánzói. Igaz, a parkettán is láttam néhány ilyen ábrát. Szóvá is tettem egy illetékesnek — valószínűleg az építtető vállalattól volt ott —, mire az kedélyesen így válaszolt: — Öh, csak a dolgozok szórakoztak egy kicsit, semmi az egész, ez nem garanciális hiba. Attól még lehet fürdeni a kádban, sőt... — kacsintott cinkosan és nagyot kacagott. Vele kacagtam én is. Mit tehettem mást? Később eltűnt a kép, és zuhanni kezdtem. Ijedtemben elejtettem az órámat. Elvittem a ktsz-hez. Udvariasan tudomásomra hozta egy illető, hogy három hét múlva kész lesz, és 50 forintba kerül. — De nekem most kellene az óra. — erős- ködtem. Hajthatatlan maradt. Erre én is dühbe gurultam, és elvittem a sérült órát egy magánkisiparoshoz. — Harmincöt forintba kerül, és holnap kész lesz — adta tudomásomra. Ekkor álmomban hirtelen eszembe jutott, hogy nem is vízió ez, hiszen a napokban valaki mesélte ezt nekem Kecskeméten. Hirtelen szomjas lettem. Elém került egy szódásüveg. Nem is csodálkoztam rajta, az álomban az ilyesmi természetes. Nyomkodni kezdtem, és csodák csodája, szabályosan spriccelt belőle a gyöngyöző ital. Szóval nem oldalt, nem a tetején. hanem ott, ahol kell. És amikor abbahagytam a nyomást, nem folyt tovább a víz. Nem úgy, mint minap, amikor cseréltem az üveget, kispricceltem belőle egy pohárral, és másnap, amikor vendégek lévén nálam, „üzemeltetni” kellett volna a szódásüveget, hát mit láttam. Az üveg üres volt, körülötte tócsa. A vendégem kisfia meg is jegyezte, hogy „jól bepisilt a szódásüveg”. — Biztos megfázott — válaszoltam —, hiszen elég hideg van a kamrában. Hirtelen eszembe jutott, hogy ez egy jó téma, meg kellene írni. Hiszen rengetegen bosszankodnak naponta a szódásüvegek miatt. De aztán legyintettem, hiszen ezt már nem is egyszer megírta a Petőfi Népe, és még mindig rosszak az üvegek, nemegyszer kétes tisztaságú a víz is. Aztán el is felejtettem, mert hirtelen megjelent előttem egy szép pirosra sült cipó. Nem olyan, amilyet gyakran kapni Kecskeméten az üzletekben: lapos, „nyomorék”, ahogy az ilyen kenyeret mostanában elnevezték a megyeszékhelyen. Nagyon gusztusos volt már éppen bele akartam harapni, amikor megjelent előttem egy kis ördög. Még egész apró volt, de már benne lobogott a, tagadás szelleme. Azt mondta: — Ezt a cipót Kalocsán sütötték, te balga. Azért ilyen szép. Hirtelen dühbe gurultam, hogy mer ez a csipasz letegezni, de mire valamit is tehettem volna, eltűnt a cipóval együtt, K. S, gyakorlati részének döntői. A Kecskeméti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolának a szaktudásban egymással vetélkedő harmadéves növendékei közül azok, akik jól megállják a helyüket, részt vehetnek a május 28—29-én sorra kerülő országos döntőn. Kilenc óra. Megérkeznek a bíráló bizottság tagjai: A szakiskola, a Községgazdálkodási Vállalat, a KISZ és a MEDOSZ képviselői. — A növendékek — mondja Kecskeméti János, a szakiskola tanára — szúrópróbaszerűen négy feladatot kapnak, s ezek végrehajtásának minőségét pontozzuk. Ma a dísznövénytermesztő és kertépítő szakmából tizennyolcán versengenek egymással. A feladatonként elérhető legmagasabb pontszám tíz. A telepen három helyen, három bizottság előtt veszi kezdetét a verseny. Gyulai Julianna, az első induló, elolvassa a tételt: „Készítsen elő cserepes virágzó és levéldísznövényeket szállításra és csomagolja be azokat.” A második feladat: Cserepes növények átültetése megfelelően összeállított földkeverékbe. A telep másik végében — ahol a két „szabadtéri” bíráló bizottság pontoz — a héjaláoltás- ból, illetve a fűmagvetésből pereg az egzámen. A dísznövénytermesztők közül végeredményben nyolcán jutottak az országos döntőbe. Ez a verseny — mint említettük — a hó végén ugyanitt kerül megrendezésre, s egyidejűleg a kecskeméti Béke Tsz palánta- nevelőjében mérik össze tudásukat a zöldségtermesztés ismereteiből is az ország több szakiskolájának növendékei. Jót» Tibet ről — közli rövid gondolkodás után az üzletvezető és — alátámasztásul az üzlet jó hírére — sorolja a megye legismertebb vezetőit, közéleti személyiségeit. Aztán a községek következnek: Alpár, Kunszentmiklós, Kiskunmajsa a legtöbb kuncsaftot küldi Kecskemét után. — Minek köszönhető a nagy bizalom? — Tessék, ez a panaszkönyvünk — nyújt át egy füzetet. Azt hiszem, tréfál, de valóban panaszkönyv. Csakhogy az eddigi beírások alapján idézőjelbe kell tenni a „panasz” szót. Az első bejegyzés dr. M. O. őrnagyé. „A Vegyesipari Vállalatnál hosszú évek óta varratok ... a munkával mindig meg voltam elégedve. Azért varratok itt ismét egy új ruhát.” Derűs ember lehet L. J. tanár, aki ezt írta be: „Boldogan viszem haza ma elkészült ruhámat és még büszkébben fogom hordani, mert lehetetlen alakomra fess és csinos fazonú ruhát készítettek itt. Utcza János részlegvezető a lehető legtapintatosabb, legudvariasabb kiszolgálásban részesített. Szövetminőségben, ruhafazonban teljesen rábíztam magam, és szakértelmében nem csalatkoztam. Ma- gyon elégedett vagyok. Dicsérem a vállalat dolgozó kollektíváját is.” — Kik ezek a kitűnő szakmunkások? — Zsibrita István, Görög László, Hegedűs András, Kurucz József és Rigó Mária. — Igényesebbek-e a férfiak, mint régebben? — Összehasonlíthatatlanul... 435 forint egy öltöny vállalási díja. Azt szokták mondani a megrendelők: Nem baj, de első- osztályú munkát kívánunk érte. Tessék, ez a komoly szövet egy gépkocsivezetőé. Drága nyugatnémet anyag. Az a helyzet, hogy ha olcsóbb anyagot szerzek be, alig tudjuk eladni. Magyarban is, angolban is a 400 forint körüli szövetek futnak, bár felkapott az olcsóbb angol áru is. Most a 430 forintos kínaiból is sokat csináltatnak. „Életes” színű, finom tapintású, változatos anyagok ezek is, de van kelete az NDK-importnak is ... Keresnek mindent, ami új. — A férfidivat is gyorsan változik? — Minden idényben van valami más a részletekben. Elég sokáig tartotta magát a zakók telt, „teknősbéke” hátszabása. Most ismét a kissé svejfolt hát kezd divatba jönni. A nadrág továbbra is szűk, a szabása újabban „vájolt”. — Az mit jelent? — A külső és belső szár szabásvonala nem egyenes teljesen, hanem kissé ívelt... Vendég jön, ifjúmunkás vagy diák lehet. Karján nadrág. — Ruhát javítanak-e? — kérdezi. — Hogyne, mindent vállalunk. — 18 és felesre szeretném szü- kíttetni ezt a nadrágot. — Hajtókával? — Anélkül... Felül ne legyen szőkébb, így megfelelő. — Kérem. Szabad a nevét? — Kiss Imre. — Mikorra parancsolja? — Minél előbb. — Ha rá tetszik érni, holnap délután jöhet érte. A fiú elmegy. Megkérdem. — Mindig sikerül az ígéretet betartani? Szabóknál nem ezt szokta meg az ember. — Hát attól függ. Nem mindig úgy sikerül, ahogyan számítjuk. Ha valaki nem jön próbálni a megbeszélt időre, már zavart okoz. Más ruhát kell elővennünk ... Az biztos, hogy hr 100 öltönyt vállalnánk, mind kézben volna,.. Totó István
