Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

nak vendéglátóipari főelőadója, arról tájékoztatta szerkesztősé­günket, hogy Bács-Kiskun me­gyében is a jelenlegi sörfo­gyasztás ötszöröse a felszabadu­lás előttinek. A söripar a növek­vő igényeket igyekszik kielégí­teni, ha azonban túl meleg len­ne a nyár, akkor még jelenleg is számolni lehet hiányokkal. Néhány évvel ezelőtt Bács-Kis- kun megyében még hat-nyolc, sőt 10 000 hektoliterrel kevesebb sört kapott a lakosság, mint amennyit igényelt, az idén azon­ban jóval megnyugtatóbbnak ígérkezik a sörellátás. A keres­kedelem gondoskodni kíván ar­ról, hogy ezen a nyáron ne csak a városok, hanem a falvak is hozzájussanak ehhez a kis szesz­fokú frissítő italhoz. Bővül a választék A tavalyi 56 100 hektoliter­rel szemben ez év második ne­gyedében megközelítően 60 ezer Hatvanezer hektoliter sört fogyaszthat a megye lakossága a második negyedévben Szénsavas üdítő italokból és gyümölcslevekből szintén elegendő lesz a készlet A statisztikai kimutatások szerint 1938-ban 300 ezer liter sört gyártottak az országban, az idén viszont már több mint négymillió hektolitert állítunk elő. Évente 4t liter sörfogyasz­tás jut hazánk minden lakosá­ra, s ez a szám a töményszeszek rovására mindjobban emelke­dik. Herczog György, a megyei ta­nács vb kereskedelmi osztályá­hektoliter sört fogyaszthat a megye lakossága. Ebből a pa­lackozott sör mintegy 18 ezer hektoliter, ami az összes sör mennyiségnek majdnem 30 szá­zaléka. A ..Kőbányai” sör mel­lett bővül a választék minőségi sörökből is. A tavalyinál több lesz a Kinizsi, a Délibáb, a Por­ter és a minimális szesztartalmú Nektár gyógytápsör, ezeken kí­vül ez év nyarán újra vásárolni lehet a régen hiányzó barnasört. Új sörpalackozó kirendeltségek A megyei tanács vendéglátó­ipari főelőadója tájékoztatásul elmondotta azt is, hogy Bács- Kiskun megye harmadik ne­gyedévi sörigénye 65 ezer hek­toliter, s remélhetőleg ezt a mennyiséget le is tudják szállí­tani a sörgyárak. Egyébként azt tervezik, hogy a közeljövőben új sörkirendeltségeket hoznak létre Kecskeméten és Kiskőrö­sön, amelyeket modern, nagy- kapacitású palackozó gépekkel látnak el, s akkor még tovább javulhat a megye sörellátása. A helykijelölés céljából már meg is kezdődtek a tárgyalások. Az állami és szövetkezeti vendéglátóipar hűtőkapacitása évről évre örvendetesen javul, s ma már ott tartunk, hogy ezen a nyáron mindenütt hűtött sört tudnak kiszolgálni. Kevés a valódi málna Az elmúlt néhány esztendő leforgása alatt a szokványos szénsavas üdítő italokon kívül a lakosság egyre több gyü­mölcslevet is fogyaszt. Különö­sen a birs-, az őszibarack-, a meggy- és a sárgabaracklének van nagy sikere a fogyasztók körében, s fogyasztásuk három-* négy év alatt mintegy 20 szá­zalékkal emelkedett. Nyári idő­szakban azonban néha egyik vagy másik fajta hiánycikknek számít sőt a kimért gyümölcs­szörpök között is kevés a valódi málna. A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 65 ezer üveg gyümölcs­levet hozott forgalomba, a ven­déglátóipari vállalat pedig 524 ezer üveg üdítő italt adott el. Ez a mennyiség az idén is a vásárlók rendelkezésére áll, s a kereskedelmi szervek gondos­kodnak ezeknek az üdítő ita­loknak a lehűtéséről is. V. Gy. „Virággyár” A kiskunfélegyházi városi kertészetben 24 munkás — zöm mel lányok és asszonyok — gon doskodik arról, hogy Félegyháza és Kiskunmajsa parkjaiból so ha ne „fogyjon el” a szemet-szí vet gyönyörködtető virágok so­kasága. Kiskunfélegyháza 55 ezer négyzetméter területű kül terjes parkjában az idén is mint­egy kétezer tő muskátlit és 10— 12 ezer vegyes, egynyári palán­tát neveltek a kertészet meleg­házaiban. És éppen látogatá sunk napján szállítottak el a kiskunmajsai parkok szépítésére száz rózsafát, 80 fenyőcsemetét és 500 muskátlit... A huszonnégy kertész keze- munkája nyomán azonban nem­csak a parkok szépülnek. Innen kerül ki a virágüzletekben na ponta elfogyó 200—250 szál vá gott virág, s ők látták el friss salátával, karalábéval elsőnek az I-es számú félegyházi nép boltot is. Alig két hét múlva pedig már primőr paprikát és paradicsomot szállítanak a vá­ros üzleteibe. Képünkön: Szívesen vállalt, szép emléket idéző feladat a menyasszonyi csokor összeállí­tása. — Vajon kinek a csokrát díszítik majd ezek a szép büsz­ke callák? — tűnődik munka közben Kovács Jánosné. (Pásztor Zoltán felvétele.) A tárgyalót eremből: Laliásvitából Ha elfogadnánk Lombroso el­méletét a bűnözőkről és az ilyen lelki alkat külső megnyilvánu­lásának félreismerhetetlen je­leiről, keresve is nehéz volna jobb alanyt találni erre, mint Gy. Molnár Gábort, aki ma­gába roskadva, kopaszra nyírt fejjel, fekete ruhában ült a vádlottak padján Kecskeméten, a megyei bíróságon a hét vé­gén. Viszont az is igaz, hogy éppen az őróla alkotott véle­mények — amit munkatársai, mint tanúk adtak elő a bünte- tőianács előtt — cáfolják meg leginkább Lombrosot, ha egy­általán cáfolni kell még elmé­letét. — Gy. Molnár igen jámbor ember. Csak jót mondhatok róla. Ott dolgozott az én bri­gádomban és munkáját min­dig elvégezte. Igaz, hogy gyen­gébb mint a többiek, de az igyekezet megvan benne és jó akaratú ember — mondja a ta- eú. s hasonlóképpen vallanak a többiek is: ismerősök, szom­szédok. Gy. Molnár Gábor szor- gaknas ember, már kora haj­nalban munkába ment, hogy — emberölés eltartsa a családját. Dolgozott, mert két kicsi gyermeke volt akkor. Hogyan történt mégis, hogy emberölés vádjával terhelten került a vádlottak padjára? Hogyan történt, hogy két bal­tacsapással agyonütötte mosto­haapját, akivel egy udvarban laktak? A közös lakás Fülöpszállá- son, a Szabadság utca 6. szám alatt volt. A portán két ház van, az egyik egy szobából, a másik egy szoba-konyhából áll. Amikor Gy. Molnár Gábor édesanyja meghalt, mostoha­apja, Madácsi István, felaján­lotta nekik a két helyiségből álló házat, ő maga pedig ne­velt lányával, Gy. Molnár Ka­talinnal az egy szobába költöz­tek. A nevelt lánynak nem tetszett, hogy bátyja a felesé­gével, gyermekeivel a nagyobb házban lakik és állandóan arra buzdította tulajdonképpeni élet­társát, Madácsit, hogy vegye vissza a lakását. Az ötvenhat éves Madácsi hajlott is huszon­két éves élettársa biztatására és állandóan zaklatta a fiatal­embert és családját. Különösen akkor, ha felhajtottak a ga­ratra, s bizony ez elég sokszor előfordult. Nemegyszer meg­történt, hogy amíg Gy. Molnár Gábor munkában volt, felesége az utcán várta az esti órákban, mert Madácsi nem engedte be a lakásba. Clyan eset is elő­fordult, hogy felpofozta a gyönge fizikumú asszonyt. A bűnjelként lefoglalt balta mellett két kés is ott feküdt a bírói asztalon. Az egyiket annak idején Gy. Molnár Ka­talin dobta át a szomszédba, mert attól félt, hogy Madácsi megöli a bátyját, mostohafiát, mint ahogy ittas állapotban azt hangoztatta is. A másik is ha­sonló óvatosságból került a szomszédba. Ettől függetlenül a két férfi között heves össze­tűzések voltak, amelyeket min­dig Madácsi' István robbantott ki. Nem sokkal a tragikus eset előtt ásóval támadt mostoha­fiára, s ha az fel nem emel egy lapátot a feje fölé, szétha­sítja a koponyáját. A végső összetűzés 1964. már­cius 4-én este történt. Gy. Mol­nár Gábor felesége kórházban volt — harmadik gyermekü­ket szülte s igen válságos ál­lapotban feküdt. A férj otthon volt a másik két aprósággal, főzött, mosott, takarított rá­juk. Madácsi most is erősen ittas volt és este hét órától kezdve többször megfenyegette mostohafiát azzal, hogy ma még végez vele. A szerencsét­len embert vérig sértegette ki­jelentéseivel, s amikor vasvil­lával jelent meg az ablaka alatt, Gy. Molnár elszaladt a rendőrségre, hogy jelentse a helyzetet. Ott azonban csak azt mondta, hogy lakásvita van közöttük, és hazament. Otthon folytatódott Madácsi fenyege­tése, mindenáron be akarta törni az ajtót, hogy megtámad­ja a bent levő Gy. Molnárt. Ez nem járt eredménnyel és megindult a saját lakása felé. Gy. Molnár Gábor felkapta a konyhában a baltát, utána sza­ladt és két csapást mért Ma­dácsi fejére, aki perceken be­lül meghalt. A megyei bíróság dr. Kling- ler büntetőtanácsa Gy. Molnár Gábort erős felindulásban el­követett emberölésben mondta ki bűnösnek és három évi sza­badságvesztéssel sújtotta, va­lamint egy évi időtartamra el­tiltotta a közügyek gyakorlásá­tól. Enyhítő körülményként ér­tékelte vádlott nős, családos voltát, büntetlen előéletét. Az ítélet nem jogerős. Gál Sándor Morzsák Két kislány cselleng az áru­házi tömegben. Rajtuk feszülő trapéznadrág. Valaki nem áll­hatja: — Mit szel hozzá az édes­anyátok? Vállvonogatás a válasz. — Ugyan mit szólna! — Hóimét jöttök? — Politechnikáról. ■ — És a tanárok? — Azok se bánják. — Lehet ebben hajolni? — Azt nem. Kuncogás: — Sétálni. Ezt valóban lehet. De akkor minek a politechnika? * Mesélték, hallottam: — Van egy kedves úti tár­sam, naponta találkozunk a vonalon. A múltkor kesereg­tem neki, hogy nem lehel Fecske cigarettát kapni. Mo­solygott. Majd ő szerez. Más­nap bizalmasan félrehívott. Ki­nyitotta a táskáját, s uramfia, tele volt Fecskével. Nyújtotta felém. Megrémültem, csak nem akarja mind nekem adni. Hon- nét vegyek ennyi pénzt. Külön­ben is, tegnap már kaptam va­lahol két dobozzal. De ezt most nem mertem bevallani neki. Ekkora udvariasság láttán, Így hál tőle is vettem vagy két doboz Fecskét, Remélem, nut nem hoz senki... Ctt áll a kocsija a hivatal előtt. Szép kocsi. Büszke is rá. Feletteseit gyakran meginvitál­ja egy kis kocsikázásra. Per­sze, csak úgy, ha dolguk van valahol. Elfuvarozza őket. Mun­kaidőben. Olyan lesz lassan, mint egy fuvaros... Azt mond­ják, jó szakember. De úgy lát­szik, sofőrnek még jobb. Csak nem pályatévesztett ember? * Három gomb szakadt le a fiam kabátjáról. Egyszerre há­rom. Szerencsére a zsebében volt valamennyi. Faggatom, hogy történt? Ébredezik a gya­nú bennem: Gyermekkori em­lékeim sejlenek vissza... — Gombfociztatok? — Igen — vallja be töredel­mesen. Többen is leszedték, persze, ki-ki a saját kabátjá­ról, míg ki nem lett a csapat. Vigasztalom nejemet. Becsü­letes dolog ez. Képzeljük el, ha a szomszédaik kabátját cson­kították volna meg a srácok. Mert — mintha rémlene az emlékeimben — ilyesmi is elő­fordult már valakivel. Igaz, nem mostanában, hanem jó ré­gen, még az „illető” gyermek­korában. .. * Autós ballagást láttam. Egy autókaraván kísérte a ballagó- gat, benne papák-mamák, és aki felfért a diákok közül, egy nsomó fiatal, A többiek, persze, gyalog, régi módra... Karon­fogva, lehajtott fejjel. Vajon mi fájt nekik? A búcsúzás, vagy a Icocsiban ülök korai hűtlensége?... F. Tóth István PETŐFI NÉPE A Magyar SzoclaUsta Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő, dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi ranácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. szerkesztő bizottság: 16-38. Vidéki lapok- 1-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dfi i hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 085.

Next

/
Oldalképek
Tartalom