Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

Helyszín: Kunszentmiklós. Vili. kerület — avagy Bösztör — ?3. számj, hófehérre meszelt, nádtetős tanyája. Az időpont: 1964. április 28, keddi nap dél- előttje. Mennydörgés nem jelezte, a villám se cikázott, amikor a kísértet megérkezett. Csak a tanyából a dűlőútra szaladó két kutya éktelen csaholása figyelmeztetett a közelgő veszedelemre.

Törékeny kis asszony, 12 gyerekes édesanya lép ki a tanyából. felfigyelve a szokatlan zajra. És felsikolt: Jézusmárja! Pillanatnyi gondolkozás után a mellette álló kisfiát riasztja: — Rohanj apádért, mondd, hogy itt vannak! — Bentről több gyerek keserves sírása hallik, a tűzhelyen a forralásra feltett tej éppen kilépni készül a fazékból A riadt asszonyka berohan, a fazekat a tűzhely szélére rántja, s már futtában csitítja a bömbölő gyerekeket. És rohan, a tanyához vezető dűlőutat megkerülve, egyenesen a hereföld felé, onnan a nem messze levő homokszentlcrinci állomásra, a rendőrség segítségéért telefonálni.

A bö^töri tsz közeli sertéstelepéről lóhalálában a tanyához érkező 50 év körüli családfőt és legényfiát megdöbbentő kép fogadja. A konyhából kidobált bútorok, edények szanaszét hevernek az udvaron, és ajtók nélkül ásítozik a tanyaépület, az ólak. A konyha küszöbére lépve pedig bokszerütés éri, majdnem gyomorszájon.

Gondolkozásra nincs idő. Itt csak az ösztönös tett segít. A csendes természetű, határtalan türelmű gazda egy lendülettel jobbra, eggyel balra fellöki a támadókat, ak:k feltápászkodva a földről, illetve a küszöbről, nagy sebbel-lobbal indultak vissza oda, ahonnar jöttek.

A pár perccel később a család segítségére érkező tsz-párt- titkárt és az önkéntes rendőrt már csak a feldúlt tanyaudvar, a magába roskadtan álló családfő, a síró gyerekek és az ajtók nélkül tátongó épület fogadta. S a K unszentmiklósról a helyszínre érkező rendőr is csak ezt a képet rögzíthette már jelentésében.

De mi is történt tulajdonképpen, és miért? Miféle kísértetjárás volt ez? A tisztánlátásért csak öt évre kell visszalapozni.

Kosztka Margit, jókora budafoki gyümölcsös és villa tulajdonosa, valamint testvérbátyja, dr. Kosztka Elemér, 1959 őszén bérbe adták bösztöri tanyájukat a hozzá tartozó több mint 14 holddal, a már akkor is 12 tagú Szabó-családnak. A bérleti díj nem volt csekély: 10 mázsa búza, ugyanennyi rozs, árpa és kukorica, 2 mázsa napraforgó, 120 kilós hízó, 20 csirke és 10 kiló mák évente. Az erről szóló szerződés nem maradt sokáig Szabó Jónásék birtokában. Röviddel a bérbeadás után ugyanis megjelentek az úrék Bősztörön és követelték vissza a szerződést: Jobb helyen lesz nálunk, és igazán megbízhatnak bennünk. Különben erre azért van szükség, mert valami készülődik. De maguk ne féljenek, ne ijedjenek meg, hanem azonnal írjanak, ha valami történik!

— Különös... — gondolkoztak el Szabóék. — Kosztkáék- nak is van a szerződésből, miért kell nekik hát a mi példányunk? — Mégis odaadták.

Röviddel később, 1960 tavaszán, Bösztörön is megkezdődött a tsz-szervezés, s nyomban ment a híradás is a budafoki villába. Am a válasz sem váratott magára sokáig: Nehogy eszükbe jusson valaminek is aláírni, és főleg a mi földünkkel belépni! — szólt az utasítás.

Nagy kérdőiéi előtt álltak Szabóék. A józan eszük azt súgta, hogy könnyebb boldogulást ígér a közös. Csakhogy a fejükben ott motoszkáltak a tulajdonos mételyező szavai, parancsa a tsz ellen. Mégis úgy döntött^ ott a helyük. AláírKÍSÉRTETJÁRÁS

ták a belépési nyilatkozatot, s hét hold juttatott földjükkel a termelőszövetkezeti család tagjaivá szerződtek.

I960 tavaszán megkezdődött a földrendezés, tagosítás. A közösbe lépéstől elzárkózott Kosztka Margit bösztöri birtoka helyett a kunbábonyi határrészen kapott csereingatlant, és könyörgött az imrpár tsz- tag Szabó Jónásnak: A korábbi megegyezés szerint vállalja el művelésre a 20 kilométerre levő csereföldet. Szabóék nem tudtak erre vállalkozni. Mit tehetett hát ezután? Kérelmet nyújtott be a járási tanácshoz, majd fellebbezést a megyéhez, melyben így írt a magát bösztöri lakosnak feltüntető tulajdonos:

„Az államigazgatási szervek mulasztása miatt történt, hogy csak később léptem be pártoló tagként a bösztöri tsz-be, mivel annak■ idején a földrendezésről értesítést nem kaptam (kapott, de a2 idézésre nem jelent meg!), hanem mint egyéni gazdálkodó: vettek figyelembe, és a csereingatlant a tanyámtól 20 kilométerre, Kunbábonyban adták...’

A fellebbezést a megyei tanács elutasította, helybenhagyta a járási tanács határozatát, ezzel a módosítással: „Nincs akadálya annak, hogy a kunszent- miklósi be sztori és a kunbábonyi tsz-ek a betagosított területet egymás között önkéntei földcserével kicseréljék.”

E lehetőség nyomán váll Kosztka Margit budafoki lakos a bösztöri tsz pártoló tagjává Ee csak papírforma szerint, s csak annyira, amennyire azt as egyéni érdeke diktálta. A tulajdonát képező tanya mellett: színbe nem engedélyezte például a tsz-nek egy gép téli tárolását, az üresen álló istállóba s műtrágya elhelyezését...

Szó, ami szó, Kosztka Margit pártoló tag lett. Mint ilyen évente megkapta a fél hold háztájit, amelyet Szabó Jónásék vállaltak el feles művelésre. S miután az 1959—1960-as gazdasági évre kiegyenlítették a szerződésben kikötött bérleti díjat, szóban megegyeztek a tulajdonossal, hogy a lakbért a továbbiakban évente 120 kilós sertéssel fizetik.

— Nem is tudom, mi történt Koszlkáékkal — vallja Szabóné.

B

■ ■

O

s

z

T

■ ■

o

R

m m

O

ja bérlőjének: „Szeretném tudni, mit gondolna vetni, amit a mostani viszonyok mellett legjobban lehet ott értékesíteni? Gondolkozzanak és írják meg. A disznóölés a legszerencsésebben történt. Nyolcvanöt kilót hoztunk fel tisztán számítva, ami azt jelenti, hogy kétmázsás derék állat volt."

Telt az idő, s Kosztka Margit fivérével 1963-ban is többször leruccant körülnézni a birtokon, és soha nem távozott onnan üres tarisznyával. Novemberi látogatásukkor azonban „hibát” vétett Szabó Jónásné. Igaz, nem szándékosan. A tulajdonosnő ugyanis még jövetele előtt bejelentette igényét egy magkakasra. Szabóné viszont, sok dolgától-bajától elfelejtette ezt. Erre később döbbent rá. Csak a legutóbbi utasításra ügyelt.

A szigorú, szép tanítást

A szigorú, szép tanítást őrzöm, ameddig élek.

A jó szavak építenek, a rosszak mit sem érnek.

Születtem és elzuhogott harmincöt év felettem.

Jó szavaim fölfénylenek, mást mindent elfeledtem.

S ha kibontott kerítés alatt — hol ki-be jártam — elhullott a lopott gyümölcs — de megvártam sóváran,

míg beérik az igazi.

Célja az ültetésnek. Keményen zuhogó idő!

Már mindegy, meddig élek;

megőriznek a jó szavak, amíg sohasem hazudtak, s nem óvja őket semmi sem: elhullanak a rosszak.

Demény Ottó

végű levelezőlapot dobták pos-j tára: „Ismételten felszólítom magukat, hogy tanyás földemet korábbi felmondásom alapjául hagyják el. Tanyás földemet) sem felesben, sem más alapon) további használatra nem enge-i dem, és maguknak semmiféléi lakást szerezni nem vagyok kö-l teles. A tanyámon való tartóz-) kodás szoros összefüggésben) van a földdel, gazdálkodással,) melynek megszüntetése esetén)

— ami köztünk is megtörtént>

— az ott-tartózkodási jog isi

megszűnik... A tavalyi répc.-) termésemmel is még elszámolni) tartoznak.” !

Ilyen előzmények man! jutottunk el az emlékezetes áp-í rilis 28-i látogatásig, amely elöl) az újabb tettlegességtől való fé-í leimében Szabó Jónásné elme-í neküit. Pedig akkor már — magam győződtem meg róla — a család legfontosabb iratai kő-) zött, selyem- és újságpapírba^ csomagolva, ott lapult a má- . zsánként 35 forintért eladott ta-1 karmányrépa ára és a vevő nyugtája. Csak éppen az át-} adásra nem kerülhetet sor, az; enyhén szólva durva beköszön-; tés után. <

Ezután már gyorsan peregtek: az események. Szabóék feljelen-! tése után tíz nappal az ügyész-! ség utasítására, a rendőrség; képviselőjének jelenlétében fel-S feszítették a tulajdonosnak) fenntartott csaknem üres szoba! ajtaját, kihozták onnan és a helyükre rakták a tanya és az! ólak ajtóit, védelmet biztosítva! a népes családnak a hideg és! az esetleges hívatlan éjszakai; látogató ellen. Ugyancsak Szabóék feljelentésére a járásbíró-) ság május 15-én tárgyalást tű-) zött ki az ügyben, ahol Koszt-) káék nem jelentek meg. Ellen-: ben ügyvédi megkereséssel je- < lentkeztek, merész és könnyen < cáfolható állításokkal, s most; már valóban ismételt felmon- S dással. !

Az iigy, melyben a letűnt úri világ szelleme kísért, még nem} zárult le. Szabóék azonban nin-í csenek egyedül. Mellettük áll a tsz közvéleménye, hatóságaink.; és természetesen a törvényeink, amelyek nem szolgáltatják ki a! sokgyerekes, becsületesen dol-j gozó, túlontúl jóhiszemű, s mi! tagadás: A múltból örököltén! alázatos családot. ;

Perny Irén A

Szalad a múlt

A dűlöúton, hol megyek, pipiske-por száll, jön egy dömper, a föld remeg és széttépi a fellegek lebegő rongyát.

Szalad a múlt a nyállal át árkon és bokron, húzza, löki a gyávaság, egy ürge két lábára állt, s figyel a dombról.

Vályogviskók, ólak, tanyák, a régi Ázsia falkája vándorol a láp felé, a homok-szaharát el kell hagynia.

Nem egy akác, egész fasor ágaskodik már ki a homokból. Napközeiben egy fa tetején a fészekben remény kukucskál.

Most születnek mindannyian a falucsecsemők.

Nagy bádogléggömb-víztorony áll a templomhoz — gondolom —, szoptatni a csecsemőt Mátyás Ferenc

En - tevéled

nem vállalok közösséget! ki kétszínű szádon isten nevével kutatsz a haszon sokrétű zsebében, s míg mások egymásra torlódva élnek te, szép lélek! fölös szobád utcára néző ablakát vályoggal betömöd, mert semmi közöd a többiek bajával.

Hegedűs Erzsébet

— Soha nem volt közöttünk semmi vita, hiszen mi mindent megtettünk nekik, ami tőlünk telt. Valahányszor leutaztak ide

— már pedg elég sokszor jöttek —, mindig megpakoltam nekik. Mindig vittek egy pár csirkét, tojást, túrót, tejfölt, azt, amit én, szegény asszony létemre, a 12 gyerek mellett ki tudtam szorítani...

Amikor megkérdeztem: Nem sokallták-e a lakbér fejében évente az egy hízót, Szabóné lesütötte a fejét. Sokallták bizony, de ...

— Tetszik tudni, a gyerekek miatt... Közel van az iskola, az állomás és a tsz is. Ezért iparkodtunk mindent teljesíteni.

S hogy. így volt, tanúsítani tudja az egész környék. Szóvá is tették ezt egymás között az emberek nemegyszer. A közeli iskola fiatal pedagógusait különösen az háborította fel, hogyan létezhet még ma is olyan tulajdonos, aki az uzsoralakbér mellett a két szoba, konyhás tanyában egy szobát lelakatolva magának tart fenn (de soha benne nem lakott!), s a 14 tagú család két kis helyiségben kényszerül összeszorulni. Hogyan lehet, hogy egyesek felett úgy telik az idő, mint a felszabadulás óta semmi sem változott volna meg ebben az országban?

Visszakanyarodva azonban a történetre, 1963. február 12-én Kosztka Margit még irt tanyáKl em én vagyok

■’* az első, aki Száváié szem, hogyha árucikkeink zöme minőségben el is éri, sőt jó néhány túlszárnyalja a kapitalista ipar hasonló termékeit, egy igen fontos területen azonban még nyugati szomszédaink mögött kullogunk. Talán már ki is találták, melyik ez a terület, és kórusban kiáltják a bűvös szót: Reklám.

Nem elég ugyanis előállítani a cipőpert- lit, kerékpárprizmát, paradicsompaszirozót — el is kell adni mindezt. Minél nagyobb mennyiségben és minél gyorsabban. Ebben segít a reklám, amely szemet szúr, mellbevág, megremegteti a dobhártyát, esetleg körülcirógatja a vevő kérges szívét.

Természetesen nem csupán vevőmarasztaló reklámról beszélheti nk. Közismertek az „Vitess nyárfát...”, .Köss sertéshizlalási zerződést...”, „Gyújtsd a rongyot és a fémet ..stb. plakátok, amelyek egytől egyig közérdekű feladatokra

Reklám

mozgósítják a polgárokat.

Pánikba esni nincs okunk, bizonyos fejlődés nálunk is tapasztalható a hírverés frontján. Az említett plakátok például elég nagyok és többszínű ábrákkal ékesek. Le nincs okunk arra, hogy elheverésszünk ritkas babérainkon, mert az előrelépés ezen a téren elég lassú.

A legutóbbi tanú- esi választások előtt például láttunk-e az utcákon csak egyetlen flitteres bikinibe öltözött hölgyet is, hamvas keblén valamelyik jelölt nevével? Na, ugye. Pedig ilyesmi nélkül ma már egy Nyugaton lezajló korteshadjárat elképzelhetetlen. Bizony igyekeznünk kell, felkarolva és a legmesz- szebbmenökig támogatva minden bátor 'kezdeményezést, mely ■eklámiparunk fejlődéséhez vezet.

Ezért fogadtam kitörő lelkesedéssel az

Állami Hirdető ügyes kis reklám filmecskéjét. A legnagyobbak között emlegetett francia szobrász, Rodin „Gondolkodó” című alkotása jelent meg a tv képernyőjén, miközben egy bársonyos férfihang igy zengett: Ne töprengjen... A következő filmkockák azt is elárulták, miért ne. Megtudtam ugyanis, hogy karórát és egyéb ajándéktárgyat az óra- és ékszerboltokban minden különösebb erőfeszítés nélkül bármikor beszerezhetek. Kitűnő ötletnek tartom a világhírű alkotással népszerűsített ajándékvá- sárlást, és kíváncsian várom a folytatást.

AA ilyen átütő si•"* kerre számíthatnának például a következő reklámmegoldások:

Hollósy Simon „Ten- terihántás”-ával a észkestrágyás kukori- calermesztésre buzdíthatnánk a termelőszövetkezetek gazdáit.

Munkácsy Mihály „Rö- zsehordó” című örökbecsű alkotása alá pedig ez a szöveg kívánkozik: Nem kell papír, nem kell gyújtás, üt a TÜKER-alágyúj- tós.

„R endeztessen családi vacsorákat a föld- müvesszövetkezeti vendéglőkben!” — hirdethetné „Az utolsó vacsora” monumentális vászna. Leonardo da Vinci „Léda hattyúval” című alkotásánál különbet aligha találhatnánk a májlibate- nyésztés propagálására. „Ne gyalog zarándokoljon a cédrusfá- hoz: Az IBUSZ irodák repülőjegyről is gon- gondoskodnak.”— harsoghatná Csontváry színpompás vászna alatt a szöveg.

Azt hiszem ennyi *■ is elég, hogy rádöbbenjünk, milyen óriási lehetőséget rejt magában az Állami Hirdető kezdeményezése. A fémjelzett képzőművészeti alkotások bevonása a reklámiparba sohasem tapasztalt fejlődést hozhat.

Békés Dezső

miszerint a Kosztka Margit háztáji földjén termelt répa mázsáját nem szabad 50 forinton alul eladni, pedig ez nehéz dolog, hiszen a környéken 13— 20 forint az ára.

Az idén, március 19-én furcsa fordulatot vett a tanyabérlő és a tulajdonos viszonya, s ebben a még mindig eladatlan répa is szerepet játszott. Még inkább azonban a háztáji, amelyet ezúttal Kosztka Margit számára nem a tanya mellett jelölt ki a tsz vezetősége, mint korábban. Az ezúttal is fivérével együtt érkező tulajdonosnak a bevetett tanyakörnyék láttán ez volt az első kérdése: „Ki merte bevetni a földemet?! És mi van a, répám árával?” Aztán Szabóné legnagyobb ijedelmére — aki mint mindig, ezúttal is alázatos kezitcsókolommal fogatta a tulajdonosékat — ilyen fordulatot vett a beszélgetés: „Még mindig itt vagytok, ti aljas piszkok?! Ti tettetek tönkre, mert az én földem soha mm lett volna a tsz-é, ha be nem viszitek!” S ezzel nekitámadtak a vézna kis Szabónénak, tépték a haját, a földre tepertők — orvosi látlelet tanúskodik a nyomairól — a riadt, kétségbeset- ten síró gyerekek szemeláttára.

Majd, amikor dolgukat jól végezték, távoztak a tanyaudvarról. Pestről még ugyanazon a napon — minden egyéb előzmény nélkül — a következő sző-