Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-22 / 118. szám

/ 1964. május 22, péntek 3. ölttel Zsúfolt műhelyek, kevés az alkatrész, amit házilag pótolni lehet... Gondok a Kiskőrösi Gépállomáson Nemrégiben a Kiskőrösi Gép­állomás szakembereivel beszél­gettünk a gépjavítással kapcso­latos problémáikról. Elmondot­ták, hogy jelenleg főként há­rom tényező akadályozza a ha­táridőre történő gépjavítást. — Ezek közül — magyarázta Király Tibor műhelyvezető — a szákmunkáshiány a legkevésbé súlyos, hiszen most is 17 ipari tanulónk van és öten tanulnak szerelőiskolán. Szakmunkásaink az eddigi 7,30 helyett most a 8 forin­tos, ipari szintű órabért kapnak. De a műhely zsúfoltsága miatt a szakmunkáslétszámot jelentő­sen nem növelhetjük. A műhely... Gép gép mel­lett, a javítótér útjait elállva, közlekedni szinte alig lehet. Baleset- és tűzvédelmi szem­pontból is tarthatatlan ez az állapot, de a gépeket javítani kell, minden talpalatnyi helyre szükség van. — A magasnyomású mosóhe­lyiséggel, zsírozó berendezéssel ellátott szervizépület üzembe helyezésével némiképp enyhül majd a javítótérhiány. A prob­léma végleges megoldását azon­ban csak a munkagépjavító mű­hely majdani létrehozása jelenti. A gépállomás a körzetében egyébként 25 közös gazda­sággal kötött szerződést gépkarbantartásra és javí­tásra. Közülük néhány tsz teljes mű­szaki kiszolgálása, illetve ellá­A kemisálás távlatai a BD/V-n Hogyan kemizáljuk a követ­kező években a mezőgazdasá­got, az ipart és a háztartásokat — erre a kérdésre ad áttekint­hető választ a Budapesti Nem­zetközi Vásáron a nehézipar gazdag kiállítási anyaga, s er­ről az időszerű problémáról tá­jékoztatta csütörtökön az új­ságírókat Gór Nagy Sándor, a Vegyipari Tröszt vezérigazga­tója. ' Értékes tartalék sorsáról — megígérte: Mindent elkövet, hogy még szebb, jobb lakásokkal kárpótolják majd azokat, akiket hátuk mögött — mondhatni — átjátszottak. GRAMMEL közöljük, hogy — egy kivétellel — sikerült máris az érintettek megelége­désére elintézni a kényes lakás­ügyet. Legvégül azonban nem hagy­hatjuk szó nélkül az igazgató elvtárs és néhány hozzászóló reagálását a Népszabadság má­jus 9-i cikkére, melyben az iroda egyes dolgozóinak inkor­rekt magatartásával foglalkozik. „A cikk nem volt kíméletes — állapította meg Papp Dezső igazgató. A hibák nem általáno­síthatók az egész irodára.” Miklós József, akit munka­társával szintén érintett a Népszabadság cikkírójának bí­rálata, a közmű csoport eredményeivel bizonyította, hogy a társadalmi tervezés mel­lett is jó munkát végeztek. Tör­vénytelen pénzt, tehát amiért nem dolgoztak volna meg — nem vettek el. Megfelelő reha­bilitációt várnak az újabb vizs­gálattól. Sass Richárd sajnála­tosnak tartotta, hogy ilyen él­lel került nyilvánosság elé az ügy. Mint mondotta — szak­mai kérdésről csak olyanoknak szabadna írni, akik jártasak abban. Sági Károly főmérnök szerint sem volt elég körülte­kintő a cikk, mert megbecsült dolgozókat is elmarasztalt. „Nem kellett volna engedni, hogy országos botránnyá nőj- jön az ügy — vélte egy másik felszólaló, majd gunyoros cél­zásokkal egy-két elnézett szak­tása is megvalósult már, töké­letesnek azonban — az alkat­részellátásban tapasztalható zökkenők miatt — aligha mond­ható. — Az erőgépeiknek: mintegy 10—15 százalékát nem tudjuk határidőre kijavítani. Egy-egy tsz-nek nincs sok gépe, de hogy az a kevés zavartalanul dol­gozzon, ez mindegyiküknek lét­kérdés. Érthető, hogy „verik az asztalt”, sürgetnek. Ezt a jogos türelmetlenséget méltányolva, elsősorban az ő gépeik rendbe­hozását szorgalmazzuk. Adminisztrációs intézkedé­sek is lassítják az anyag- alkatrészellátás ütemét. Ez év eleje óta az AGR.OKER csak 15—20 tétel erejéig szol­gál ki. Azelőtt 300 tételt is ren­delt egyszerre a gépállomás. Persze, akkor is „tapsoltak”, ha ennek csak az egy harmadrészé­hez hozzájuthattak. Most, mire a postán küldött megrendelés visszaigazolása után az alkat­rész — feltéve, hogy raktáron van — a birtokukba kerül, egy hét is eltelik. A gép addig a műhelyben áll. Ha pedig az igényelt áru éppen nincs rak­táron, a megyei gépellátó vál­lalat Budapestről kénytelen be­szerezni. Amíg a kör így bezá­rul, hosszú hetek, sőt hónapok telnek el. Egy termelőszövetke­zet Zetor 3011-es erőgépének teljes kormányszerkezetét pél­dául fél év alatt öt ízben ren­delték már meg, eredmény nél­kül. Elmondotta, hogy a vegyipar igen gyorsan fejlődik, mind na­gyobb mennyiségű műtrágyát, növényvédőszert, műanyagokat, mosószereket bocsát a népgaz­daság rendelkezésére. Fokoza­tosan bevezetik hazánkban az összetett és kevert, tehát haté­konyabb szerek gyártását, a Ti­szai Vegyikombinát például 34 százalék nitrogéntartalmú mű­trágyát fog előállítani. kifejezésre, így folytatta: Meg kell gondolni, hogyan és mi­kor engedjünk újságírókat ga­rázdálkodni a mi belső ügye­inkben.” BUDA ELVTARS szavával élve, a presztizsféltés „jó hang” volt a termelési értekezleten. Világos, hogy nincs az a kol­lektíva, amelyet ne érintene érzékenyen olyan bírálat, mint a Népszabadságé, ráadásul az ország színe előtt. Nem akarunk semminek ©lébe vágni, hol volt, vagy volt-e eltolódás a bírálat egyesekre vonatkozó súlyában. Ez majd kiderül. Ugyanakkor azt sincs semmi alapunk két­ségbevonni, hogy a cikk meg­állapításai alapos felderítés után születtek. Annyit azonban legyen szabad kijelentenünk, hogy neim a vérig sértődöttség hangján, hanem műszakiakhoz, szocializmust építő műszakiak­hoz méltó elemző lelkiismere­tességgel kellett volna foglal­kozni a pártlap cikkével. Sze­rény véleményünk szerint — jóllehet szakmai problémákról is bőven van abban elmarasz­taló szó — mégis az „egy ró­káról három bőr” problematika a mondanivaló közepe. Mert ha őszinték vagyunk, el kell is­mernünk, hogy a különdíjak utáni mohóságból „esetleg” szakmai figyelmetlenség, elsie- tettség, felületesség is követ­kezhet olykor-olykor. Amint­hogy arról szakvéleményt is idéz a cikk. Ha az őszinteség­nél maradunk, azt sem tagad­hatjuk, hogy nem esett szó ar­ról sem, mi az iroda dolgozói­nak véleménye Orosz Egon el­járásáról, ha csak azt nem szá­Keserű mosollyal panaszol­ják, hogy éppen a hazai gyárt­mányú gépek alkatrészellátása tekintetében a legsiralmasabb a helyzet. Sokszor kénytelenek olyan, házilag „fusizott” alkat­részt beépíteni, amelyről tud­ják, hogy nem lesz hosszú éle­tű, de legalább ideiglenesen se­gít a bajon. — Milyen intézkedésekkel le­hetne kiutat találni? — kér­deztük. — Ne csak új gépeket, ha­nem elegendő mennyiségű al­katrészt is gyártson az ipar. E célból a pótalkatrészek gyártá­sát Is premizálni kellene. Megfontolandó lehetőség a géptípusok tájegységek sze­rinti szakosítása is. Nem minden erőgép alkalmas ugyanis minden talajra. A je­lenleg használt tízegynéhány típus helyett célszerűbb lenne a gépállomásokon, tsz-ekben csupán egy-két megfelelő típust tartani. Ezek pótalkatrészeit már jóval könnyebb lenne be­szerezni és raktározni. A gépállomás szakembereinek javaslatai ésszerűek, életreva­lók. Most már csak az van hát­ra, hogy az illetékesek fontoló­ra vegyék, méginkább pedig meg is valósítsák azokat. Jóba Tibor Kiskunfélegyházán az elmúlt hetekben akadozott a lakosság vízellátása. Ezt legjobban az emeleteken lakók tapasztalták. Nemcsak napközben, hanem rendszerint már a reggeli órák­ban is hiába nyitották ki a csa­mítjuk, amit a már idézett hozzászóló mondott: „Ha 50 szá­zalékban igaz, szomorú eset; nem vitás azonban az abszolút járatlanság, ami a cikkből árad.” Azt is elmondották, hogy azért bőségesen voltak erre az évre áthúzódó tervmunkák; holott más szervek mérnökeit is fog­lalkoztatta az iroda; holott — mint a Népszabadság írja —: „A megyei tervezővállalat jó néhány dolgozója társadalmi munkában és mellékfoglalko­zásban az egy főre jutó válla­lati teljesítménynek a másfél­kétszeresét is képes elvégezni?”; holott az igazgató is így nyi­latkozott a Népszabadság cikk­írójának: „Sokan, enyhén szól­va, túlzottan nagy figyelmet szentelnek a szóbanforgó kü­lönmunkáknak. Pihenés helyett dolgoznak otthon, ami nyilván­valóan kihat a vállalati mun­kára is.” HA A FÉLSZ ÓLA LÖK mind­ezt összefüggésbe hozzák azzal, amit nagyon becsületes őszinte­séggel a munkaszervezésbeli, díjszabásbeli hibákról, munká­juk ellenőrzésének kívánniva­lóiról, az üresjáratokról, „az én tervemhez ne nyúljon senki” szemléletről egyeseknél, s a sértődékenységről szóltak, mind­járt más aspektusból értékelik a Népszabadság bírálatát. Ak­kor nem tekinti egy hozzászóló sem „garázdálkodásnak” az új­ságíró munkáját. Akkor talán azt is elismerték volna, hogy az újságíró nem ellenség, hi­szen ugyanazt akarja, mint minden becsületes műszaki: Mindig előbbre vinni az életet. Tóth István Amikor nagy feladatok vég­rehajtásáról van szó — már megszokott és soha el nem avu­ló módszer — fJSrttaggyűlésen tárgyalják először, hogyan szer­vezzék meg a munkát. Ipari üzemeinkben jelenleg a legfőbb célkitűzés a második ötéves terv teljesítése, illetve túlteljesítése. Az itt dolgozó párttagokra há­rul a felelősség, a terv egészé­ben és. éves részleteiben való végrehajtásáért. Erős pártszer­vezeteket, politikailag és szak­mailag jól képzett kommunis­tákat igényel ez a munka. Kiskunhalas Város és hoz­zá kell tenni a járás üzemei is jelentékeny szerepet kaptak a népgazdasági tervekben. A he­lyi lakosság igényei mellett, fon­tos országos szükségleteket elé­gítenek ki, és exporttermelésük sem lebecsülendő. Az itt műkö­dő 31 üzemi pártszervezetre te­hát jelentős — a tervek telje­sítésére mozgósító — politikai munka vár. A járási-városi pártbizottság fontos feladatának tartja a párt- szervezetek állandó erősítését, taglétszámának növelését. Az elmúlt évben — s már az idén is — többször elemezte az üze­mi pártszervezetek tag- és tag­jelölt felvételi munkáját. A leg­utóbbi jelentés őszintén feltárja azokat az okokat, amely gá­tolja az egészséges ütemű párt­építést. Tavaly a járásban és a vá­rosban kevesebb párttagjelöltet pokat, vízszerzési kísérletük eredménytelen maradt. Felke­restük Babucz Lajost, a Vízmű Vállalat kiskunfélegyházi tele­pének vezetőjét, akitől a követ­kező tájékoztatást kaptuk, a vá­ros vízellátásáról. — Félegyházán nem mai ke­letűek a vízellátási gondok. A mostanihoz hasonló nehézségek már tavaly nyáron is jelentkez­tek. Sajnos, Kiskunfélegyházán nincs víztorony, és a rendelke­zésre álló 500 köbméteres víz­tároló kicsi, az azt tápláló há­rom kút 7000 literes együttes percenkénti hozáma pedig kevés az igények kielégítéséhez.. Ah­hoz, hogy a vízellátás teljesen zavartalan legyen, újabb ku­takra, azonkívül megfelelő nagyságú víztoronyra lenne szükség. Jelenleg tárgyalásokat folytatnak az illetékesek egy megfelelő nagyságú víztorony építésére és . reméljük, arra előbb-utóbb sor kerül. — Az elmondottakon kívül saját hatáskörünkben is meg­próbáljuk a vízellátást megja­vítani. — folytatta Babucz La­jos. Ezt szolgálja az az intéz­kedésünk, hogy a hálózati veze­tékeket tápláló szivattyúkat na­gyobb teljesítményűekre cse­réljük ki. Az emeleti lakások­ban előfordult vízhiányt az el­múlt hetekben egyébként ez a szivattyúcsere okozta, mert há­rom helyett csak kettő táplálta a vezetéket. Az új szivattyúk emelőképes­sége és annak alapján a telje­sítménye is csaknem kétszerese lesz a régebbieknek. A szerelé­si munkálatok hamarosan befe­jeződnek, és a vízszolgáltatás a közeli napokban már minden bizonnyal zavartalan lesz. A melegebb nyári napokon azon­ban takarékoskodni kell majd a vízzel, hogy a rendelkezésre ál­ló szűkös mennyiségből vala­mennyi fogyasztóhoz eljusson annyi, amire feltétlenül szükség van. vettek fel mint 1962-ben. A pártszervezetek egy része arra hivatkozott, hogy nagyon lekö­tötte idejüket a választások elő­készítése, utána pedig a terme­lésben való lemaradás pótlásá­ra kellett a politikai munkát összpontosítani. Ám éppen az, országgyűlési és tanácsválasztá­sok idején, s a termelésben való helytállással bizonyították b < sokan, hogy méltók a párttag­ságra. Csakhogy a pártszerveze­tek ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyták. Néhány párt- alapszervezet vezetősége be is ismerte, hogy nem foglalkoztak úgy a tagjelölt-felvételekkel, ahogy kellett volna. A tapasztalatok azt mutatják, hogy elsősorban a ki­sebb létszámú pártszervezetek­ben esett vissza a pártépítő te­vékenység. Ennek okát pedig abban lelhetjük, hogy ezekben az alapszervezetekben ■— hely­zetüknél fogva is — nem folyik, eléggé mélyreható ideológiai te­vékenység, s a jelenlegi párt­munka feladatára nincsenek megfelelően felkészülve. A Kiskunhalasi Városi- és Köz­séggazdálkodási Vállalatnál pél­dául három szocialista brigád van, s már a „Szocialista üzem” cím elnyeréséért versenyeznek. Ennél a vállalatnál másfél év óta egyetlen tagjelöltet sem vet­tek fel. A Vegyesipari Szolgál­tató Vállalat pártalapszerveze- ténél sem vettek fel tagjelöltet az elmúlt évben, pedig vannak szocialista brigádok. S hogy len­ne lehetőség pártépítésre, azt bizonyítja, hogy a brigádok több kollektív rendezvényt szerveztek általános, szakmai és politikai műveltségük színvonalának emelésére. Ha mindehhez hozzátesz- szük, hogy a város és járás üze­meiben 14 szocialista címet nyert brigád van 159 taggal, s a megtisztelő cím elnyeréséért küzd 58 brigád 561 taggal, ak­kor megállapíthatjuk: Indoko­latlan az üzemi pártszervezetek tagjelölt-felvételi munkájának lassú üteme. 1963-ban ugyanis 31 üzemi pártszervezet mindösz- sze 30 tagjelölttel gyarapította létszámát. A Kiskunhalasi Barnevál pél­dája ugyanakkor azt bizonyítja, hogy ahol a szocialista brigád­mozgalmat és a pártépítést jól összehangolják, ott eredmények is vannak. Tavaly hét tagjelöl­tet vettek fel — Kiskunhalas üzemei közül a legtöbbet. — Ha ilyen szemszögből nézzük hoz­záfűzhetjük azt a gondolatot, hogy a termelésre is kihatott ez, s az éves munkavérsenyben nem kisebb sikert értek el, mint elnyerték a megyei pártbizott­ság elismerő oklevelét. lan hát nélda Halason arra, hogyan lehet egészséges ütemben növelni a pártalapszer- vezetek taglétszámát. A szocia­lista brigádmozgalom pedig az egyik legmegfelelőbb tartalék­sereg erre. Nagy Ottó Megalakult a Petőfi Népe Baráti Köre Kecskeméten Csütörtökön délután a kecs­keméti városi pártbizottság ta­nácstermében mintegy harmin­cán gyűltek össze, lapunk olva­sói, üzemi, hivatali dolgozói. Greiner József elvtárs, a párt­bizottság titkára üdvözölte a megjelenteket. Rövid előadás­ban ismertette a sajtó szerepé1 majd a Petőfi Népe fejlődésé­ről, olvasótábora növekedésért beszélt. A megjelentek közül sokan felszólaltak, hasznos javaslatok­kal, bíráló megjegyzésekkel se­gítették munkánkat. Ezután a résztvevők elhatározták a Pe­tőfi Népe Baráti Köre megala­Miért nem volt víz az emeleti lakásokban ? Nagyobb teljesítményű szivattyúkat szerelnek fel, javul a vízszolgáltatás Félegyházán JSr-ií-

Next

/
Oldalképek
Tartalom