Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-21 / 117. szám

t »T9at Í9ŐÍ. május 21, csütörtök Amerika és a délkelet-ázsiai helyzet Lépések a megbékélés félé Ellentétek az Olasz Szocialista Pártban A VILÁG számos fő­városában a délkelet­ázsiai helyzet áll a fi­gyelem középpontjában. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN A CIPRUSI görögök kedden szabadon bocsá­tottak hét törököt, akit még áprilisban a Kyre­A legfrissebb saigom jelentés szerint a dél-viet­nami kormány felkérte a Biztonsági Tanácsot, halassza el a Kambodzsa ellen intézett dél-viet­nami támadásokkal kapcsolatos vitát addig, amíg kormánya nem képviselteti magát a ta­nácsban. Patet Lao rádiója cáfolja azokat a nyugati híreket, melyek szerint a hazafias erők támadást indítottak volna a semlegesek ellen. Szerintük a legutóbbi harcoknak az volt az oka, hogy a semleges erők egy résié fellázadt az amerikaiak lakájai ellen. Párizsban csütörtökön összeült a rhinisztertanács és de Gaulle elnök­nek résztvételével megtárgyalta a laoszi és a dél-vietnami helyzetet. Az amerikai képviselő­ház külügyi bizottsága megkezdte a vitát a dél­vietnami háború fokozására fordítandó 125 mil­liós kiegészítő költségvetésről. Mint ismeretes, Johnson elnök 70 millió dolláros kiegészítő gaz­dasági segéllyel és 55 millió dollár katonai tá­mogatással próbál új lendületet önteni a sza­badságharcosok ellen küzdő dél-vietnami kor­mánycsapatokba. A külügyi bizottságban Rusk és McNamara ismertette a kormány indokait — a vita láthatóan nem volt egyöntetű, mert a zárt ülés után a hadügyminiszter kijelentette, hogy véleménye szerint a háború hosszú és igen nehéz lesz. Az ellentétes vélemények közül né­hány már felszínre is került. Morse szenátor például kifejtette: A gyarmatosítás az egész vi­lágon haldoklik, és az amerikai gyarmati poli­tikának /semmiféle esélye sincs a sikerre. Az Egyesült Államok nem a szabadságot védelmezi Dél-Vietnamban, hanem „egy totalitárius, mili­tarista bábkormányt”. E kormány fenntartása Amerikának évente 550 millió dollárjába kerül, most Johnson elnök új kérésével ez az összeg 675 millió dollárra emelkedett. nia-hegységben ejtettek foglyul. Galo Plaza ecuadori politikus, akit U Thant küldött a szi­getre, kedden sajtóértekezleten kijelentette, hogy a világszervezet ciprusi egységeinek létszámnö­vekedése lehetőséget nyújt arra, hogy az ENSZ előtt határozottabban lépjenek közbe esetleges békebontás esetén. A hét végén dán kontingens érkezett a szigetre, s ezzel már biztosítva van a megfelelő létszám, amely lehetővé teszi, hogy a rendfenntartó erők az eddiginél tevékenyebb szerepet töltsenek be. Plaza szerint Makariosz ígéretet tett arra, hogy további foglyok szaba­don bocsátására is sor kerülhet. Makariosz hoz­zájárult ahhoz, hogy Nicosia török és görög ne­gyede között az úgynevezett „zöld vonalon” a görögök 90 méterrel hátrább építsék ki” barri- kádjukat, ezzel is csökkentve a súrlódások lehe­tőségét. A török vezetők hasonló intézkedést he­lyeztek kilátásba, ha megvalósulni látják a gö­rögök ígéreteit. SARAGAT újabb felhívása a szociáldemok­rata és a szocialista párt egyesítésére tovább feszíti Nenni pártjának belső ellentéteit. Az Avanti, a szocialista párt hivatalos lapja cáfolja az egyesítésre irányuló szocialista törekvéseket, és azzal vádolja Saragatot, hogy nem veszi fi­gyelembe az egész olasz munkásosztály érde­keit. Ugyanakkor a párt hetilapjában más ve­zetők részéről ezzel ellentétes megállapítások ju­tottak napvilágra, amelyek sürgetik ennek a folyamatnak a megindítását. Felvetődött arra vonatkozó, kívánalom is, tekintélyes szocialista vezető politikusok részéről, hogy a szocialista párt kezdjen ismét baráti párbeszédet a kom­munista párttal is, amely mögött mint ismere­tes, több mint 8 millió szavazó áll. Hruscsov szerdai kairói megbeszélései! Az üdvösségért N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke, aki jelenleg Kairóban tar­tózkodik, szerdán fogadta Aref marsallt, az Iraki Köztársaság elnökét és beszélgetést folyta­tott vele. A beszélgetés, amely­re Aref marsall kérésére került sor, barátságos és fesztelen lég­körben zajlott le. Minden érin­tett kérdésben a kölcsönös meg­értés nyilvánult meg. Gromiko szovjet külügymi­niszter. Abdul Hamid iraki kül­ügyminiszter és Scsiborin, a szovjet külügyminisztérum kö­zel-keleti osztályának vezetője is részt vett a beszélgetésben. Ugyancsak szerdán fogadta Hruscsov Ahmed Sukeirit, Pa­lesztinának az Arab Ligába de­legált képviselőjét és barátságos beszélgetést folytatott vele. A találkozás Sukeiri kérésére tör­tént. A beszélgetés során más prob­lémák között érintették a Pa­lesztinái kérdést is. Hruscsov ezzel kapcsolatban megjegyezte: A Szovjetunió támogatja az arab népnek az imperialista, gyar­matosító mesterkedések ellen ví­vott harcát. Az imperialisták és a gyarmatosítók agresszív erői akadályozzák a Palesztinái kér­dés rendezését és az ENSZ meg­felelő határozatainak teljesíté­sét, holott ezek a határozatok figyelembe veszik a Palesztinái arabok törvényes jogait is. A Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke ugyancsak szer­dán szívélyes, baráti beszélge­tést folytatott az Egyesült Arab Köztársaság nemzetgyűlésének képviselőnőivel. A beszélgetésben Nyina Hrus- csova és Jerofejev kairói szov­jet nagykövet is részt vett. mikojan találkozója japán üzletemberekkel OSZAKA. (TASZSZ) A Japánban tartózkodó szov­jet parlamenti küldöttség veze­tője, Anasztáz Mikojan kedden az ország egyik legfontosabb ke­reskedelmi és gazdasági körze­tébe, Kamszajba látogatott. Oszakában üzletemberekkel ta­lálkozott. Mikojan a találkozón mon­dott beszédében rámutatott: Az élet rácáfolt egyes külföldi üz­letembereknek arra a vélemé­nyére, hogy a Szovjetunióban folytatott tervgazdálkodás szin­te majdnem kizárja ^ tőkés or­szágokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlődését. Hangoz­tatta, hogy a szocialista terv- gazdálkodás előirányozza a tő­kés országokkal való együttmű­ködést is. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a Szovjetunió amely a második világháború előtt a világkereskedelemben a tizenhatodik helyen állt, 1963- ban már az ötödik helyre ke­rült. Mikojan elmondotta, hogy a Szovjetunió nemcsak nyers­anyagban gazdag, hanem fej­lett gépgyártással rendelkező ipari ország is. Az amerikaiak — mondotta Anasztáz Miko­jan — technikai fölényükkel di­csekedtek. Eisenhower 1955-ben azt mondotta, hogy az első mes­terséges holdat ők fogják kilő­ni: Nem is gondoltak Ameri­kában arra, hogy valamelyik ország megelőzheti őket. S még­is a Szovjetunió volt az, amely 1957-ben útjára bocsátotta az első mesterséges holdat. A Szovjetunió egész külkeres­kedelmi forgalma elérte a 14,2 milliárd dollárt. Ez is azt bi­zonyítja, hogy a szovjet—japán, illetve a nemzetközi külkeres­kedelem fejlesztéséhez nagy le­hetőségek vannak — fejezte be felszólalását a szovjet parla­menti küldöttség vezetője. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttsége Anasztáz Mikojan vezetésével szerdán Hirosimába érkezett. A vendé­geket a pályaudvaron a prefek- tura kormányzója és a város polgármestere fogadta. A szov­jet küldöttség találkozott azok­kal a hirosimai lakosokkal, akik túlélték a város ellen intézett 1945-ös atomtámadást. Nyugatnémet páncélos egységek Walesben Nyugatnémet páncélos egysé­gek rövidesen megkezdik gya­korlataikat Walesben. Négy nyu­gatnémet repülőgépen már megérkezett egy 120 főnyi nyu­gatnémet „ellátó osztag”, amely a castlemartini harckocsi-gya­korlótéren marad. Novemberig hat nyugatnémet páncélos zász­lóalj — összesen 340 katona kap kiképzést Angliában. Né­met hajón 42 harckocsi érke­zett, egy másik német hajó 1650 tonna lőszert szállított a pán­célos egységek számára. A Daily Worker ezzel kap­csolatosan megjegyzi: ezek is bizonyítják, hogy a mai nyugat­német vezetők törekvései meg­egyeznek Hitler nagyzási má­niájával. Sydneyben, az éjszakai mu­latók negyedében érdekes templomot rendeztek be huli­gánok számára. Műterem, mü- vészkávéiház és kertes lokál keveréke istennek ez a külön­leges háza. Az amúgy is in­tenzív lelki életet elő huligá­nok különböző szeszes italok fogyasztása mellett 24 órán keresztül hallgathatják itt a televízión közvetített istentisz­teletet. Megható a jámbor célú lé­tesítmény. Hogy mi minden­re kell kiterjednie az isteni gondviselésnek. Tréfás epizó­dok játszódhatnak itt le az ál­talános áhítatban. Nappal milyen jókat hor­kolhatnak a szentbeszédek alatt az éjszakai munkálko­dásban megfáradt, szelíd lelkű huligánok. Például reggel hat­kor, persze már fényesre tö­rölt bicskával a zsebben, be­tér a templomba „Gégemet­sző” Jack. Bakancsát illedel­mesen ledörzsöli a lábtörlőn, kalapját leveszi, körülnéz üres asztal után. Odamegy, de út­közben tapintatosan megrázza ismerősének, „Bűzstanicli” Joe-nak ernyedt vállát. — Halló, öreg fiú! Sikerült? Tudják mindketten, hogy a tudományos alapossággal el­tervezett, s pár órával azelőtt végrehajtott betörésről van szó. Joe töményszesztől kissé ragadós és porlepte szája szé­lesre húzódik, csipás szemét szelíd lassúsággal behunyja és bólint. Jack visszakacsint, jelezve, hogy kisebb lett a világváros lármája — egy szakértelem­mel elmetszett gégével, aztán helyet foglal. Már jön is a fel­szolgálólány. „Gégemetszö” Jack szolidan belecsíp ott, ahol hátul legdomborúbb, és rendel. — A szokásos két pohár gint, nővérke. Iszik velem, mi? ... Ma mi a story? — int a tv-készülék felé, ahol soror Pia és fráter Pius látható a képernyőn. A pincémő előbb hozza az italt, felhajtja az egyik gint, aztán magyarázza. — Arról folyik nyilvános hitvita, hogy a fiatalkorúak bűnözésének oka végső soron misztikum, ezt csak Jézus Krisztus misztériumának segít­ségével tudjuk megoldani. Most éppen a New York-i fazent Patrick-székesegyház papjára hivatkoznak, aki szintén ezt vallja. „Gégemetsző” Jack az átla­gosnál is ostobább képpel hallgat, haja és szemöldöke közt eltűnik keskeny homlo­ka, úgy erőlködik, hogy ért­sen valamit. Végül úgy űzi el zavarát, hogy megkéri a nővért, nyúljon már be az in­ge alá és vakarja meg a há­tát a jobb lapockája alatt. A pincérnő megteszi. — Isten fizesse meg — en­gedi ki megkönnyebülten visz- szafojtott lélegzetét a huligán és őszintén megmondja. — Nekem azért jobban tetasett a tegnapi story. Tudja, ame­lyik arról szólt, hogy az a Sámson nevű haver egy sza­márállkapoccsal verte szét a filiszteus ürgéket. Biztosan azok voltak a niggerek ... Er­re iszunk, nővérke. Most négy pohárral hozzon! (t) Franciaország a «enti értekezlet összehívását lavasolja Laosz kérdésében? PÁRIZS. (MTI) A francia minisztertanács csütörtökön ülést tart, amely­nek legfontosabb pontja Laosz, általában a délkelet-ázsiai hely­zet megvitatása. De Gaulle a kormányülés miatt megszakítja colombey-i tartózkodását. Az Egyesült Államok — mint ismeretes — a francia kormányt is felkérte, járjon közbe Pe- kingben, hogy a Kínai Népköz- társaság vesse latba befolyását a laoszi ellenségeskedések be­szüntetése érdekében. Párizsban tartózkodással fogadták Wa­shington kérését, a francia kor­mány nem látja értelmét az amerikaiak által javasolt köz­benjárásnak. Ezzel szemben jól értesült pá­rizsi körökben úgy tudják, hogy a francia kormány konkrét ja­vaslatot készül tenni a 14 ha­talmi genfi konferencia újbóli összehívására. A francia kor­mány véleménye szerint Dél­kel et-Ázsia békéje csakis a volt Francia-Indokína (Észak- és Dél-Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa) egész terű le*éne'- sem­legesítésével biztosítható. Ehhez valamennyi érdekelt ország — beleértve Kína és az Egyesült Államok — megegyezése szük­séges. A FORRADALOM békés útjának lehetőségéről Amint a tudományos szocia­lizmus megfogalmazta a szocia­lista forradalom célját, nyom­ban felvetődött a hozzá vezető utak kérdése is. Ezzel kapcso­latban Marx és Engels a kis­polgári jobb- és baloldali néze­tekkel folytatott vitájukban a társadalmi viszonyok és az osz­tályharcok elemzése alapján először is kimutatták, hogy az utak és a módszerek fetisizá- lása megengedhetetlen, mert azok mindig az adott helyzettől függnek. Másrészt a forrada­lom tartalmát nem a módsze­rek szabják meg. A szocialista forradalom feladata a burzsoá­zia megdöntése én a proletár­diktatúra megteremtése, követ­kezésképpen, ha ez megtörté­nik, szocialista forradalom megy végbe, függetlenül a módsze­rektől. Továbbá, a társadalmi viszonyok és az osztály harc vizsgálata azt bizonyítja, hogy vannak helyzetek, amikor a fegyveres felkelés elkerülhetet­len, de lehetnek olyan helyze­tek is, amikor lehetőség nyílik békés úton megdönteni a bur­zsoáziát, a fegyveres felkelés viszont kudarcra van ítélve. Vé­gül, ha a proletariátusnak mód­jában áll választani a polgár- háború és a békés út között, természetszerűen az utóbbihoz kell ragaszkodnia, mert az a leg­kisebb vér- és anyagi áldozatok­kal jár, és mert a legszélesebb tömegek számára megkönnyíti a szocialista átalakulást. Később Lenin újabb té­nyekkel bizonyította, hogy amennyiben az erő (a tömegek többsége, a fegyver) a forrada­lom oldalán van, ezért a bur­zsoázia képtelen fegyveres el­lenállásra, • a proletariátus a forradalmi erőszak békés esz­közeivel is megragadhatja a ha­talmat. E lehetőség létrejötté­nek ' elősegítése tehát egyene­sen feladata a kommunista pártnak. Lenin az 1905—1907-es oroszországi polgári demokra­tikus forradalomban kidolgozta azt a politikát, amelynek a pro­letariátusra rákényszerített fegy­veres felkelés győzelme után biztosítania kellett volna a for­radalom békés továbbfejlődéséi. Az 1917-es februári forradalom után részletesen kifejtette a forradalom békés továbbfej­lesztésének programját, amely­ben a demokratikus feladatok (béke, föld, nemzeti önrendel­kezés) következetes megoldását összekapcsolta a szocialista for­radalom végrehajtásával és kihangsúlyozta a tömegek kö­zötti szívós felvilágosító-szerve- ző munka fontosságát, valamint a gazdasági és politikai előre­haladás fokozatosságának elvét, 1917. szeptemberében ismétel­ten aláhúzta, hogy ha csak egy százalék remény is van rá, meg kell kísérelni a fegyveres ösz- szecsapás elkerülését, és békés utón kell megvívni a szocia­lista forradalmat. A burzsoázián múlott, hogy a munkásosztály végül is fegyveres harcban dön­tötte el a hatalom kérdését. A történelem azóta minden tekintetben igazolta a forrada­lom marxista—leninista politi­káját. 1919-ben a magyar ural­kodó osztályok saját gyengesé­güknél és' a forradalom erejé­nél fogva fegyveres ellenállás nélkül voltak kénytelenek át-

Next

/
Oldalképek
Tartalom