Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
1964. máj Uh 17, vasárnap 3. oldal ISÍem less könnyű pótolni a% elmaradást Ami késlelteti és ami gyorsítja a megyei utak építését Korszerűtlen, elhanyagolt országutak, kátyús bekötőutak homok, por, homok, por ... — ezek jellemezték a felszabadulás előtt Bács-Kiskun megye közúthálózatát. Nem ment ritkaság számba, ha egy-egy autó — letérve az országútról — naphosszat rostokolt a „homoksivatag” kellős közepén — elakadva. Csupán a bácskai területen folytak a század első felében nagyobb arányú útépítések, de ez csupán a kereskedelem és az ipar nagyobb arányú fejlődésének volt köszönhető. A semmiből kezdeni — Valóban, a „semmiből” kezdte megyénkben az úthálózat kialakítását 1950-ben a Közúti Üzemi Vállalat — kezdte a beszélgetést Fenyves Béla, a vállalat főmérnöke, amikor felkerestem irodájában, és a közutak jelenlegi helyeztéről, a tavalyi eredményekről, s az idei tervekről érdeklődtem. — Bár vállalatunk nem foglalkozik közvetlenül az utak karbantartásával — ezt a KPM Közúti Igazgatósága végzi —, de a felújításokat, átépítéseket mi készítjük el. Talán érdemes néhány percre még visszapillantani a múltba. Hiszen 1945. előtt mindösz- sze kétezer kilométer járható!!) közutat tartottak nyilván a megyeházán. S az utak java része az úgynevezett kövesút volt, ahol a zúzott kőburkolatot minden különösebb kötőanyag hozzáadása nélkül szórták a talajra. Az így elkészített úttest viszont néhány év után ismét használhatatlan lett. A birtokhatárok is hátráltatták egykor a korszerű útépítést, így például Alpártól Kiskunfélegyháza felé — mintegy hat kilométeres szakaszon — huszonöt éles kanyart tesz az út. Az 53- as számú főközlekedési út építésénél (Akasztó és Dunatetétlen között) nyolckilométeres szakaszon húsznál több kanyart kellett „átvágni” 1962-ben. Ötven kilométer — egy év alatt — A nagyarányú útépítési program keretében a felszabadulás óta mintegy hatszáz kilométerrel nagyobbodott a megye közúthálózata — folytatta a főmérnök. — Tavaly elkészült a Kalocsa—Kiskőrös közötti országút első 17 kilométeres szakasza, s idén befejeződik itt az építkezés. A Kiskunhalas—Jánoshalma közötti korszerűtlen közútat — a régi négy méteres szélességről — hat és fél méteres szélességre bővítjük és bitumenes kőburkolattal látjuk el. 1963-ban mintegy ötven kilométer hosszúságú közútat épített, illetve korszerűsített a Közúti Üzemi Vállalat Bács- Kiskun megyében. Ebből, 48 kilométer hosszúságban, hat méter szélességű „itatott makadám” — bitumenes kövezett út készült. — Sajnos, az idei esztendő — részben az időjárás viszontagságai és a mukaerő hiánya miatt — nem a legkedvezőbbben indult — mondta Fenyves'elvtárs, és egy kimutatást vett elő fiókjából. — Az első negyedéves tervünket mindössze 33,1 százalékra teljesítettük. Igaz, hogy a terv megvalósítására — a három hónap helyett — csupán két hetünk maradt. Vajon mi okozta ezt a komoly lemaradást? A nagyon is szoros tervet 600 dolgozóra és felületesen számolva — 12 hétre szabták. A vállalat munkáslétszáma — a műszakiakat és az adminisztratív dolgozókat is számolva — 370 fő. Az útépítő munkások száma sajnos, nem kielégítő és az utánpótlás igen nehéz. Segítse a gépesítés? Ilyen előzmények után szinte magától adódik a kérdés —, vajon határidőre el tudja-e végezni a vállalat az idei tervben szereplő 69 kilométeres útépítést és a 900 ezer négyzetméteres út portalanítását? — A munkaerőhiányt csak a gépeítéssel tudjuk ellensúlyozni. Vincze Béla művezető és Németh Antal gépészeti csoportvezető — mindketten vállalatunk dolgozói — újítása alapján gépesítettük az építés egyik legnehezebb munkaterületét — az altalajlazítást. S míg ezelőtt egy munkás naponta 25 négyzetméter területet tudott csak fellazítani,-addig ez a mezőgazdasági erőgéppel kombinált gépezet nyolc üzemóra alatt 6000 négyzetméter területen végzi el az altalaj lazítását. Gépesítették a zúzalékterítést — a kövek szétszórását —, a homokszállítást és a talajegyen- getést is. Természetesen,'a gépek használata nagy mértékben függ a helyi adottságoktól is. — Vagyis — összegezte a főmérnök — nem minden esetben és területen lehet gépekkel dolgoztatni. A tervező és a kivitelező Az útépítés — mint megany- nyi építkezés — előre kidolgozott tervek alapján készül. Az elképzelések papírra vetői viszont nem mindig veszik figyelembe a helyi adottságokat. — Talán az egyik késleltető- je az építkezéseknek a tervező és a kivitelező közötti' összhang hiánya. Papír kerül az asztalra, s a főmérnök már rajzolta is az egyik építési terv módosításának lehetőségét. Mint mondta, a módosítással egy évvel rövidülne az útépítés. De vajon nem a vállalat érdeke lenne-e elsősorban a tervező és a kivitelező közötti jó kapcsolat kiépítése? S természetesen a konstruktőr bevonása a „gyakorlati tervezésbe” — a terveket a gépparkhoz és a jelenlegi munkaerőhöz viszonyítva kidolgoztatni. 33,1 százalékra teljesítette az első negyedéves tervét a vállalat. S az év végéig ezt a lemaradást — a népgazdasági ütem- tervezés és az utak szükségessége miatt is — be kell hozni. „Csodára várni” . nincs idő, s úgy gondoljuk — felesleges is! Kovácsi Miklós Mezőgazdasági küldöttség utazott Jugoszláviába Joze Ingolic, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács mező- és erdőgazdasági ügyek szövetségi titkárának meghívására Losonczi Pál földművelésügyi miniszter vezetésével szombaton öttagú mezőgazdasági küldöttség utazott Jugoszláviába. A magyar mezőgazdasági szakemberek 10 napig tartózkodnak Jugoszláviában, megtekintik a Növi Sad-i mezőgazdasági kiállítást, majd ellátogatnak több állami gazdaságba, mezőgazdasági kutatóintézetbe is intézménybe. (MTI) Egy forintból kettő A héten tartott községfejlesztési aktívaülés, rendkívül termékeny volt. Tízen szólaltak fel az előadást követe vitában, sokkal többen elmondták volna véleményüket, tapasztalataikat, de az idő nem engedte. A referátumot, mint már hírt adtunk róla, Buda Gábor, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnök- helyettese tartotta. A hozzászólók nagy felelősséggel elemezték a községfejlesztési gondokat. Legtöbb szó arról esett, miképp lehetne növelni a községfejlesztés társadalmi jellegét. Helyesen állapították meg, hogy a községíej- lesztés a helyi politika része. A szocializmusban a helyi politika tartalmát a munkásosztály, a parasztság, általában a dolgozó nép széles rétegeinek érdekei szabják meg. Ezért fontos a tömegek véleményét kikérni, alkotó, áldozatkész munkáját figyelembe venni. Ebből következik, hogy a köségfejlesztés a község- politikának nemcsak része, hanem eszköze is. Világnézetre való tekintet nélkül, a lakosság minden rétege, részt vállal benne a javaslattételtől kezdve a megvalósításig. A tapasztalatok szerirt a munka értékén túlmenően sokak számára ez az első lépés a közügyekben való részvétel, a politizálás útján. Orha István, a íelsőszent- iváni tanács végrehajtó bizottságának elnöke elmondta, hogy a lakosság javaslatai alapján határozták meg, hogy milyen községfej lesztésí létesítmények építését kezdik meg először. Ezek figyelembevételével láttak munkánoz. Eredmény: hóban, fagyban, csőben hordták „ a felsőszenti várnak az építkezéshez szükséges anyagot. A végrehajtó bizottság elnökének szavaival élve: „Fittyet hánytak az időjárás viszontagságaira.” A társadalmi megmozdulás nemcsak csökkentette a költségeket, hanem jelentősen meg is gyorsította a községfejlesztési létesítmények megvalósítását. Dujmov István, a sükösdi tanács végrehajtó bizottságának elnöke elmondta, hogy hasonló módon együtt a lakossággal dolgozták ki a községfejlesztési tennivalókat. Ennek eredményeiképpen 1963- ban 800 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a sükösdiek. Ismeretes, hogy a rossz ivóvíz miatt nagyon sok golyvás megbetegedés volt a múltban a községben. Ezért elsőrendű feladat volt a lakosság jó ivóvízzel való ellátása. Létrehozták a vízműtársulást. Egy hónap alatt a sükösdiek 80 százaléka belépett. A társadalmi munka jelentőségét Vincze Károly duna- pataji vb-elnök szellemesen a következőképpen foglalta ösz- sze: Ez adja meg a lehetőségét annak, hogy egy forintból kettő legyen. A tanács vezetői maguk is részt vettek a társadalmi munkában, ami még vonzóbbá tette a célkitűzéseket. Lőrincz Istvánné, a. lakiteleki tanács végrehajtó bizottságának elnöke azt bizonygatta, hogy milyen sokat számít a szervezés. A jó mozgósításnak, a lakossággal kialakult szoros kapcsolatnak köszönhetően az elmúlt évben az egy személyre jutó társadalmi munka értéke 57,30 forint volt. Megjegyezte, hogy 1962- ben csupán 26,40 forint jutott egy személyre. Jó példa erre Kecskemét is. Hiszen a megyeszékhelyen — mint Medveczky Lajos, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese elmondta — 1961-től 1963-ig 9 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Tapasztalható az is, hogy egy-egy helység lakossága örömmel ápolja, védi, őrzi azokat a létesítményeket —, amelyekben saját munkáját is látja. Az a mű, amelynek létrehozásában széles tömegek kezdettől fogva részt vettek, beleszóltak a végrehajtás mikéntjébe, sőt maguk is segítették a megvalósítást, már minden ízében megtestesíti a szocialista társadalmi tulajdon fogalmát. A példák jól bizonyítják, milyen hatalmas tartalékot jelent a társadalmi munka. Az aktívaülésnek tapasztalat- csere jellege volt. A jelenlevők egymástól hallhatták miképp lehet ezt a tartalékot a közösség javára hasznosítani. K. S. Az elfáradt ember Egy község két termelőszövetkezetének gazdasági és politikai helyzetét vitatta meg a járási párt-végrehajtóbizottság; Mint az ilyen széles körű témakör tárgyalásakor általában szokás, ezúttal is sok minden szóba került a gazdálkodás módszereit, eredményeit, a tsz-párt- szervezetek munkáját illetően. Ezek mellett azonban feltűnően sok szó esett a Béke Tsz elnökének személyéről, további sorsáról. A legkülönbözőbb megfogalmazásokban. „A tsz eredményei nagyban függnek a szövetkezet vezetésétől. A Béke Tsz-ben érezteti hatását az elnök elvtárs személyes problémája, idegkimerültsége. Káros a vezetési módszerében, hogy mindent magára vállal, s emiatt az őt körülvevő szakemberek elvesztik önállóságukat. ..” — hangzott például az egyik észrevétel. „Visszahúzó erő az elnök elvtárs rossz vezetési módszere. Amikor „olyan” hangulata van, nem lehet vele beszélni. Egy-két órával később viszont már a legnagyobb készséggel tárgyal a hozzáfordulókkal...” — így a másik. Az egyik felszólaló párt-végrehajtóbizottsági tag pedig kertelés nélkül felvetette: — Szerintem dönteni kellene az elnök elvtárs sorsáról. Én úgy vélem, hogy úgy az egészsége, mint a tsz-vezetésének további helyzete szempontjából a leghevesebb lenne, ha mentesítenénk őt az elnöki funkciótól. Neki gyógyulásra van szüksége, a tsz-nek pedig kiegyensúlyozott, jó vezetésre. .. Kérem hogy nyilatkozzék ezzel kapcsolatban maga az elnök elvtárs... S íme, így vélekedett a Béke Tsz elnöke: — Amikor a járási pártbizottságnak szóló jelentés készült éppen beteg voltam, idegileg teljesen kimerültem. Jelenleg is gyógykezelés alatt állok. Tizenöt éve veszek részt a közéletben. Egyszer sem voltam szabadságon ez idő alatt. Hat éve vagyok a tsz elnöke. Hiába, elfárad az ember. .. Emellett én eléggé hevesvérű is vagyok, ami nemegyszer károsan hatott a munkamódszereimre. De az idén már könnyebb lesz vezetni, mint akárcsak tavaly is. Az emberek politikailag rengeteget fejlődtek. Könyvelésünk az idén szilárdult meg. És azért másban is előreléptünk. Három évvel ezelőtt 400 ezer forint volt a fel nem osztható alapunk, most meg a négymilliónál tartunk... — Egy-két dolgot még szeretnék nagyon őszintén elmondani. Tsz-elnökségem hat éve alatt a járási tanácstól és a pártbizottságtól is sokszor megkérdeztek: Hogyan halad a vetés, a növényápolás, vagy más időszerű munka. Ha tsz-ünkböl valaki bemegy a tanács vb mezőgazdasági osztályára, nemegyszer levelet küldenek vele: Záros határidőre jelentsem, hogyan intéztük el egyik vagy másik tsz-gazda panaszos ügyét. De velünk vezetőkkel nem tárgyalnak. mint emberrel. Pedig az elnöknek is lehetnek gondjai, nehézségei... — Nem gyógyultam meg még egészen, de úgy érzem, továbbra is el tudom látni a vezetést. Csak egy kicsivel több segítséget kérek. Olykor üljenek le velem, mondják meg, mit tettem jól, s mi a hiba a módszereimben. .. Elgondolkoztató, felelősséget ébresztgető szavak. Nyomukban az ember szinte önkénytelenül is lesüti a fejét. Mert érzi: Mulasztottunk ezzel az emberrel szemben. S rögtön formálgatja is a további gondolatot: Jóvá kell tenni a hatesztendős adósságot. Az előterjesztésbe pillantok, amelyben többek között ez áll: ...... vezetésével a tsz igen megbecsülendő eredményeket ért el, mind szakmai, mind pénzügyi téren...” S hallgatom a napirendi pont tárgyalását összefoglaló párttitkár javaslatát: — Mulasztottunk az elnök elvtárs személyével kapcsolatban. Észre kellett volna vennünk, hogy például hosszú évek óta nem volt szabadságon, hogy a vezetés gondjainak megosztása helyett túl sokat vállalt magára. Beszéltem kezelőorvosával, aki úgy nyilatkozott, hogy huzamosabb pihenésre van szüksége, nagyon megviseltek az idegei. Javaslom tehát, pihenjen egy ideig, aztán nyugodtabb munkakörhöz segítjük őt. A járás székhelyén kínálkozik is rá mód... Érzem: segítő jó szándék csendül ki a titkár szavaiból. Ugyanakkor a tsz-elnökre pillantok. Szinte magába roskadva ül, maga előtt összekulcsolt kezekkel, gondterhelten. Bizonyára más megoldást várt. És gondolkozom: Vajor) ez a leghelyesebb kiút az ő helyzetéből? Hat év a szövetkezet élén. Gyakorlati ember, sok tapasztalattal rendelkező. A gazdaságvezetésben és a pártmunkában egyaránt. Talán még alacsonyabb beosztásban is szívesen maradna ugyanott. Köti a községben lakó családja, és a közös, amelynek bölcsője mellé bizony nem könnyű helyzetben szegődött... Vajon hogyan találja meg a helyét az esetleg nyugodtabb poszton, mondjuk egy hivatalban, ahová naponta utazgatnia kellene?. .. Vagy talán nem mondtak el mindent a munkájával kapcsolatban a járási párt vb-ülésen, s ezért nehéz az egyértelmű állásfoglalás? Ha így van, miért? Tapintatból elhallgatni a teljes igazságot — újabb hiba lenne! Bonyolult az élet... — mondhatnánk erre. Egy azonban bizonyos: Gyakran hangoztatjuk, hogy a legfőbb érték az ember. A mindennapi termelőmunka sodró ütemében — nemegyszer éveken át — mégis megfeledkezünk róla. Emlegetjük: Megfelelő helyen megfelelő, rátermett emberek álljanak, akiket rendszeresen segítünk a legjobb képességeik kibontakoztatásában, s ha szükséges, óvjuk az egészségüket is!... És íme a példa, amely mégis erre figyelmeztet: Gondosabban, felelősségteljesebben, előrelátóbban gazdálkodni az emberrel! Mert esztendők mulasztásait már nem könnyű jóvátenni. Perny Irén
