Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-16 / 113. szám

Cara a gyors fejlődés útján Virágos Kecskemét — Nem csupán olyan valaki tudja érzékelni és főként érté­kelni Gara gyors fejlődését, aki csak ritkán, két-három éven­A ruhafelelős VÉGE a tv-filmnek, s most az elkészítésében tevékenyke­dők felsorolása következik. Hogy aszongya: írta Bögyörő Alajos, rendezte Kardoskúthy Szvetiszláv, a rendező munka­társa Kiss Egon, gyártásvezető Hancsuráné Csörsz Éva, hang Mohi Tóbiás, díszlet Barkács Ottó, a jelmezeket tervezte Pi­piske Zsófia, vágó Ollófy Edit, s hogy mik vannak, ez ám a java: ruhaíelelős Rendes An- nuska.,. Elgondolkozom ezen a ruha- felelősi beosztáson, s főként azon, hogy milyen demokrati­kus műfaj ez a tv-film. Nem­csak a „nagymenőket”, a sztá­rokat, forgatókat stb. sorolja fel, hanem a szürke kis ruha­felelőst is, akinek semmi dolga a filmnél, csupán az, hogy felel a ruhákért, de ezt becsülettel ellátja, tehát megérdemli, hogy olvassuk vagy halljuk a nevét. A MÓDSZER azt hiszem, kö­vetésre méltó. Lelki szemeim­mel szinte látom a jövő újsá­gát, amelyen nemcsak a főszer­kesztő, meg a kiadóhivatal ve­zetőjének neve lesz olvasható, hanem a szorgalmas nyomdászé is, aki ólomba öntötte a soro­kat, a mettőré, aki rendbe rakta az újságoldalt, a korrektoré, aki izzadt a hibák kijavításán, s gépmesteré, aki bábáskodott a lap kinyomásánál, a mozdony- vezetőé, akinek vonatjával a megye távoli csücskébe vitték az újságot, a fáradhatatlan pos­tásé. aki nem vitás, szintén megérdemelné, hogy kinyomas­sák a nevét az újságban, amit naponta visz el a távoli tanya­világba. .. De mindez sajnos le­hetetlen, hiszen akkor nem ma­radna hely a külpolitikai ese­ményeknek, riporterünk leg­újabb nagyhatású írásának, az olyannyira várt apróhirdetések­nek. a fürdőruha-bemutatóról szóló képaláírásnak — fölötte a csinos manekenekkel stb., stb. így hát minden marad a régi­ben a nevek nélkül —, ahogy az már az újságcsinálás kezde­te óta megszokottá vált. S hogy mi lesz a tv ruhafe­lel ősév el? Ö azért továbbra is szerepelni fog a sok ezer néző előtt. Hiszen mondtam már: A tv demokratikus műfaj. S kü­lönben, olykor-olykor nem is nagy baj, ha az a film rövidebb egy kicsivel... MIT TETSZETT mondani? Hogy ez némely újságcikknek sem ártana? De, kérem, ne sze­mélyeskedjünk! Most a tv-ről volt szó. ígérem, hogy az új­ságról majd legközelebb... F. Tóth Pál ként vetődik el a községbe, ha­nem — lakossága is. Közhely? Ki hogyan veszi. Tény az, hogy valóban így van, hiszen mun­kájuk eredményeivel lépten- nyomon találkozhatnak — mondja elöljáróban Kricskovics Ferenc, a községi tanács vb- elnöke —, az időközben meg­tett út azonban nagyon is rögös volt, s bizony, csak szívós aka­rattal, szoros együttműködéssel valósulhatott meg többek között az is, hogy Gara ma már mint termelőszövetkezeti község az élvonalbeliek közé tartozhat. A három termelőszövetkezet — a Vörös Csillag, a Kossuth és a Partizán — összesen 11 ezer holdon gazdálkodik. Ebből 5888 hold a szántóterület, ame­lyen a kukoricatermesztés a leg­intenzívebb. Tavaly, amikor be­vezették a fészkes vetést, a Vö­rös Csillag Tsz gazdái egy holdról átlagosan 22 mázsa májusi morzsoltnak megfelelő termést takarítot­tak be. Az eredmény világviszonylat­ban is megállta a helyét. Eb­ben a gazdasági évben szeret­nék a tavalyi eredményeket 10 —15 százalékkal emelni. A fel­tételek, a befejezés előtt álló fészkes trágyázással, biztosított­nak tekinthetők. — A község 1961-ben nem tudta teljesíteni felvásárlási tervét — mondja a fiatal ta­nácselnök —, 1962-ben azonban elérte a 100 százalékot és a múlt esztendőben már a 110 százalékot is. A járás 21 közsé­ge között így elnyertük a járási második helyezést. Szarvasmar­ha- és sertésfelvásárlási tervün­ket is hiánytalanul teljesítettük, a tejtermelésben pedig a fel­emelt tervet is anélkül, hogy ez különösebb gondot okozott volna számunkra. A háztáji gazdaságok részére a takarmányellátást a termelő- szövetkezetek minden évben biztosítják. A háztáji gazdasá­gok állattenyésztése ilyenfor­mám nem okozhat gondot a gazdáknak. Előreláthatólag a zk idén is 100 százalékon felül tud- j ják majd teljesíteni a szerző- i désben vállalt kötelezettségü­ket. A községfejlesztésben ugyan- | csak szép eredményekkel dicse­kedhetnek a garaiak. Az elmúlt évben például az egy lakosra jutó társa­dalmi munka értéke 50 fo­rint volt. Parkok létesítésére a községi tanács 24 ezer forintot fordított, ösztöndíjakra 20 ezer forintot szavaztak meg, s ebből az ösz- szegbőj a nevelők és a mező- gazdasági technikumot végző tsz-fiataloík részesülték. Népfür­dőjük, amelyet még a tavalyi beruházásból kezdtek el építeni, hat káddal és ugyanannyi zu­hanyozóval, megkezdte műkö­dését. Törpevízmű létesítésére 1963-bam 737 ezer forintot for­dítottak. Igaz, ehhez a megyé­től 2 milliió 811 ezer forintot kapott a község. Ez volt az első jelentős támogatás, s ennek kö­szönhető, hogy a lakosság bő­séges és jó ivóvízzel rendelke­zik. Ugyancsak a múlt évben 7,5 kilométer vízvezetéket fek­tettek le és 30 nyomókutat ál­lítottak fel a községben. 1963- ban megalakult a vízműtársulat is, s ezzel sikerült két évre előrehozni tervük teljesítését, vagyis: 1964 végére a község víz­művesítése befejezést nyer. Közel másfélmillió forintot fordítanak az idén községfej- leszrtésre. Villanyhálózat bőví­tésére, a belterületi vízlevezető csatornák, áteresztők és hidak kijavítására, valamint a vízhá­lózat mintegy 12 kilométeres továbbépítésére és újabb 32 nyomökút elhelyezésére, átjá­rók létesítésére több mint fél­milliót irányoztak elő, s a tár­sadalmi munkák értéke előre­láthatólag ebben az évben is meghaladja majd a 200 ezer fo­rintot. Vass Imre JTf s '• , ' Kihirdették a megyei borverseny eredményeit rén,teken Miklóstelepen, a Szőlészeti Kutató Intézet homo­ki osztályán értékelték az idei megyei borversenyt, amelynek során rövid méltató beszédet tartott Bohonczi Lajos, a Ma­gyar Állami Pincegazdaság fő­mérnöke és dr. Tompa Béla, a megyei tanács vb elnökhelyet­tese. A fehér borok közül a kö­vetkezők kaptak első díjat: a Magyar Állami Pincegazdaság alföldi üzemének bácsalmási rajnai rizlingje, a tabdi Szőlős­kert Tsz olasz rizlingje, a kis- kunmajsai Jonatán Szakszövet­kezet rajnai rizlingje és Almása József kelebiai lakos olasz riz- lingje. Első díjban a következő vörös borok részesültek: Magyar Állami Pincegazdaság alföldi üzemének soltvadkerti kadar­kája, a nemesnádudvari Kos­suth Tsz kadarkája, a soltvad­kerti Rákóczi Szakszövetkezet kadarkája és Michels János kunbaracsi lakos vegyesvöröse. Ugyanennyi második, illetve eggyel több harmadik díjat osz­tottak ki. (A vörös borok közül kettő megosztott harmadik dí­jat kapott.) A díjazott borok részt vesznek az (jpszágos borversenyein. Kizöldültek a fák, bokrok, tavaszi ruhájukba öltöznek a par­kok és kertek. A megyeszékhely „zöldövezetének” gondozói, a szorgalmas parképítő munkások, kertészek keze nyomán máris üde színfoltok fogadják a város lakóit, s vendégeit. Üjabban kő­ből készült nagy virágtartókban elhelyezett virágok is élénkítik a tereket, járdaszegélyeket. Képünkön: Boros Gerzson és Hor­váth István, a kis szállítókocsiról földet raknak a kőedényekbe. (Pásztor Zoltán felvétele.) Példamutatás A KISKUNHALASI járásidéi hízottsertés-értékesítési terve 18 365 hízó előállítását írja elő. Ezzel kapcsolatban a járási ta­nács végrehajtó bizottságának a napokban tartott ülésén szóba került: a hizlaláshoz szükséges állomány a közös gazdaságok­ban 721 sertéssel kevesebb en­nél. Az éves terv teljesítését tehát csak az egyéni és a ház­táji gazdaságokból származó hí­zók értékesítése pótolhatja. EMLÉKEZTETETT a végrehaj­tó bizottság a járási pártbizottság februárban hozott határozatára, amely ahány háztáji, annyi hí­zó szerződését tűzte célul. Elis­meréssel szólt ugyanakkor a tsz- vezetők és párttitkárak példa- mutatásáról. Ugyanis a járásban kilenc tsz-elnök 15 hízóra, há­rom agronómus 6-ra, három fő­könyvelő ugyancsak 6-ra, nyolc párttitkár pedig 21 hízott sertés­re kötött értékesítési szerző­dést. EZ A PÉLDAMUTATÁS és a községi vb-vezetőknek a tér­ti hők a szőrtelenitő szalonban, soromra várva. Figyelem a tí­pusokat, hallgatom a Dózsa esélyeinek ma­gasröptű latolgatását, s a legutóbb bemuta­tott film csalhatatlan kritikáit. Időnként a gépek zümmögése, az ollók egyenletes eset­legese eldlmositja a gárdát, s huzamosabb csendbe burkolózunk. Aztán újabb témát ,,dob be” valaki, s kezdődik minden elöl­ről. * Fiatalember érkezik: nyakba nyúló Sám- son-haj, az illán pe­dig néhány kusza, vé­tette n-pe kyh edzett le- génytoll. Épven a mellettem levő szék­ben veszi kezdetét a „műtét”. — Hajvágás lesz, ugye? — kérdi, magá­tól értetődően az ügye­letes „professzor”. Hi­Borbélyötperc szén az ifjú sörénye szénaboglyára emlé­keztet, fizimiskáján vi­szont alig akad bo­rotvavégre érdemes aratni való. — Szó sincs róla: — felel az, felháborodot­tan. — Csak borotvá- lást kérek, a frizurá­mat saját magam szok­tam rendbe hozni. * A fodrászterem üd­vöskéjét — tekintettel arra, hogy biztosan nem így hívják — ne­vezzük bátran Lonci- kának. A fővárosból került ide nemrég. Hajzat, szemöldök, szempilla, száj — és így tovább — minden tökéletes, az utolsó heti divat szerinti raj­ta. Csendesen kertész­kedik a borostás fér- fiábrázatok és kopo­nyadíszek dzsungelé­ben. Bájai a jelenle­vők túlnyomó százalé­kát nem hagyják hi­degen, érthető hác, hogy férfi kollégái is szívesen és gyakran évődnek vele. — Loncika, kedves — fordul felé egyikő­jük —, ismeri-e ezt a verset? „Hirös város az Al­földön Kecskemét, Ott születtem, annak őszöm könyerét” ... ? Nagy hallgatás, cso­dálkozó pillantás. Az­tán: — Sose hallottam. De nincs is ilyen, ugye? — Már hogyne vol­na! — Ennyi as egész? — Dehogy. Hallgas­sa csak tovább — és folytatja a versmon­dást. — Állati. Vallja be, hogy maga költötte, itt, most. — Szívesen vállal­nám a szerzőséget, de nem akarok ujjat húz­ni a jogvédő irodával. Egy megyénkben toll­forgató műve, Petőfi Sándornak hívják az illetőt. Egyébként már a harmadik általános­ban tanítják a ver­sel... — Érdekes, most hallom először. Ügy látszik, csúsztattam, amikor ez volt a lecke. A helyiségben fe­szült, kínos csend. Jó­magam hallgatok és lapítok a legjobban, több oknál fogva. Még szerencse, hogy a rá­dióban ekkor vidám tánczene csendül fel, s ritmusára Dcmci ille- getni kezdi magát. ... Halli-galli, tviszt egén!... J. T. vek teljesítéséért érzett felelős­sége — amely elsősorban Mély- kúton, Borotán, Jánoshalmán és Kisszálláson tapasztalható — fel­tétlenül kedvezően befolyásolja az áruértékesítési tervek telje­sítését. (P—y) KÉP SZÖVEG NÉLKÜL PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: őr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont • 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Vidéki lapok: :l-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-8» Index: 25 065,

Next

/
Oldalképek
Tartalom