Petőfi Népe, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-16 / 113. szám

8. oldal 1964. május 16, szombat II Francia Kommunista Párt kongresszusa Mit jelent a szovjet— egyiptomi együttműködés Egész Kuba elítéli a piloni kalóztámadást AZ FKP tegnapelőtt megnyílt kongresszusá­nak második napján megkezdődött a vita a EGY KAP A KÜLPOLITIKÁBAN a nemzeti felszabadító mozgalomnak elválasztá­sa felé tolják az esemé­nyeket, ami az egész for­Termelési tanácskozást tartottak a megyei tervező iroda dolgozói párt helyzetével, feladataival és a nemzetközi politika problémáival foglalkozó beszámoló fe­lett. Felszólalt a pénteki plenáris ülésen Mihail Szuszlov, a kongresszuson részvevő szovjet kül­döttség vezetője. Referátumának bevezető részé­ben hangsúlyozta, hogy az FKP politikája iga­zán internacionalista, ugyanakkor mélyen nem­zeti politika, amely megfelel a munkásosztály, valamennyi dolgozó, az egész francia nép alap­vető érdekeinek. Szuszlov ezután részletesen be­számolt az SZKP politikájáról. A nemzetközi problémákról szólva hangsúlyozta, hogy az SZKP minden eszközzel támogatni és erősíteni kívánja a harci szolidaritást, a nemzetközi munkásosz­tály minden osztagával és szervezetével. A ka­pitalista államokhoz fűződő kapcsolatokban — tet­te hozzá Szuszlov — a szovjet kormány a békés együttműködés politikáját folytatja a többi szo­cialista országgal, a békeszerető államokkal és népekkel együtt felhasznál minden eszközt a vi­lágháború elhárítására. Rámutatott, hogy a föld­kerekség számos térségében jelenleg rendkívül veszélyes, az általános békét és a népek bizton­ságát fenyegető tűzfészkek vannak. Lehetetlen nem észrevenni, hogy az agresszív imperialista körök új világháborút készítenek elő. A világ jelenlegi erőviszonyai azonban gyökeresen kü­lönböznek a 25—50 év előttiektől. Az SZKP a békéért vívott küzdelemben valamennyi mar­xista—leninista párthoz hasonlóan, abból indult ki, hogy a jelenlegi viszonyok között a világ­háború nem elkerülhetetlen, és a szocialista ál­lamok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom és a békéért küzdő va­lamennyi tényező egyesült erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni a háborút. Szuszlov beszélt a Kínai Kommunsta Párt vezetőinek szakadár, egység bon tó törekvéseiről. Az egységre irányuló vonalvezetéssel ellentétben — mondotta —, a kínai vezetők a szétdarabolás felé, korunk alap­vető forradalmi erőinek a szocializmus világ- rendszerének, a nemzetközi munkásosztálynak, radalmi világfolyamat fejlődésének lassúbbodá­sával fenyeget. A kialakult helyzetből kiindulva az SZKP támogatja azt a javaslatot, hogy hív­ják össze a testvérpártok értekezletét, amelynek a nemzetközi kommunista mozgalom egysége és összeforrottsága megszilárdítását kell szolgálnia a marxizmus—leninizmus elvei, az 1957-es és 1960-as moszkvai értekezletek alapján. CSÜTÖRTÖKÖN új fejezet kezdődött az Egye­sült Arab Köztársaság életében, befejeződött az asszuáni gát építésének első szakasza. A törté­nelmi jelentőségű építkezés az egyiptomi—szov­jet gazdasági együttműködés eredménye. A két ország közötti kapcsolatok azonban nem szorít­koznak erre az egyetlen tényre. A Szovjetunió összesen 80 ipari létesítmény építéséhez nyújt segítséget. A szovjet támogatással épülő gyárak és üzemek évi termelésének értéke eléri majd a 90 millió egyiptomi fontot. Ilyen és hasonló megállapításokat tesznek az asszuáni esemé­nyekkel kapcsolatban a most megjelent kairói lapok. Az A1 Ahbar például ezt írja: A szovjet és az egyiptomi népet bár egy kontinens vá­lasztja el egymástól, mégis szoros kapcsolatok fűzik össze. Mindketten a békéért, a haladásért, a kizsákmányolás és elnyomás ellen küzdenek. PILON, a békés kubai kikötőváros ellen inté­zett gyáva kalóztámadás híre futótűzként járta be az egész Kubát. A hír mindenfelé mély fel­háborodást keltett. Raul Roa kubai külügymi­niszter jegyzékben tájékoztatta az ENSZ fótit kárát a piloni amerikai támadásról. Emlékezteti a jegyzék a főtitkárt a Kubai Köztársaság áp­rilis 23-án hozzá intézett jegyzékére, amely a Kuba feletti amerikai felderítő repülések miatt emel panaszt. A Pravda szemleírója szerint az amerikai sajtó nyíltan ír róla, hogy az ellen forradalmárok támogatói új kalandokra készül­nek: Ejtőernyős osztagok ledobását tervezik ku bai területre és újabb szabotázs cselekményekre akarják ösztönözni a Kubában tevékenykedő ügynököket. Tegnap, pénteken délután termelési tanácskozást tartottak a Bács megyei Tervező Iroda dolgozói. Ez alkalommal érté­kelték az 1963-as esztendő, va­lamint az idei első negyedév tervteljesítési eredményeit, s a soron következő tennivalókat. A vita alapján képező beszá­molót Kávássy Jenő szb-titkár megnyitó szavai után Papp De­zső igazgató tartotta. A termelési tanácskozáson Tengeri botrány Példa nélkül álló eset történt a Karib-tenger nemzetközi vi­zein. Már három napja motor nélkül sodródik a Splendour nevű angol tarályhajó, amely­nek elromlott a gépezete. A ha­jó SOS-jelzéseket ad. Noha több nyugati állam zászlaját viselő hajó haladt el mellette, senki sem nyújtott segítséget a Splen- dournak, mert a hajó szovjet olajat szállít Kubába. A New York Herald Tribune szerint a Splendour mellett elhaladó ha­jók tulajdonosai attól félnek, hogy a kubai blokád megsze­géséért ők is feketelistára ke­rülnek. Egy nyugatnémet hajó a Splendour segítségére sietett, de amint a nyugatnémet kapitány arról értesült, hogy a tankhajót kubai kikötőbe kell vontatni, továbbállt. Az Egyesült Álla­mok parti mentőszolgálata — amelynek közvetlen feladata a bajba jutott hajók megsegítése — kijelentette: az angol tank­hajó kisegítése „nem tartozik hatáskörébe”. A szolgálat mind­össze arról értesítette a körzet­ben tartózkodó hajókat, hogy az angol tartályhajó „forgalmi aka­dályt képez”. Hétfőn 151 autói sorsolnak ki 154 autó a hétfői gépkocsi takarók-nyereménybetétkönyv sorsoláson. Az Országos Taka­rékpénztár május 18-án, hétfőn Budapesten, a MOM Művelő­dési Házában tartja a gépkocsi nyeremény-betétkönyvek tizen­kettedik sorsolását. A húzáson ezúttal 154 autó jut a szeren­csés betétkönyv-tulajdonosok­nak, 67 336 tízezer forintos be­tétkönyvre 82 gépkocsit, 120 016 ötezer forintos betétkönyvre pe­dig 72 autót sorsolnak. Most másodszor húzzák külön a bu­dapesti és a vidéki nyeremény­betétkönyveket. Ba'ul sikerűi! bankrablás! kísérlet egy olasz kisvárosban megjelent és felszólalt Buda Gábor, a megyei tanács vb el­nökhelyettese, valamint Bakonyi Ferenc, a megyei tanács vb építési osztályának vezetője is. Az értekezleten elhangzott 17 felszólalás azt tükrözte, hogy az iroda dolgozói nagy felelős­ségérzettel és hivatástudattal igyekeznek mind jobbá tenni munkájukat. A tanácskozáson felvetődött főbb kérdésekre még visszatérünk. Csehszlovák—algériai közös közlemény PRÁGA. (MTI) A péntek reggeli csehszlovák lapok közlik a Ben Bella vezet­te algériai küldöttség csehszlo­vákiai látogatása alkalmából ki­adott közös közlemény szövegét. A két fél megelégedéssel ál­lapította meg, hogy álláspont­juk a legfontosabb nemzetközi kérdésekben azonos. Mindkét fél támogatja a háborús ve­szély, a kolonializmus és az im­perializmus ellen folyó harcot, a nemzetek küzdelmét a szabad­ságért és függetlenségért, vala­mint a népek békéjéért. A közös közlemény a továb­biakban bejelenti, hogy szerző­dést írtak alá, amelynek értel­mében Csehszlovákia részt vesz Algéria iparosításában és kü­lönböző beruházási berendezé­sek szállításában. Megegyeztek csehszlovák—al­gériai gazdasági és műszaki— tudományos vegyesbizottság lé­tesítésében. Szerződést írtak alá a kulturális együttműködés kibővítéséről is. Elhatározták, hogy a jövőben is pártküldöttségeket cserélnek és tájékoztatják egymást a köl­csönös érdekű kérdésekről. Ben Bella baráti látogatásra meghív­ta Algériába Antonin Novotny köztársasági elnököt, aki a meg­hívást elfogadta. A látogatás időpontjáról később döntenek. A Kennedy-nyomozás teljes csod'e BERGAMO. (MTI) A Bergamo közelében fekvő Lovere olasz kisváros bankjába csütörtökön két fegyveres ban­dita rontott be és arra kény- szerítette az alkalmazottakat, hogy a fal mellett állva, fel­emelt kezekkel nézzék végig, amíg a magukkal hozott zsáko­kat ropogós bankjegyekkel töl­tik meg. A banditák annyira elmerültek „munkájukban” — hogy nem vették észre, amikor az egyik női alkalmazott ki­surrant a kijáraton és azt ma­ga mögött bezárta. A tisztviselőnő értesítette a rendőrséget, s az körülvette az épületet, majd megadásra szó­lította fel a rablókat. Feleletül az egyik bandita az ablakon kézigránátot dobott ki. A grá­nát azonban senkiben sem tett kárt. A bandita az első után egy újabb gránátot akart az utcára dobni, az azonban a ke­zében felrobbant. A robbanás következtében a két betörő olyan súlyos sérüléseket szen­vedett, hogy azonnal kórházba kellett szállítani őket. Szeren­csés véletlen folytán a bank alkalmazottai közül senki sem sérült meg. A Kennedy-gyilkosság ügyé­ben vizsgálattal megbízott War- ren-bizottság csütörtökön meg­hallgatta Edgar Hoovert, a szö­vetségi nyomozó hivatal (FBI) vezetőjét. Hoover több mint két órát töltött a bizottság előtt. Később közölte az újságírókkal, hogy a gyilkosság ügyében fo­lyó nyomozás még hosszú éve­kig eltarthat. Hozzátette azon­ban, a Warren-bizottság való­színűleg hamarosan elkészíti végleges jelentését, ami lénye­gében egyet jelent azzal, hogy a hivatalos hatóságok beisme­rik a nyomozás csődjét. Az FBI vezetője a CIA, azaz a központi hírszerző ügynökség vezetőjéhez hasonlóan tagadta, hogy Oswaldnak, Kennedy állí­tólagos gyilkosának köze lett volna az FBI-hez vagy a CIA- hoz. Mint ismeretes, Oswald anyja kihallgatása során elmon­dotta, hogy tudomása szerint fia e két hivatalos szerv szolgála­tában állott. Letartóztatták a szicíliai maffia egyik legfőbb vezetőjét RÓMA (MTI) Corleoneban, a maffia biro­dalmának központjában letar­tóztatták Luciano Liggiot, aki húsz éven át egyik legfőbb ve­zetője volt a szicíliai maffiá­nak. A letartóztatott maffiavezér nevéhez fűződik a háború utáni évek szicíliai parasztmozgalma egyik legjelentősebb vezetőjé­nek, Rizzottónak meggyilkolása is. Liggiónak több mint harminc gyilkosságot rónak terhére. A maffiavezérnek kapcsolatai vol­tak különböző politikai körök­kel. 7. A bakó tánca gál, ha annak belső rendje számá­ra mérhetetlenül idegen és vissza­taszító. A szovjet—jemeni kapcso­latok megvédték az ország függet­lenségét, de — írta a Pravda — olyan keretnek bizonyultak, ame­lyeket éppen a középkort védel­mező zsarnoki belpolitika nem en­gedet*. igazi tartalommal megtölteni. Ahmed az utolsó évben már csak vegetált: Örák hosszat ült gyógy­vízzel megtöltött medencéjében, ai- tán illatos gyolcsokba burkolózva, villamos játékvasútjával bíbelődve hallgatta svájci orvosa egészségügyi tanácsait. A hatalom gyakorlatilag már fia, Badr kezébe ment át, aki­nek portréjához hozzátartozott bizo­nyos fajta kettős játék. Még apja életében célzásokat ' tett arra, hogy a zsarnokság egyszer majd véget ér — szóval népszerűséget hajhászott. Abban sem a humanizmus, hanem pusztán a számítás vezette Moha­med al Badrot, hogy még apja éle­tében elintézte néhány börtönbe zárt jemeni tiszt kiszabadítását. Az egyik ilyen trónörökösi közbenjá­rásra szabadon engedett katona a most negyvenöt éves Abdullah Szá­lai ezredes volt. Ez az intelligens, tehetséges férfi a Szana környé­két uraló, az imám-dinasztiával ha­gyományosan szemben álló Al Va- zir törzs tagja. Jahja imám belpo­litikai okokból megengedte, hogy a fiút a bagdadi brit katonaiskolában képezzék ki. Szalal az iraki fővá­rosban megismerkedett a civilizált élet körülményeivel és — tegyük hozzá — eszméivel is. 1936-ban ke­rült Bagdadba, a negyvenes évek elején tért haza Jemenben, ahol rövidesen összeesküvést szervezett a középkori rendszer ellen. Három évet kapott, hála törzse tekinté­lyének és harciasságának, amellyel az imám nem szeretett volna ujjat­húzni. Amint Szalal kiszabadult, új­ra hozzálátott a szervezkedéshez. Jahja imám halála után Ahmed az­zal vádolta, hogy része van apja ha- lálábau és halálra ítélte. Ugyancsak törzsi meggondolások miatt azon­ban az ítéletet életfogytiglani bör­tönre változtatta. Szalal a Szana térségében levő Hadzsa városka vár­börtönébe került. Hét évet sínylő­dött itt magányosan, leírhatatlan oyek között. Mindkét lábán lánc és egyenként 25 kiló súlyú vasgolyó volt. A napfény soha nem hatolt cl ablaktalan odújába. Körü­lötte sorra hullottak az elítéltek, de ennek a középmagas, erős aka­ratú és erős szervezetű embernek az ellenállóképessége diadalmaskodott. Amikor 1955-ben Ahmed trónja megmentéséért utódjává és kegyen- cévé nevezte ki Badrt, a herceg — népi és tiszti támogatást keres­ve — rábukkant a megnyerő in­telligenciájú Szalalra. Ügy gondolta, az ilyen embert nem büntetni kell, hanem — megvásárolni. Még 1955- ben kijárta az imámnál Abdullah Szalal szabadon bocsátását, nem sokkal később pedig azt, hogy a nemrég még láncokban sínylődő foglyot a Megam, a királyi palota testcrparancsnokává nevezzék ki. Következik: Az ágyúk megszólalnak Harmat Endre kiszemelt áldozatot, közben állan­dóan szűkítve a kört, majd hirte­len óriási erővel lesújtott.. . Többek között ilyen rettenetes véget érhetett az a jemeni, aki a király kegvenceitől megtagadta az úgynevezett „vendégeskedés jogát’». Ez Ahmed egyik leggyakoribb ju­talmazási eszköze volt, ami neki egy fillérjébe se került, valamilyen kiszemelt szerencsétlennek azonban annál többet. A lényege az volt, hogy a kegyenc, akár családjával és háremével együtt, bárkinek a házában szállást és jó ellátást kö­vetelhetett, ingyen, korlátlan ideig. Mindezekután kissé furcsának tűnhet, hogy Ahmed imám elküldte fiát a szocialista tábor országaiba. Felismerte ugyanis, hogy az állama függetlenségét fenyegető brit és egyéb imperializmus ellen ez a tá­bor jelenti a leghatalmasabb vé­delmet. A szocialista országokban pedig ugyancsak ezért és kizárólag ezért viszonozták a közeledést. A szocialista tábor egy-egy imperialista támadással fenyegetett ország se­gélykérésére akkor is pozitívan rea­Ha Ahmed rossz hangulatban volt, ontotta a halálos ítéleteket. A ki­végzés mindig nyilvános volt. A hivatalos kikiáltó már jó előre fel­hívta a lakosság figyelmét a ké­szülő látványosságra és többször hangosan felolvasta az elítéltek ne­veit. Az ítélet-végrehajtás reggelén katonai alakulat vonult végig az utcákon, majd körülvette a piac­teret. A fegyvereseknek kellett kor­dában tartaniok a tömeget, amióta egyszer egy halálraítélt rablógyil­kost agyonvertek, és így az imá- mot megfosztották a kedvelt lát­ványtól. Először az uralkodó fog­lalta el a maga díszhelyét — a pá- holyszerű emelvényt, sátorponyva védte a nap perzselő sugaraitól —. majd a nemesség vonult be. Az imám intésére kezdetét vette a szörnyű szertartás. Bevezették és a tér közepén letérdeltették az elítél­teket. A fejedelem egy újabb intésére a hagyományos szokás szerint szün­telenül vigyorgó főhóhér kivont karddal félelmes táncba kezdett. Nagyokat suhintva, körülugrálta a

Next

/
Oldalképek
Tartalom