Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-03 / 78. szám
1964. április 3, péntek i oldal Beszélgetés a filmről ÚJ GILGAMES Két éve csomagot hozott a postás a kiskunhalasi művelődési házba. „Küldője: a megyei tanács művelődési osztálya, tartalma: 8 milliméteres filmfelvevő és vetítőgép” — betűzték izgatottan feliratát, a fotoszakkör tagjai. Örömmel vegyes tanácstalansággal állták körül az értékes küldeményt. Még nem tudták, hogyan rakják össze, miként tanulják meg a kezelését — egyikük sem értett hozzá —, de azt már eldöntötték, nem hagyják szekrényben porosodni a felszerelést. — Tulajdonképpen akkor született meg az amatőr filmes szakkör, a „halasi stúdió” — mondja egy nagyon szerény, halkszavú fiatalember Ternyák Jenő, a filmes csoport vezetője. — Először a gépet tanulmányoztuk, aztán megszületett az első önálló produkció. Riportfilm a művelődési ház népi táncosairól. Később rájöttünk, hogy alaposan elő kell készíteni, meg kell szervezni minden forgatást. Bonyolult dolog a filmezés és drága. Egy négy perces tekercs hatvan forintba kerül... Így lett a játékból felelősségteljes munka, Ternyák Jenőnek pedig még külön áldozatvállalás. Ha nagyobb esemény megörökítésére kikérik munkahelyéről a Cipész Ktsz-ből, azt a keresete sínyli meg, az esti foglalkozásokat — a tanulás. Mert most végzi a közgazdasági tchnikum első osztályát is. — Mégis, már nem tudnánk lemondani a filmezésről — vallják be a törzstagok, akik alakulásától kezdve éltetői, mozgatói a kis stúdiónak. ö ■ négyen — mint mindig — most is- ott szorgoskodnak a féltve őrzött vetítőgép körül. Együtt a „stáb”... A szemüveges Molnár József — egyébként lelkes amatőrfényképész és a Vegyesipari Vállalat dolgozója, Weber Mihály vasutas, Ternyák Jenő, akiről azt is elárulták, hogy a Madártani Intézet külső munkatársa, kitűnő állatfelvételeiről elismerően nyilakoznak a szakemberek és a legifjabbak képviseletében Szabó Lajos, a gimnázium második osztályának tanulója. Befűzik a filmszalagot és a vásznon feltűnnek a Cigányok — című kisfilm indító képsorai. .. — Ez a legjobb kisfilmünk — mondják. — A kiskunhalasi meg ekkorára... — mondta és végigsimogatta tekintetével a szemközt ülő, meglett fiát. — Most már beszéljetek, ti vagytok a fiatalok! — rendelkezik Rideg néni. RIDEG MÁTYÁS a drágszéli Oj Barázda Tsz brigádvezetője, és egyben párttitkára cigarettára gyújt. — Körülbelül úgy kezdtem, mint anyám és apám. Tizenkét esztendős koromban elszegődtem borjúpásztornak. Utána az érseki uradalomban lettem summás, tizenhat éves koromban pedig béresnek szegődtem itt a faluban. Szóval, amolyan régi „szokvány” volt az én sorom is. 1941-ben nősültem. Napszám, részes aratás következett, majd jött a behívó ... Negyvennégy decemberében tértem haza — folytatja — Acsarkodóit is rám az akkori főjegyző! Nem bírta elfelejteni, hogy előző nyáron aratási szabadságot kaptam — az ő akarata ellenére. AZTÄN a főjegyző urat elsodorta a történelem, azóta nem tudnak róla Drágszélen. — S ezt a szép tágas házat mikor építették? — iktatom közbe a kérdést. — Mikor is, Mátyás? — néz kérdőn férjére Ridegné. — Azt biztosan tudom, hogy ötvenkilencben építettük melcigányság életével foglalkozik. Szeretnénk benevezni vele az őszi országos amatőrfilm-fesztiválra és megyénk felszabadulásának 20. évfordulójára meghirdetett pályázatra is. Az évfordulóra különben filmösszeállítást is tervezünk a város fejlődéséről. Az elmúlt két év alatt 20 filmet készítettek, néhány közülük egészen jól sikerült. „Százéves az óvoda” — című riportjuk a megyei versenyen második díjat kapott és a tavalyi országos amatőrfilm-fesztiválón is bemutatták. A városban elismeréssel és büszkeséggel emlegetik munkájukat, és egyre több meghívás érkezik a községekből is. Legutóbb Pirtón jártak és Kelebián, — A halasi csipkéről is jó volna filmet készíteni. De nincs forgatókönyvíró! — Javasolták ugyan, hogy neveljünk egyet a gimnazisták közül, de nemrég ott is filmszakkör alakult. — Azért fel kellene vennünk a kapcsolatot. Mégis furcsa, hogy egy kisvárosban külön működik a városi és a gimnáziumi filmcsoport. Közösen esi-REJTŐ JENŐ w m m m kovácssándorJ Ismerős-e kedves olvasó ez a név: Piszkos Fred? Ki ne tudná, hogy Rejtő Jenő — P. Howard egyik leghíresebb és mindenek}elett mulatságos hőséről van szó. Vele fognak találkozni a lapunk keddi számában induló fordulatos, és szívderítő új képregényünkben, Az elveszett cirkálóban. Rejlő pompás ponyvaregény-paródiáját Kovács Sándor átdolgozásában közöljük. lé a pincét és az istállót, — mondja Rideg Mátyás. S megint az asszonya veszi át a szót. — Nem írtuk rá, ahogyan régen volt szokás, az építkezés évét, de azt tudom, hogy utána kórházba kerültem. És akkoriban léptünk a tsz-be is . .. Ennek alapján kiokoskodtuk az építkezés idejét, hiszen Ridegék 1952 óta tagjai, alapító tagjai a közös gazdaságnak. — UGYAN engedjétek, hadd dicsekedjek most én! — kapott a szón ismét a nagymama. — Látta elvtársnő, azt a két nagy ablakos házat a tanács mellett? Az a miénk! Az öregemmel építtettük az édesanyámtól örökölt szalmatetős viskó helyén. Magam sem álmodtam volna vénségemre ilyet! Azt mondják, a cigány szerencsét hoz. Hát nekünk hozott, ötvenhét tavaszán ástam a kertet, amikor odajött két barnaképű legény. „Néniké, nehéz ez magának — mondták —, majd mi felássuk, úgyis munkát keresünk ...” Rájuk bíztam. Közben elmondták, hogy vályogverést vállalnának. Pénzünk volt, jól fizetett a tsz. Különben az uramat is a szövetkezetnek köszönhetem, mert biztosan elvitte volna a gyomorbaja, ha a közös nein gyógyíttatja. Most, hálistennek egészségesebb mint valaha! Szóval, a vályogverőkkel megkötötnálhatnánk filmeket. És szeretnénk végre belső felvételeket készíteni... Lámpák nincsenek, de a Vastömegcikkipari Vállalat társadalmi munkában készíti már a „karácsonyfákat”, megoldódik tehát a világítás gondja is. Viszont sürgősen kellene egy montázsasztal, teleobjektív, no meg szinkronberendezés, mert a magnetofonra felvett hang a képpel soha nem egyezik. A rugós felvevőgépet is kinőtte már a szakkör. Mi kellene még? A halasi, de valamennyi filmszakkör számára több továbbképzési lehetőség. Akadályok, melyeket folyamatosan el kell a fejlődő kis közösség útjából hárítani. Érdemes. Az amatőrfilmezésnek nálunk értelme, célja és jövője van. És a gondok ellenére — sajátos szépsége. Ahogy a tagok mondták: „Nincs jobb annál, mint filmes szemmel nézni szét a városban. Felkutatni, meglátni azt, ami a kamera elé kívánkozik. Megbeszélni a részfeladatokat, előkészíteni a forgatást, filmszalagra rögzíteni nevezetes eseményeket, a város életét. Megőrizni a jövő számára a jelent. Hát lehet ennél szebb, izgalmasabb feladat? ...” V. Zs. Ünnepi műsor Kecskeméten A program április 3-án este 7 órakor a Katona József Színházban kezdődik ünnepi nagygyűléssel és műsorral. Április 4-én, szombaton délelőtt kiállítás nyílik a városi művelődési házban Mai magyar művészek címmel, amely a Magyar Nemzeti Galéria új szerzeményeit mutatja be. Délután 6 órakor az úttörőházban tartják a városi szellemi fejtörő csapatversenyeinek döntőjét a Tervező Iroda, Bányai Júlia, Katona József Gimnázium, faipari vállalat és az iparitanuló-iskola csapatának részvételével. Április 5-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a gyerekek vidám műsoron vehetnek részt a Katona József utcai művelődési házban. Ezenkívül a város filmszínházaiban délelőtti előadásokat is tartanak a fiatalabb korosztályok számára. tűk az alkut, és apródonként elkészült a nagy ház, .. Közben a menye megjegyzi: — Az én gyermekkoromban örültünk, ha elkaptuk a szentjánoskenyér végét. Most pedig a csokival is divatozunk. Mert a gyerekeknek, amit csak lehet, megad minden szülő. — Bizony, nekik sok minden már csak mese — veszi át a szót Rideg Mátyás. — Egyszerűen nem hiszik, ami úgy néha, a régi életről kerül szóba a családban. Andrásunk, aki most az egyik mélykúti tsz-ben agronómus, 19 éves koráig tanult. Kalocsán érettségizett, de aztán nem akarta folytatni, hiába biztattuk a tanáraival együtt. Jól van fiam — gondoltam, kóstolgasd csak a munkát! Ha esett, ha fújt, hajnalonként felkeltettük, jönnie kellett velünk a határba. Még a cséplésbe is bevontuk. — ŐSSZEL aztán jött a gyerek: „Apa, Halason indul egy mezőgazdasági felsőfokú technikum, hadd iratkozzak be ...” Mátyást, aki most 17 éves, szerettük volna szintén az idősebbik fiam mintájára „felépíteni”, de ő elvégezte a nyolc osztályt, és tovább nem volt kedve a tanuláshoz. Ö nem is bánta a nehéz fizikai munkát. Különben nagy sportoló és muzsikus. Soha A TÖBB EZER esztendeje keletkezett mezopotámiai eposz főalakja — Gilgames — a halál közelségében az élet értelmét kutatja. Hasonlóképp cselekszik Dávid, a most bemutatott magyar film, az „Űj Gilgames” rákos megbetegedéssel kórházban fekvő hŐ6e is. Bízik — mint hasonló esetben szinte minden ember —, hogy ö lehet az a ritka kivétel, aki úrrá lesz a kóron, aki életben marad. Bízik és fél, reménykedik és közben a halálra készül.., A forgatókönyv írói — András Ida és Solymár József — azt a folyamatot kísérik végig, amelyben a betegség tudatára ébredő, az első pillanatban szinte összeomló fiatal néprajzkusem hiányzik, ha valami mulatságot rendeznek a faluban. Aztán a szomszédos szobából két fényképet hoz elő. — Ezek ők! — mutatja jogos apai büszkeséggel, hiszen akár filmszínészeknek is nézhetné bárki, a két jó képű, csinos legényt. — Ök már sok mindent ismernek, amiről mi valamikor még csak nem is álmodtunk. Bölcsőde, napközi és a többi... — szúrja közbe a nagymama. — Szerencsés harmadik nemzedék ... VALÓBAN AZ. Mert csak a szülők és a nagyszülők elbeszéléseiből ismeri a múltat. De szerencsés az utóbbi két nemzedék is, mely sok megpróbáltatással a háta mögött formálhatja a jelent és a jövőt. Kemény céltudatos termelőmunkával, közéleti tevékenységgel — hiszen a Rideg családból a nagymama 11 évi tanácslagsága után, legutóbb a fiát választotta a község bizalma az államigazgatás helyi szervébe. S amiben hajdanában a borjúpásztorkodás, a cselédsors akadályozta, most felnőtt fejjel pótolhatja: az általános iskola hetedik osztályát végzi. Mert — ahogyan ő mondja: másképp el sem képzelhető, így kívánja meg a mai élet.... Perny Irén tató a dermesztő helyzetben és környezetben ismét magára talál. A hátralevő időt félbemaradt mtrti^ája folytatásának szenteli és egy hirtelen ébredt szerelemtől új éröv? kapva a talán megszámlálható napok számára ismét értelmet nyernek. Amikor Szemes Mihály mélyre ható rendezői munkáját dicsérem, elöljáróban szeretném megemlíteni azt a tőle már ismert tisztaságot, a hatásvadászó eszközök higgadt mellőzését, amellyel a szokványos felvételeket ebből a filmből teljesen száműzte. SZÉP ez a film (valóbanszép!) és igaz — írnám, ha nem keverednének a történetbe disszonáns, mesterkéltnek tűnő elemek is. Már Dávid közvetlen környezete — kezelőorvosa és Margó, az ápolónő — is tisztázatlan. Az orvos csalódott, magára maradt ember, mint ahogy magányos a hat évi házasságban csalódott Dávid is. Szerelmét, Lillát is megcsalta a férje, épp a kórházban töltött napokban és magányos lehet Margó is. Az ápolónő Dávidhoz vonzódik, az orvos számára nem közömbös Lilla — íme a modem Gilgames história, „négyszögesítve”. AZ IGÉNYES rendezői munka a színészek játékán is érezhető. A Dávid szerepét alakító Darvas Iván széles skálán játszik. A védekező cinizmustól az önfeledt boldogságig gazdag eszközökkel ábrázolja a küzdelmet feladni nem akaró ember lélekrezduléseit. Lilla egysíkú szerepe kevés lehetőséget biztosít Dómján Editnek, de a keveset is maradéktalanul kiaknázta. Pécsi Sándor (az. orvos) többet nyújt az írott szövegnél: még az alig hiteles figurát is szinte képes elhihetővé tenni. Hogy az ápolónő is a film egyik főszereplőjévé nőtt, az jórészt az ígéretesen debütáló Dallos Szilvia érdeme. Mellettük Ascher Oszkár, Sinkovits Imre és Házy Erzsébet nevét szeretném megemlíteni — de szólni kell Hegyi Barnabás szép felvételeiről is. 1 F. T. Mindenki örül: Lilla gyógyul. EGYÜTT A ^STAb".».
