Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

1964. április 12, vasárnap 3. oldat Magyar—szovjet közös nyilatkozat fiáért és a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének megszilárdításáért. A Magyar Szocialista Munkás­párt nagyra értékeli a Szovjet­unió Kommunista Pártjának a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért vívott forradalmi harcában szerzett tapasztalatait, és ágy véli, hogy e tapasztala­tok tanulmányozása, > alkalma­zása nagy jelentőségű a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép számára. A nem­zetközi munkásmozgalomban az elmúlt esztendőkben végbement óriási fellendülés bizonysága annak, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártjának elméleti munkássága, azt összefoglaló XX. és XXII. kongresszusa va­lamennyi kommunista párt szá­mára nagy jelentőségű, mert ál­talános érvényű. A világ kom­munista és munkáspártjainak 1960-as történelmi jelentőségű tanácskozása megerősítette és okmányaiban rögzítette a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának valamennyi nemzetközi érvényű megállapí­tását. A Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselői megelége­déssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt jelentősen hozzájárul az álla­mok szocialista közösségének megszilárdításáért, a marxizmus —leninizmus győzelméért, a tar­tós békéért folyó harchoz az egész világon. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének látogatása és a látogatás alkalmával foly­tatott eszmecsere eredményeként tovább erősödött a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége népeinek baráti kapcsolata, test­véri együttműködése, tovább szilárdult a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának a mar­xizmus—leninizmus, a proletár­nemzetköziség megingathatatlan elvein alapuló egysége és össze­­forrottsága. Kelt Budapesten, 1964. év április 9. napján. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára. a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke. N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának elnöke. Az angol főváros a kormány ellen szavazott LONDON. (MTI) Nagy-London félreérthetetle­nül a Tory-kormány ellen sza­vazott — ezt a következtetést vonja le valamennyi megfigye­lő a helyhatósági választások pénteken este közzétett végle­ges eredményeiből. A Munkáspárt 64—36 arány­ban csaknem kétharmados több­séget szerzett a főváros köz­­igazgatási testületében. A le­adott 2,5 millió szavazat meg­oszlásából kitűnik, hogy ugyan­ilyen arányú munkáspárti elő­retörés az általános választá­sok esetén egyedül Londonban és peremvárosaiban a konzerve­­tív kormánypártnak 25 parla­menti mandátumába került vol­na. A hétfő óta tartó és szom­baton befejeződő megyei hely­­hatósági választások eddig be­futott eredményei csaknem pontosan a londoni irányzatot mutatják. Valamennyi hírmagyarázat kiemeli, hogy „meglepően so­kan szavaztak” a kommunista jelöltekre. Nagy-Londonban összesen csaknem százezer sza­vazatot kaptak a kommunista jelöltek, a leadott szavazatok 4,2 százalékát. A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásának visszhangja MOSZKVA Szombaton valamennyi szov­jet napilap vezető helyen szá­mol be a Nyikita Hruscsov ve­zette szovjet párt- és kormány­küldöttség magyarországi tar­tózkodásának utolsó napjáról, a delegáció búcsúztatásáról és tel­jes terjedelmében közli a be­szédeket. RÓMA Az olasz lapok többsége, a rádió és a televízió adása szom­baton részletes kivonatokban ismertette Hruscsov és Kádár János búcsúbeszédét. A legna­gyobb római lap: a Paese Sera a beszédekhez fűzött kommen­tárjában hangsúlyozza a látoga­tás sikerét, majd ezeket írja: „Magyarország 1956 óta, tehát igen rövid idő alatt meg tudta teremteni a széles körű népi egységet és a kormány iránti bizalom légkörét. Jelentős ered­ményeket ért el a szocializmus anyagi feltételeinek megterem­tése terén is. Ezt a magyar fő­városban élő nyugati diploma­ták is elismerik. HAVANNA A havannai lapok feltűnő he­lyen közlik Nyikita Hruscsov április 9-i budapesti sportcsar­noki beszédét. Nagybetűs cí­mekben emelik ki a szovjet kormányfőnek azt a kijelenté­sét, hogy minél erősebb lesz a szocalizmus, országaink gazda­sági potenciálja, annál erősebb befolyást gyakorol a szocialista világrendszer a fejlődés egész történelmi menetére. A sajtó hangsúlyozza, hogy a szovjet— magyar tárgyalások a felek tel­jes nézetazonosságát igazolták. Ilöiinyebb és tartósabb lesz a műanyagtartályos permetezőgép Érdekes kísérletek Tíszakéeskén Az utóbbi évek helyes gazda­ságpolitikájának eredményekép­pen hazai műanyaggyártásunk gyors ütemben fejlődött, de még mindig elmarad a világszínvo­naltól. Ebből következik, hogy a műanyagok felhasználása is szűk körű. Szükségesnek láttuk, hogy el­mondjuk a fentieket mielőtt beszámolnánk a Tiszakécskei Permetezőgépgyár gyártmány­fejlesztési programjáról. A per­metezőgépek előállításánál a lülvizsgálja a Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézet. Ugyan­akkor állami gazdaságokban, kutatóintézetekben is kipróbál­ják a mintadarabokat. Kedvező vélemény esetén jövőre felké­szülhet az üzem a sorozatgyár­tásra. A fejlesztési terv második ütemének megvalósítására a kö­vetkező két évben kerül sor. Az üzem fokozatosan áttér a műanyagtartályos gépek készí­tésére. A gyártást a Hungária Kádár János köszöneté a kitüntetése alkalmából tolmácsolt jókívánságokért Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke az alábbiak közlé­sére kérte fel a Magyar Távirati Irodát. — A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége által április 3-án, Budapesten nekem átnyújtott magas és megtisztelő kitüntetés al­kalmából levél és távirat útján számos üdvözlet és jókívánság ér­kezett hozzám párt-, társadalmi és állami szervek, üzemek, intéz­mények, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vezetőitől és dolgozóitól, valamint magánosoktól. E jókívánságokért ezúton mondok őszinte köszönetét mindenkinek. műanyag felhasználását helyes kezdeményezésként üdvözölj ü k, de ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy az eljárást számos államban szép sikerrel alkal­mazzák már. A gyár idén elkészíti az első olyan háti permetezőgépek min­tapéldányait, amelyeknek a tar­tálya nem színesfémből, hanem vasból készül. A tartályok bel­sejét — hogy a permetlé meg ne támadja — műanyaggal von­ják be. Figyelembe véve, hogy a szí­nesfémet importáljuk, a fejlesz­tés jelentős valutamegtakarí­tást eredményez. Az úgyneve­zett „szinterezési” eljárással ké­szülő gépeket már a nyáron fe­Műanyag- és Gumigyárra! együttműködve végzi. Kiss Bálint, a Tiszakécskei Permetezőgépgyár gyártmány­­fejlesztője, ottjártunk alkalmá­val megmutatta a — képünkön látható — mintának vásárolt külföldi műanyagtartályos gé­peket. Elmondta, hogy a jelen­leg gyártott készülékek 10 kilo­grammos önsúlyával szemben ezeké mindössze 6 kilogramm. Így lehetővé válik, hogy növel­jék az űrtartalmat a régihez hasonló súlyt tételezve fel. A polietilénből fúvott tartály ve­gyi ellenállása is jobb, mint színesfémből készült elődjeié. B. D. Kérdőjelek Kérdezem a termelőszövetkezeti párt­titkárt. — Mit gondol, miért húzódoznak a fiatalok a mezőgazdasági munkától, a falun való letelepedéstől? Legtöbb tsz­­ben nincs elegendő fiatal munkaerő ... Szürkéllő halántékát betakarja nagy tenyerével, néhányszor belesimít hajá­ba, aztán fehér fogait kivillantva jót mosolyog az elvtárs. — Nem is olyan egyszerű ez a kér­dés — mondja, s apró. igenlő fejmoz­gás kíséri szavait. Ha megtalálja az ember az egyik fonalat, egyszer csak azt veszi észre, hogy kicsúszott a kezé­ből. Kereshet újabb magyarázatot... Mindjárt mondom is. mire értem. A párttitkár a szövetkezeti székház egyik üres helyiségében beszélget ve­lem. A szomszédos irodából papírnesze­­zés üti meg a fülünket. Önkéntelenül is bepillantunk a nyitott ajtón. Elegán­san öltözött, jóképű férfi hosszú papír­lepedőket tanulmányoz. Időnként össze­húzza szemöldökét, mutatóujja rá-rá­­tapad a kimutatások egy-egy rubriká­jára. Ilyenkor gyorsan bejegyez vala­mit nagyalakú noteszébe. — Diplomadolgozatához készül a fia­talember — tájékoztat csendesen a párt­­titkár. Egy borsodi szövetkezet után most a mi gazdálkodásunkat elemzi... Látja, ő is egy a fiatalok közül. Nem beszélgettem még vele erről, de vele kapcsolatiban s fetee&jdtet. benpwok; Szeretni fogja-e a diploma megszerzé­se után is a vidéki életet? Bizonyára lesznek megszívlelendő következtései a mi takarmánybázisunk, s az állatállo­mány növelése közötti összefüggésekről. De ha megkérnénk, maradjon itt ná­lunk, miután végzett, szívesen vállal­­ná-e, hogy, amit elméletben nagyszerűen meglátott, a gyakorlatban is segítsen megoldani? — Semmibe sem kerül őt megkér­dezni ... — Az igaz;.. Megkérdeztük mi más­fél éve a mi fiainkat, lányainkat is. Vannak vagy ötvenen itt a pusztán, a szövetkezeti tanyákban. „Indultok-e ve­lünk, öregekkel, idősebbekkel, hogy egy kiváló szövetkezetét teremtsünk pár esztendőn belül?” — így adtuk fel a leckét. „Lehet róla szó” — felelték, de nem valami nagy lelkesedéssel. Hímes tojások ezek — dugtuk össze fejünket a vezetőségben — tegyünk mindent a kedvükre, nehogy elszalajtsuk őket. — Még azt az igazságtalanságot is elkö­vettük az idősebbekkel egyetértésben, hogy nekik a legjobb kukoricaföldet je­löltük ki. Ne mondják, hogy küszködni kell a tervteljesítésért. Mikor eljött a vetés ideje, kiderült, hogy a fiatalok: voltak — nincsenek. Még tíz se maradt közülük a szövetke­zetben, a többi beállt gyári munkás­nak . s. No, megálljaitok? — nyeltünk egyet, mi felnőttek. Megmutatjuk mi nélküle­tek is. Megfutottatok a -kezdeti küzdel­mektől, féltek, nem találjátok itt meg — Ne haragudjon meg. hadd szóljak közbe. Nem arról van szó, hogy ezek a fiatalok is színtelennek, unalmasnak tartják itt a pusztán az életet? Talán a több szórakozási lehetőség is csábítja őket a városba? — Nézze meg az új kultúrtermet az elvtárs — ingatja fejét a titkár. Színes falak, modern székek, asztalok, rádió. Táncolhatnak ... Ez a probléma is más­hogy jelentkezik nálunk, hiszen nem messze a város, naponta be-, meg haza­járnak. Ha csak szórakozás szempont­jából kellene nekik a város, mint tsz­­tagok is egyszerűen elérhetnék, ami­kor tetszik . . . Ügy gondoltuk, hogy ta­lán az egzisztenciális biztonság vonzza őket a gyárba. Ott mégis rendszeresen kapnak fizetést, itt pedig. ki kell még várni. Bebizonyítottuk nekik, hogy van nálunk is perspektíva. Nélkülük is elértük, hogy 17 ezer Ft volt 1963-ban az átlagjövedelem tagonként. Ez már jóval a zárszámadási közgyű­lés előtt kitudódott. A télen már töb­ben dolgoztak, mint tavaly nyáron. Megjelentek a fiatalok is. Megint kéz­bevettük őket. Tapintatosan, el ne riasz­­szuk egyiket se az „agitálással”, mert hallatszott olyan kifogás is, hogy nekik „nem beszéd kell”. Egyszer az elnök ült le közéjük. „Azt kívántátok, hogy ne beszéddel, hanem tettekkel bizonyítsunk a tsz jövője mel­lett — magyarázott nekik. Tessék, hall­gassátok meg, hogyan gazdálkodtunk, mink van, mi jutott.” Fehéren—feketén kimutatta, hogy már most, tehát vég­eredményben az első igazán „közös” ggjgpgjS Oi0 kereshetnek a tez-ben annyit, mint az üzemben. Kérte őket, ha nem akarják magukat egyből elkö­telezni a szövetkezet mellett, tegyenek legalább próbát, kössenek velünk meg­állapodást mondjuk egy esztendőre. Ha azután se akar maradni, senki nem kö­telezi erre. Tudja, hogyan válaszolt az egyik lány az elnöknek? „Süsse meg a szövetkezet pénzét!” — Csak nem ilyen szalonképesen fejezte ki magát. Az elnök vérmes ember, nem tudta türtőztetni magát: „Mo^t már aztán tűnjenek el innen! — vágta oda nekik. Míg tartott a tél, jó volt a mi pénzünk is?!” Mikor találkoztam az elnökkel, már lecsillapodott. Bánta a történteket. Me­sélte, hogy esett, mennyi szívvel, türe­lemmel próbált a lelkűkre hatni — és mit kapott érte. Aztán megkérdezte: „Titkár elvtárs,.te mit tettél volna ab­ban a helyzetben?” Én is azt, amit te — feleltem. A párttitkár türelme is vé­ges ... Azért éreztük, így nem zárhat­juk le az ügyet. Megint leültünk szót érteni a fiatalokkal. Az elnök őszintén elébük tárta, miért fakadt ki, s feltette nekik is a kérdést, hogyan fogadták volna ők az olyan feleletet? Kérte, ne vegyék olyan komolyan azt az elzava­­rást. És most mi a változás? Tizenkilenc fiatal jelentkezett azóta. Kilenc belé­pett, tíz egy évig családtagként dolgo­zik :.. Azt hihetné az ember, hogy nem lehet ezeken a gyerekeken elmenni... De akárhogy vesszük, csak arról van szó, hogy megbizonyosodtak: érdemes tsz-ben dolgozni. Tólh István

Next

/
Oldalképek
Tartalom