Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-11 / 84. szám

1964. április 11. szombat 3. oldal Munkásoké a szó MŰHELYRŐL - MŰHELYRE Megbeszélés Hartán az új önfözöfürt létrehozásáról Egyszeriben a fekete por bi­rodalmába csöppentünk, amint beléptünk a Zománcipari Mű­vek Kecskeméti Gyáregysége öntödéjének ajtaján. Mint vas­tag szőnyeg fogta fel lépteink zaját, belepte a falakat, öntő­formákat, szerszámokat. Ott le­begett a levegőben, s rátapadt a munkások izzadt arcára. A függődaruk dübörögve szállítot­ták a több mázsás kádformázó szekrényeket a műhely egyik végéből a másikba. Az izzó, fo­lyékony vasat targoncákra sze­relt tégelyekben tolták-vonták, szűnni nem akaró áradatban, különböző irányba a formázó csoportokhoz. Nehéz, nagyon nehéz munka folyik itt — Farkas Imre üb­­titkár szavaival élve —, eléggé korszerűtlen körülmények kö­zött. Mégis gyártmányaikat Ja­pántól Dél-Amerikáig minde­nütt keresik. -Együtt az apa és lánya Borsos Istvánt, az egyik kád­­form^ó csoport vezetőjét szólí­tom meg, hogy beszéljen mun­kájukról, életéről, s az üzemről. — Tizenegy éVe vagyok itt — válaszolta, de csak tőmondatok­ban folytatta a beszélgetést, mert ugyanúgy dolgozott, öntöt­te a folyékony vasat a forma­szekrényekbe, mint a hozzá be­osztott munkások, azzal a kü­lönbséggel, hogy a munka min­den mozzanata az ő irányítá­sával zajlott le. — Megszerettem ezt a sötét, poros öntödét. Nehéz a munka, de jól megfizetik. Becsületesen kell dolgozni, s akkor benne a 2060—2500 forint a borítékban havonta. Igaz, sok minden függ attól is, hogy jön ki a lépés. Vannak azután notórius bete­gek, meg vándormadarak, akik­nek a hiányzása, vagy gyengébb teljesítménye gátolja a mi mun­kánkat is. Nem is szeretjük, ha olyan kerül a közelünkbe, aki­nek a munkakönyvé hatvanhat vállalat pecsétjétől tarkállik. Amikor idejöttem, még min­dent kézzel csináltunk. Azóta sok munkamozzanatot gépesítet­tek. Most úgy hírlik, korszerű­sítik a gyárat, az öntödét is. Az új technológiához magasabb képesítés kell. Én hét osztályt jártam. Kislányom is most he­tedikes. Jövőre vele együtt aka­rom a nyolcadik általánost el­végezni, hogy én is tovább ké­pezhessem magam. Szívügyük a gép Száz méternyire az öntödétől találtam meg a műszaki fej­lesztési csoportot, amely Csörgő János technikus és Szíjjártó Já­nos csoportvezető irányításával az új homoklazítógép prototípu­sának elkészítésével foglalkozik. — Olyan gépet szerkesztünk, amely a fizikai munkát csak­Vegyszerrel irtják a gyomot a kertészetben — Nyolcvan holdon lesz az idén öntözéses kertészetünk — újságolja Sárközi János, a la­­josmizsei Sallai Termelőszövet­kezet elnöke. És máris sorolja a meglevő, s a még hiányzó be­rendezéseket. öt közepes telje­sítményű, percenként 400 liter vizet adó csőkúttal, s két szi­vattyúval rendelkeznek. — Az utóbbiból még háromra lenne szükségük. Ígéretet és póthitelt már kaptak, s remélhetőleg r Ui technológia A Kéziszerszámgyár Kecs­keméti Reszelőgyáregységében új technológiával formálják a reszelötesteket. Kovácsolás he­lyett hengerpárral végzik ezt a munkát. Előnye, hogy szak­munkás helyett betanított munkás is kezelni tudja a gé­pet. a reszelők minősége jobb és nem utolsó sorban ezzel a módszerrel jelentősen növek­szik a termelékenység. Ké­pünkön Németh László 19 éves betanított munkás hengerpár­ral alakítja a reszelőtesteket. Máris 50 százalékkal többet termel, mint ezelőtt a ková­csok. megvalósul elképzelésük. Milyen új vonásai lesznek az idei kertészkedésnek? Erről Kis­­juhász Sándor főkertész tájé­koztat: — Négy holdon már szépen zöldell az ősszel kiültetett salá­ta. Május elején szeretnénk ér­tékesíteni. öt holdon lesz ret­künk is, s a paradicsommal, va­lamint a paprikával is korábban szeretnénk „kijönni”, mint ta­valy. Ám a legfontosabb új dolog: a vegyszeres gyomirtás. Ezt a módszert a kertészetekben még csak elvétve alkalmazzák. A Sal­lai Tsz-ben a gyomirtószert a petrezselyem és a sárgarépa alá öt-öt, a paradicsom és az újbur­gonya alá pedig kísérletképpen egy-egy holdon szórják ki. Az újfajta szer hatása öt-hat hó­napon át tart, a következő év vetési sorrendjét tehát nem za­varja. Ha beválik a vegyi gyom­irtás, jövőre az ideinél is na­gyobb szerepet szánnak neki, hiszen jelentős munkaerőt ta­karítanak meg általa. A zöldségfélék értékesítéséből egyébként az idén 1 millió 200 ezer forint bevételt vár a szö­vetkezet. — i — 1 nem teljesen kiküszöböli — mondta a technikus. — A dolgo­zóknak csak irányítani kell a szerkezetet. Amint nézegettem a készülő gépet, Fekete Pál lakatos húzó­dott mellém. — Tudja, nemcsak ~'-a veze­tőknek. nekünk is szívügyünk ez a gép. Mi munkások jól is­merjük és szeretjük egymást. Sok kedves komám dolgozik a rámoló csoportban, s közülük már jó néhányan elmentek a vállalattól, mert nem bírták a nehéz munkát. Amikor február­ban megbíztak bennünket a gép elkészítésével, nagy buzga­lommal láttunk munkához. Jú­lius 1-ét kaptuk batáridőnek, de tudja, hogy van az, amikor munkástársainkról van szó. Má­jus 1-re mindenképpen elkészü­lünk vele. Ezt négy lakatos, két esztergályos és egy hegesztő ne­vében mondom. Védőital egész évben Clyan tiszta a zománcozó mű­hely, mint egy patika, csak a nagy melegre panaszkodnak a munkások. Balogh János az egyik csoportvezető azonban mást is kifogásolt. November­ben gépesítették a kádforgatást, azóta csak ketten vagyunk egy partiban. A harmadik ember forgatta a kádat, de közben se gített alapozni és tisztítani is. Most ez a munka kettőnkre bá­rul, s igen megerőltető. A látottak, hallottak hatása alatt hagytam el a Zománcipari Műveket. Még sokáig fülemben csengett a munkások hangja, amint őszintén beszéltek mun­kájukról, életükről, gondjaikról. Rövidesen visszatérünk az üzembe, hogy tapasztalatainkról a vezetőkkel is beszélgessünk. Nagy Ottó Pénteken Hartán a Béke Tsz­­oen tartottak megbeszélést a tözség szövetkezeti gazdaságai­nak vezetői, megyénk vízügyi szakemberei, valamint az Or­szágos Tervezőiroda, az OMMI és a Magyar Nemzeti Bank mun­katársai. Jelen volt Glied Ká­roly, az MSZMP megyei bizott­ságának titkára, dr. Tompa Bé­la, a megyei tanács vb elnökhe­lyettese és Budavári Kurt, az Országos Vízügyi Főigazgatóság osztályvezetője is. A megbeszélés után a köz­ség határában helyszíni felmé­rést végeztek, amely első lép­csőfoka a tervek elkészítésének. Az új öntözőfürt a majd meg­épülő kiskunsági öntözőrend­szer hálózatából kapja a vizet. Több ezer hold mesterséges esőz­­tetése válig így lehetővé Harta termelőszövetkezeteiben. H. D. Sokoldalú tervek A tágas udvaron félkész gazdasági épület téglafala vi­rít kedélyesen a ta­vasz eleji égbolt bo­­rongós. esőre hajló hátteréből. — Az új méreg­raktárunk épül itt — világosít fel Kiss Ernő, a hetény­­egyházi Egyetértés Tszcs fiatal veze­tő agronómusa. — Nagy szükség van erre a helyiségre, nem csupán munka­­védelmi, biztonsági okokból — hanem azért is, mivel a község területén fek­vő szőlők, gyümöl­csösök szervezett permetezését az idén a mi csoportunk növényvédő brigád­ja végzi. Mintegy 45 ezer termőfaegy­­séget szórnak be. Az elmúlt évben a község gyümölcster­mésének körülbelül a kétharmad része volt export minő­ségű. Ezt az arányt most is tartani, sőt a lehetőség szerint növelni kívánjuk. Beszélgetésünk so­rán megtudjuk azt is, hogy a tszcs há­romtagú saját építő brigádja munkagép­színt, süldőszállást is épít, továbbá egy istállót átalakít ser­­tésfiaztatónaik. — E „házi” beruházáso­kon kívül nagyobb építkezések is he­lyet kaptak a tszcs terveiben: hízómar­ha-istálló, juhhodály s a legjelentősebb­nek szánt létesít­mény, a 2200 férő­helyes baromfito­­jóház. A természetsze­rűen szőlő- és gyü­mölcstermesztéssel foglakozó szövetke­zeti gazdaságban a baromfitenyésztés­ben is „látnak fan­táziát”. A törzsállo­mányt hampshirei­­fajtából szándékoz­nák kialakítani. A május végén esedé­kes indulás miatt ebben az évben „csupán” 260 ezer tojásra számítanak. Mint Búzás János, az Egyetértés Tszcs­­nek a beszélgetésbe bekapcsolódó elnö­ke elmondja: A kor­szerű tojóház erdős, ligetes területen épül majd fel, mely­nek gyorsan felme­legedő homoktalaja a baromfibetegsé­gek kórokozóinak nem kedvez. Folyamatosan ki­termelik a kiörege­dett, régi szőlőket, s az elkövetkező terv­időszakban mintegy 200 holdon telepí­tenek helyettük. Ezt megelőzően azonban még 100—100 hold szőlőt és barackost létesítenek. .. .Beszélgetésünk­be beledörren az irodaház előtti tér­ségen parkoló erő­gép hangja. Az ag­­ronómus a zakato­ló masinához lép. s néhány fontos, sür­gős teendőt beszél meg annak vezető­jével. J. T. Egy nap az országúton Reggel A kelő fény megemeli a dom­bot. rajta a kissé repedezett fa­lú házat. A közeli országúton teherautó robog. Lovas kocsit előz, tülköl. Bent a ház gaz­dája, az ötvenkét éves Mészáros János felébred, nyújtózkodik, aztán talpra ugrik. Testét hatal­mas ívű izmok borítják, pattog­­zanak rajtuk a jéghideg mosdó­víz cseppjei. Messze ellátni a ház elől. Szinte érezni, bogy a tavasz bor­zolja zöld ujjaival Balotaszállás 18 ezer holdas határát. Alig félóra múlva már a munkahelyére indul a ház gaz­dája. kezében lapáttal és apró zászlócskával. A munkahely az 1-es kilométernél kezdődik, s tart a pusztamérgesi elágazásig. Ez 11 és egynegyed kilométer. Mészáros János tehát — út­őr- Már huszonhat éve. Mos­tani szakaszát 19 év óta ápol­­gatja. Pár száz métert karikázik, s akkor észreveszi, hogy egy húsz centi átmérőjű gödör kezd kop­ni az út szélén. Leszáll és hoz­záfog az eltüntetéséhez. — Az úton mindig van mit tenni — elmélkedik. — Ezért nem unalmas ez a foglalkozás. Aztán az idén újabb réteget bo­rítunk az útra. Délelőtt Már nem tobzódik úgy a for­galom, mint a reggeli órákban, de azért kihaltnak nem mond­ható az országút. Egyre jól­­esőbben süt a nap, az árnyak éles kontúrokat kapnak. Emlékeiről beszél az űtőr. Szolgálatának első hét éve a Bocsa—Soltvadkert közötti úton telt el- Megtörtént, hogy két­száz métert lehomokolt, s a kö­vetkező nap csak egyetlen lo­vas fogat haladt át rajta. Bi­zony. a mostanival össze sem lehet hasonlítani az akkori for­galmat. Távolról motorkerékpáros kö­zeledik. Meglehetősen kacska­ringósan halad az út két széle között. S Mészáros János ekkor a zse­bébe nyúl, kék karszalagot vesz elő, kabátufja fölé húzza, s int a motorosnak. Az megáll, da­dog valamit, s szájából alkohol­szag csap ki. Könyörög, fogad­­kozik, hogy csak most hagyják meg a jogosítványát, többet nem ül ittasan a motorra- Az útőr — és egyben a rend ön­kéntes őre! — fejét csóválva int végül, s így szól: — Na, tolja csak szépen a motort! De ha észreveszem, hogy felül, baj lesz. Megértet­tük? Az illető elballag járművével. — Ilyenek is vannak — mond­ja Mészáros János. — Sajnos, elég sokan. Szabálytalanul köz­lekednek. rengeteg balesetet okoznak. Hiába mondom nekik, hogy ők másznak a fára, nem én . •. Délután Halas felől hosszú személy­­vonat fut be az állomásra. Jó tucatnyian szállnak le. — Mind idevalósi — állapítja meg né­hány pillanat múlva az útőr. — Aki nem községbeli, azt rögtön észreveszem. A déli országhatár jó húsz kilométerre van ide- Mészáros János az állomáson, már három illetőt csípett fülön, akikről ki­derült, hogy útlevél nélkül igye­keznek a határ felé. Itt száll­tak le, azzal a szándékkal, hogy a hátralevő utat gyalog teszik meg, vagy alkalmi járművön. Rajtavesztettek. Évek óta őrködik a község rendje felett. Ő volt itt az első önkéntes rendőr, s most a hat­tagú községi csoport parancs­noka. Este A központban kigyulladnak a villany ritka fényei. A kocsma azonban zajos, nagyban folyik a fröccsözés-Mészáros János ide is betér. Verekedés? Bicskázás? Na­gyon régen nem fordult már elő. Bálok alkalmával ugyan felpaprikásodik olykor a hangu­lat, többnyire az itteni és a szomszédbeli legények között. Az önkéntes rendőrök közbe­lépése azonban nem engedi el­fajulni a helyzetet. No, és a lopások.. • — Egyre ritkábban fordul­nak elő. Jellemző példaként el­mondom a tavalyi év legna­gyobb „lopását”. kéri, hogy idézőjelbe írjam a szót.) Itt a közelben szó-inak egy reggel a Róka bácsiók, hogy menjek, mert az éjszaka eltűnt tizen­nyolc tyúkjuk. Megyek is nyomban, vizsgálgatom a szár­nyasok ólját, s roppant csodál­kozom, hogy mekkora sovány ember lehetett a tolvaj- Aztán szétnézek a környéken, s a sö­vényen csomó rókaszőrt látok fennakadva... Nagyot nevet. Aztán újra el­komolyodik és megjegyzi: — Az emberek segítsége nél­kül nem sokat érne a mi mun­kánk. Hogy csökken az ügyek száma, mindennél többet mond Csak a közlekedésben sok még a baj •.. Késő van, mire hazatér. Uno­kája, a kétéves Józsika, ha méf nem alszik, ilyenkor kérdezi: — Nappapa, hottál-e tokoládét? — S ő ilyenkor nyújtja át a fo­rintos szeletet. H. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom