Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
1964. április 10, péntek S. oldal A könyvek orvosai A FÉLSZEMŰ OBJEKTÍV KÉPREGÉNYVÁLTOIAT: KOVÁCS SÁNDOR 4 TMTAtBMeRT, AKIT MEGMENTETTEK A KROKODIL JSÍmOGATÓ" KE2EI KÖZÜL, VÉG Ér VEN YEGEN ELNEVEZTÉK KÖLTŐKNEK HAGYÓ EZT A FINOMKODÁSTÍ KÜLÖNBEN IS, HÍVDÉL CSAK ÜST, HOGY „ TE ROZSDÁS *7 KÖLYÖK FI VERS TOM LEVEN, VEZÉRKARI KAPITÁNY VOLT AZ ANGOL. HADSEREGBEN. EGY NAGY HORDEREJŰ tlf- KOSTE6Y VER TERVÉIN DOLGOZOTT. E6YMC NAP ÖSSZEVESZETT ASSZISZTENSNŐDÉVEL AKI EGYSZEMÉLYBEN A MENYASSZONYA IS VOLT. FELDŐLT ÁLLAPOTBAN ROHANT EL A TERVEKKEL, OTT HAGYVA A TERVEK LÉNYEGTELEN RAJZAIT ÉS A SZOGa'cATI RMVOL VÉRÉT. NÉHÁNY ÓRA MÚLVA, ME PJYASSZONYÁT HALVA TALÁLTÁK A SZOBÁBAN. VALAr KI MEGÖLTE A LÁNYT, TOM LEVEN FEGYVERÉVEL, A GYILKOS ELVIBE A TERVVÁZLATOKAT. KÖLYÖK BÁTYJÁT HALÁLRA I- . TÉLTÉK, DE A BÖRTÖNBŐL SIKERÜLT ELMENE KÖLNIÉ. AZÓTA NYOMA VÉSZEIT. UTOLJÁRA PiRREUSBÓL IRT KÖLVÖKNéK, IMIKOR BEÁUT A FRANCIA IDEGEN lé— a/óba. EZ KÉT ÉVE TÖRTÉNT. AZÓTA SOK MINDENRE FÉNY DERÜLT. A GYILKOSSÁG UTÁN, EGY NÁSÍK VEZÉRKARI TISZT JELENTETT BE HASONLÓ TALÁLMÁNYT. A KÍSÉRLETEK NEM SIKERÜLTEK, ÉRTHETŐ, HISZEN A VALÓD/ RAJZOKAT BÁTYJÁN! MAGÁVAL V/FTE. AZ ANGOL HADÜGYMINISZTER KERESETT EBI., MERT A FÖL TART, HOGY TOM LEVEN ÁTADJA A TITKOT A FRANCIÁKNAK. A MINISZTER KÉRT, HOGY NYOMOZZAM KI HOLLÉTÉT, BESZÉLJEK VELE. AZ ANGOL HADBÍRÓSÁG VISSZAVONNÁ A HALÁLOS ITELET*í S' ÓDRA SZABAD LEHETNE A BÁTYJÁM. KIADÁSAIM FEDEZÉSÉ RE ÖTVENEZER FONT ÁLL A RENDELKEZÉSEMRE. HÁT EZÉRT JÖTTEM PYRRBUSBA ! HALLÓBAN ROZSDÁS, HOGV TE AZ IDEGENLÉGIÓBAN SZOLGÁLTÁL, ILLETVE ONNAN SZÖKTÉL MEG. SEGÍTENED KELL NEKEM! NAGYON KÉRLEK ROZSDÁS... TE VAGY AZ UTOLSÓ REMÉNYSÉGEN../ FOLYT* TJUH nénk. A bevezetés még alkalmas alap is volna egy ilyen felépítés számára. Ám végül a lehetőségből nem lett semmi, sőt a mondanivaló visszafelé kanyarodott, s éppen azt bizonygatta, hogy lám, mennyien vannak, akik el se kívánkoznak innen; jó itt, szebb, egészségesebb mint a városban. Hallottuk ugyan az egyik képsorban szereplő aszszonytól, hogy: „...Nem embernek való élet ez...” De a tanító már azt mondta, hogy a gyerekei .......Szeretik az iskolát, de szeretik ezt a nagy pusztaságot is" ... Egy másik asszony pedig: „...Minek mennénk el? Jól élünk mi itten, jó itt nekünk. Tanyán könnyebb az élet.”... S egy másik szereplő: „ ... Itt több a levegő. Meg szebb is .. A zárókép aztán visszakanyarodott megint csak az elkívánkozás igazolásához: vállon viszik a gyászolók a koporsót az irdatlan utakon. Mert a tanyavilágban minden messze van... Mégis, az embernek az előbbiek után az az érzése, mintha nem az itt lakók kívánkoznának el a tanyákról, hanem a film készítői ismételnék csak a maguk városi irtózását ettől az életformától. Nem volt meggyőző ez a film, s nem Is volt igaz. A legnagyobb hibája, ismételjük: Nem vette észre, hogy ebben az országban még a régi életforma maradékainak felszíne alatt is új, szocializmus felé mutató életcélok hatnak, serkentik tettekre az embereket. Ezt nem észrevenni vakság. Ez a magyarázata annak, hogy a felvevőgép objektívje éppen csak a felszínt látta meg, de megmagyarázni még az elkívánkozók vágyait sem tudta. Ilyen nézőpontból, hogyan is érthette volna meg, hogy az elkívánkozó tanyaiak se elsősorban a kényelem, a gazdag választékot kínáló bolt, meg a kultúrház miatt szeretnének beköltözni a faluba, hanem főképp azért, mert a munkában a nagy közösség áramlásába kerülve idegen már nekik a közösségtől elszakított tanyai életforma is. A tanyavilágot a gazdasági kényszer hozta létre a XVIII., XIX. században, a gazdasági átalakulás fogja megszüntetni a XX-ban. Ez benne kellett volna legyen a filmben, még ha csak a felszín alatt is, mint hátsó, de központi gondolat. Kár, hogy ennek a filmnek a mondanivalója így félre sikerült. Mert eszközeiben, képekben, kifejezőerőben művészi igényű munka. Tisztázott eszmei tartalommal igazán jó alkotás lehetett volna. Mester László „Vágyak a homokon.” Ezzel a sokat sejtető címmel ígérte a műsor a múlt héten a Televízió rólunk szóló új dokumentumfilmjét. Azt hihettük, azokról a vágyakról lesz szó, amikről annyit és annyira szívesen beszélnek itt mostanában mifelénk a Kiskunságban, s amiket országszerte úgy ismernek már, hogy aranyhomokprogram. De minderről egy szó sem esett ebben a filmben. Ha csak azt nem számítjuk, amit a vége felé mondott az egyik riportalany, így: „ ,.. Meg az is lehet, hogy mindenhol arany lesz ez a homok. Ezt ígérték. Hát majd meglássuk." Tévedések elkerülése végett leszögezzük: nem valamiféle pufogó ismertetőt akartunk látni a képernyőn a megyéről, illusztrált grafikonokat, vagy lelkendező hangú propagandát. Mi is úgy véljük, hogy erre semmi szükség. De — nemcsak a cím miatt — csakugyan szerettük volna látni a vágyainkat. A megye 230 ezer, még ma is tanyán élő és csaknem 400 ezer falun, városon élő lakójának egybevágó vágyait. Ha valaki erről az egyezésről megfeledkezik, reménye sem lehet, hogy a mai tanyai életről hű képet fessen, akár műalkotásban, akár szociográfiában, vagy csak egy szűkszavú beszámolóban is. Pedig a Televízió filmje első pillantásra a harmincas évek szociográfia-irodalmának nagy hagyományait idézi. De csak az első pillantásra, hangulatilag. Ám hamarosan ráébredünk, hogy itt most kimaradt valami nagyon fontos része az életnek: a munka. Azok a szociográfiák nemcsak a külsőségeket ábrázolták, nemcsak az áporodott levegőjű szobácskákat, a rongyokat, a szegénységet mutatták be, hanem nagyon sokat szóltak a munkáról is, amely vagy nincs, vagy rosszul fizetett, nyomorúságos robot csak. Hiszen éppen ez volt az oka az irgalmatlan szegénységnek, a hárommillió koldus kilátástalan életének, s éppen ez ellen tiltakoztak azok az írások. A megdöbbentés a társadalmi igazságtalanság elleni harc eszköze volt az akkori szociográfiák szerzőinek kezében. A „Vágyak a homokon” viszont egy szót sem szól arról, hogy ezek az emberek ma miből élnek, hogyan dolgoznak. A filmben minden tanya elszigetelt kis világ. Pedig lakói ma már nem a tanya körüli földdarabkán gazdálkodnak — ki hogy tud —, hanem a széles határban együtt dolgoznak a közös boldogulásért. És ha ki fognak emelkedni a mostani sorsból, az nem egyéni szerencsén vagy akaráson múlik, hanem a közös erőfeszítéseken, a szocialista nagyüzemi termelés erősödésén, tökéletesedésén. JÓ, jó, tudjuk mi is, a filmnek ezt nem így kell elmondania. A film ugyanis nem a publicisztika eszközeivel dolgozik, nem szavakkal, hanem képekkel. De igenis ezt kellett volna elmondania ennek a filmnek. Mi ugyanolyan emberhez méltatlannak, elmaradottnak sivárnak látjuk a tanyai életformát, mint a „Vágyak a homokon” alkotói. S ha a film azt mondja a nézőknek, hogy: „Ki innen minél hamarabb! Segítsetek nekik ti is!” .. .és ha még megcsillantja ráadásul, hogy hogyan, akkor nagyon jó film lett volna, örülnénk neki és köszön-A Kecskeméti Pedagógus Énekkar Sopronban Igen kedves, derűs hangulatú csoport várakozott a gyorsvonatra április 4-én reggel Kecskeméten. A pedagógus énekkarok országos fesztiváljára Sopronba készülődött a kecskeméti pedagógusok kórusa. Első szereplése volt ez a még nem nagy múltú, de törekvő kórusnak. Izgatottan várták a nagy eseményt, s velük izgult a már nagy tapasztalaté karnagyuk is, Ádám József, a Kecskeméti Zeneiskola igazgatója. A fesztivált vasárnap délelőtt rendezték a soproni színházban. 13 énekkar vett részt a seregszemlén az ország minden részéből. A nézőtéren több száz főnyi hallgatóság figyelte lelkesen a műsort. Elégedett volt a színvonallal a zsűri is. A Népművelési Intézet képviselői oklevéllel jutalmazták a kecskeméti pedagógusok munkáját. Ez az elismerés bizonyára ösztönző lesz a kórus további működésére. Este díszhangversenyen vettek részt a kórus tagjai a Soproni Pedagógus Énekkar 15 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepségen. Az ünnepség után pedig baráti találkozón, ahol kicserélték tapasztalataikat, s hosszan elbeszélgettek a többi kórus tagjaival. Másnap délelőtt zajlott le a karvezetők tanácskozása a Népművelési Intézet munkatársainak jelenlétében. Ezalatt a kórusok tagjai a nagy múltú város nevezetességeit tekintették meg. Szép élményekkel, sok tapasztalattal gazdagodva érkezett haza a Kecskeméti Pedagógus Énekkar a következő napon. Jó kedvük nemcsak a soproni sikernek szólt, hanem annak a reménynek is, hogy az első nagy erőpróba után megnövekedett munkakedv további sikerek forrása lesz. H. I. — Szeretném kivinni a Rózsa Sándort. __— Sajnos, nem adhatom oda, tönkrement. Sokan kivitték már Ferenczi Lajosné a planatolgépen ragaszt. A könyvkötők minden megrongálódott darabot rendbehoznak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a könyvekre nem kell fokozottabban vigyázni. Egy-egy kötetet még nagyon sokan szeretnének elolvasni és művelődni, tanulni belőlük. Vigyázzunk jobban rájuk, hiszen a könyv nagy érlék. és nem vigyáztak rá eléggé. Majd ha kapunk újat. Ilyen és ehhez hasonló beszélgetések sokszor hangzanak el a könyvtárakban. A könyvtárosok nem elégíthetik ki olvasóik kívánságát, mert a könyv, amit kérnek, tönkrement. Egyrészt a sok haszná lattól, másrészt a gondatlan kezeléstől. Szerencsére nagy részük még megjavítható. Négy éve már, hogy Kecskeméten a városi tanácsház alagsorában működik a megyei könyvtár könyvkötészeti részlege. A kis műhelyben mindössze öten dolgoznak. Itt hozzák rendbe a régi, használt könyveket, s varázsolják újjá őket. Évente 6000 könyv megy át a könyvkötők , kézért és kerül tússzá rendeltetési helyére. Faragó Andor, a könyvkötészet vezetője. Vele beszélgetünk munkájukról. — A mi munkánk elég sokrétű, s ezt igyekszünk minél jobban ellátni — mondja a vezető. Új munkamódszerrel dolgozunk 19"2. óta. A javítandó könyveket nem varrjuk, hanem planatollal ragasztjuk. Ez időben nagy megtakarítást jelent. Régen havonta körülbelül 200 könyvet tudtunk rendbehozni, ma már az új eljárással 500 Honnan érkeznek a legelnyűltebb könyvek? — Sajnos, a tanyai hálózatból beérkezők nagyon megrongálódnak. Legtöbbször zsírfoltosak, szakadtak. Jobban kellene vi-Könyvtáblát szab Zsinkó József könyvkötő a lemezollón. gyázni a könyvekre, nem szabadna rajtuk ujjlenyomatokat, sőt bejegyzéseket hagyni. Melyik volt a legérdekesebb munkájuk? — A múlt évben a református egyház könyvállományát óvtuk meg a további romlástól. Ebben az anyagban nagyon sok régi, gyönyörűen kötött könyv volt, amelyek mind nagyon értékesek. könyv is elkészül. De nemcsak javítunk, hanem újságokat, folyóiratokat kötünk, dobozokat készítünk.
