Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-08 / 81. szám

1964. április 8, szerda 3. oldal Kulcskérdés a homokos területek hasznosítása Megnyitották a telepítési hónapot A kiskunhalasi járási-városi párt- és a járási tanács vb ked­den Borotán a községi pártszer­vezet székházában ünnepi ülést tartott a megyei és járási tele1 pítési hónap megnyitása alkal­mából. Többek között részt vett az ülésen Merényi Károly, az FM Kertészeti Főosztályának vezetője, Glied Károly, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Pfenning Gyula megyei főkertész, Csatári Lajos, a gép­állomások megyei igazgatóságá­nak igazgatója, Várszegi Alajos, az Ültetvény tervező Vállalat ve­zetője, Horváth Sándor, a Sző­lészeti Kutató Intézet homoki osztályának vezetője és dr. Nyújtó Ferenc, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet osztályvezetője. Az ünnepi ülést Oláh György, az MSZMP kiskunhalasi járási­­városi bizottságának első titkára’ nyitotta meg, majd dr. Tompa Béla, a megyei tanács vb-elnök­­helyettese ismertette a megye telepí­tési programját, s az ennek végrehajtása során eddig elért eredményeket, valamint a további feladatokat. — Megyénk mezőgazdasága hozamnövelésének égjük kulcs­kérdése a nagy kiterjedésű ho­mokos területek hasznosítása — mondotta. — Ez szervesen kap­csolódik a szőlő- és gyümölcster­mesztés fejlesztésének program­jához. A második ötéves terv időszaka alatt mintegy 70 ezer hold szőlőt és gyümölcsöst kí­vánunk telepíteni. Ebből a ta­nácsi gazdaságok 45 és fél ezer hold ültetvényt létesítenek, amelj'ből 25 és fél ezer hold a szőlő. Az 1961-ben indított te­lepítési program első éveiben viszonylag lassú volt a megva­lósítás üteme, az elmúlt év azonban már jó eredményeket hozott: év végéig a megye szö­vetkezeti gazdaságai több mint 11 ezer hold szőlőt, csaknem nyolc és fél ezer hold gyümöl­csöst — összesen kis híján 20 ezer hold nagyüzemi ü Ítélvénjh — létesítettek, s ezzel az első három év telepítési programját 103,6 százalékra teljesítették. A továbbá feladatokról szólva elmondotta, hogy fokozni kell a telepítéseket megelőző talajjaví­tás mértékét El kell érni, hogy minden ültetvény alaptrágyázás­ban részesüljön. Indokoltak az erőfeszítések a lápföldbányák jobb, ésszerűbb kihasználására Az idén a felsőbb szervek egyébként 125 UE—28-as erőgé­pet adnak megyénk ültetvényei részére. így minden 200 holdra jut egy gép. Az a későbbi cél­kitűzés, hogy 100 holdanként tudjunk egy-egy erőgépet üze­meltetni. A tervidőszak hátralevő ré­szében 14 ezer hold szőlő, s 12 ezer hold gyümölcsös lét­rehozásának feladata vár gazdaságainkra. Ez meglehetős erőfeszítést igé­nyel, de végrehajtható — fe­jezte be beszédét a megyei tanács vb-elnökhelyettese Ezt követően a mélykúti Al­kotmány Tsz borotai üzemegy­ségébe látogattak el az ünnepi ülés résztvevői, ahol 400 szövet­kezeti gazda és 25 nagy teljesít­ményű erőgép dolgozott a tele­pítés első napján. Multy Sándor, a tsz elnöke ismertette a közös gazdaság telepítési programját, majd a jelenlevő párt- és ta­nácsi vezetők mindegyike egy­­egy szőlővesszőt helyezett a földbe, ezzel az ünnepélyes ak­tussal nyitva meg a telepítési hónapot. J. T. Nem tűr halasztást Közös és egyéni gazdasá­gainkban most, a kora tavaszi mezőgazdasági munkák során közel 6 millió termő és 5 mil­lió még termőre nem fordult gyümölcsfa ápolásáról kell gondoskodni. A megyei tanács vb mező­­gazdasági osztályának értéke­lése szerint a gyümölcsösök metszési, fatisztogatási és per­metezési munkáiban nagy a lemaradás. Különösen elma­radtak e munkával a kiskő­rösi, a kiskunhalasi, a kecs­keméti, a kiskunfélegyházi já­rás. valamint Kecskemét, Ba­ja, Kiskunfélegyháza és Kis­kunhalas város közös gazda­ságai és egyéni termelői. Gyü­mölcsfáiknak csak mintegy a 45 százalékát részesítették az előírt növényvédelemben. — Egyes községekben, mint pél­dául Alpáron, Bácsszőlősön, Kiskőrösön, Dunavecsén, Ré­céién, még ennél is rosszabb a helyzet. Megállapítást nyert, hogy általában csak az állami gaz­daságokban végezik ezt a ha­laszthatatlan munkát kielégí­tően. az említett járások és városok szövetkezetei azonban eddig nem használták ki a kedvező időt sem a nagyüze­mi, sem a szórvány-, szőlő közti és házikerti gyümölcsö­sök fáinak tisztogatására és permetezésére. Köztudomású pedig, hogy a gyümölcsfák most elvégzendő gondos mechanikai ápolása, s az áttelelt kártevők elleni áz­tató permeteziések alapját ké­pezik az egész évi gyümölcs­védelemnek. A további halo­gatás nagymértékben veszé­lyezteti az idei termelést. Éppen ezért fontos, hogy a szövetkezetek gazdái, s az egyéni termelők haladéktala­nul kezdjék meg és fejezzék be az almások és csonthéja­sok fatisztogatását, metszését, s a jelenlegi kedvező időjárás mellett a megtisztogatott gyü­mölcsfák lemosó permetezé­sét. A járása, városi tanácsok mezőgazdasági osztályai, vala­mint a községi tanácsok intéz­kedjenek a munkák meggyor­sítására vonatkozóan, és ellen­őrizzék, hogy a növényvédel­met minden közös gazdaság és egyéni termelő elvégezte-e. Késedelem nélkül fogjunk hozzá gyümölcsfáink ápolásá­hoz, mert ennek halogatása — az elmondottakon kívül — azzal a veszéllyel is jár, hogy a meleg idő következtében a fák napokon belül kivirágza­­nak és az alapozó permetezé­sek elvégezésére már nem lesz lehetőség. Ahol a munkálatokat elmu­lasztják, ott — az erre vonat­kozó rendelkezéseknek meg­felelően — a helyi tanácsok a földművesszövetkezetek per­metezőbrigádjaival a terme­lők költségére végeztetik el a közérdekű védekezés mun­káit. Suba Sándor A tanácselnök szemével Eredmények, törekvések a fajszi tsz-ekben Trich inosskóp Csaknem valamennyi lap meg­írta és a rádió is hírt adott arról, hogy egy beteg sertés húsából készült kolbász elfogyasz­tása után néhány tucat ember trichinella fertőzéssel kórházba került nemrégiben Budapesten. — Milyen is ez a furcsa nevű kórokozó és hogyan védekez­hetünk ellene? — ezzel a kérdéssel kerestük fel dr. Teleki Józse­fet, a Kiskunfélegyházi Vágóhíd vezető állatorvosát. Teleki doktor elmondta, hogy a „trichinella spiralis” apró fé­reg, nagysága 1,4 és 4,8 milliméter között mozog. Ha nagyobb mennyiségben kerül az ember szervezetébe — fertőzött sertés­hússal — akkor mint a budapesti példa is mutatja, súlyos beteg­séget okozhat. Szerencsére előfordulása — különösen ezen a vidéken — elég ritka. Ennek ellenére minden közfogyasztásra kerülő húst alapo­san megvizsgálnak, hogy megelőzzék a betegséget. A vágóhídon három „trichinoszkóp” áll az állatorvosok rendelkezésére. A vizs­gáló eszközök képernyőjén 40-szeres nagyításban jelenik meg a levágott sertés húsából vett minta és így azonnal felfedezhetik a kórokozót. — Kevesen tudják, hogy a magánosok díjmentesen megvizs­gáltathatják a levágott sertés húsát a helybeli állatorvosnál, vagy a legközelebbi vágóhídon. Pedig ez kívánatos lenne — fejezte be rövid tájékoztatóját a vezető szakállatorvos. Képünkön özv. Bánoczky Antalné, Cseh Magda és dr. Szo­­kolyai Kálmán trichinella-vizsgálatot végez a vágóhíd labora­tóriumában. \ehes esztendő volt a ta­valyi, de a fajszi termelőszövet­kezeti gazdák sikeresen meg­birkóztak mind az elhúzódott tél, mind a hosszan tartó nyári szárazság okozta nehézségekkel. Két közös gazdaságunk: a Vö­rös Csillag és a Duna Gyöngye, évről' évre szilárdul, gyarapo­dik, jó ütemben fejlődik. Míg 1962-ben mindkettőben 40 fo­rint volt az egy munkaegység értéke — a tavalyi — Duna Gyöngye Tsz-ben elért 50, il­letve a Vörös Csillagban elért 42 forintos értékek összehason­lítása már utal a fejlődés üte­mére. Mindkét tsz zárszámadá­sa az összehasonlító elemzés módszerével készült. Az egy gazdára jutó évi átlagjövede­lem 1962-ben a Vörös Csillag­ban 11 637 forint, a Duna Gyön­gyében 8883 forint volt. Tavaly pedig az előbbiben 1032 forint­tal, az utóbbiban 3578 forinttal növekedett az átlagjövedelem. Gazdaságaink az állattenyész­tésből egymillió forinttal tel­jesítettók túl a bevételi tervü­ket. Elképzeléseiket általában megvalósították, véleményünk szerint azonban még csak a kez­dő lépéseket tették meg a fej­lett, igazán jól jövedelmező ál­lattenyésztés felé. Hiszen jelen­tős tartalékok maradtak kihasz­nálatlanul. Az anyakoca-állo­mány, a férőhely hiánya miatt nem érte el a kívánt mennyi­séget. A fiaztatók korszerűtle­nek, ezt a típust régen ki kel­lett volna cserélni. Olyan épü­letekre van szükség, amelyek jóvoltából mihamarabb megté­rül az építési költségük. A múlt év az áruértékesítés esztendeje volt tsz-einkben. Ér­tékesítési tervüket túlteljesítet­ték, s ezzel biztosították a mun­­kegységenkénti 30—35 forint készpénzfizetést. Gazdálkodásu­kat egész éven át a szilárd pénz­ügyi megalapozottság jellemezte. Hozzáf árult a tervek túl­teljesítéséhez, hogy termelőszö­vetkezeteinkben nem történt munkaegység-hígítás. A veze­tőknek nemcsak a munkaegység jóváírásával volt gondjuk, ha­nem megnézték a munkaegység mögötti termelést, a hasznot is. Olyan légkört alakítottak ki, hogy senki ne lehessen „jó em­ber” a közösség rovására. Nem fordulhatott elő tehát részre­hajlás, az egymás hibáinak el­nézése, s ennek bizony nem kis része van az elért eredmé­nyekben. Pusztai idill Nagy a puszta, kicsi a lány. Holsszú, alig lát­ható ösvény kígyózik előtte a zöldfoltos szür­ke mezőn. Az út végén, ahol az ég kék labdája hozzáér a földhöz, az is­kola várja. Vajsárga fa­la ide látszik, s ahogy a hetyke nyárfák meg­meghajolnak mellette a szélben, az ablakokról villanó fények szöknek a határba. Minden szőke és bar­na a kislányon. Barna a hollandi sapka, szőke az alóla kunkorodó copfocs­­ka. Barna a növekedé­séhez mért divatos irha­bunda, fónyessárga az „aktatáska”, amely majd a földet súrolja, és alat­ta ijedten rezzennek meg a száraz kórók. Barna cipőcskéje úgy neszez a csapáson, mintha bárso­nyod lépne. — Most már öröm még ilyen messze járni. is? Ugye? — Igen ... Télen ne­héz volt. Egyszer olyan szél fújt, hogy háttal ne­kiállva alig tudtunk el­esni a hóba... Sokat játszottunk akkor. A fiúk meghempergettek bennünket... Olyan szemtelenek néha. — Szeretsz tanulni? Hányadikos vagy? — Másodikos. Négy egész héttizedes a bizo­nyítványom. — Mi leszel, ha meg­nősz? Hamvas fehér arcát kérdőn fordítja felém, csak kék szerme moso­lyog, amint csodálkozva válaszol. — Azt még ilyenkor nerft tudja egy gyerek. ., Olvasni szeretek, szá­molni nem. — Wem rossz itt a pusz­tán? Nem jobb volna városban lakni? — Hű, a városban még csak az igazi! Mi­kor anyukával beutaz­zunk a busszal vagy vo­nattal — vásárolni. — Pesten voltál már? — Nem is egyszer. Van ott rokonunk is, de oda nem szoktunk el­menni, mert akkor más­ra nem marad idő. Jár­tunk a Vidám-parkban, ültem azon a magas­repülőn ... Jó a város­ban, de azért itt is sze­retek lakni... Ügy hallgat el, hogy érezni lehet — mondani akar még valamit. Meg is találja a fonalat. — Ezután már úgy is annyiszor megyünk be a városba, vagy Pestre, ahányszor akarunk. Megvan a pénzünk. Tra­bantot veszünk. Apukám már abban intézkedik. — Hol dolgozik apu­kád? — Itt az állami gazda­ságban. Ö javítja meg a gépeket, ha elromlanák. — Mit szokott csinálni odahaza apukád, ha pi­hen? Olvas? — Hát... Ctthon nem láttam, de ... a múltkor monda anyukámnak, mi­kor hazajött: „Na, máma beolvastam egypárszor annak a vén szivarnak.” r-tfi =4» Fejlődött tavaly a gazdasá­gaink növénytermesztése, s kü­lönösen a fűszerpaprika terme­lése. A Duna Gyöngye Tsz-ben 180 holdon 50 mázsa átlagter­mést takarítottak be. Ilyenre, paprikából, még nem volt példa községünkben. Hasonlóan jó volt a tavalyi ^kukoricatermés is. S a szép eredmények ma­gyarázata egyszerű: jó a tsz-ek közössége, a munkában az ösz­tönző módszerek révén nemcsak a gazdák, hanem családtagjaik is érdekeltek anyagilag, s a ve­zetés és a tagság a legteljesebb egyetértésben dolgozik. A tavalyi szép eredményeik mellett, gazdaságaink megala­pozták ez év sikereit is. A ke­nyérgabona, amely határidő előtt, jó minőségű magágyba került, ezer holdon a kemény tél ellenére is, szépen zöldell. Az állatállományt szakszerű gon­­zással, bő abrak- és szálasta­karmánnyal teleltették át. A gazdákat most a tavaszi szor­gos munka jellemzi. Túl va­gyunk már az idei tervek tár­gyalásán; Megvitatásukban, jó­váhagyásukban minden tsz-tag akarata érvényes ü It. A beterve­zett munkaegységértéknek pe­dig nagy az ösztönző hatása. Községi tanácsunk tovább­ra is egyik legfontosabb felada­tának tekinti: segíteni a kor­szerű nagyüzemi gazdálkodás kifejlesztését, a tsz-ek szocia­lista jellegének erősítését, a gazdák gondolkozásának, tuda­tának formálását. Nagy figyel­met fordítunk rá, hogy az anya­gi ösztönzés elve mind helye­sebben és szélesebb körben ér­vényesüljön. S arra törekszünk, hogy mindig a mezőgazdaság legidőszerűbb kérdéseit tűzzük tanácskozásaink napirendjére és tartalmas, a feladatokat ponto­san megjelölő határozati ja­vaslatokkal támogassuk a közi gazdáságainkjat; Hegedűs János vb-el nők

Next

/
Oldalképek
Tartalom