Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-29 / 99. szám

Lakásfelújítás - gondos munkaszervezéssel 110 lakást újítanak jel as idén Kecskeméten í,Lakásfelújítás — de milyen áron?” — címmel, a népi ellen­őrzési bizottsághoz érkezett be­jelentések nyomán tettük szóvá pár hónappal ezelőtt Kecskemé­ten, a Nagykőrösi utca 31. szám alatti bérházban folyó lakás­­felújítás elhúzódását, a minő­ségileg kifogásolható munkát és az anyaggazdálkodás lazaságait. Rozgonyi lános, az Ingatlan­­kezelő Vállalat igazgatója a cikk megjelenését követő napon ezekkel a szavakkal keresett fel bennünket: — A bírálat kellemetlenül érintett bennünket, szégyelljük nagyon. De a tények — tények. Azokon az sem szépített volna, ha a cikk kitér azokra a nehéz­ségekre, amelyekkel a felújítás során meg kellett birkóznunk. A napokban viszont, amikor a vállalat idei lakásfelújítási terveiről érdeklődtünk, ezzel fo­gadott bennünket Rozgonyi Já­nos: — Bátran mondhatom, még egyszer nem ismétlődik meg a Nagykőrösi utcai példa! Gondo­san bebiztosítottuk magunkat ellene... — s máris sorolta, milyen módszerekkel. A Nagyállomás közelében el­készült a 18 lakásos, úgyneve­zett átmeneti ház, ahová a fel­újításra szoruló lakásokból köl­töztetik a bérlőket a munkála­tok idejére. Az épületben je­lenleg a felújítás alatt álló Nagykőrösi utca 28. szám alól nyolc, a Damjanich utca l-ből pedig három bérlő lakik. önmagában az a tény is meg­könnyíti a munkát — és sok­sok kényelmetlenségtől menti meg a lakókat —, hogy a vál­lalat dolgozói kiürített házban kezdhetnek a felújításhoz. S hogy a jövőben még gyorsabb ütemben folyhasson a javításra szoruló lakások rendbehözatala, még ebben az évben egy újabb, 19 lakásos átmeneti ház építé­sét kezdik meg, melynek mun­kálatai jövőre fejeződnek be. — Sok felújításra szoruló la­kás van Kecskeméten? — Számuk körülbelül ezeröt­­száz-kétezerre tehető, és évente legalább kilencvenet szeretnénk rendbehozni — mondta a válla­lat igazgatója. — Ez évi ter­vünkben 18 házban 110 lakás teljes felújítása szerepel, hat épületben pedig részleges fel­újítást végzünk. Térjünk azonban vissza a munkálatok gördülékenységét, gondosabb megszervezését biz­tosító módszerekre, hiszen az átmeneti házba való költöztetés még nem biztosítja a jó munka valamennyi feltételét. — Legelőször is azt említem meg — folytatta Rozgonyi Já­nos —, hogy vállalatunkat ko­rábban sok mindenben korlá­tozó munkaerő-probléma min­den vonatkozásba megoldódott. Műszaki gárdánk már a múlt év végén felmérte az idén el­végzendő munkát, a felújítások­ra pontos tervdokumentációt, anyagfelmérést és a kivitele­zésre gondos ütemtervet készí­tett. Betartására az ösztönző prémiumrendszerünk a bizto­síték. A kitűzött prémium el­érésének feltételei között a leg­fontosabbak: a határidő betar­tása, minőségi munka, a mű­szaki átvétel után a hiánypót­lásnak 5 százalék alatt kell ma­radnia, s az egy főre eső ter­melési terv időarányos teljesí­tése. A gondatlan anyagtárolás és anyagpazarlás megakadá­lyozására pedig január 1-tSl be­vezettük a kötelező anyagelszá­molást. S hogy az alkalmazott új módszerek, intézkedések már is éreztetik kedvező hatásukat, bi­zonyítja, hogy első negyedévi tervét 130 százalékra teljesítet­te a vállalat. Jól halad a má­sodik negyedévre megszabott feladatok teljesítése is. A Szé­chenyi tér 19. számú épület felújítását például április 1-én kezdték meg, s minden amel­lett szól, hogy az ütemtervben megszabott május 1-i határidőre végeznek a felújításával. A Damjanich utca 1. szám alatt február 1-én kezdődött meg a munka. Az elkészítési határidő június 1. volt, de már is lát­ható, hogy egy hónappal koráb­ban költözhetnek vissza a lakók felújított lakásaikba. — Feltétlenül említést érde­mel — jegyezte meg beszélgeté­sünk végén a vállalat igazgató­ja —, hogy a maga módszerei­vel sokat segít törekvéseinkben a pártszervezetünk. Üzemi bi­zottságunk még erősítésre szo­rul, ezért nagyon hasznos, hogy a pártalapszervezet négy, há­rom-három tagú bizottságot ala­kított, amely ellenőrzi a mun­kákat, tagjai elbeszélgetnek a dolgozók termelési és egyéni gondjairól. Ezek ismeretében pe­dig időben tudunk gondoskodni a segítségről, megfelelő közbe­avatkozásról ott, ahol erre ép­pen szükség van. T. I. Hetipiac Félegyházán Bicskázásért öt év Szikár, beesett arcú ember Somogyi József kiskőrösi lakos, aki néhány nappal ezelőtt em­berölés bűntettének kísérlete miatt került a vádlottak padjá­ra Kecskeméten, a megyei bí-Negyedsser „Kiváló vállalat a megyei MÉH 99 A múlt év eredményei alap­ján idén negyedszer nyerte el „Kiváló vállalat” kitüntetést Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat, amely egy év­tized óta évről évre teljesíti tervfeladatait. Csupán az elmúlt 5 év alatt több mint 60 száza­lékkal növelte áruforgalmát. Az 1959. évi 65 millió forint értékű forgalomhoz képest az 1963. évi áruforgalom meghaladta a 105 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy a vállalat 1963-ban 40 millió forint értékben adott több nyersanyagot feldolgozó iparunknak, mint 1959-ben. Az 1963. évi 105 millió fo­rint értékű hulladék és mellék­­termék közt szerepel 232 700 mázsa vashulladék, 11 10C má­zsa színesfém, 30 ezer mázsa papírhulladék, 25 000 mázsa tex­­tilhulladék, 6 700 000 forint ér­tékű nyersbőr, 6 700 000 forint értékű csomagolóeszköz, és sok más hasznos hulladék, mellék­­termék, amely hozzájárul nép­gazdaságunk nyersanyagig^ nyének kielégítéséhez, a beho­zatal csökkentéséhez. Jellemző a vállalat munká­jára, hogy évenként átlagosan 10 millió forinttal növeli az előző évhez viszonyított forgalmát. Értékes segítséget kap ehhez a társadalmi szervektől, elsősor­ban a tanulóifjúságtól, amely példamutató aktivitással vesz részt a hulladékgyűjtésben. A tanulóifjúság segítségét a vál­lalat értékes jutalmakkal elis­meri. Évenként 100—120 ezer forintot fordít az iskolai hulla­dékgyűjtés jutalmazására! Az idei első negyedévi _tervét a vállalat 16 százalékkal túltel­jesítette, 2 500 000 forint értékű hulladékkal gyűjtött be többet, és 3 200 OCO forint értékű hul­ladékkal értékesített többet, mint 1963. első negyedévben. Tessék, köszönöm... — mondogatja kissé hang­­súlytalanul a vasútpótló jára­ton, az ülőhelyek között járva az őszülő hajú jegykezelő, mi­után a naponta Kalocsára uta­zók átnyújtják neki és ő ke­zeden visszaadja a heti-, havi­bérleteket. Az utasok pedig, miközben a „Fradi ésria Kini­zsi” vasárnapi esélyeiről vitat­koznak, rá sem nézve, szinte gépiesen veszik át a jegyeket. — Tessék... — nyújtom a bérletemet, amikor én követke­zem soron. Rám néz, lyukaszt a jegyemen, s visszaadását báng­­súlyozottabb „tessék: köszö­nöm”-je és barátságos mosolya kíséri. Az autóbusz pótkocsiján ülök, közvetlenül a feljárónál. Ó a hátam mögött áll és mint egy megkezdett beszélgetést folytat va mondja: Nagyon megszokta ezt a „tesséket” még a vasút­nál. Korábban ott dolgozott. Ott az utasok valahogy figyel­mesebbek egymás iránt, s a ka­lauzzal szemben is. — Előfordul-e, hogy az uta­sok viszonozzák az ön udvarias­ságát? — kérdezem. — Csak na gyón-nagyon rit­kán ... Úszódra érünk. A kalauz se­gíti a csomagos utasokat, majd a felszállókat. S most megint mosolyog. A busz meflett egy kislány halad a járdán, és han­gosan köszönti. Észreveszi, hogy figyelem. Miután tovább gördülünk és kezeli az újonnan felszállók je­gyeit, ismét mellém áll, foly­tatjuk a beszélgetést Majd ha ezek a gyerekek megnőnek!... Ezek már bizto­san viszonozzák az udvariassá­got — mondja elgondolkodva. A kislány, aki az előbb köszönt, Kalocsára jár iskolába. Nagyon jó tanuló. Matematikából kell még javítania, mert főiskolára készül, tanítónő akar lenni... Hanem az udvariasság... A busznál talán a felszállás okoz­ta tolakodás, vitatkozás fásítja el, teszi ilyenné az embereket. A Duna pata j—Kalocsa közötti vasútpótló járaton sok figyel­mes, udvarias jegykezelővel utazhatunk. Persze, akadnak azért közöttük is türelmetlenek, esetleg fáradtak, idegesek. Kölcsönös megértéssel és ud­variassággal, kulturáltan utaz­hatnánk, ha a kalauzok figyel­mességét viszonoznánk. S azo­kat, akik esetleg nem ütik meg a „vasúti” mértéket, udvarias­ságunkkal mi utasok nevelhet­nénk olyanná, amilyenekké sze­retnénk őket. Indítunk hát ud­variassági „járatot”. A lehető­ség adott. Tessék, meghívunk ehhez minden utazót. Szalay János Épül a kenyérgyár Egyelőre még hiába szima­tolna a kíváncsiskodó a friss kenyerek ínycsiklandozó illata után Kecskeméten a Szegedi út mellett épülő kenyérgyárban, mert csak a mész, a malter — az építkezések jellegzetes szaga fogadja az embert. A több, mint tízmillió forintos költség­gel készülő beruházás jelentős mértékben hozzájárul majd ah­hoz. hogy a már meglevő és túlterhelt kemencék „iramát” csökkentsék. Ez természetesen a minőség és a választék meg­­javulását is eredményezi, mert a napi tíz és fél tonna kenyér mellett különböző péksütemé­nyek is készülnek majd az új üzemben. A tervek szerint a tavaly májusban megkezdett munkát ez év végére befejezik, s talán a szilveszteri ünnepen már az új, olajfűtésű kemencék termé­kei kerülnek az asztalunkra — az aranyszínű bor mellé. Tóth—Gál róságon. Az 52 éves ember olyan megtörtén ült a pádon, hogy első látásra sajnálkozás vett erőt a szemlélőkön, főleg annak tudatában, hogy eddig három súlyos tüdőműtéten esett át, s tíz éve, hogy külön él a feleségétől. A tárgyalás során azonban hamarosan kiderült, mi juttat­ta Somogyit ilyen körülmények közé. A múlt évben került a Kiskőrösi Állami Gazdaságba kőművesként. Munkatársai jó munkaerőnek ismerték, s felet­teseinek is ez volt a vélemé­nye. Ezért hamarosan a kőmű­vesbrigád vezetésével bízták meg. Az italtól azonban nem tudott szabadulni, s ha letette ja kalapácsot, első útja az ital­­' boltba vezetett, ahol törzsven­dég volt. Februárban, amikor felvette a fizetését, szintén a kocsmába igyekezett, ahol leittasodott, majd a brigádszállásra tért. Ott munkatársaival összeszólal­kozott azon, hogy ki az erősebb. Ennek során Somogyi bicská­val kezdett hadonászni, mellbe szúrta Rohocska Lászlót, aki azonnal összeesett és csak a szakszerű, gyors orvosi kezelés mentette meg a haláltól. A megyei bíróság Somogyi Józsefet emberölés bűntettének a kísérlete miatt nem jogerő­sen ötévi szabadságvesztésre ítélte és a közügyek gyakorlá­sától háromévi időtartamra el­tiltotta, valamint elrendelte, hogy kényszer elvonókezelésnek vesse alá magát. / O. F. Szerkesztői üzenetek Kovács Pál, Kecskemét: Kérjük, írja meg, hogy a daráló malom ki­nek a tulajdonában volt az üze­meltetés beszüntetése előtt. Bánhidi E., Baja: Helyesen tette, hogy a selejtárut vissza vitte a bolt­ba. Ott intézkedtek is nyomban, s így a konzervgyár minőségellenőrző osztályán ezután szigorúbban átvizs­gálják a forgalomba kerülő készít­ményeket. Tóth János, Kecskemét: A városi tanács illetékes osztályán eljártunk. Kérésük elintézése folyamatban van. „Egy 5 gyermekes anya Kecs­kemét: Az említett április 9-i cik­künkben megírtuk, hogy gondjuk megoldására milyen lehetőségek vannak. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: U-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: U-8S Index: 25 065* /

Next

/
Oldalképek
Tartalom