Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-24 / 95. szám
1964. április 24, péntek Bűnös mulasztások, a kecskeméti építkezéseken Hogyan védik a társadalmi tulajdont? Hajtóműgyártás Kecskeméten 1964-ben 62 millió forintot fordítanak új iskolák, lakások, üzemek építésére. Szerdán este, valamivel tíz óra előtt, a kecskeméti rendőrkapitányság egyik gépkocsijával portyára indultunk azzal a céllal: megvizsgáljuk, hogyan védik, óvják a város építkezésein ezt a nagy értékű társadalmi tulajdont. Néhány perccel tíz óra után fékezett le a rendőrségi gépkocsi a Béke úti KISZ-lakótelep építkezésénél. A közvilágítási lámpák éppen a munkahelyek, a még építés alatt álló házak közelében nem égtek. Szerencsére, a hold beragyogta az egész terepet, s nem kellett botladozni a szanaszéjjel dobált deszkák, hegesztő kábelek, malteros ládák között. Az éjjeliőrt kerestük — eredménytelenül. Helyette azonban az „udvarokon” ponyvával letakart több mázsa cementet, léceket, padlódeszkákat, szigetelőpapír-tekercseket, ablak- és ajtókereteket, munkaruhákat, rolókat, kályhákat találtunk, teljesen őrizetlenül. A több százezer forint érté.. ű anyag mindenki prédájára, az út mellett, vagy éppen a beszegezetlen ajtajú lakásokban, olcsón „kínálta” magát. Nyitott fészerben Az egyik felvonulási épület ajtaján a biztonsági zár kulcsa kívül volt. Benyitottunk. Munkában fáradt embereik jóízű horkolása fogadott bennünket. A zseblámpa fénye körben járt. Az emeletes ágy mellett íróasztal, rajta tömött irattárca, a széken ruhaneműk. Könnyű „fogás” a munka nélkül csavargók számára. — Ne zavarjuk őket. biztos fáradtak — szólt a portyavezető rendőrtiszt. ' Nyikorgóit az ajtó, amikor becsuktuk. De lám, az épület melletti, ajtó nélküli fészerben százszámra áll a teli cementes zsák. Visszatértünk az építésvezető irodájába. Kattant a villanykapcsoló, az ágyon azonban tovább aludtak az emberek. — Jó estét! — kiáltott az egyik rendőr. Sándorfi Mihály, a Jánoshalmi Vfegyes és Építő Ktsz építésvezetője felriadt. — Bocsánat... — mondta álomdttasan —, hogy... — Nyitva volt az ajtó, az éjjeliőrt kerestük. A válasz meglepően hangzott. Nincs éjjeliőr, annak ellenére, hogy a fészerben 200 mázsa cementet tárolnak. Kerestek már alkalmas személyt, de nem találtaké?! A Kecskeméti Városi Tanács munkaügyi osztályának talán más erről a véleménye. Bóbiskol az éjjeliőr? A 9-es számú AKÖV lakásépítkezésén nézelődtünk. Az éjjeliőr valamelyik lakásban bóbiskolhatott. Itt is, akárcsak a KISZ-lakásoknál, minden szanászéjjel volt: deszkák, cement, nyílászáró szerkezetek, szerszámok. Az egyik sötét zugban rátaláltunk az őrre. — Látott bennünket? — Nem. Csak most. Az építkezés nincs bekerítve, bárki bármit „kölcsön” vehet, mert az éjjeliőr nem óvja, vigyázza a népvagyont. Leninváros. Az idő éjfélre jár. A Lenin körúton épülő, új bérház lakásaiban jártunk. — Bent, a félig kész házban sok száz ablak-'és ajtókeret, előtte ponyva alatt cement, nagy halomban a deszka. Kísértetiesen kihalt minden. Senki sem állított meg bennünket, nem kérdezte, mit keresünk itt ilyenkor. Az egyik helyiségben — felette lámpa égett — gázolajos hordók, a mellette levő fészerben kábelek, vezetékek, öntözőcsövek, cementzsákhalmok. Az érték, a nép vagyona, úgy látszik nem fontos a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnak, hiszen . hangosan kiabálva hívtuk az éjjeliőrt, de csak a hold vigyorgott ránk gúnyosam Mit ér a plakát Halasi út. A Zománcipari Művek kapujával szemben egy zománctáblán felirat: Iroda. Próbaképpen megnyitottuk a nagykaput. Csikorogva kitárult Az udvaron kerékpárok, a helyiségek ajtajai nyitva álltak. Topogtunk, csapkodtuk az ajtót, egy hang sem hallatszott. A Mélyépítő Vállalat műszaki irodájába léptünk be. A zseblámpa fénye nyitott íróasztali!ókokat, író- és számológépeket, bőröndöt, levetett fórfiruhát, e egy erélyes hangú plakátot villantott fel a sötétben. A plakát szövege ide kívánkozik: „Leplezd le az építőanyag dézsmálóit! Vigyázz a nép vagyonára!" Felkapcsoltuk a villanyt. Beléptünk a másik szobába, s végre egy hiányos öltözetű férfi jelent meg az ajtóban; — Akidtonfc, kérem — szabadkozott, s csodálkozva kérdezte — nyitva volt az ajtó? Vajon Lazics Tivadar építésvezető olvasta-e az iroda falán az elég nagy számban elhelyezett plakátok szövegét? Valószínű. Akkor miért nem tartja és tartatja be az alapvető vagyonbiztonsági szabályokat? Minden építkezésnél ilyen a helyzet? Nem* A KIS/?-lakótelep mellett épül a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat kezelésében az új helyiipari iskola. Az építkezést gondosan körülkerítették, kivilágították, s Boda Sándor éjjeliőr, kutyájával együtt, becsületesen őrzi a rábízott javakat. A Leninváros Batthyány utcai építkezésénél Török Lajos éjjeliőr sem engedett szabadon „kószálni”. Megkérdezte: Mit akarunk itt, éjnek idején? Mindkét éjjeliőr ellenőrzési naplójába belekerült a rendőrtiszt megjegyzése: „Hiányosságot nem tapasztaltunk ...” A takarékosságról naponta ejtünk szót, de hiába takarít meg az építőmunkás cementet, más egyéb nyersanyagot, az asztalos deszkát nappal, munkaközben, ha éjszaka milliónyi forint értékű építőanyag vigyázó szem nélkül hever az építkezéseken, kitéve annak, hogy bárki magával vigye, ellopja. Az ellenőrzött hat építkezés közül csapán kettőnél találta a rendőrség elfogadhatónak a társadalmi tulajdon védelmét. Ez az arány, s a fent leírt tapasztalatok nagyon is bizonyítják: bűnös mulasztást követtek ei az említett építkezések felelősei, hiszen nem óvják, hanem szabad prédának teszik ki valamennyiünk, a nép vagyonát! Gémes Gábor Az ÉM Építőgépjavító és Gépgyártó Vállalat Les számú gyárának kalocsai telepén ezredmüMméter pontossággal dolgozik a képünkön látható svájci gyártmányú, automata fogmarógép. Egyszerre három fogaskereket munkál meg, s a hagyományos gépekkel szemben négyszeres a teljesítménye. Felvételünkön Valkó József marós látható, amint hajtóműveikhez fogaskerekeket készít. Az üzem az elmúlt évben 80 darab benzinmotoros hajtóművet gyártott exportra. Az idén újabb 200 darab hajtóműre kapott külföldről megrendelést. Képünkön Balogh Gyula és Cseli'k István géplakatos-tanulók a ceniarifugál-kapcsolókat szerelik fel a hajtóművekre. (Pásztor Zoltán felvételei.) VERSENYBEN iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A SZATYMAZIAKKAL llllllll!llllllllllll!llllllllllllltlllllllllllllllllilllllllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIII)illllllll Őszibarack. Beleharapsz, s nem tudsz vele betelni. A gyümölcsöstálon gömbölyűdnek a kívánás szivárványszíneitől ragyogtatva. Csendélet. Az örök nyár utáni vágy csendélete. ... Csoda-e, ha innen. Jakabszállásról nézve még a délutánba hajló nap is hatalmas őszibaracknak tűnik? — Jó a kapcsolatunk a szatymazi közös gazdaságokkal. Szatymaz a „testvérvárosunk” — újságolja rokonszenves nagyzolással Galló Mihály, a községi tanács vbelnöke. — Nem dicsekvésképpen mondom, de küllemben és zamatban erősen felveszi a versenyt az itteni gyümölcs a híres-neves szatymazival. Csak hát a mennyiség. .. E tekintetben kell majd felzárkóznunk. Elmondja, hogy tavaly a jakabszállási őszibarackból értékesített mennyiség nyolc és fél vagon volt. Négyötöd része megfelelt az exportálás követelményeinek, ezért a kilónkénti átlagos átvételi ár meghaladta a hét forintot. Hogy ennek a gyümölcsfélének itt nagy jövője van, vitán felüld. Jelenleg többnyire a köztes fákon, vagy 4—5 holdas zárt gyümölcsösökben termesztik. Még a belterület házainak udvaraira is őszibarack-csemetét ültetnek, sőt, a tanácsháza előtti virágoskertben is 25 kis őszibarackfa díszeleg már. Ám, nézzünk szét a 12 ezer holdas határban, a két termelőszövetkezeti csoport, a Népfront és a Haladás területén. Jól látszanak a távolba nyúló sorok, jelezvén, hogy Jakabszálláson kezdetét vette az őszibarack nagyüzemi telepítése. — Ez a Népfront Tszcs-é — magyarázza kísérőnk. — Negyvennyolc hold. És a másik csoport? Annak a gazdái jövőre telepítenek. Most még csak egyéves csemetékkel rendelkeznek. A szaporítóanyag egyébként nagy gond. S hogy itt helyben is előteremthető erre rájöttek a jakabszállásiak. Kértek is a megyétől engedélyt csemeteiskola létrehozására. Vadalanyról szaporítanának. 14 hold területen. Remélhetőleg az engedélyen nem múlik majd a dicsérendő törekvés érvényesülésé... Homokot fodroz a szél. Olyan területet is eldózeroltak az ültetvény alá. amelyet már 30 év óta senki nem művelt. Az előkészítés sok munkával és költséggel jár, s a már elvégzett telepítés költsége is meghaladta a százezer forintot. Mert az őszibarackot nem szabad akárhogyan elültetni! Mindegyik kis fa tövéhez negyed mázsányi komposzt-, tőzeg- és műtrágyakeveréket juttattak. S ezt a műveletet évenként meg kell ismételni. Számításaik szerint a termőrefordulásig öt és fél ezer forint lesz a holdankénti művelési költség. Nézzük meg azonban az „érem másik oldalát” is. A telepítés utáni negyedik évben szerény számítások szerint is holdanként 60 mázsa termésnek kell lennie. Nen nehéz kiszámítani, hogy ez mit jelent ~<aja Népfront Tszcs és a község áruértékes tésében. Igaz, hogy addig még rengető munka lesz az ültetvénnyel, de a sikernél mondhatnék, egyedül is biztosítéka Wo ford Mihály gyümölcskertésznek, a csopc főagronómusának szakértelme. S nincs i egyedül! Tizennyolc állandó szakmunk gondozza majd az új ültetvényt, köztük földművesszövetkezet permetező brigádjának tagjai is; Az őszibarackon kívül a szintén közked veit szamócát is egyre nagyobb mérték bei termesztik Jakabszálláson. Az idők folyr mán egyetlen nagy kertté válik majd község most még szélfutta homokkal borított 12 ezer holdas határa. . Hatvani Dániel Magas, deszkapadlásos udvari épület Kecskeméten, a Bercsényi utcában. Valamikor raktár, vagy istálló lehetett. Most — a megyeszékhely földművesszövetkezetének növényvédőszer-boltja. A helyiségben — ami egyszerre raktár és elárusítóhely — nyomasztóan nehéz a levegő. Ezt azonnal észreveszem, amint belépek. A pult mögött sápadt férfi áll, Kovács Mihály a neve. Ö az üzletvezető. — Van itt forgalom — magyarázza. — Jelenleg is hatszázezer forint értékű növényvédő szert tárolunk. Meg műtrágyát is. Kölcsönzéssel is foglalkozunk. porozó és háti permetezőgépet adunk kölcsön. A háztáji gyümölcsösök, szőlők részére vásárolnak itt a termelőszövetkezetek, illetve a szövetkezeti csoportok és a szakszövetkezetek gazdái. A vásárlás fő szezonja általában februártól júniusig tart; tavaly ez idő alatt majdnem 900 ezer forintot forgalmazlak. Az idén már februárban igen erős volt a szerek iránti érdeklődés, több mint 200 ezer forintos értékben vásároltak. Kovács Mihály hét éve dolgozik a szakmában. Panaszolja, hogy az utóbbi időben egyre inkább érzi: a mérgező kipárolgástól terhes levegő kikezdte az egészségét. S ha nem változtatnak a körülményeken, talán kénytelen lesz más foglalkozás után nézni. Pedig biztosan lehetne a gondján segíteni, legalább a raktár és az eladótér különválasztásával. Egy elszívó berendezés alkalmazását sem tartanám lehetetlennek, amely állandó levegőcserét biztosítana. A beruházást megérné a bolt. És az elárusító egészsége is! —ni -röl
