Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-18 / 90. szám

1964. április 18, szombat S olffal Az Avon menti Stratford­­*' ban született 1564. ápri­lis 23-án. Születésének négyszá­zadik évfordulójáról az egész világ megemlékezik. A lángel­mének kijáró tisztelettel, cso­dálatos életművének adózó őszinte elragadtatással. Shakes­peare nevét, egyedülálló művé­szetét nem halványították el az évszázadok. Az angol nép büsz­kesége az egész emberiség leg­nagyobb drámaköltője lett. És túlzás nélkül elmondhatjuk — egyébként ezt vallották a nem­rég hazánkban vendégszerepeit Royal Shakespeare Company művészei is — a miénk, magya­roké. Nemzeti irodalmunk szerves része a Shakespeare-hagyo­­mány. A XVIII. század vége óta legkiválóbb költőink fordí­tották magyarra műveit, me­lyeknek szépségén csiszolódott drámai nyelvünk, gazdagságá­ból merített hazai színjátszá­sunk. Vörösmarty Mihály, Arany János és többi nagyjaink Shakespeare-fordításai nemze­ti irodalmi kultúránkban leg­alább olyan helyet foglalnak el, mint a Bánk bán, vagy Az em­ber tragédiája. Művei könyvtá­raink legolvasottabb kötetei, és nincs olyan színház, ahol ne játszanék darabjait, nincs olyan színész, akinek legdédelgetet­­tebb álmai között ott ne lenne egy Shakespeare-szerep. A stratfordi kesztyűkészítő ” mester fiának nevét szerte a világon jól ismerik. De mit tudunk róla? Nagyon keveset, és nagyon sokat. Nagyon keveset, szűksza­vú adatokat az életéről. Tud­juk, hogy 18 éves korában nő­sült, felesége nyolc évvel volt öregebb. Három gyermeke szü­letett — egy fiú — aki korán meghalt — és két leány. 1587- ben 'Hagyta él Sfratfordot és Londonban tűnt fel a kilencve­nes évek elején, a nyüzsgő, nö­vekvő városban, ahol az angol reneszánsz éli fénykorát. Itt születnek királydrámái, szonett­jei, majd többek között a Szent Iván éji álom, a Rómeó és Jú­lia. Majd a nagyhírű Globe színház igazgatója lesz, pálya­futásának csúcsára érkezik. Egymást követik legnagyobb tragédiáinak és komédiáinak bemutatói. Erzsébet királyné halála után azonban a rene-REJTŐ JENŐ-szánsz tobzódását sivár, kilátás­talan évek követik, és ennek hatása már érződik Shakespea­re utolsó szín játékain. Haza­megy szülővárosába, és megír­ja hattyúdalát — a Vihart. Az alkotás korszaka ezzel lezárul. Prospero eltöri varázspálcáját, és elhallgat. A szavak nagy ze­nésze, az emberi lélek legböl­­csebb ismerője, az álmokat örök életre varázsló Shakes­peare meghal, 1616. április 23- án. Az életrajz keveset árul el róla, annál többet művei. Gaz­dag hagyaték — 38 színmű — melyeknek legnagyobb részét — mint a kutatók bebizonyították — valóban ő írta, és ifjúkori műveit leszámítva, időtálló tö­kéletességgel. Szavait az igaz­ság fényesíti halhatatlanná, alakjait az alkotói képzelet időn, koron és országhatáron túllépő káprázata. Mert min­den, amit mondanak, tesznek — öltsenek bár királyi köntöst vagy bohócruhát — általános érvényű, örök és emberi. C zért érzi az egész emberi­^ ség magáénak Shakespea­­ret, ezért olyan bensőséges szüle­tésének négy századik évforduló­járól a megemlékezés. London­ban, Budapesten, New Yorkban, Párizsban, vagy akár Kecske­méten is. A Katona József Színház a Coriolanus bemutatá­sával tisztelgett Shakespeare emléke előtt. Pár napja pedig felejthetetlen ünnepi estnek le­hettünk részesei. Az ünnepség, amelyet a megyei nőtanács, a megyei könyvtár és a városi művelődési ház rendezett, va­lóban méltó volt a nagy dráma­író emlékéhez. A megyei ta­nács dísztermét zsúfolásig meg­töltő közönség — öregek és fia­talok, dolgozók és diákok — fe­szült figyelemmel hallgatta az előadást. Udvaros Béla, a Katona Jó­zsef Színház rendezője ismét megcsillogtatta kitűnő előadói képességeit. Szavai felidézték Shakespeare korát, színes képet festettek az akkori színjátszás­ról, a közönségről, amely ott nyüzsgött. tolongott, veszeke­dett és kiabált a Globe szín­ház előadásain. A mai, így az ünnepi est kö­zönsége annál csendesebben, áhitatos tisztelettel hallgatta a Shakespeare szavait tolmácsoló színészeket. Az élményt nem csökkentette a díszlet és a jel­mezek hiánya. Sőt, felfokozta a szavak között feszülő szenve­délyt, ha lehet így mondani — még maibbnak, közelebb álló­nak tüntette fel a szmokingos hősök tépelődését, gondolatait. Zord tragédiák, fenséges drá­mák, a humor zamatos nedűjét csordító vígjátékok töredékéből így állt össze a kis színpadon egy darabka, valóságos shakes­­pearei világ. A szereplők Bege Margit, Baracsi Ferenc. Jánoky Sán­dor, Mezey Lajos és Perényi László érdeme, hogy nemcsak megszólaltatták a hősöket, de rést nyitottak az emberi lélek ajtaján. A jól sikerült ünnepi est hangulatát csak egyetlen disszonáns hang zavarta meg. Kár volt A velencei kalmárra oly sok időt és gondot fordíta­ni. Shalíespearenak nincs szük­sége a „tisztára mosdatásra”, az előadott részlet pedig éppen az állításokkal ellenkező hatást válthatja ki a nézőkből. Feles­leges volt éppen ezt kiválaszta­ni a shakespearei hagyaték bő­séges anyagából, mert esetleges félreértésekre adhat okot. Mindezek ellenére, a közön-11 ség. a múlhatatlan szép­ség élményét vitte magával, a gondolat fényét, a költészet tiszta boldogságát, amelyet Shakespeare reánk, az emberi­ségre hagyott. V. Zs. II szemnek is munkát kell adni Tizexersztím tanultak és tanulnak az idén a megyében a pártoktatás különféle tanfolya­main. A párttagok számának tehát többszöröse vesz részt a pártoktatásban. Az anyag még alapfokon sem könnyű. Nem mondhatjuk, hogy maximalista, de mindenesetre kemény mun­kát, odaadó tanulást követel a hallgatók többségétől. Ez azonban szemmel látható­lag nem vette el a kedvüket. Meglepően kismértékű a lemor­zsolódás és igen sokan vannak, akik jövőre tovább akarnak ta­nulni, magasabb fokon. A hall­gatók igyekezete és nehézségei láttán azonban önkéntelenül fel­vetődik az emberben a kérdés: hogyan lehetne segíteni, hogyan lehetne megkönnyíteni a tanu­lást? A pártbizottságok megtették az idén, amit a régi keretek kö­zött mint legtöbbet tehettek: lelkiismeretesen végrehajtották a megyei pártbizottság tavaly júniusi határozatát, gondosan kiválogatták a propagandistá­kat, a megfelelő képzettségűek re bízták a tanfolyamokat. A Kossuth Kiadó pedig gondosko­dott az elegendő számú tan­könyvről. Így tehát a minden ed­diginél jobb munka, sikeresebb oktatási év alapvető feltételeit sikerült biztosítani. As eredmények tagadha­tatlanul arányban is állnak az előkészítéssel. És mégis: ennél többet lelhetne tenni. A pártoktatás mostani mód­szere ugyanis nem eléggé szí nes, az eszközei nem sokoldalú­ak. Az előadást otthoni tanu­lás követi jegyzetből és könyv­ből, majd a szeminárium. Az anyag rögzítésére a szó és a be­tű szolgál. Az emberek többsége azonban vizuális típus: emlékezetében jobban megragad a kép, a fele­lésnél — legtöbben így vagyunk, emlékezzünk csak — úgy idézi fel a tanultakat, 'hogy szinte megjelenik előtte: ez a bal ol­dalon fent, vagy a jobb oldali lapon a vastagbetűs cím alatt KEPREGENYVALTOZAT* KOVÁCS SÁNDOR A KECSKEMÉTI művészklubban, piros bársonnyal leterített asztal előtt gyerekek ülnek. Fiúk, lányok vegyesen. Az általános iskolák VIII. osztályo­sainak orosz tanulmá­nyi versenye folyik. Először olvasnak, ügyelve a szép kiejtés­re, majd, oroszul fel­tett kérdésekre vála­szolnak szintén oroszul. Az arcok kipirulnak, néhol egy-egy veríték­­csepp is megjelenik a versenyzők homlokán. Pedig ez nem vizsga, csak tanulmányi ver­seny. Befejeződik a ver­seny, elül az izgalom. Kihirdetik a győztest. Az első helyen Horváth Az alap kitűnő Gábor, a solti általá­nos iskola tanulója végzett. Okos tekinte­tű, fekete fiú. Mikor átveszi az oklevelet és a jutalmul kapott köny­vet, a zsűri elé járul. Mindenkivel kezet fog. Nem érzi magát feszé­lyezve, még ő nyújtja előre a kezét) Csak a szemében látszik a megilletődöttség. MIÖTA tanulod az orosz nyelvet? — Csak ötödikes ko­rom óta — válaszolja — igaz, ez a legkedve­sebb tantárgyam és már régóta levelezek egy szovjet pionírral. Az általános iskola elvégzése után hová mégy? — Tanáraim taná­csára nyelviskolába je­lentkezem orosz—an­gol szakra. Később vagy külkereskedelmi pályára megyek, vagy nyelvtanár leszek — hangzik magabiztosan a válasz. A MÁSODIK helye­zett a garai Simity Miklós. Vézna, barna­hajú gyerek. Mikor kérdezem, zavarba jön. — Nagyon szeretem az oroszt — mondja. — Mégsem ez a legked­vesebb tantárgyam. Már föl is vettek a pécsi Művészeti Gim­náziumba. Rajztanár szeretnék lenni. Es a nyelv? — A rajz mellett oroszt is fogok tanul­ni, hiszen ez a kettő nem zárja ki egymást. AZ OROSZ tanulmá­nyi verseny végig ma­gas színvonalon folyt. Öröm volt hallgatni a sok szebbnél szebb, nyelvtanilag hibátlan választ. Egy bizonyos. A látottak és a hallot­tak alapján a verseny résztvevőinek nem lesz gond a későbbiek fo­lyamán a nyelvtanu­lás, hiszen kitűnőek az alapok. K. S. szerepel!... Éppen ezért tart­juk lehetségesnek, hogy még az annyira elméleti jellegű anya­got is, mint a pártoktatás tan­anyaga, könnyebben az emléke­zetbe rögzíthetik a képek. 'lovabot bizonygatás helyett hadd hivatkozzunk a Pártélet legutóbbi számában megjelent cikkre, amely a Fejér megyei Esti Egyetem tapasztalatait rög­zíti. S a mi propagandistáink egybehangzó véleményére is, bár közülük sokan talán csak arra gondolnak, hogy a szemlél­tetéssel érdekesebbé lehet ten­ni az előadást, fel lehet frissíteni a figyelmet, de nem tudják mi­lyen segítséget jelent az emlé­kezet számára. A Pártélet említett cikke ter­mészetesen az esti egyetem ma­gas követelményeihez szabott sokoldalú szemléltetés módsze­reivel foglalkozik. Mindazt, vi­szont amit a cikk szorgalmaz, még az Esti Egyetemen sem könnyű megvalósítani. Mi azon­ban a jelen esetben csak az alapfokú tanfolyamokon minde­nütt bevezethető egyöntetű szemléltetési módszert, illetve eszközt keressük. Ilyen, minden tekintetben megfelelő eszköz­nek a diafilm látszik. A vetítő­gép olcsó, akár minden párt­­szervezet beszerezheti a saját költségén. A fekete-fehér fil­mek ára szintén alacsony, még ha tucatszám kell vásárolni, akkor sem nagy összeg. A film­ellátás, a gyártás lebonyolítása sem okozhat különösebb gon­dokat. A Diafilmgyártó Válla­lat megrendelésre vállalta már 100-as széria elkészítését is, itt pedig több ezres sorozatokról volna szó. Bizonyára kapva kap­na rajta. Nagy munka lenne viszont a filmek összeállítása. Csakis a pártközpont oktatási osztályá­nak irányításával, kijelölt mun­kaközösségekre bízva képzelhe­tő el. Ilyen munkára egy me­gyei apparátus nem vállalkoz­hat, s felesleges volna megyén­ként külön kísérletezni esetleg gyors, félmegoldásokkal. Jól át­gondolt összeállításokra van szükség, olyanokra, amelyek 4—5 éven át szolgálhatják a pártoktatást. A gazdaságpolitikai tanfolyamok két tagozata szá­mára valószínűleg könnyebb lesz kísérő diafilmet készíteni. De lehetséges és nagyon hasz­nos volna a marxizmus-Ieniniz­­mus alapismereti tanfolyama számára is. M. L. Véradónap Fajszon Véradónapot szerveztek a múlt vasárnap Fajszon. Dr. Ju­hász Dénes körzeti orvos, a ta­nács egészégügyi állandó bi­zottságának elnöke, Gasparacz Lajosné házi betegápolónő és Tóth Jánosné védőnő szervező és felvilágosító munkája nyo­mán 164-en vettek részt az ön­kéntes véradáson. Az első vér­adót, Knáb Katalint virágcso­korral köszöntötték a szerve­zők, és a résztvevők. H. J. AZ ög 004 VEZETI ROZSD4S K4SIN04HOZ... ez /oS 4(4tr &OZSD4S besubbbn 4 vezétucMRi szA-14DOS, BB4DEOBD - K4BIN0484, 4MELV KÖZ VET LE - NŰL 4 GVARMATÜGY! MINISZTER 14KOSItJcVA MEL­LEIT V4N, SHAKESPEARE

Next

/
Oldalképek
Tartalom