Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-16 / 88. szám

2. oftfei 1954. április 16, csütörtök' Szovjet—lengyel barátsági nagygyűlés a Kremlben JV. Sz. Hruscsov beszéde MOSZKVA. (TASZSZ) A KREML kongresszusi palo­tájában szerdán szovjet—lengyel barátsági nagygyűlést tartottak a két ország közötti barátsági, kölcsönös segélynyújtási és há­ború utáni együttműködési szerződés 19. évfordulója, vala­mint a lengyel párt- és kor­­mányküldöttségség szovjetunió­beli látogatása alkalmából. A gyűlésen nagy beszédet mondott N. Sz. Hruscsov. Nemzetközi kérdésekről szól­va elmondotta, hogy a nyugat­német revansisták minden esz­közzel gátolni igyekeznek a bé­ke, a biztonság megteremtésé­re irányuló erőfeszítéseket. Nyu­­gat-Németország militarista irányvonala aggodalommal tölti ei a kormányokat és a népeket. A nyugati hatalmak e tekintet­ben már nem a helyzet ellen­őrei — ahogyan reklámozni sze­retik magukat —, hanem csupán krónikásokká váltak. Nem ti­tok, hogy az Európában jelen­leg fennálló területi status quo megfelel az NSZK NATO-beli szövetségeseinek is. Akkor hát rögzítsük ezt a helyzetet — mondotta Hruscsov. Amint a nyugati hatalmak ti ismerik a Német Demokartikus Köztársaságot, elhárulnak azok a mesterséges akadályok, ame­lyig gátolják az európai prob­lémák megoldását. Ebben a helyzetben létrejönnének a szükséges feltételek korunk leg­főbb kérdésének, az általános és teljes leszerelésnek megoldására irányuló gyümölcsöző tárgyalá­sokhoz. A NEMZETKÖZI munkás mozgalom helyzetéről szólva Hruscsov kijelentette, hogy a kínai vezetők aknamunkájukkal súlyos nehézségeket támasztot­tak a kommunista világmozga­­lam számára, s a szakadás szé­lére juttatták a mozgalmat. A szocialista államok kommunista pártjai mindennapos országépí­tő munkájukkal vannak elfog lalva, s ezért nem szívesen von­ják el figyelmüket a konkrét munkától a kínai vezetőkkel való viták kedvéért. Az SZKP és a többi marxis­ta—leninista párt a legnagyobb türelmet és jóindulatot tanúsí­totta, hogy ne fokozódjanak a nézeteltérések, hogy a KKP ve­zetősége ne csússzon tovább a hibás, antileninista álláspontok lejtőjén. Nemegyszer kezdemé­­nyezően léptünk fel, hogy meg­akadályozzuk az események ve­szélyes fejlődését. A kínai sza­­. kádárok azonban minden kez­deményezésünket elutasították és nyílt harcot indítottak a kommunista világmozgalom ál­talános irányvonala, a moszkvai nyilatkozatok ellen. Hruscsov idézte Lenint, aki azit mondotta, hogy a forradal­mi háborúról szóló forradalmi frázisok tönkretehetik magát a forradalmat. A kínai vezetők a forradalmi lendület megszűnésével, polgári elfajulással vádolják a testvér­pártokat, mert azok a gazdasá­gi építésre, az életszínvonal emelésére összpontosítják figyel­müket — folytatta Hruscsov. — Ez a hamis és képtelen állás­pont homlokegyenest ellent­mond a marxizmus—leninizmus­­nak. Mindenki tudja, milyen nagy jelentőséget tulajdonított Marx és Engels a termelőerők fejlődésének, amelynek célja a nép szükségleteinek mind telje­sebb kielégítése. A kínai veze­tőknek a gazdasági építés elle­pi képtelen álláspontja politi­kailag is helytelen, mert köz­vetlen revízió alá veti Lenin­nek azt a fontos tételét, hogy a hatalom kivívása után a szo­cialista országok munkásosztá­lya éppen gazdaságpolitikájával, a szocialista építésben elért si­kereivel gyakorolja a legfőbb hatást a világforradalcwn fejlő­désére. A KKP vezetői nemrég még maguk is hangsúlyozták a gaz­dasági építés jelentőségét. Mao Ce-tung például az 1957. évi moszkvai értekezleten így nyi­latkozott; — Hruscsov elvtárs azt mond­ta nékünk — hangzik a Mao idézet —, hogy a Szovjetunió 15 év múlva utolérheti és túl­szárnyalhatja az Egyesült Álla­mokat. Én pedig azt mondha­tom, hogy 15 év múlva esetleg utolérjük vagy elhagyjuk Ang­liát. Jómagam kétszer beszél­gettem Pollitt és Gollan elvtár­sakkal, érdeklődtem országuk belső helyzete felől. Elmondták, hogy Anglia most évente 20 mil­lió tonna acélt termel, s eset­leg 15 év múlva nagy nehéz­ségek árán 30 millió tonnát ad­hat évente. De mi lesz Kínában ■ 15 év múlva talán 40 millió tonnánk lesz. Hát ez nem azt jelenti, hogy akkor utolérjük Angliát? így hát 15 év múlva táborunkban a Szovjetunió utol­éri az Egyesült Államokat, Kína pedig Angliát. — A dolog lényege végső so­ron az, hogy el kell érnünk egy to éves békés időszakot. Akkor legyőzhetetlenek leszünk világ­szerte, senki sem mer majd ha­dat viselni ellenünk, biztosítva lesz a tartós világbéke. Hruscsov így folytatta; Ebből az idézetből látható, hogy a kínai vezetők mindössze lét évvel ezelőtt maguk is beszél­tek gazdasági fejlődésük fontos­ságáról. Ezeket a tételeiket a Vili. pártkongresszus 1950 má­jusi határozatai is tükrözik. A testvérpártok teljesen egyetér­tettek ezzel a törekvéssel. De ugyanakkor, 1958-ban, a kínai vezetők hirtelen-váratlan meg­hirdettek a „nagy ugrás” és a „népi .kommunák’’ irányvonalát. Énnek lényege az lett volna, hogy a szocializmus fejlődésé­nek minden szakaszát átugorva, közvetlenül a kommunista épí­tőmunka szakaszába jussanak. A kínai propaganda akkoriban azt állította, hogy Kína minden­kinek példát mutat, hogyan kell határidő előtt a kommunizmus­ba érni. A gyakorlatban rendkívül gyors fejlődési ütemet diktál­tak, s úgy tervezték, hogy apró népi kohókkal egy év alatt 5,3 millióról 20 millió tonnára növe­lik az acéltermelést. Tehát amit Mao Ce-tung tíz év alatt akart el­érni, azt hirtelen egy-két év alatt szándékoztak megvalósíta­ni — ma már mindenki tudja, mit eredményeztek ezek a ka­landor jellegű gazdasági kísér­letezések. A kínai népgazdaság dezorganizálódott, az országban éhínség ütötte fel a fejét. A kí­nai vezetés a helyi pártszerve­ket okolta a hibáért, „a pe­kingi irányvonal eltorzításáért”. Mi jól ismerjük a felelősség áthárításának ezeket a fogásait — mondotta Hruscsov. — A Szovjetunióban 1930-ban a me­zőgazdasági kollektivizáció túl­kapásai idején Sztálin cikket írt „Akiknek a siker a fejük­be szállt” címmel és. saját túl­kapásaiért a teljes felelősséget a helyi pártszervekre hárította. Akkoriban nagy feszültség volt A csehszlovák és a mongol párt- és kormányküldöttség Moszkvába érkezett az országiban, több körzetben nagy elégedetlenség volt a pa­rasztok között. Ilyen helyzetben szó sem lehetett arról, hogy „a siker” a helyi vezetők fejébe szállt volna. Ugyanez a helyzet állt elő Kínában: a kudarc el­kerülhetetlen volt, mert a fel­adatokat minden számítás, min­den gazdasági elemzés, minden előzetes feltétel nélkül tűzték ki. A gazdaságfejlesztés realisz­tikus szemlélete helyett szubjek­tivizmus lett úrrá: „Azt kell ten­ni, amit a vezér elhatározott.” Aki pedig nem számol az objek­tív törvényszerűségekkel, elke­rülhetetlenül vereséget szenved — jelentette ki Hruscsov. A nagy ugrás és a népi kom­muna politikájának kudarca után a kínai vezetők átestek a ló másik oldalára: lényegében lemondtak az ország iparosítá­sáról, ami helytelen és hibás ál­láspont. Ez persze az ő bel­­ügyük, de nem szabad elhall­gatni a kínai vezetők újabb hibáit, mert az iparosításról való lemondást olyan törvényszerű­ség gyanánt próbálták beállí­tani, amely más szocialista or­szág számára is kötelező. Amikor a kínai vezetők azt állítják, hogy az életszínvonal emeléséért folyó harc helytelen politika, lényegileg megfosztják a szocialista társadalom polgá­rát a jobb életért való harc legfőbb ösztönző erejétől. A nép jobb életét csak a béke, a békés együttélés viszonyai között, a gazdaság sokoldalú fejlesztésé­vel lehet biztosítani. H RUSCSOV a továbbiakban rámutatott, hogy amikor a kí­nai vezetők lemondanak az ipa­rosításról, amikor „forradalmi háborúról’’ kiáltoznak, ez nem valami „elméleti előrelátás1 eredménye. Ebben az fejeződik ki, hogy a kínai vezetők nem hisznek a munkásosztály, a nép erejében. Ez egyszersmind tük­rözi azokat a kudarcokat, ame­lyeket a belső nehézségek le­küzdésében szenvedtek el a kí­nai vezetők. A forradalmi frá­zisok szeretetének. a „szép ha­lálra” való felhívásnak semmi köze az igazi marxizmus—leni­­nizmushoz. Egy marxista párt­nak nincs joga esztelen játékot űzni a népek sorsával, mert a marxista—leninista párt népé­nek élcsapata, amelynek felel­nie kell a nép sorsáért, helyes úton kell vezetnie népét. A nép pedig jobban akar élni, kész harcolni a jobb életért, a leg­igazságosabb társadalom: a szo­cializmus, a kommunizmus fel­építésére törekszik. Minden marxista—leninista párt egész tevékenységét a népek létérdeke kell, hogy áthassa. A KÍNAI VEZETŐK különös hévvel támadják a XX. kong­resszus határozatait, a Sztálin­­kultusz felszámolását — mon­dotta Hruscsov. — Azt állítják, hogy ha ez nem következett volna be, minden rendben len­ne. Az ilyen elmélkedés tűr­hetetlen olyan emberek részé­ről, akik magukat forradalmá­roknak. marxistáknak nevezik. Hruscsov kijelentette: Sztálin személyi kultusza súlyos nega­tív hatást gyakorolt több test­vérpárt, különösen a szovjet, a lengyel és a magyar kommu­nisták pártjának helyzetére. Is­meretes, hogy Sztálin, aki be­tegesen gyanakvó volt, bizal­matlan volt a lengyel kommu­nisták iránt. A. második világ­háború előtt feloszlatták a Len­gyel Kommunista Pártot. A párt sok vezetőjét könyörtelenül ül-Nyikita Hruscsov 70. születés­napjára, amelyet április 17-én ünnepelnek, szerdán a szovjet fővárosba érkezett a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. A küldöttséget Antonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára, köztársasági elnök vezeti. A vnukovói repülőtéren a csehszlovák küldöttséget Leo­­nyid Brezsnyev, Dmitrij Pol­­janszkij és több más szovjet párt- és állami vezető fogadta. Ugyancsak szerdán a sere­­metyevói repülőtérre érkezett J. Cedembal, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, a Mongol Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke. Cedenbal és a vele érkezett Sagdarszuren, a mongol párt központi bizottsá­gának tagja, a központi bizott­ság külügyi osztályának veze­tője, Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő 70. születésnapja al­kalmából baráti látogatásra ér­kezett a Szovjetunióba. A ven­dégeket Koszigin. a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, Poljakov, a központi bizottság titkára és több más szovjet vezető fogadta. (MTI) Újabb „tisztogató akciók11 Brazíliában BRAZÍLIA. (Üj-Kína) Mazzili ügyvezető köztársa­sági elnök szerdán, látványos ceremónián adja át az államfői hatalmat Humberto Castello Branco tábornoknak. Miközben az elnöki beikta­tásra készülődnek, Guanabara állam rendőrsége nagyszabású tisztogató akciót indított, „a kommunista elemek” felkutatá­sára. Az AFP jelentéséből nem tűnik ki, hány embert hurcol­tak legújabban a börtönbe. Világszerte növekvő felhábo­rodást kelt a puccsisták által letartóztatott külföldi szemé­lyek, közöttük két kínai újság­író és hét külkereskedelmi al­kalmazott sorsa. A szabályos tartózkodási és működési enge­déllyel rendelkező kínai állam­polgárokat április 1-én tartóz­tatták le törvénytelenül. A nyu­gati hírügynökségek jelentése szerint a kínaiak éhségsztráj­kot kezdtek. Egyesek úgy tud­ják, hogy a brazil hatóságok ki akarják őket szolgáltatni Csang Kaj-seknek. A kilenc kínai pol­gárt állítólag több ízben kín­vallatásnak vetették alá. A kí­nai külügyminisztérium szóvi­vője kedden, immár másodszor élesen tiltakozott törvénytelen fogvatartásuk miatt, és szaba­don bocsátásukat követelte. Az AFP arról tájékoztat, hogy ezt a kormány — miután Brazília nem áll diplomáciai viszonyban a Kínai Népköztársasággal — nem veszi figyelembe. Elfogy o türelem... NICOSIA. A keddi összetűzéseket köve­tően az ENSZ rendfenntartó erők svéd katonái vették át az ellenőrzést Nyugat-Ciprus felett. A Nicosia környékén lezajlott összecsapásoknak négy halálos és több sebesült áldozatuk van. A ciprusi kormány nyilatko­zatot adott ki, amely megálla­pítja, hogy a keddi incidensért a török lakosság szélsőséges ele­mei a felelősek. Céljuk nyilván­valóan az volt, hogy aláássák az ENSZ-erők tevékenységét, s aka­dályozzák a sziget problémái­nak békés rendezését. A kor­mány biztonsági erői — hangoz­tatja a nyilatkozat — dicséretes tartózkodást tanúsítottak, mind­amellett a kormány hangsúlyoz­ni kívánja, hogy a jövőben nem fogja eltűrni a hasonló jellegű túlkapásokat. Zárőközlemény a SEHTO értekezlete után Szerdán délután a fülöp-szi­­geti külügyminisztérium épüle­tében ismét zártkörű ülést tar­tottak a SEATO miniszteri ta­nácsának ülésszakán résztvevő politikusok. A két óra hosszat tartó szerda délutáni ülés után közleményt adtak ki, amely hi­tet tesz az agresszív SEATÓ ka­tonai tömb eddigi célkitűzései mellett. A háromnapos tárgyalások eredményeit összegező közle­mény zöme Dél-Vietnamról szól. A SEATO miniszteri tanácsa kinyilvánította bizalmát a dél­­vietqami bábkormánynak és ki­fejezte egyetértését annak poli­tikájával. Ugyanakkor aggodal­mát fejezte ki azért, mert állí­tólag Dél-Vietnamot „kommu­nista agresszió” fenyegeti. előzték. A XX. kongresszus örök­re végzett ezekkel a módszerek­kel. A XX. kongresszus hatá­rozatai nemcsak az SZKP. a Szovjetunió számára voltak igen fontosak, hanem az egész kommunista világmozgalom, az egész szocialista közösség mére­teiben előrelendítették a nagy tisztulási folyamatokat. A szo­cialista államok kapcsolatait megtisztítottuk a Sztálin-kultusz időszakának maradványaitól, a kapcsolatok szorosabbak, bará­tibbak lettek, teljessé vált? az egyenjogúság. Különös figyelmet érdemel az a körülmény, hogy az imperia­listákat szemmel láthatóan meg­örvendeztette a kínai vezetőség jelenlegi álláspontja. A polgári sajtó élénk színekkel ecseteli a kommunista mozgalom nézetel­téréseit, azt a reményét fejezi ki, hogy a KKP vezetőinek sza­­kadár politikája meggyengíti cs visszaveti a kommunista moz­galmat. Ilyen posványba lehet süllyedni, ha valaki kiengedi kezéből a marxizmus—leniniz­­mus iránytűjét, ha nacionalista, antimarxista álláspontra helyez­kedik — mondotta Hruscsov. Ezután W. Gomulka mondott beszédet. Aláírták a szovjet—lengyel közös nyilatkozatot MOSZKVA. (TASZSZ) Szerdán a Kremlben közös nyilatkozatot írtak alá a Len­gyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Szov­jetunióban tett látogatása al­kalmából. A közös nyilatkozatot Nyikita Hruscsov. Wladyslaw Gomulka ás Jozef Cyrankiewicz írta alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom