Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-15 / 87. szám
5. «Mal 1964. április 15, szerda —ir Londonból érkezeit Halk sxavú, finom mosolyú PTE1P... látogató kereste fel az elmúlt napokban a megyei levéltárat. G. F. Cushing, a London University — londoni egyetem — nyelvésze, aki az egyetem szláv és kelet-európai intézetében magyar nyelvet tanít. Könnyedén, tökéletesen beszél, csak a kiejtésén érezni néha, hogy az anyanyelve nem magyar. Hol és mikor tanult meg ilyen hibátlanul, szépen magyarul? — kérdezzük kíváncsian. — Budapesten — válaszol — 1947—49-ig az Eötvös Kollégiumban Szenczy Miklóstól, aki az angol tanszék vezetője. Azt már kecskeméti ismerősei árulják el, hogy a magyar nyelv iránti vonzalma jóval régebbi keletű. Klasszika-filológusnak indult és először nyelvészetileg találta érdekesnek a magyart. Később mind jobban elmélyültek ismeretei, melyeket irodalmi, művészeti tanulmányokkal gazdagított. — Különösen a XVIII. század magyar irodalma érdekel. Ezért is tartózkodom március közepe óta Budapesten, hogy felkutassam ennek a kornak irodalmi emlékeit, melyről említést tesznek a Magyarországon és Bécsben sűrűn megfordult angol utazók is. Izgalmas, gazdag anyag rejtőzik Rákóczi és a felvilágosodás kora között, s bár ez még távoli terv — szerelnék róla tanulmányt készíteni. Remél iiik, hogy ez a tanulmány eljut a magyar olvasók kezébe is, hiszen a XVIII. század irodalmi hagyatékát teljes mértékben a hazai közönség sem ismeri. Be mit tudnak rólunk, irodalmunkról, művészetünkről az angolok? — Angliában elsősorban a magyar zene híres. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy nálunk Bartókot, Kodályt jobban szeretik, mint itt, saját hazájukban. A képzőművészet helyzete már nem ilyen kedvező. Ennek talán az a magyarázata, hogy még egyetlen nagy kiállítást sem rendeztek Angliában a neves magyar festők műveiből. Nekem Csontváry és Koszia képei nagyon tetszenek, s gondolom nagy sikerük lenne az angol közönség előtt is. A magyar REJTŐ JENŐ' KÉPREGÉNYVÁLTOZAT: KOVÁCS SÁNDOR irodalmat főleg Jókai regényéi képviselik, legalább negyvenet fordítottak le belőlük angol nyelvre. Elég sok fordítás jelenik meg. >1 magyar írók közül kiket ismer leginkább az angol olvasó? Nagyon keveset. Szabó Magdát... Hát ex bixony kevés. Pedig azért lenne mivel gyarapítani hírűnket, nevünket a szigetországban. Ezt mondta G. F. Cushing is, aki angol létére egy született magyar lelkesedésével követi nyomon irodalmi életünk alakulását a XVIII. századtól egészen napjainkig, sőt még a népszerűsítésére is vállalkozik. Legutóbb Illyés Gyula nagysikerű művét, a Puszták népét fordította angolra. A könyv most van a kiadónál. — Nem volt könnyű — vallja be őszintén. — Témáját, szavait nehéz volt angolba átültetni. A paraszt szó angol megfelelője például XIV. századi fogalmakat idéz, és ismeretlen nálunk a regénybeli életforma is... Szívesen olvasom Németh László műveit. De inkább a Bűnt szeretem, mint az Iszonyt. És, hogy a legfrissebb élményemről beszéljek — felfedeztem, elolvastam a Rozsdatemetőt. Tetszett. Jó volna angolra fordítani. Persze, ez sem könynyű. Rengeteg lábjegyzetre lenne szükségem... , A könyvek után a magyar városok — köztük Kecskemét — szépségét dicséri. Érdekes városképét, hangulatos utcáit. — Angol mezővárosban például nem lehetne olyan szép utcát találni, mint a Rákóczi út. Nagyon szerelem a kisebb városokat. Más a hangulatuk, sokkal szebbek, mint a nagyvárosok. Nagyon figyelemre méltóak még a református könyvtár irodalmi ritkaságai és az 1. sz. általános iskola angol nyelvoktatási módszerei. A látottaknak csak örülni tudok és annak is, hogy a londoni egyetemen magyar nyelvet tanulók száma évről évre emelkedik. 1950-ben még csak 6—7 növendékem volt, az idén pedig 11 magyar szakos hallgatóm van. Szavaiból érződik, hogy nemcsak a nyelvünket szerette meg, hanem saját bevallása szerint: „Valahogy idetarlozónak érzem magam. Mert az, hogy Londonban egyedül foglalkozom magyar nyelvvel, bizonyos mértékben magányosságot jelent. Senkivel nem lehet beszélni, vitatkozni magyarul, csak olvasni. Hát ezért jóvök sűrűn Magyarországra és szívesen." G. F. Cushing helyesen érzi, hogy nálunk mindig szívesen látják, barátként fogadják. Számára nemcsak a nyelvünk, de az országunk sem lehet idegen. V. Zs. Szabadszállás. Modern külsejű épület, közel ötszáz főt befogadó teremmel. A helyiség teljesen megtelt, csak két sor üres elől, a szövetkezeti gazdáknak, akik késnek egy kicsit. Vasárnap délelőtt van, de a földeken, amerre jöttünk emberek hajladoztak. Hogy lehet az, hogy itt ennyien várakoznak mégis? Pedig csak szimpla meghívó ment szét, minden különösebb unszolás nélkül: meghívó az ünnepi irodalmi délelőttre, amelyet a költészet napja alkalmával rendez a megyei és községi könyvbarát-bizottság, valamint a községi tanács vb. S jönnek a földekről is, kicsit megkésve, de tisztába öltözötten, a korán kezdett munka jóleső örömével. Már visszhangzik a terem az ünnepélyesen csendülő szótól: Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettese vezeti be a vers és a közönség találkozását meleg, lírai hevülettel átszőtt szavakkal. József Attilát idézi, akinek születésnapja — méltóbban nem is lehetne — mostantól fogva a költészet napja is hazánkban. S a költő, gyermekként, itt járt a szabadszállási utak porában, s Etus, a nővér itt ül most is az ünneplők soraiban, szeretett gondoskodással övezve. Adósságról beszél a beköszöntő, mellyel a költészetnek tartozunk, a költészetnek, mely segít szebbé, jobbá tenni az életet... S valóban, mintha adósságot törlesztene a szabadszállási nép, apák adósságát, akik értetlenül álltak a legnagyobb magyar poéta, Petőfi Sándor „vakmerő vállalkozása”, képviselői jelölése előtt, s az utódok nem győzik ezt a szégyent azóta sem lemosni magukról. Vagy tán mégis? A felmentés most van születőben, s úgy érzem, örök időkre szól. ki ézem az emelvényen he'* lyet' foglaló megyei és járási vezetőket: Pankovits Józsefné országgyűlési képviselőt, Farkas Józsefet a népfront megyei titkárát, Tesch Rezső járási párttitkárt, aki betegségéből lábadozva jött el ide, Búza Dezsőt, a járási tanács vb el-Iparművészeti kiállítás Kecskeméten Tegnap délelőtt érdekes kiállítás nyílt meg a kecskeméti Cifra-palotában, amelyet az Iparművészeti Vállalat rendezett. A kiállításon ízléses, ötletes elrendezésben láthatók Gorka Géza Kossuth-díjas, Kiss Roóz Ilona Munkácsy-díjas, Bán Károly, Bivisovszky Pál és G arányi József kerámikusművészeink legszebb alkotásai. A modem lakások nélkülözhetetlen díszítőelemét képező kerámiákat ma tekintheti meg utoljára a kecskeméti közönség. nőkét, s a község képviselőit. Másutt olykor hiába várnak a vezetők jelenlétére — pedig ez is rangot ad, tekintélyt kölcsönöz egy-egy eseménynek. S itt valóban áhitatosan szép eseménnyé avatták a költészet napját. És száll a szó! Baracsi Ferenc színművész szaval, József Attila Ars poeticája zeng: Költő öagyok — mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga ... Ü'" zen az idő távolából is a nagy előd, s felelnek, válaszolnak rá a ma fiai: Ladányi Mihály éppen József Attilához intézett versével, Hatvani Dániel harcos, közéleti lírájával, majd — ismét Baracsi hűséges és hatásos tolmácsolásában — Vass István, Illyés Gyula, Simon István, s végül az előadónak is kitűnő Csepeli Szabó Béla, akinek különösen A föld fia című verse aratott sikert. Sikert? Túlzás nélkül mondható ez, hiszen az ütemes Ezzel a címmel közöltünk cikket nemrégiben a kulturális alap felhasználásáról. Akkor egy egész járásban folytatott vizsgálódások eredményéről szólt a cikk. Most egyetlen községben bekövetkezett változásokról lesz szó. KORÁBBAN nálunk is komoly harcot kellett vívni a termelőszövetkezet vezetőségével, hogy megértse a kulturális alap felhasználásának jelentőségét. Nevezetesen azt, hogy ennek az alapnak a hasznosítása feltétlenül kihat a termelésre, és az emberek mindennapi életére, hangulatára is. A múlt években a mi szövetkezetünkben is kirándulásokra használták fel a kulturális alap jelentős részét. Kétségtelen, hogy a szövetkezeti gazdák kirándulásainak megszervezése is lényeges feladat. Ám — mint az egyetlen más területen sem helyes — a kirándulásoknál sem szabad az egyenlősdi elvet vallani. A mi tsz-ünkben úgy okoskodtak, hogy aki még nem vett részt kiránduláson, azt el kell vinni, függetlenül attól, milyen munkát végzett a közösben, illetve akart-e menni, vagy sem. Az egyik ilyen kirándulás után megkérdeztem egy jóval hatvan év fölötti nénit: Mi volt a legmaradandóbb élménye? Egykedvűen csak azt ismételgette, hogy nagyon elfáradt. Több ilyen „élmény” összegezése ösztökélte a pártvezetőséget arra, hogy javaslatot tegyen a termelőszövetkezet vezetőségének a kulturális alap észszerűbb felhasználására. Így született meg az az elhatározás, hogy a szövetkezet vezetősége a kulturális alap 50 százalékát a művelődési otthon rendelkezésére bocsátja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kirándulásokat teljesen száműztük vastaps szinte színházi estét idézett, s a felfokozódott forró hangulat emléke bizonyára sokáig kíséri még a jelenlevőket — költőket, hallgatókat egyaránt. Nem tudni ki volt hálásabb végül — a közönség-e, amely lám a „csupa” verset is kedveli, szívesen hallgatja akár másfél órán át, ha az rezonál, öszszecsendül a saját érzéseivel, vagy a költők, akik nem számítottak ilyen közvetlen és szívélyes fogadtatásra, spontán érdeklődésre. S barátságra, amely tovább mélyült a József Attila egykori lakóhelyénél tett látogatással. C hogy a vendégszeretet — minden hajdanvolt esemény ellenére —ma igazán élő kunsági vonás, azt a József Attiláról elnevezett termelőszövetkezet jó bora, ízes birkapaprikása. Szabó József tsz-elnök házigazda marasztaló szavai pecsételték meg végül is a viszontlátás reményében búcsúzó vendégek előtt. F. Tóth Pál a programból, viszont a művelődési otthonnak nyújtott gazdasági segítség haszna, eredménye már az első évben megmutatkozott. A MŰVELŐDÉSI otthon munkájában ugyanis nemcsak mennyiségi, de jelentős minőségi változás is történt. Jelenleg hat szakkör működik, fellendült a sportélet, rendszeressé váltak az ismeretterjesztő előadások, befejeződött a szakmunkásképző-tanfolyam első évfolyama, amelyen huszonöt szövetkezeti tag tanult, negyven tsz-gazda pedig rendszeresen hallgatta a tsz-akadémia előadásait. A hatékony ismeretterjesztő munka nyomán emelkedett a továbbtanuió felnőttek száma, és rendszeresen sor került műsoros előadások rendezésére is. A gazdasági segítség lehetővé tette a művelődési ház technikai berendezésének felújítását, több ember bekapcsolását a művelődési munkába. Erre legjobb példa, hogy a félezer lakosú községben a művelődési munka és a sportélet irányításában mintegy harmincán vesznek részt. S ezek után nyilván az sepa véletlen, hogy községünkben nem beszélhetünk az ifjak elvándorlásáról. Jól érzik itt magukat, s megtalálják helyüket. Egyébként jellemző, hogy a faluban a legnagyobb ünnepnek a zárszámadást tartják. Űj ruhát öltenek, mint korábban a kiemelkedő ünnepeken — a művelődési otthon pedig nagyszabású műsorral készül a nagy eseményre. ÍME, ilyen változásokat hozott Drágszélen a szövetkezet kulturális alapjának ésszerűbb felhasználása — egyetlen év alatt. Beros Ferenc Drágszél Célszerűen felhasználni ROZSDÁS OAVASOLOA, HOGY ALAPÍTSANAK RÉSZVÉNY TÁR. SAS ÉGŐT. PISZKOS FRED MEGÉRTŐÉN bólogat, mint aki SÖRÖN szokott részvénytársasagot ALAPÍTANI... AZ ALAPÍTÓ TAGOK A KÖZEL! CSAPSZÉKBE VONULNAK, AHOL KOlSOds ISMERTETI TOM LEVEN TÖRTÉNETÉT. (•/tenat kiszabadítjuk tóm lekent, ÁTVISSZÜK LONDONBA, ÉS FEJENKÉNT
