Petőfi Népe, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-02 / 77. szám

1964. április 2, csütörtök 3. «Mal A legfőbb biztosíték mód pártépítéssel is foglalkoz­ni — hangzott már ei az egyik termelőszövetkezeti pártszerve­zetben. Az ilyen „nem érünk rá” szemlélet részben azt tük­rözi. hogy egyes párttagok a mezőgazdasági munkák idején kicsit nyűgnek tartják magát a pártosunkét, a pártéletet. Más­részt kifejezi azt is, hogy né­hány pártszervezetünkben a pártépítést mereven elválaszt­ják a párt előtt álló egyéb fel­adatoktól. A nagy dologidőkben van legnagyobb szükség az ele­ven, politizáló légkörre, az alap­szervezetek gazdasági szervező tevékenységére. Ha a pártszer­vezetek ilyenkor bátran támasz­kodnak a kiváló dolgozókra, a munkában, s politikailag is ak­tív pártonkívüliekre, akkor nem kell „lámpással keresgélniük” a tag jelöltségre alkalmas szövet­kezeti gazdákat. Tapasztalataink szerint ter­* melőszövetkezeti párt­­szervezeteinkben a tag- és tag­jelöltfelvételi munkával jobbára csak a vezetőség, ritkább eset­ben egyedül a párttitkár foglal­kozik. A tagság csak akkor kap­csolódik bele, amikor a felvé­teli kérelmet a taggyűlés elé terjesztik. Ehhez képest biztató előrelépés viszont, hogy több szövetkezetben a felvételi ké­relmet az illetékes pártcsoport is megbeszéli. Még jobb azon­ban, ha a tagjelöltségre való felkészítésből is kiveszi részét az alapszervezet valamennyi kommunistája. A felvett tagjelöltek további politikai és világnézeti fejlődé­sének elősegítése alapszerveze­tenként eltérő. Általános, hogy bevonják őket a pártoktatásba. Nem mindenütt adnak azonban pártmegbízatást nekik és még kevesebb termelőszövetkezetben számoltatják be őket megbízatá­saik teljesítéséről. Holott igazi kommunistává csak munka és harc közben válhatnak az em­berek. Helyes módszer viszont, hogy több községben, alapszer­vezetben időként összehívják a tagjelölteket megbeszélésre. Tá­jékoztatják őket, válaszolnak kérdéseikre, vagy ismertetik pártunk szervezeti szabályzatá­nak előírásait. A Párt politikájának ered­" menyei önmagukban is a tettre kész emberek újabb sere­gét hozzák közelebb kommunis­ta ügyünkhöz közös gazdasá­gainkban is. Termelőszövetke­zeti kommunistáink adjanak kellő segítséget nekik a követ­kező lépéshez, ahhoz, hogy leg­jobbjaink rhegtalálják a párt­tagsághoz vezető utat. Ekés pártszervezettel gyorsabban ha­ladnak közös gazdaságaink. Ez a fejlődésük legfőbb biztosítéka. F. J. fik AC npn“ __ A seítekben felhalmozódott sók mennyisége különféle élet­»»"«UO yc|l funkciókat válthat ki az élőlények szervezetében. így például a ŐlotŐŐvl káliumhiány az izmok bénulását, a fokozott folyadékfelvétel­­uL emner 616161*11 lel felszaporodott konyhasó pedig veseműködési zavarokat okoz­hat. A gyógyászatban — egyes kóros jelenségek megállapításánál — nagy szerepe van a laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek. Sokszor a „halál küszöbé­ről” hoz vissza beteget egy pontos és gyors laboratóriumi vizsgálat alapján végzett kezelés. Megkönnyítik és meggyorsítják a laboratóriumi vizsgálatokat a különféle elektronikus gépek. A kiskunfélegyházi kórházban üzembe helyezték az új lángfotométert, amely a szer­vezet különféle sóinak összetéte lét méri. Az eredetileg színtelen lángot a vérben levő sók kü­lönböző színűre (és erősségűre) festik meg. A színeződés erőssége fotocellákon keresztül egy mérőműszerbe „jut”, amely pontosan megmutatja a vizsgált só mennyiségét. A régi titrálásos eljárás 24 óra alatt hozott ered ményt, míg az új géppel ez az idő egy órára csökkent. Az NDK-gyártmányú lángfotométerrel dr. Albeit Béla főorvos és dr. Balogh Gézáné laboratóriu­mi asszisztens konyhasómennyis ég-mérést végez. Űrrakéta és matematikalecke Jókora kockás füzet. Lap­jai szélén itt-ott — mint furcsa céhpecsét — rozsdabarna ujj­nyom sötétlik. Vassal bánó ke­zek forgatják ezeket a lapokat. A brigádnapló hét, évek óta egymás mellett dolgozó fiatal lakatos hétköznapjairól mesél. / Vácziék — így emlegetik őket a brigádvezető Váczi Ferenc után — az ÉM Fémmunkás és Épületlakatosipari Vállalat kecs­keméti gyáregységének dolgozói. Idén harmadszor is esélyesek a szocialista cím elnyerésére. A szűkszavú feljegyzéseket csak emlékeztetőnek szánták. Egyik-másik fölött át is sikla­­nék, de szerencsémre itt ülnek mellettem azok is, akik cselekvő résztvevői voltak mindennek. Szavuk nyomán életre kelnek a /sorok, az elmúlt évek sok­sok közös gondja és még ma is mosolyt ébresztő, kedves apró­ságok. — Látja, itt csak az áll, hogy 1962 tavaszán bevonultam ka­tonának — mondja a brigádve­zető. — A kertről egy szó sincs, pedig annak is külön története van. — Nem sokkal a béh ivóm kézhezvétele előtt költöztünk az új házba. Feleségem szépen el­tervezte, hogy tavasszal felás­suk és bevetjük a kertet, lesz friss zöldség a konyhára egész nyáron. Közbejött azonban a katonaság. Sírt az asszony, hogy most füstbe ment a szép terv. A búcsúzásnál megemlítettem ezt is a munkatársaknak. Mégis meglepődtem, amikor feleségem elsői levelében azt olvastam, hogy rendbe hozták a ház kör­nyékét néhány vasárnap dél­után. Be is vetették annak rend­je és módja szerint. Nagyon jól esett ez nekem. Néhány lappal hátrább ezt olvasom: „A szovjet holdrakétáról be­szélgettünk a politikai foglalko­záson. Tiringer elvtárs ezzel kapcsolatban elmondta, hogy milyen fontos tudomány a ma­tematika. Elhatároztuk, hogy a rajz mellett ezzel is foglalko­zunk ezután.” Megtudom, hogy Tiringer Lajos szerszámkészítő vezetésé­vel eddig is összegyűltek ha-Az asszonyok élén M i ndi g m égi lletődöt­­ten fogunk a beszélge­téshez, ha' nagy idők ta­núival, történelmi ese­mények szereplőivel hoz össze az élet. És mind­annyiszor csodálatba is ejt bennünket szerény­séggel párosult határo­zottságuk, a lényükben rejlő erő és közvetlen­ség. Ezt érzem a hetény­­egyházi községi nőtanács elnökével, Setét Mátyás­­néval beszélgetve is. Tö­rékeny testű, tiszta te­kintetű asszony, vállain hat évtized — s benne harcok és megpróbálta­tások súlyával. Élete hatvan esztende­jének több mint a két­harmad részét töltötte a haladás szolgálatában, hiszen 'negyedszázada annak, hogy tetterős fia­talasszonyként bekapcso­lódott az ifjúmunkás­mozgalom illegális mun­kájába — A főváros kilence­dik kerületében, egy üres üzlethelyiségben tartottuk összejövetelein­ket. Míg egyikünk az ut­cán őrködött, a többi fiatal a rejtekhelyen tanult, politizált, vitat­kozott. Így edzett ben­nünket a mozgalmi élet a ránk váró nehéz küz­delmekhez. Hordtuk és ragasztottuk a fasizmus elleni harcra buzdító röplapokat... Mire a felszabadulás ránk vir­radt, elvtársaim nagy része elpusztult. Volt, akit kivégeztek, a másik a lágerek poklában égett el, sokuknak pedig nyo­ma veszett. A gyári szakmunkásnő 1952-ben került Hetény­­egyházára. Férje kilenc éven át volt a község párttitkára, de Setétné sem tagadta meg önma­gát. Most tíz éve, hogy a községi nőtanácsnak az élére állította az ál­talános megbecsülés, a bizalom, s az asszonyok választása nem esett méltatlanra. És hogy mi­lyenek a hetényi asszo­nyok, azt Setét néni sza­vai tanúsítják: — Lelkesek, szinte az egész falut el lehetne velük húzatni. Cröm az ilyen közösségben dol­gozni. Az írástudatlan­ság felmérésére szolgáló statisztikai összeírás vé­gett például a januári, 30 fok körüli hidegben járták a falut, a tanyá­kat. Mintegy húszán fej­tenek ki közülük állan­dó nőmozgalmi tevé­kenységet, de nyugodtan kijelenthetem, hogy ha a szükség úgy hozza, annyi asszonyt mozgósít­hatunk, ahányat csak akarunk. Majd arról beszél, bogy a februárban lét­rejött asszonyklub első összejövetelére a férjek is eljöttek, s ott voltak valamennyi társadalmi szerv, a tanács, a peda­góguskar, a közös gazda­ságok képviselői. Azóta már megtartották a má­sodik klubestet is, ha­sonlóan szép sikerrel. Általános érdeklődés ta­pasztalható az ilyen, ha­vonként sorra kerülő, családias együttlétek iránt, amelyek második, kötetlenebb részében az asszonyok tea mellett beszélgetnek, a férfiak kártyázgatnak, a fiatal­ság pedig táncol... — Bár nincs nagy költségkeretünk — mo­solyod! k el —, a belépő­jegyek áréból, a ruha­tári díjakból néhány fo­rintot megtakarítottunk. Ebből az összegből má­jusban néhány asszonyt a Duna-kanyar szépsé­geinek a megtekintésé­ra' buszkirándulásra kül­dünk. S így sorolja tovább, okos, célratörő terveiket: részt venni a szerződé­ses baromfitenyésztési, illetve tojás termelési ak­cióban, a fáluszépítő tár­sadalmi munkákban, parkosításban. Végül ar­ra kér, feltétlenül említ­sem meg, hogy milyen jó segítséget kapnak munkájukhoz a párt és a tanács helyi szervétől, a Hazafias Népfronttól, s a község pedagógusai­tól. ... Negyedszázad — nagy idő. Jeleit rávéste az idős asszony arcára, valaha sötét hajára. Az évek, bizony, nem múl­nak el nyomtalanul. De épp úgy a kisebfo-na­­gyobb közösségek életére is, amelyekben ez idő alatt tevékeny szerepet játszott, rányomta bélye­gét Setét Mátyásné ál­dozatkész munkássága, amelyhez további erőt és sikereket kívánunk neki. Jóba Tibor vonta néhány alkalommal és lassan megismerkedtek a mű­szaki rajz alapfogalmaival. A beszélgetés nyomán azonban most már elindult a matema­tikatanulás is. .Ennek köszön­hető, hogy Vácziékat ma már úgy ismerik az ötös műhelyben, mint akikre rá lehet bírni a legkényesebb munkát is. „Pro­filjukba” az acélajtógyártás tartozik, de sokszor vasszerke­zeti munkát is kapnak. Most már nem idegenkednek ettől sem, bíznak a tudásukban. — Hiányzó soha sincs — mondja büszkén Váczi Ferenc. — Fizetési napon sincs? — kérdezem a lassú beszédű, ko­moly Sörös Jánostól. — Tudom mire gondol az elvtárs — mosolyodik el egy pillanatra, — De téved, mert nálunk nem divat az italozás. Ki is vetnénk magunk közül azt, aki kocsmába hordja »a pénzt. Lapozzuk a naplót tovább: „Közösein megtekintettük a Giccs a festészetben című kiál­lítást...” „Ellátogattunk a Ka­tona József emlékkiállításra is...” „A politikai oktatáson minden­ki megjelent...” „Ebben a hó­napban sem fordult elő késés...” Néhány újításról is hírt ad­nak a sorok, és amikor ide ér­kezünk hirtelen közbevág Sö­rös János: — Ha már az újí­tásnál tartunk, elmondom min töröm a fejem hetek óta. Kér egy ív papírt, hajtogatja és közben magyaráz: — Ez a „Z”-vas és ilyen a kés, amit kigondoltam. Ha be­válna, csak egyszer kellene kéz­be venni az anyagot a darabo­lásnál. — így első hallásra jónak látszik — mondja rövid gon­dolkodás után Tiringer Lajos. De aztán ellenvélemény is érke­zik. A papírból imitált „vas­rúd” kézről kézre vándorol és a vita hevében szinte észre sem veszik, amikor elbúcsúzom. Igen, ez most mindennél fontosabb. Ha sikerül az újítás, könnyebbé válik a munka és az ötös műhely dolgozói — ki tudja hányadszor — elismerően mondják majd: hiába, ezek a Vácziék értik a dolgukat. Békés Dezső U éhány termelöszövetkeze tünk pártszervezetéber az a nézet alakult ki, hogy. nen találnak olyan szövetkezeti gaz­dát, akivel erősödne a pártszer­vezet, akivel érdemes volna í tagjelpltsége céljából foglalkoz­ni. Ennek az ellenkezőjét bizo­nyítja, hogy ahol alaposan és rendszeresen törődnek a szövet­kezeti tagság politikai nevelé­sével, ott egyre többen kérik a párttagjelöltek sorába való fel­vételüket, erősödik a pártszer­vezet. Tagadhatatlan, hogy a párt nejét nemcsak és nem is első­sorban a taglétszám adja, ha­nem — a többi között — esz­mei, politikai egysége, helyes nolitikája, a tagság aktivitása. Amelyik üzemben, gazdaságban rzonban aránytalanul kevés a rárttagok száma, ott — s ezt r gyakorlat tapasztalatai is bi­zonyítják — nem elégséges az r tudatos, szervező erő, amely íz újnak, a szocialista fejlődés­iek nélkülözhetetlen mozgatója, pártunk Központi Bizottsá­­■ gának ez év február !l-én a mezőgazdaság helyzeté­­öl és fejlesztésének további éladatairól hozott határozata negállapítja, hogy a szocialista itszervezés befejezése óta a fa­­usi pártszervezetek politikailag » szervezetileg megerősödtek, tmi megyénket illeti: termelő­­•zövetkezeteinkben a gazdák i,2, a tszcs-kben 1,7, a szak­­zövetkezetekben azonban csak t 0,3 százaléka tagja pártunk­­rak. Nem szabad elfeledkez­­lünk arról sem, hogy — mi­­:ént az MSZMP megyei bízott­­ága legutóbbi ülésének a be­­-zámolójában is elhangzott — lég sok a tíz tagnál kevesebbet zámláló szövetkezeti pártszer­ezet. Tsz-eink négy, tszcs-ink 8, s szakszövetkezeteink 20 szá­­alékában pedig nincs is párt­­zervezet. Szövetkezeti gazdaságainkban i pártépítés egyik legnagyobb artalékát az értelmes, lelkes és átermett női dolgozók százai elentik. Ma már alig van olyan ermelószövetkezet, ahol ne is­­nernék el: a nők munkája, zorgalma és sok okos észrevé­­ele nélkül el sem lehet kép­eim a közös gazdálkodást. A laromfitenyésztésben, a növény­­.polásban például a munka iroszlánrészét ők végzik el. A zövetkézetekben betöltött sze­­epüklcel azonban még koránt incs arányban a vezetésben el­­oglalt helyük. S munkájukkal, ejlödésükkel nem áll arányban (árttagságuk, tagjelöltfelvételük em. A tavaszi munkák megkezdő­ével ismét megnövekszik a alusi nőik szerepe. — A nagy lologidőkben azonban nincs

Next

/
Oldalképek
Tartalom