Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-14 / 62. szám
/ 1954. március 14, szombat 3. oldal A Szölögyöngye kommunistái A bugaci tanyavilágban három éve alakult a Szőlőgyöngye Termelőszövetkezeti Csoport. — Szervezői között tevékenykedett Mejzler Lajos elvtárs is, aki ma is, „mint akit ott felejtettek”, rendszeresen látogatja a csoport gazdáit. Egyébként a kommunisták községi kollektívájának csaknem két évtizede egyszerű, de szorgalmas tagja. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején pártmegbízatásként kapta, hogy legyen segítője, politikai nevelője az aranyhegyi puszta gazdáinak. Azóta sokat fejlődött az 1200 holdas szövetkezeti gazdaság. A közösen müveit terület megközelíti a 150 holdat., Ebből 61 hold nagyüzemi szőlőtelepítés, amelynek területét a jövő év végéig a négyszeresére növelik, mivel a futóhomok ilyen módon történő hasznosítása biztosítja a megélhetést ezen a vidéken is. Az elmúlt évben már jelentős mennyiségű terményt értékesítettek közösen a csoport gazdái, s a nagyüzemi felárat együttes beruházásaikra fordították. Most ötven férőhelyes sertéshizlalda megépítését tervezik, hogy ezzel is segítsék a népgazdasági tervek teljesítését. Mejzler elvtárs a termelőszövetkezeti csoport fejlesztése mellett nagy gondot fordít a gazdák politikai nevelésére is. E ténykedését nem kis mértékben gátolja, hogy több tanya 16 kilométerre esik a községtől. Lehet azonban téli hóvihar, vagy nyári zivatar, a megbeszélt időben havonta négyszer is megjelenik a tszcs gazdái között. Szervez, felvilágosít, meggyőz, vitatkozik velük, ismerteti a párt politikáját, küzd annak megvalósításáért. Első tevékenysége volt 30 gazdát magában foglaló párton- kívüli aktíva létrehozása. Segítségükkel megoldották a helyi társadalmi feladatokat, s a közös gazdaság fejlesztésének kezdeti problémáit. Néhány hónap múltán harmadmagával létrehozta a párt alapszervezetét, amely a havonta tartott rendezvényein, s mindennapos tevékenysége során jó „élesztője” a közösségnek. A pártszervezet a pártonkívüli aktívából nőtt ki, s az eltelt három esztendő alatt évenként 4 —5 tagjelölttel erősödött. A pártépítő munka különösen a pártkongresszus határozatainak a megismerése, a pártonkívüli aktivistákkal együtt tartott taggyűléseken történt megvitatása után javult sokat, s vált a korábbinál jóval lendületesebbé. Azóta újabb 12 tagjelölttel erősödtek, s most már öt nő is van a pártszervezetben. A huszonegy tagot számláló pártszerFeszüiő acélbordák Huszonöt nap alatt készítik el a betonalapzatot és szerelik össze egy 42x12 méter alapterületű tárolószín csővázát az ÉM Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat kiskunfélegyházi kirendeltségének dolgozói. Képünkön Ágó György brigádvezető és munkatársai, Patyi Antal és Lantos Mihály a helybeli Vörös Csillag Tsz által megrendelt szín összeállításán dolgoznak. Rövidéin felkerül a tetőszerkezetre a hullámpala-borítás, s a kész szín jó „szállása” lesz a gépeknek, nyáron pedig a szőlő és gyümölcs tárolásánál, csomagolásánál tesz majd hasznos szolgálatot. (Pásztor Zoltán felvétele.) vezet az idén is felvett már öt tagjelöltet, köztük három asz- szonyt. A tszcs pártszervezete mellett ma is dolgozik 16 pártonkívüli aktivista. A kommunisták és a pártonkívüli aktivisták napjainkban' azzal törődnek a legtöbbet, hogy idei terveit minden vonatkozásban teljesíteni tudja a Szőlőgyöngye. Horváth Ignác Napirenden az üzemanyag-ellátás Beszélgetés az AFOR igazgatójával miét visszaszökött hazánkba tél és nagy hangon perel a ,iár türelmetlenül várakozó ta- i vasszal. De már akárhogy is ! igyekszik, sem tud olyan hangos lenni, hogy elterelhesse a figyelmet a közelgő tavaszi munkák* ról, s áh alában a mezőgazdasági tennivalókról. Budapesten a Közraktár utca egyik sokemeletes épületében alaposan „befűtött” a tél. Fő a feje a vezérkarnak, a beosztottaktól kezdve egészen az igazgatóig. — így van ez, Ter- nyák elvtárs? — Szívesebben cáfolnám meg, de sajnos, ez az igazság — mondja Ternyák Benő, az ÄFCR igazgatója. — Ha nem jön ez a hirtelen és nem várt i ítéletidő, már sokkal előbbre I tartanánk az üzemanyag-kiszállításban. A sok járhatatlan út megnehezíti munkánkat. Pedig idén nagy tervekkel kezdtük az esztendőt. Tudvalevő, hogy a tavalyi évben bizony elég súlyos gondot okozott a mezőgazdaságnak az üzemanyag-ellátás. Nem mentegetőzésképpen, magyarázólag csupán annyit: az átlagosnál keményebb tél miatt torlódott az építőipar munkája a harmadik, negyedik negyedévre. A megszokottnál sokkal több üzemanyagot kötött le a tüzelőszállítás is, s így a meglevő jelentős készleteket nem tudtuk időben eljuttatni a finomítóktól a fogyasztókig, mert egyszerre nagy tételben jelentkezett a szükséglet. Elsősorban vasúti tartálykocsihiány mutatkozott, de a tankautóparkunk sem volt elegendő. *— Legyen szíves tájékoztatni olvasóinkat, mit értett az ÄFOR azon, hogy „idén nagy tervekkel kezdtük az esztendőt”? — Elsősorban a sok helyen kialakult tévhitet szeretnénk eloszlatni, hogy üzemanyag-ellátásunkban mennyiségi nehézségek vannak. Bőségesen, a maximális igényeknek megfelelő üzemanyag áll a finomítókban, elszállításra várva. Ez azért is rendkívül fontos, mert addig a finomítók csökkentett kapa fással kénytelenek dolgoz mert raktáraink mór most is telítettek. Tehát üzemanyag van. Fejlesztettük tankautó parkunkat, a III. negyedév végéig szeretnénk 50 darab 80 hektós tartályautót üzembe Helyezni. Ezenkívül a kapacitás növelésének érdekében javasoltuk a Nehézipari Minisztériumnak —, hogy engedélyezzék egy-egy szállító autó éves átlagban számított 250 munkaóra hónap üzemeltetésének felemelését, 280 munkaóra/hónapra. — Mi a helyzet a vasúti tartálykocsikkal? — Ez nem az én „asztalom”. De annyit elmondhatok, hogy tudomásunk szerint a MÁV tárgyal tartálykocsik vételéről és bérbevételéről, és bizonyára komoly segítséget jelent majd a KGST közös vagonpark. — Milyen elképzelésük van még az elmondottakon kívül az üzemanyag-ellátás zavartalanabb biztosítására? — Kéréssel szeretnénk fordulni a mezőgazdasági üzemek vezetőihez. Gyorsítsák meg az üzemanyag elszállítását saját telepeikre. Az ÁFOR-üzemanyag telepein már jelen pillanatban is 80—85 százalékos a feltöltés. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek tartályaiban pedig mindössze átlagban 40—50 százalék. Ez nagyon alacsony. Félő, hogy megint az utolsó percben jelentkeznek az igényekkel, s akkor szállítási nehézségek merülnek fel egészen biztosan. Most rendelkezésünkre áll elegendő szabad tartólyautó. Kérjenek, és mi máris készséggel feltöltjük a mezőgazdaság üzemanyag-telepeit folyamatosan, altár száz százalékig is. Ha megindulnak a munkák, utána tölteni már sokkal egyszerűbb. Ezenkívül a gépállomások javító műhelyeitől azt kérjük: Egy percet se álljanak feleslegesen javításra várva az üzemanyagszállító autók. Sok segítséget nyújthatnak azok az állami gazdaságok, amelyek saját tartályautóval rendelkeznek és közreműködnek a környező termelőszövetkezetek üzemanyag-szállításában. — Milyen nehézségekkel kell számolnunk még ebben az évben is? * Minden megvan, csak. Akármelyik gondozottal beszéltünk itt, a tompái „Fővárosi Szociális Otthonban”, mindegyikük azzal végezte: „Mindent megkapunk, igazán nem kívánhatnánk többet ..Aztán azonban hol egy sóhaj, hol egy magános „csak ...” következett, aminek a hangsúlyában volt érezhető az a valami, amit olyan nehéz szavakba foglalni. Mi lehet az a valami? Lakásuk: egykori Pod- maniczky-kastély. Szőnyegen járnak, porcukor-fehér falak, klasszikus formájú oszlopok, szőttesek, lakályos társalgók, csipkék, kézimunkák, zöld növények, virágok, képek között élnek. Az ősi fák alatti sétányokon romantikus kőpadok; nyáron csupa rózsa minden virágágy. Szelíd őzikék, csicsergő madarak ringatják érzelmes hangulatokba a kisöregeket, mikor első tavaszi sétáikat teszik a parkban. S amikor lábuk ismét a lehullott levelek zizegő szőnyegén jár, csendesen mélázhatnak azon, hogy lassan smegint elmúlt egy esztendő. Nyugodtan telnek napjaik. Jól élnek. Olvashatnak, rádiózhatnak. Nemrég farsangot is tartottak, maguk csinálta kis műsorral, még tánccal is. Mégis az a sóhaj, mégis az a „csak”... Egyik igen rokonszenves arcú, tisztes’ősz néniké Krizsán Borbála. Apró fehér pettyes sötétkék ruha van rajta, nagykendő a vállán. C lében pihenő kezét egyre összekulcsolja, míg élete soráról vall. Restelkedve fordítja el fejét, mert sírva fakad, mikor közli, hogy Budapesten, a X. kerületben lakott. — Tizennégy éves koromtól hatvanhét esztendőmig dolgoztam — folytatja, mikor leküzdi könnyeit. — Utoljára egy építőipari vállalatnál? Mikor nyugdíjba mentem, elkezdődött a pokol. A lányom és ve- jem addig szekírozott, míg ki nem dobott Hős utcai lakásomból. Az enyém volt, tavaly isf ott állt nevem a lakójegyzékben. .. A vejem megfenyegetett, ha nem pusztulok a lakásból, lehajít az emeletről, és rám fogja, hogy öngyilkos lettem... Nem mertem náluk maradni. Két hónapig a szabadég alatt kóboroltam, WC-kben aludtam, de aztán nem bírtam tovább, könyörögtem a . tanácsnak. A szomszédok is szidták a lányomat, vejemet... Tetszik tudni, mire voltak képesek? A tanácsnál úgy adták be, hogy elmebeteg vagyok. 625 forint nyugdíjra lettem érdemes, tessék mondani, hibbant elmére vall, hogy annyit dolgoztam? A jó emberek megértették szerencsétlen helyzetemet, a tanács bejuttatott ide. Négy unokám van, két fiú, két lány. A lányok még kisebbecskék. Az egyik fiú megnősült. Itt őrzöm a levelét, így írta: „Drága nagymamikéin, azt hiszem, az lesz számodra a legnagyobb boldogság, hogy amikor a nyáron hazalátogatsz hozzánk, már a kis dédunokádat ölelheted magadhoz ...” Albérletben laknak, ők érdemelték volna az én lakásomat... A lányom, a lányom. A legkegyetlenebb volt hozzám, ő heccelte ellenem a vöm ... Az unokák szeretnek. A kislányok legutóbb oonbont küldtek dobozban, meg három zsebkendőt... Én itt i6 dolgozom. Most csinálom a harminckettedik függönyt. Kint már pénzem se volt, itt az is van. A nős unokámnak 560 forintot, a másiknak 100-at küldtem karácsonyra. Most ment nekik csomag. 2 csirke, 1 kg tepertő, 1,5 kg disznósajt, 60 deka kolbász, alma meg más egyéb volt benne... Ha bele tetszik tenni az újságba ezeket, tessék nekem küldeni belőle. Majd eljuttatom az unokákhoz. Hadd mutassák meg az anyjuknak ... .. .Némelyek témaszegény újságíróknak tartják azokat, akik „érzelmes szegényházi történeket” írnak. Gúnyolódnak a „könnyzacskókat működésbe hozó”, — öregekről szóló cikkeken .. . Pedig mennyi hálátlan gyermeknél kell még mindig megkopogtatni a lelkiismeret ablakát. — Elsősorban ismét meg kell birkóznunk sok helyütt az elavult műszaki felszerelésekkel. Az ÁFOR nagy tankautóinak levezető csöve 75 milliméter átmérőjű. A régi fogadó kutaknál meg csak 50 milliméter. Ez lassítja a munkát. Az időjárás, a mi elsőszámú közellenségünk. Mint ahogy beszélgetésünk kezdetén mondtam, mar most is sokkal előbbre tar-, tanánk. Több termelőszövetkezet, állami gazdaság egyszerűen objektíve képtelen fogadni szállító gépkocsijainkat, mert útjai használhatatlanok — mondta Ternyák elvtárs. Tekintsék szívügyüknek a gépállomások, termelőszövetkezetek az üzemanyag-szállító autók fogadását, ha kell, akkor akár éjszaka is, mert idén először vezette be az ÄFOR az éjjel-nappali szállítást. Tartsák állandóan feltöltve üzemanyagtartályaikat a mező- gazdasági üzemek, hogy közös erővel, összefogással legyőzve az objektív nehézségeket, idén minél kevesebb legyen a fennakadás üzemanyag hiánya miatt. Tőül István Regös István /