Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-12 / 60. szám

1964. március ÍZ, csütörtök 9. oldal A boldogságra jól vigyá%% Uj zenés vígjáték a kecskeméti színház műsorán A műsorterv jóvoltából minden esztendőben kapunk a kecskeméti színháztól mi nézők a fajsúlyosabb művek, klasszi­kusok csokrába tűzve egy-egy mai témájú zenés vígjátékot. Ez érthető, hiszen a vidéki színház­nak sokrétű tennivalókat kell vállalnia, a drámától a zenés darabig mindenfajta közönség­igényt ki kell elégítenie, örül­nek is ennek a vidéken dolgozó színészek, hiszen sehol annyi lehetőség nem kínálkozik a művészi képességek kifejtésére, mint éppen ilyen viszonyok kö­zött. A zenés vígjáték természeté nél fogva a „könnyű múzsa” ke­gyeltje, aminek persze nem törvényszerű velejárója, hogy mondanivaló vagy művészi ki­dolgozás tekintetében is bármi­féle engedményre kelljen kény­szerülnie egy-egy könnyebb műfajú bemutató közönségének. Igen ám, esakhogy jó néhány éves tapasztalataink szerint ezek­nél az úgynevezett „zenés víg­játékoknál” bizony le kell sró­folnunk az igényeinket, nem egy szerző úgy véli, hogy könnyedség, a sekélyesebb mon­danivalóval a szórakoztató jel­leg a kisebb igényű művészi megformálással társítható. Tál Ián a legjellemzőbb példa volt erre a tavaly bemutatott Spor­tol az asSzony című zenés ko­média. Rács György és Tamássy Zdenkó közös műve az előbb említettnél kétségkívül maga­sabb színvonalat képvisel, de azért most is némi hiányérzet­tel távoztunk. Hogy mi hiány­zott? Tulajdonképpen — ha a szokványos mércével mérünk — semmi különösebb. Volt benne — már mint a darabban — két A rádió tavaszi zenei műsorából A Magyar Rádió zenei főosz­tályának vezetői a napokban sajtótájékoztatón ismertették a tavaszi hónapok műsorterveze­tét. A program érdekes, válto­zatos. Március 15-én a magyar rádió és televízió szimfónikus zenekarának hangversenyét köz­vetíti a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből a Kossuth adó. Itt mutatják be első ízben koncert- formában Bartók: A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operáját. Március 18-án a Pe­tőfi adó közvetíti a magyar fú­vósötös nyilvános hangverse­nyét. Március 29-én pedig a rá­dió és televízió énekkarának nyilvános hangversenyét közve­títik a stúdióból. Műsorukban szerepel Sztravinszkij: Lakodal­mas című zeneműve, amelyet először hallhat nálunk a közön­ség. A rádió több új. daljáték fel­vételén is dolgozik. Március kö­zepén mutatják be Kerekes Já­nos—Kristóf Károly mai tárgyú zenés játékát Hófehérke és a hét óriás címmel. A főbb sze­repeket László Margit, Psota Irén és Márkus László alakítja. Április 2-án tűzik műsorra Du- najevszklj: Szabad szél című nagy sikerű operettjének új fel­vételét. Április végén hangzik el először Vincze—Ambrózy: Cseberből vederbe című vidám, zenés játéka. Hangszalagra ve­szik Molnár Ferenc: Riviéra cí­mű játékának zenés változatát is. Április 4-én sugározzák a „Zenés est Feleki Kamillái’’ című összeállítást. A Zenei Magazin következő száma a hazánkban most bemu­tatott Wozzeck című opera szer­zőjéről, Alban Bergről szól. Már­cius 25-én Bartók születésének évfordulóján emlékműsort su­gároznak. A zenei osztály em­lékműsort állít össze a nemrég elhunyt világhírű operaénekes­ről, Pa laky Kálmánról is. narrátor is (néha még több) volt játék az időbeliséggel, bor­sos megjegyzések hangzottak el a nézőtérről, harsány dallamok zendültek a zenekarból, nem hiányoztak a táncképek sem mégis azt kell mondanunk: bemutatott darab nem törte meg a jeget, nem változtatott az íratlan törvényen: neveze­tesen, hogy a zenés vígjáték abban különbözik a vígjáték­tól, hogy annál kevesebbet ad és csekélyebb művészi színvona­lon. A szokott keretek között maradva még hozzátehetjük, hogy nem hiányzott az ötlet, néhány kellemes „geg” is fel­lelhető volt, bizonyos fokú tár­sadalmi bölcsesség pedig egye­nesen kiérződött, csakhát a kü­lönböző elemeket, ötleteket és színpadi fogásokat nem tartotta össze az igényesség, az igazán színvonalas megformálásra való törekvés kötőanyaga. Tamássy Zdenkó kísérő zenéje, dalbetétei sem képviselték e műfaj magas­latait, bár a szövegíró S. Nagy István munkáját messze felül­múlták. A műsor f üxeíben a szer­ző nyilatkozott darabjáról, me­lyet színházunknak írt. Az a jellemzés, amelyet ő ad, való­ban reményteljes érzésekkel töl­tött el bennünket, sajnos, azon­ban nem minden ígéretet érez­tünk beváltottnak. Mint már céloztunk rá, nem Váltották be a hozzájuk fűzött reményeket S. Nagy István dalszövegei sem S hogy milyen ötlettelenségek is akadnak egy-egy ilyen meg­zenésített „könnyű költemény­ben” annak megértéséhez iga­zán közelebb segített bennün­ket a műsorfüzet, amelyben ékes nyomtatásban olvashatók a bizonyára legsikerültebbeknek tartott példányok. Szerencsére — kedves, fiatalo­san hangulatos rendezésben tá­lalta a közönség elé a darabot Mónos Attila, a szereplőgárda is sikeresen megbirkózott az egyébként nem túlságosan meg­erőltető feladatokkal, úgyhogy az előadás valamivel job­ban sikerült, mint maga a da­rab. Különösen Pathó István könnyed, ötletes és igényes szí­nészi munkája maradt meg em­lékezetünkben. A kedves, sze- leburdi ifjú újságíró figurája el­vesztette papírrosízét, mert hi­szen a leggyengébben megfogal­mazott árnyalakot is emberré varázsolhatja az igazán tehet­séges, a darab és a megformá­landó figura jellegével harmo­nizáló színészi játék. Örömmel és meglepetéssel tapasztaltuk mennyire otthonosan, könnye­dén mozog neki való szerepében a fiatal Várhegyi Teri. Kellemes perceket szerzett Zalán Mihály alakítója Perényi László és i feleség szerepében Göndör Klá ra. Mulatságos, de mértéktar tóan ízléses Borbíró Andrea Komlós József és Szalma Sán­dor játéka. Llegedettek vagyunk Barcsa István díszleteivel is. Modern kosztümöket tervezett Márton Aladár. A koreográfia Borbíró Andrea műve. Néhány friss ötletre, szellemesen felépí­tett táncképre emlékezünk visz- sza, de talán érdemes lett volna megfontolnia a rendezőnek, nem fért volna-e inkább bele a tánckar jeleneteinek hangulatá­ba a stilizált, revüszerű kosz tűm, az utcai ruha helyett. A zenekar jól szerepelt, bár néha harsányabb tónusban kí­sérte a dalbetéteket, mint ahogy illett volna. Csáky Lajos A zenebarátok körének tervei, feladatai Agrártörténeti bibliográfia Elkészült a nemzetközi agrár­történeti bibliográfia első kö­tete a Mezőgazdasági Múzeum­ban. Hasonló jellegű művet ed­dig csak Hollandiában adtak ki. a sorozat azonban ott is félbe­szakadt, s külföldi javaslatra Magyarország vállalta a munka újbóli megindítását. A bibliográ­fia a világ valamennyi orszá gára kiterjed, s tartalmazza minden tudományos igényű, ön­álló műként vagy folyóiratban megjelent agrártörténeti munka könyvészeti adatait. A most el­készült, s az Akadémiai Kiadó gondozásában még az idén meg­jelenő első kötet az 1960—1961- ben megjelent 4000 mű címét so­rolja fel. A nemzetközi agrár- I történeti bibliográfiát a Mező- gazdasági Múzeum külföldi ag­rár szakemberek széles körű részvételével állítja össze. Ed­dig 14 ország szaktudósai vál­lalták a közreműködést. (MTI) Már hírűi adtuk, hogy az országban Szeged után a máso­diknak Kecskeméten is zeneba­ráti kör alakult. Az egyelőre még kis létszámú, de annál lel­kesebb kör létrehozója az Or­szágos Filharmónia és a városi tanács művelődési osztálya. A cél: együttműködve a Filharmó­niával a komoly zenét népszerű­síteni, hogy újabb és újabb ré­tegekkel bővüljön a hangver senylátogatók köre. Az alakuló gyűlés bátor útkereső és kezde­ményező szelleme a biztosítéka annak, hogyha a munkakedv to­vábbra sem csökken a kör be­váltja a hozzáfűzött reményeket. — Nekünk az a feladatunk — mondta ezen a gyűlésen Laka­tos Éva, az Állami Hangverseny és Műsorigazgatóság vezetője —, hogy az eddiginél nagyobb ered­ményeket érjünk el a komoly zene terjesztésében, a közönség ízlésének formálásban. Sokat vá­runk a kör tagjaitól. Számítunk javaslataikra a műsorok össze­állítását illetően és segítségükre, hogy mélyebb legyen a Filhar­mónia és a közönség közötti kapcsolat, új területeket tud­junk meghódítani. Ezt a munkát nem szabad lebecsülni, hiszen államunk igen nagy összeget ál­doz a zene megkedveltetésére. Évente 11 millió forint szubven­ciót kap a Filharmónia, amely nek legnagyobb részét a zene­karok fenntartására fordítjuk. Az állam nagy gondot fordít tehát arra, hogy zeneértő és sze­rető közönséget neveljen a dol­gozókból. Körülbelül 15 forintot fizet minden egyes hangverseny­látogató után, mert üzleti érde­kek helyett valóban a zened mű­veltség széles körű megteremté­sére törekszik. Az eredmény? Kecskeméten elég jónak mond­ható. Az öt megyei jogú város közül az egyetlen, ahol kombi­nált bérleteket sikerült kiadni a felnőtt hangversenyekre és két | Épülő irodaház Űj színfolttal gazdagodik Kecskeméten a repülőtér felé ve­zető út, 4 millió 800 ezer forintos beruházással épül a Kecskeméti Konzervgyár impozáns külsejű irodaháza. .Végre egy helyre össz­pontosíthatják a hatalmas élelmiszeripari üzem vezető szerveit, eddig ugyanis a különböző műhelyekben különítettek el számuk­ra nem éppen a követelményeknek megfelelő helyiségeket. Az építkezést tavaly júniusban kezdték és a tervek szerint ez év jú­niusában fejezik be. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai télen is dolgoztak, s ehhez a konzervgyár is segítséget nyújtott azáltal, hogy állandó gőzfűtést bocsátott a rendelkezé­sükre. Az épület határidőre való átadása egyébként igen fontos, mert egyik előfeltétele annak, hogy az irodákat az üzemekből ki­költöztetve időben elkezdhessék a gyár rekonstrukcióját. Képün­kön az épülő irodaház látható. (Pásztor Zoltán felvétele.) ifjúsági bérletsorozatot, A ka­mara- és nagyzenekari hang­versenyek bérlőinek száma 500, az ifjúsági bérlőké pedig 650. A városi tanács egy-egy évadra 20 000 forint támogatást bizto­sít. — A látogatottság? — öt éve indult a hangver­senysorozat — mondja Heltai Nándor, a városi népművelési felügyelő. — A kezdethez ké­pest a fejlődés számottevő, bár a komoly zene híveinek száma még mindig nem növekedik olyan ütemben, ahogy kellene. Miért? A plakát nem minden, szervezőink pedig elfoglaltak, nem tudtak megfelelő munkát végezni. Egymás után hangzanak el a szervezéssel kapcsolatos kifogá­sok, észrevételek. Felvetődött, hogy minden üzemből kellene dolgozókat bevonni a szervezés­be — többek között ez is a kör feladata —, de növelni kell a hangversenyre járó középisko­lások számát is, különös tekin­tettel a technikumokra és az ipari tanuló-iskolákra. A baráti kör tagjai ala­posan megvitatták, milyen cél­ravezető módszerekkel lehetne megnyerni a középiskolás ifjú­ságot, fokozni a kamarazenei estek iránti érdeklődést. Töb­ben szóvátették, hogy milyen rossz hatást tett a hallgatókra a fűtetlen terem, a kamarazenei estek külső környezetének mos­toha adottságai. Kellene egy tetszetős prospektus is, amely bemutatná a fellépő művésze­ket — záporoztak a javaslatok —, tehát az érdeklődést segíte­né felkelteni. A művelődési hóz is kivehetné a részét a szerve­zésből. Érthetetlen — és hely­telen —, hogy eddig távolma­radt ... — Az új művelődési húz fel­épüléséig úgy segítünk a kama­razenei estek helyzetén — ígéri Fehér Sándor, a városi tanács pénzügyi osztályvezetője —, hogy komoly összeget fordítunk a Rákóczi úti épület dísztermé­nek helyrehozatalára és beren­dezésére. Itt tarthatják majd a kamara- és egyéb zenei rendez­vényeket. Az Országos Filharmónia kép­viselői ezután feltették a kér­dést, hogy az idei évad tapasz­talatait alapul véve mit szeret­ne hallani és milyen művészek tolmácsolásában a kecskeméti közönség? — Több modernet — hangzott a felelet. Kiderült, hogy a legnagyobb érdeklődést Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricusa, Bartók III. Zongoraversenye és Honeg­ger: Dávid király című orató­riuma váltotta ki. De népszerű nálunk a dalirodalom is. Sándor Judit, Réthy József dalestjét örömmel hallgatták a kecske­métiek. Néhány javaslat a jövő évadra: „Lejöhetne a budapesti madrigál kórus, Sziklay Erika és Jancsó Adrienne közremű­ködésével rendezhetnének egy modern versek-dalok című ösz- szeállítást, egyszóval minél több legyen — persze kitűnő művé­szek és zenekarok előadásában a modern zene. Az alakuló gyűlés, bár egyelőre csak felvillantotta a fontosabb feladatokat, máris megmutatta, hogy a város zenc>' életében a baráti kör komob erőt jelenthet. Remélhetően mér többen jelentkeznek majd tag jai közé azok a rendszeres hang­versenylátogatók. akik nem saj nálják a fáradságot, és vélemé nyűkkel segítik a filharmónia munkáját, továbbá hozzájárul­nak a zene híveinek toborzásá­hoz, a közvélemény alakításá­hoz is. így erősödhet tovább — múltbeli nemes hagyományaihoz méltóan — Kecskemét zenei élete, és közreműködésükkel ta­lán megalakulhat végre a rég­óta áhított helyi zenekar. V. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom