Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-06 / 55. szám

Z. oldal 1964. március 6, péntek Javultak a kilátások Cipruson a Biztonsági Tanács döntése után A berlini látogatási engedély és az újabb „Spiegel-ügy” Castro sajtóértekezlete MAKARIOSZ ciprusi elnök nyilatkozott a Biztonsági Tanács ha­tározatával összefüg­gésben, mely nemzetközi rendfenntartó erő kül­dését irányozza elő Ciprus szigetére. Kijelen­tette Makariosz, hogy a határozat a ciprusi gö­rögök álláspontját igazolja. A számottevő ellen­zéssel szemben Ciprusnak a görög kormány közreműködésével sikerült kiharcolni a határo­zat elfogadását, s ez győzelmet jelent nemzet­közi síkon, és biztató kilátásokat a jövőre nézve. Kijelentette, hogy a BT határozata, ha nem is oldja meg a ciprusi problémát, de megvonja a keretet, amelyen belül a lehetőségeket keresni kell. A kiindulópont természetesen az, hogy a megoldásnak nem lehet ellenkeznie az ENSZ al­kotmányában lefektetett elvekkel. A ciprusi kor­mány hivatalos nyilatkozatot is adott ki erről a kérdésről. Ez a dokumentum Makariosz szerint előkészíti az utat a további akciókra, a ciprusi nép jogainak védelmében, megkönnyíti a vissza­térést a normális életkörülmények közé, és el­hárítja a török beavatkozás állandó veszélyét, amellett, hogy megszünteti a brit csapatok köz­reműködésének több ártalmas vonását. U Thant ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács döntésének szellemében már fel is kérte Brazíliát, Kanadát, Finnországot, Írországot és Svédországot, küld­jön csapatokat Ciprusra. A szóvivő, mely erről tájékoztatta az újságírókat, megjegyezte: Angliá­hoz azért nem intéztek külön kérést, mert az angol egység kiküldése Nagy-Britannia és Cip­rus különleges kapcsolataiból adódik. A sziget északi részén egyébként újabb véres összetűzés­re került sor a görög és a török lakosság kö­rében. A NÉMET Demokratikus Köztársaság folytat­ni óhajtja a tárgyalásokat a berlini látogatási engedélyek ügyében — közölte nyilatkozatában Alexander Abusch, az NDK miniszterelnök-he­lyettese. Ugyanakkor határozottan cáfolta a bon­ni reakciós köröknek azt az érvelését, amelyet legutóbb felhasználtak az újabb megállapodás megtorpedózására, hogy tudniillik a látogatási engedélyek kiállításában közreműködő posta­tisztviselők az NDK konzuli képviselői lenné­nek. Rámutatott, hogy a legutóbb lefolytatott tárgyalásokon már mesz­szemenő egyetértés bon­takozott ki, és tíz alap­vető kérdésben megegye­zés jött létre. Ezt a realitást bizonyos bonni kö­rök figyelmen kívül hagyják, és igyekeznek meg­torpedózni a további tárgyalások minden kilá­tását. E fontos kérdés mellett, újabb szenzáció­nak ígérkező ügy foglalkoztatja a nyugatnémet sajtót. Ez hasonlónak látszik az emlékezetes Spiegel-ügyhöz. A bűnügyi rendőrség ugyanis Stuttgartban behatolt a DM című folyóirat szer­kesztőségébe, és az ott dolgozók tiltakozása el­lenére házkutatást tartottak. A nyugatnémet rendőri szervek ürügyként a DM-ben megjelent egyik cikket hozták fel, mely leleplezte a Stutt­gart közelében levő, Fellbachban építkezési munkákon bekövetkezett visszaéléseket. Az ál­lítások szerint a cikkben ismertetett adatok „nem törvényes úton” kerültek a szerkesztőség birtokába. A MAROKKÓI ügyvivő fogadásán Havanná­ban hosszasan elbeszélgetett Fidel Castro kubai elnök a jelenlevő külföldi és kubai újságírókkal. Castro nevetségesnek ítélte a venezuelai kor­mány fenyegetését, hogy megszakítja a kereske­delmet azokkal az európai országokkal, melyek továbbra is kereskednek Kubával. Castro kije­lentette: Venezuela ezeknek az országoknak in­kább elad, mint vásárol tőlük, tehát egy ilyen lépésnek csak Venezuela látná kárát. A Guanta- namói amerikai támaszpont vízellátásáról szólva a miniszterelnök azt mondotta, hogy Kuba bár­mikor hajlandó felújítani a vízszolgáltatást, amint az amerikai hatóságoktól ilyen kérés ér­kezik. Méltatta a küszöbön álló genfi kereske­delmi értekezlet jelentőségét, s hangsúlyozta, hogy Kuba bármely országgal hajlandó keres­kedni. Hiába próbálja megfojtani gazdasági blo­káddal az imperializmus a kubai forradalmat, a szigetországnak olyan presztízse és hitele van, mellyel csak kevés ország dicsekedhet. Kuba je­lenleg kiegyenlíti az Angliával, Franciaország­gal, Japánnal, Olaszországgal és más országok­kal szemben fennálló régi adósságait, és kész kártérítést fizetni az államosított brit tulajdo­nért iS. -» .. . • ■ EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Kádár János fogadta a szövget pártmunkásküldöttséget Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csü­törtökön fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldött­ségét, amely J. V. Andropovnak, a központi bizottság titkárának vezetésével baráti látogatáson hazánkban tartózkodik. A szí­vélyes elvtársi beszélgetésen részt vettek Nemes Dezső és Szirmai István, a Politikai Bi­zottság tagjai, a Központi Bi­zottság titkárai, Orbán László, a Központi Bizottság tagja, a KB agitációs- és propaganda- osztályának vezetője, Púja Fri­gyes, a KB külügyi osztályá­nak vezetője és Óvári Miklós, a Központi Bizottság póttagja, a tudományos és közoktatási osztály helyettes vezetője. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe. A magyar kormányküldöttség, amely Lé várd i Ferenc nehéz­ipari miniszter vezetésével részt vett a lipcsei vásár megnyitá­sán, csütörtökön visszaérkezett Budapestre. A kormányküldött­séget a Nyugati-pályaudvaron Nagy Józsefné könnyűipari mi­Svájci tudós a szovjet kutatóintézetben Jean Jacques Leffel svájci el­méleti-fizikus a Dubnái Egyesí­tett Atomkutató Intézetbe érke­zett. Az egyesített atomkutató és a brüsszeli „európai atomku­tató központ” megállapodása értelmében a svájci tudós bá­rom hónapig a szovjet intézet­ben végzi kutatásait. niszter és dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első he­lyettese fogadta. A fogadtatá­son megjelent Wilhelm Meiss­ners, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykö­vete is. (MTI) Hazaérkezett Lipcséből a magyar kormányküldöttség Mentőöv Ciprus felé A vér és az atlanti intrikák hullámverésében hányódó Cip­rusra a Biztonsági Tanács teg­napra virradó éjszaka tartott ülésén kidobták a mentőövet. A tanács határozatot hozott ar­ról, hogy ENSZ-csapatokat kül­denek Ciprusra a sziget béké­jének és nyugalmának biztosí­tására. Legmélyebb lényegét tekintve ez a határozat az amerikai—an­gol tervek visszaszorítását je­lenti. Emlékezetes: Washington és London politikája a ciprusi vita során mindig arra töreke­dett, hogy az atlanti támasz­pontrendszer érdekében a vég­sőkig kihasználja és szítsa Cip­rus görög és török lakosságá­nak belső konfliktusát. Ezért rendkívül élesen ellenezték a más esetekben oly sokoldalúan és ravaszul kihasznált ENSZ- heavatkozást. s ehelyett az at­lanti blokk közvetlen katonai intervencióját sürgették. A Biztonsági Tanács most egyhangúlag az ENSZ-csapatok küldése mellett foglalt állást. Erre a döntésre mindenekelőtt azért kerülhetett sor, mert a szovjet diplomácia rendkívül szívós és hajlékony küzdelmet vívott az atlanti beavatkozás terve ellen. Másodsorban pedig azért is, mert a nemzetközi és ENSZ-légkör változásai követ­keztében az atlanti blokk or­szágainak egy része is vonakod­va követte az amerikai—angol politikát az intervenció veszé­lyes útján. Ebben az értelemben joggal állapíthatta meg a sosdöntő esti vitában a szovjet küldött, hogy a döntés alkalmas a Ciprus el­leni agresszió akadályozására, a sziget törvényes jogainak és érdekeinek védelmére. London és Washington tehát nem kapták meg, amit akartak — de ez nem jelenti azt, hogy feladják terveiket. Az ENSZ- ' határozatnak megvannak a ma­ga belső gyengeségei, és ebből fakadó veszélyei. Az egyik és legközvetlenebb veszély az ENSZ-csapatok ki­válogatásának és felhasználásuk módjának ügye. A legutóbbi évek nemzetközi politikájának története többszörösen is meg­mutatta: a nyugati nagyhatal­mak és mindenekelőtt az Egye­sült Államok szinte törvénysze­rűen megkísérli az ENSZ-csapa­tok felhasználását a maguk po­litikai céljaira. Bizonyosra ve­hető, hogy ezúttal is sor kerül majd ilyen kísérletekre. Éppen ennek az elhárítását célozta a Szovjetuniónak az a bejelenté­se: fenntartja magának a jogot, hogy a Biztonsági Tanács össze­hívását kérje, ha úgy látja, hogy az ENSZ-erőket nem a határozatnak megfelelő célok Á Minisztertanács ülése A kormány tájékoztatási hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Az Országos Tervhivatal elnöke beszámolt a magyar—csehszlovák gazdasági együttműködési tárgyalásokról. A kormány a jelentést jóvá­hagyta. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett arról a vizsgálatról, amelyet az energiahordozók felhasználásá­nak gazdaságosságával kapcso­latban folytattak. A földműve­lésügyi miniszter tájékoztatta a kormányt az őszi vetések és az állatállomány helyzetéről, vala­mint a tavaszi munkákra tör­tént előkészületekről. A Minisz­tertanács a jelentéseket megvi­tatta, tudomásul vette, majd napi ügyeket tárgyalt. (MTI) Ben Bella Bel arádban Csütörtökön Ahmed Ben Bel­la, az Algériai Demokratikus Népköztársaság elnöke egyhe­tes hivatalos látogatásra Ju­goszláviába érkezett. Az algériai nép vezetőjét, va­lamint kíséretének tagjait, Amar Uzegan államminisztert Abdel Aziz Butefliké külügymi­nisztert, Ahmed Kaid idegen- forgalmi minisztert, továbbá más személyiségeket a belgrádi repülőtéren Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság elnöke, Alek- sandar Rankovics köztársasági alelnök, Edvard Kardelj, a szö­vetségi tanács elnöke, Kocsa Popovics külügyminiszter és Ivan Gosnjak nemzetvédelmi miniszter fogadta. A repülőtéren Tito elnök me­leg szavakkal üdvözölte Ben Bellát, aki válaszbeszédében él­tette az algériai és a jugoszláv nép barátságát, a világbékét. Az algériai köztársasági el­nököt Jugoszláviában gazdag útiprogram várja. Tito elnök vendégeként Belgrádon kívül ellátogat Szerbia, Bosznia-Her­cegovina és Horvátország több városába, ahol főképpen ipari létesítményeket tekint meg. Tito és Ben Bella találkozó­ját jugoszláv hivatalos körök­ben a két ország közötti kap­csolatok nagyfontosságú esemé­nyeként értékelik. Algéria és Jugoszlávia szép eredményeket ért el együttműködésük fejlesz­tésében. Ami a két államfő tárgyalá­sait illeti, belgrádi politikai kö­rökben hangsúlyozzák: a meg­beszélések, a kétoldalú együtt­működés ösztönzésén túl széles­körű nemzetközi jelentőséget is öltenek. A két államvezető ugyanis olyan időben találko­zik, amikor folyik az el nem kötelezett országok úiabb — ki­bővített értekezletének, a ..má­sodik Belgrádnak” előkészítése. Ruby-per Csütörtökön, magyar idő sze­rint délután 4 órakor, folytatták Dallasban a bizonyító eljárást Jack Rubynak, a Kennedy meg­ölésével gyanúsított Lee HarVey Oswald gyilkosának bűnperé­ben. Szerdán a vád tanúját hallgatták ki. Leavelle dallasi rendőrtiszt szerdai kihallgatásán azt mon­dotta el, hogy Ruby, miután agyonlőtte Oswaldot, így kiál­tott fel: Remélem, belepusztul! A rendőr különben „beugrott’ a védelem egyik keresztkérdé­sének, mert elismerte: Ruby nem mutató, hanem középső ujjával húzta meg a ravaszt. Ez a védelem szerint „abnor­mális lelkiállapotot” tükröz. Érdekes tanúvallomások hang­zottak el szerdán Rubynak a Kennedy-merényletet közvetle­nül követő magatartásáról. A kihallgatott tanúk közül néhá- nyan együtt voltak a gyilkossal a Dallas Morning News című helyi lap szerkesztőségében, ahol Ruby hirdetést adott fel. Éppen akkor, amikor a televízió a megölt elnök dallasi autós be­vonulását közvetítette. Többen kijelentették: Ruby viselkedése semmiben sem különbözött a többiekétől, midőn a merénylet érdekében használják fel. A második veszély összefügg az előbbivel — de gyökerei még mélyebbre nyúlnak. Az ENSZ- csapatok megjelenése ugyanis nem jelenti az angol katonaság kivonását, még kevésbé a szige­ten levő atlanti háborús tá­maszpontok felszámolását. Az imperializmus közvetlen kato­nai erejének és az ENSZ-csapa- toknak egyidejű jelenléte a szigeten különleges alkalmat ad Angliának és az Egyesült Ál­lamoknak az ENSZ-csapatok szerepének háttérbe szorításá­ra. Ez azt jelenti, hogy az at­lanti offenzíva csak csatát, de nem háborút vesztett Ciprussal kapcsolatban. Az a terv, hogy létrehozzák a hivatalos atlanti megszállást, egyelőre meghiú­sult. Az alapprobléma azonban továbbra is megmarad, s ezt csak minden idegen csapat ki­vonása, a ciprusi támaszpontok felszámolása oldhatná meg. (— ie —) híre megérkezett. Volt, aki el­mondta: Legfeljebb csak az tűnt fel, hogy a dallasi bártulajdo­nos hosszan elgondolkozik. A vád más tanúi azt a felte­vést támasztották alá, hogy Ruby, húsz órával Oswald meg­gyilkolása előtt, már a Kenne- dy-merénylettel vádolt ember nyomában volt. Két tanú el­mondotta: Ruby november 23-án délután a dallasi megyei börtön előtt ácsorgott, mert elterjedt a hír, hogy aznap kísérik át Os­waldot a rendőrségről. (Mint is­meretes, erre csak egy nappal később került sor.) A Kennedy- merényletet követő éjjel egy dallasi rendőrtiszt ott látta Ru- byt a rendőrség épületének alagsorában, Wade dallasi ügyész sajtóértekezletén. Mint egy dallasi rádióriporter, szin­tén a tanúk között, elmondotta, Ruby előzőleg nagyon örült az alkalomnak, hogy esetleg szem­től szembe kerül Oswalddal. „Izgatottnak tűnt, de nem túl­ságosan. ’ • A Kennedy-merénylet körül­ményeinek kivizsgálására ala­kult Warren-féle bizottság szer­dán kihallgatta Mark Lane New York-i ügyvédet akit Os­wald anyja meggyilkolt fiának képviseletére, az ellene emelt vádak megcáfolására kért fel. A kihallgatás zárt ajtók mögött kezdődött, de meglepetésre, Mark Lane követelésére, nyil­vános keretek között folytató­dott. Lane kétségbevonta az Os­wald ellen emelt vádakat, s adatokat terjesztett a bizottság elé Ezek között néhány, a Ken- nedy-merényletről készült, a sajtóban megjelent fénykép is volt. Lane bebizonyította, hogy a bemutatott felvételeket meg­hamisították. Szerdán este Bostonba érke­zett Oswald anyja, hogy felke­resse a meggyilkolt Kennedy elnök családját, s előadja ügyét. Mrs. Marguerite Oswald ártat­lannak mondja fiát. Kijelentet­te; életének hátralevő részét Lee Harvey Oswald rehabilitá­lásának ügyére fordítja. Azt mondotta: Fiának letartóztatása egy politikai cselszövés része volt, amely arra szolgált, hogy elleplezze mások bűneit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom