Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-05 / 54. szám

1964. március 3, csütörtök 3. oldal Több gépjavítási szerződést kötnek a tsz-ek Új részlegekkel bővül a solti gépjavító állomás Tavasz küszöbén Másfél millió forint növényvédelemre A Solti Gépállomás két év­vel ezelőtt alakult át mezőgaz­dasági gépjavító állomássá, s műhelyeiben azóta a közös gaz­daságok erő- és munkagépeinek a javítását végzik. Bakos Nán­dortól, az állomás igazgatójától a termelőszövetkezetekkel meg­kötött idei gépjavítási szerződé­sekről, az anyag- és alkatrész­ellátásról, valamint további ter­veiket illetően kértünk tájékoz­tatási — Gépjavító állomásunk kap­csolata a dunavecsei járás ter­melőszövetkezeteivel mindeddig nem volt a legmegfelelőbb — mondotta. — A múltban nem követtek el mindent üzemünk teljesítőképességének a jobb ki­használására. E tekintetben elő­nyös változás tapasztalható az idén, s ezt a legszembetűnőbben a megkötött szerződések szama tükrözi. Műszaki vezetőinkkel személye­sen kerestük fel a körzetünkben gazdálkodó tsz-eket, gépjavítási igényeik felmérése céljából. En­nek egyik eredménye, hogy, bár a múlt év végi szerződés- kötések során erre az évre mind­össze 40 termelőszövetkezeti erő­gép javítására jött létre meg­állapodás, ez a mennyiség azóta 25-tel növekedett, s kilátás van még további pótszerződésekre is. Örvendetes, hogy munkánkra most olyan közös gazdaságok is számot tartanak — mint például a hartai Lenin és az Üj Élet Tsz —, amelyekkel eddig nem álltunk szerződéses viszonyban. Köszönhető ez a többi között annak, hogy műszaki vezető gárdánk állandóan gyarapszik, s az év elején üzemünkben dol­Pétisó az utolsó holdakra Ápolják a kenyérgabona veté­sét a kisszállási Szabadság Tsz gazdái: Király Sándor a trakto­ron, Bednárik Antal és Horváth György a pótkocsin. Az őszi ka­lászosok utolsó, 78 holdas táb­lájára szórják a pétisót. gozó harminchat fővel szemben most, nem egészen két hónap múltán, ennek az egynegyed ré­szével több a jó szakemberünk. Ax eredetileg szerződés­ben vállalt 40 erőgépnek egyéb­ként már a felét kijavítottuk, s a többiek zöme is rövidesen „újjászületve” tér vissza a kö­zös gazdaságokba. A legtöbb gép javításával a dunaegyházi Haladás Tsz bízott meg bennünket, rajta kívül pe­dig Dunapataj és Szakmár köz­ség tsz-einek megfelelően ma­gas az igénye. A solti Egyet­értés Tsz azonban érthetetlen módon vonakodik szerződést kötni, pedig mintegy 10 erőgépe van, s azokat házilag, meglehe­tősen kezdetleges módon javít­ják ki. A közös gazdaság mind­össze kombájn javítására szer­ződött. Az erőgépek részegységes — futószalagon történő — javítá­sán kívül a tsz-ek munkagépei­nek javítását is vállaljuk. Je­lenleg is hat pótkocsi, három vetőgép és nyolc eke van a szsrelőcsamokban. Ezek teljes rendbetételére még ebben a hó­napban sor kerül. Szólnunk kell arról is, hogy a folyamatos javítást nagymér­tékben gátolja néhány anyag és alkatrész hiánya. A hazai gyártmányú erőgépekhez szük­séges úgynevezett AUTOKER-es alkatrészek — vízszivattyú, kup­lungtárcsa, hüvely, dugattyú, hengerfej — például jóformán beszerezhetetlenek. Nehézséget okoz, hogy a felsőbb szerveink által a cseremotor hiánya miatt átmenetileg engedélyezett „házi­lagos” főjavítást sem tudjuk el­végezni, mivel az AU TO KÉR révén forgalomba hozott alkat­részekből a főtengely is hiány­cikk. Az anyagok közül az UTOS és Zetor erőgép első ke­rekeihez való, 600x16-os méretű köpeny és tömlő sem kapható. Gépjavító állomásunk jól működő gumijavító, vulkanizá­ló részlege is berendezkedik a közeljövőben a tsz-ek erőgépei és gépkocsijai hasonló jellegű hibáinak a rendszeres kijaví­tására — folytatta az igazgató. — A nagyüzemi gazdaságok és gépállomások villamosítási mun­káinak jó részét villanyszerelő részlegünk végzi. E részleg dol­gozóinak létszámát a megbízá­sok tömeges volta miatt rövide­sen a jelenleginek a kétszere­sére, ötven főre emeljük. Most folynak a tárgyalások, hogy a holtszezonban mezőgaz­dasági kisgépek — főként szőlő­művelő, nyitó-takaró gépek — gyártása is lehetővé váljék üze­münkben. E kisgépek gyártásá­ra előreláthatólag már az idén sor kerülhet — fejezte be nyi­latkozatát a solti gépjavító ál­lomás igazgatója. * J. T. Az izsáki Sárfehér Termelő- szövetkezet fő üzemága a szőlő- és gyümölcstermesztés. Ez adja a jövedelem zömét, 87 százalé­kát. Figyelembe véve, hogy nép­gazdaságunk egyre nagyobb igé­nyeket támaszt mind a meny- nyiségi és mind a minőségi áru­termelésben. nekünk is alapo­sabban kell törődni e két fon­tos követelménnyel. > Egyik a talajerőpótlás. Az idei termelési tervünk­ben a közös művelés alatt álló ezer hold termőszőlő egyharmadára szántunk is­tállótrágyát. Holdanként 200 mázsát. Műtrá­gyát évente négy mázsát hasz­nálunk holdanként. A talajerő­pótlás szempontjából lényeges a szántóföldek zöldtrágyázása —, amelyet évente a szántóterület egyharmadán hajtunk végre. Túlnyomóan tarlóira vetett nap­raforgóval, kisebb mértékben rozsos szöszösbükönnyel oldjuk meg. A zöldtrágyát műtrágya­adaggal egészítjük ki. Az őszi kalászosok fejtrágyázását feb­ruárban 90 százalékban befejez­tük. Holdanként egy mázsa pé­tisót adtunk, a nagy hozamú bú­záknál pedig két mázsa műtrá­gyát használtunk fel holdanként. Mivel jövedelmünk zömét a szőlő és a gyümölcs adja, ezek növényvédelmének megszerve­zése rendkívül fontos. Míg 1961- ben valamivel több mint egy­millió forintot fordítottunk ösz- szesen a növényvédelemre, ad­dig az idei tervünkben több mint másfél millió forint szerepel er­Baján a Földművesszövetke­zetek Járási Központjában kü­lönböző építési és átalakítási tervrajzok, beruházási tervek, jelentések, tájékoztatók sokasá­gában találtuk Mohácsi István instruktort. Érdeklődésünkre — az idén az FJK milyen összegű beruházásokkal kívánja fejlesz­teni a járás üzlethálózatát? — re a célra. A ráfordított összeg többszörösen megtérül. Egyre több gyümölcsöt szál­lítunk exportra. Az elmúlt évi növényvédelmi versenyben termelőszövetkeze­tünk a negyedik helyen szere­pelt. Ezt különösen azért tart­juk jelentősnek, mert szórvány gyümölcsfákon értük el a jó eredményeket. A járási tanács mezőgazdasági osztályának nö­vényvédelmi felügyelőjével, Bu­davári Attilával kidolgoztuk termelőszövet­kezetünk éves növényvédel­mi tervét. Ezt a szükséges balesetelhárítási óvórend­szabályok ismertetésével együtt füzet alakjában ki­nyomtattuk. A könyvekből egy példányt adunk minden gazdának a nö­vényvédőszer kiadásakor. Tag­jaink a brigádterületen családi művelést folytatnak és ezért is szükséges, hogy mindenki kap­jon egy-egy ilyen könyvecskét. Ezzel szakszerűbbé válik a nö­vényvédelem. Előre meghatá­rozzuk. hogy gyümölcsnemen­ként és termőfaegységenként mit kell- és mit lehet felhasz­nálni. A munkák zavartalan és ütem­szerű végzése érdekében éven­ként elkészítjük a tavaszi, nyári és őszi mezőgazdasági munkák tíznapos bontású kampányter­veit. Az erő- és munkagépek ja­vítását szintén ilyen tíznapos bontású ütemezés szerint végez­tük. Kiss Imre íőagronómus megtudtuk, hogy előrelátható­lag, a múlt évihez hasonlóan, jelentős összeggel, több új üz­letet létesítenek, illetve átalakí­tásokkal korszerűsítenek az időközben elavult cukrászdákat és vendéglőket. Garán a napokban adták át a négy osztállyal működő kis- áruházat, amelyet a vaskúti fmsz kezelésében levő italbolt­ból alakítottak át. Katymáron a madarasi földművesszövetke­zet központi irodájából egy tel­jesen korszerű, konfekció-, rö­vid- és kötöttáru, illetve méter­áru üzlet nyílt meg. Az építési és átalakítási munkákat még a múlt évben kezdték meg 60 ezer forintos beruházással. Bajaszent- ístvánon az elavult iparcikk boltot és a mellette levő cuk­rászdát zenés kisvendéglővé épí­tették át, a régi italbolt helyén pedig új, teljesen korszerű szak­üzletet létesítettek. Az ugyan­csak új önkiszolgáló élelmiszer- bolt a múlt év decemberében került átadásra. Az idén egynapibb helyiség­be, a tervek szerint az fmsz iro­daépületbe költöztetik át a régi textilboltot Nagybaracskán. amely korszerűtlen berendezésé­vel már nem felel meg az egyre növekvő igényeknek. Az új üz­letházban készruha és cipő, va­lamint rövid- kötött- és méter- áruosztály várja majd a vásár­lóközönséget. Tíz erőgép szánt Már a múlt hét szombatján hozzáiogtak a tavasziak vetésé­hez a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz tábláin. Eddig hat holdon a cukorrépa, tíz holdon a mák, ugyanennyi területen a tavaszi árpa és három holdon a borsó vetőmagjai kerültek a földbe. Tíz erőgép végzi jelen­leg a tavaszi szántást, hiszen még majdnem ezer .bold vár -forgatásra. Egy élet a pult mögött TÉVED, aki azt hiszi, hogy Kecskemét valamikor csak a kajszi barackjáról és pálinkájáról volt híres. Akadt bizony más büszkélkedni valója is! Például a rőfös szakma. Szerte az országban csak úgy kap­tak a kecskeméti méterárus kereskedő­segéden. A 71 éves Lestár Ferenc bácsitól tudtam ezt meg a minap, baráti beszélge­tésünk alkalmával. — Bizony kérem, márka volt a kecske­méti kereskedő. Főként az, aki az Aszódi­testvérek rőfös üzletében tanulta meg a mesterséget. Mert meg kell hagyni, hozzá­értő emberek voltak! Grülök, hogy náluk kezdtem... — emlékezik vissza évtizedek­kel ezelőttre Lestár bácsi. A tanulóidővel együtt öt és fél évet töltött el az Aszódi-cégnél. Utána — mert sokfelé hívták és mert maga is úgy volt vele: ahány város, annyi szokás, jó hasz­nát veszi a másutt szerzett tapasztalatok­nak — segédkedett Gyöngyösön, Pápán, Miskolcon, sőt még Brassóban is. — Gyöngyös volt a legnehezebb piac. Borzasztóan szerettek alkudozni a kör­nyékről bejáró asszonyok. Az akkori vi­lágban az a szokás járta, hogy amint a kereskedő kimondta az árat, a vevő al­kudozni kezdett. S aki ügyesebb volt eb­ben — győzött. Legalább ilyen nehéz hely volt Miskolc is, a pápaiak viszont már sokkal szerényebbek... S a „vándor” évek után újabb állomás következett Lestár bácsi életében. Ceglé­den telepedett meg. önállósodott, üzletet nyitott, amikor megházasodott. Hat évvel később azonban kiderült, hogy rosszul si­került a választása. Elvált a feleségétől, s feladta az üzletet is. Ekkor került ismét szülővárosába, Kecskemétre, ahol bizo­nyára sokan emlékeznek még a Kossuth téri rőfös boltjára. S életének számos ál­lomása után 1950-ben következett be újabb fordulat. Az Állami Áruház méteráru osz­tályának pultja mögé került, és vonzotta maga után a meglehetősen kiterjedt vevő­körét. Most is ott áll a hosszú eladó asztal mögött. Fürge tekintete már messziről megállapítja: igen, ez a kedves vevő hoz­zánk igyekszik. „Jó napot kívánok! Tessék parancsolni... Ruhának, blúznak valót? Igen kérem, máris adom... Próbálja csak az arcához aranyoskám. Nem, nem, inkább ezt javaslom — emel le a polcról egy más színű véget. — Magácska arcához ez job­ban illik. És nézze csak kérem, príma anyag ez, pillanat alatt kirúgja a gyűrő­dést...” A FERENC bácsihoz forduló vevőnek könnyű a dolga, hiszen igazi szakember­hez méltó tanácsaival egy-kettőre átsegíti a választás nehézségén, esetleg a tétova- ságon. — A szakmában eltöltött hosszú idő alatt változtak-e valamit ji vásárlók? — Hajaj, nagyon sokat, kérem! Azelőtt például a városkörnyéki mama nem hozta magával a lányát. Ruhának való kellett, betért az üzletbe, kinézett egy anyagot a polcon és vitte. Ma meg, kérem? Vele tart az eladó lány is, s az anya rábízza: „Majd a lányom...” Aztán következne a végnél­küli válogatás — mert manapság a nagy választék miatt nem is könnyű a vevő dolga — ha a kereskedő nem segít ebben. Közben néhány vásárló közelít. A kö­vetkező szavak ismét nejeik szólnak: — Tessék parancsolni!... Világos aljnak valót? Igen kérem, adom... Tessék talán ezt a három anyagot megnéznie S amíg a két fiatalasszony a szöveteket szemrevételezi és dönt, Lestár bácsi egy meglett korú parasztasszony személyében másik vevőt is kiszolgál, hiszen egyből leemelte a polcról a kedvére való cirmos szövetet. Utána pár percig megint a ren­delkezésemre áll. — Hol is hagytuk abba? Ja, igen! A legjobb vásárlók a havidíjasok. Szerényen jönnek, már a fizetés előtt kiválasztják a portékát... Én kérem némelyik vevőről azt is megmondom, van-e nála pénz. A mi szakmánkban szinte kiélesedik az em­ber szeme. — Igaz, hogy Lestár bácsi fürgesége a korát meghazudtoló, mégis megkérdem: nyugdíjba menetelre nem gondolt még? — Nyugdíjas vagyok én, kérem, már há­rom éve. De beteg lennék, ha nem dol­gozhatnék. Hiába, a véremben van a szak­ma. Havonként 12 napra be szoktak hívni, mindig oda. ahol egy kis erősítésre van szükség. És az az 500 forintos kiegészítés is nagyon el kell a hatszáz valahány fo­rintos nyugdíjam mellett. Mert tetszik tudni — hunyorít hamiskásan — az asz- szonykám is dolgozik,, de van egy hetedik osztályos kisfiam, kicsit késve jött gyerek és egyengetni kell az ő jövőjét! Ráérő időmben pedig olvasgatok, takarítok, sep- regetek otthon, no meg az idős kollegákat látogatom meg. Elmondunk egymásnak egy-egy jó viccet. Jó' így. Csak sokáig tartson még! S AMIKOR már búcsúzásra nyújtom a kezem, Lestár bácsi a lelkemre köti: — Valahogyan azt is írja meg — tanul­janak belőle a fiatalok: a kereskedő szak­mája olyan, mint a színészé. Ha belülről bármennyire fáj is valami, munka köz­ben nem szabad kimutatni. A vevő a min­dig vidám és udvarias kereskedőt szereti... Perny Irén Jelentős beruházásokkal fejlesztik a bajai járás földmüvesszövetkezeti üzlethálózatát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom