Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

Gól képtelen volt a Dózsa Bp. Vasas Izzó — Kecskeméti Dózsa 1:0 (0:0) (DERŰS FÉRCEK ökíztállii# t/a ; 3Ciijó Budapest, 200 néző, vezette: Juhász. V. Izzó: Magyar I. — Tamási, Tauzin, Magyar II. — Gerényi, Perlaki — Mézes, Varga, Bocs, Marin, Balogh. Edző: Kármány József. K. Dózsa: Gór — Cserkó, Ha­tár, Winkler — Morvái, Menczel — Kelemen, Tanács, Szappanos, Vékony, Rozgonyi. Edző: Dra- gollovich Gyula. Szakadó eső és mély talajú csúszós pálya fogadta a pályára lépő csapatokat. Óvatosan kezd­tek az együttesek, mindkét ol­dalon a védelem biztosítására fektették a fősúlyt. Már az első percekben látni lehetett, hogy a védelmek könnyebben tudják a feladatukat ellátni, könnyű­szerrel verték vissza mindkét oldalon a támadósorok kezde­ményezéseit. Valamivel a kecs­keméti együttes támadott töb­bet az első negyedórában, de fölényét nem tudták gólra vál­tani. Igaz, hogy ebben egy kicsit a játékvezetőnek is szerepe volt. A 12. percben ugyanis egy for­más kecskeméti támadás során Tanács a megkapott labdá­val már a 16-oson belül járt, de a védők elkaszálták. A játékvezető azonban nem látott szabálytalanságot. A továbbiakban is élénk volt a játék, mindkét csapat feltűnően sokat hibázott. így azután hiába alakultak ki gólszerzési lehető­ségek a kapuk előtt, ezek rend­re kimaradtak. Valamivel több helyzete volt a kecskeméti csa­patnak, de az átütőerő teljesen hiányzott az ötösfogatból. Így azután gól nélkül telt el az első negyvenöt perc. A második félidő rendkívül rosszul kezdődött a Dózsa szá­mára. Alig kezdték el a játékot, a Dózsa térfelére került a lab­da. Határ rosszul számította ki a labda útját, a feje felett el­szállt a labda Gór messze kifut­va lábbal kirúgta a labdát. A bedobás után azonban. Balogh elé került a labda, aki egy szerencsés távoli lö­véssel megszerezte csapatá­nak a vezetőgólt, amely, arrant az kiderült, egyben a mérkőzést eldöntő győztes gól is volt. 1:0! A gól után még nem gondol­tunk arra, hogy a Dózsának nem lesz ereje az egyenlítéshez, mert az látszott, hogy erővel bírni fogja a csapat. Ez azonban nem sikerült, mert a csapatban nem Megkezdődött az ifjúsági vívó VB Pénteken a férfi tőrvívással megkezdődött Budapesten az ifjúsági vívó-világbajnokság. A versenyen az első aranyérmet az osztrák Roland L ősért nyer­te. A magyar versenyzők az 5. és 6. helyen végeztek. Tegnap a női tőrvívók léptek pástra. A pedagógusok a sportért A Pedagógusok Szakszerveze­tének megyei bizottsága megyei sportfelelős-értekezletet tartott Kiskunfélegyházán. Az értekez­leten megvitatták az új szerve­zési formával járó feladatokat. Elhatározták, hogy versenye­ket nem írnak ki, hanem támo­gatják a testnevelési és sport­szövetség tömegsport munkáját. Felvetődött a falusi dolgozók 1964. évi spartakiádjának segíté­se Is a pedagógusok részéről. A megyei sportfelelős ismer­tette a megyebizottság ez évi sport-munkatervét, a testneve­lés-pedagógiai csoport és a ter­mészetjárók programját. volt meg az a higgadtság, mely­re feltétlenül szükség lett vol­na a körömszakadtáig és kitű­nően védekező Vasas Izzó védel­mének áttöréséhez. A Dózsa ugyanis tartós fölénybe került, beszorította ellenfelét, de csak pontatlan lövésekre futotta a csapat erejéből. A helyzetek ki­használatlanul maradtak. Meg kell itt jegyeznünk, hogy ezen a mérkőzésen láthatóan jobb volt az Izzó taktikája. ök négy csatárral játszottak és hosszú, lőtt passzokkal közelítet­ték meg a kecskeméti kaput. Még a nagy Dózsa-nyomás kö­zepette is veszélyes kitörésekkel kísérleteztek és néhány meleg helyzetet teremtettek a kecske­méti kapu előtt. Az utolsó tíz percben nyo­masztóvá vált a K. Dózsa fölé­nye, de két nagy helyzet is ki­aknázatlanul maradt, így azután váratlanul, de el kell ismer­ni teljesen reális körülmé­nyek között született meg a Dózsa veresége. Az Izzó lelkes játékával, ha né­mi szerencsével is, de teljesen megérdemelten jutott a győze­lemhez. A Dózsa csapatán a fáradtság jeleit fedezhettük fel és azt is, hogy néhány játékos nincs tel­jesen rendben. Sérülésekkel baj­lódnak egyesek. Reméljük, ez a vereség nem töri le az együt­test és további lelkes, odaadó munkával készülnek az elkö­vetkező feladatokra. A csapat­ban a védelem egy-két megin­gásától eltekintve kielégített, különösen Cserkó sallang nél­küli erélyes játéka tétszett. A két fedezet közül ezúttal Mor­vái volt a biztosabb. A csatár­sor ismét csalódást keltett. Most még azt sem mondhatjuk el mind az öt csatárról, hogy lel­kesen küzdött. Vonatkozik ez az első félidőre. Az utolsó negyed­óra már kevés ahhoz, hogy egy mérkőzést meg lehessen nyerni. A Vasas Izzó sportszerű ellen­fél volt, a csapat legjobb része a védelem volt. A játékvezető-hármas több ítéletével nem értettünk egyet. Mezei István 1 megyei sakkbajnokság eredményei A. csoport: 3. forduló: Miklós-— R. Kiss 0:1, Czár—Nagy A. 1:0, Kádár—Dudás 0,5:0,5, Nagy S.— Szemző 0,5:0,5, Huszár—Gyarmati 1:0. A Pápai—Körösi mérkőzést el­halasztották. — 4. forduló: Körösi —Gyarmati 0,5:0,5, Szemző—Huszár 1:0, Dudás—Nagy S. 0,5:0,5, Nagy A. —Kádár 0,5:0,5, R. Kiss—Czár 0:1. A Pápai—Miklós játszma függőben. — 5. forduló: Czár—Pápai 1:0, Kádár— R. Kiss 1:0, Nagy S.—Nagy A. 0:1, Gyarmati—Szemző 0,5:0,5, Huszár— Dudás 1:0, Miklós—Körösi 1:0 (kon- tumálva). — Állás: Czár 4, Gyar­mati, R. Kiss, Nagy A., Szemző 3, Huszár, Kádár 2,5. B. csoport: 3. forduló: Kiss II.— Hevér 0:1, Csiszár—Kormányos 1:0, Pallós—Theil 1:0, Szabó—Kovács U 1:0, Szűts—Csabai 1:0, Rasztik—Ko­vács Ö. 1:0, Rajnai—Jón. 0,5:0,5. — 4. forduld: Hevér—Jóri 0:1, Kiss II. —Csiszár 0:1. Csabai—Rasztik 1:0, Kovács ö.—Rajnai 1:0. A Kovács L». —Szűts, a Theil—Szabó és a Kor­mányos—Pallós játszmák függőben maradtak. — 5. forduló: Pallos— Kiss n. 0:1; Rasztik—Kovács L. 1:0, Jóri—Kovács ö. 0:1, Szűts—Theil 1:0, Csiszár—Hevér 1:0, Szabó—Kormá­nyos 1:0, Rajnai—Csabai játszma függőben. — Állás: Szűts 3,5 (1), Csiszár, Kovács ö. 3,5, Kiss n., Rasztik 3. Kőművesek mellé segédmunkásokat felveszünk Kecskemét, Építőipari Szö­vetkezet, Építő Ktsz. Bocs­kai u. 12. 1172 Dátha Influenza idején súlyos komp­likációkat okoz. hogy dáthás em­ber nem tudja kimondani a mö és nö betűket. Málna helyett azt mondja, bálna, nana helyett dada, millió helyett billió, ami rém nagy különbség. Dáthás ember szájában a minőség bi- dőség, a mambó babbó és a mű­vész bűvész, bár ez utóbbi oly­kor telitalálat. Komoly hivatalvezetőnek dát­ha idején veszélyben a tekinté­lye. Hiába zengi legméltóságtél- jesebb főnöki baritonján, hogy gardárzsak, eddeg a bukkádak bég kell leddi ... a beosztottak farizeus képpel bólogatnak, de magukban röhögnek. És ha nő a dáthás? Hasztalan rivail a tolakodóra, hogy begy­gyed idded gyoborult — moso­lyognak rajta. Így inkább tűri. Szerelmi téren katasztrofális a dátha. Fiatalok vagyunk, ki tehet róla, hogy megszólal a szív? Igen ám, de mit mond? Jaj annak, akinek például Mar­gitka az esete éS azt rebegi: — Drága Bargitka, ibádob ... Kerüljük a mö betűs nőket, legcélszerűbb ilyenkor Évát, Ró­zsit. Csöpikét szeretni és min- denségem helyett azt pötyögni, hogy gyönyörű baba. Persze, azért a dátha sem feltétlenül károkozó. Ha vendégségben azt mondják, tessék, Lajos, vegyen egy szeletet, nem utasíthatod vissza, mert így kellene szólnod: — Göszödöb, deb kérek. Inkább eszel. Lajos barátom szívügyét a dátha vitte döntésre. Mancika már rég bátorítja, de gyáva a fiú. Tegnap találkoztak: — Jó napot, kedves Lajos, hogy van? — kérdezte a kislány. — Jól — felelte Lajos — és te? Mancika majd elájult a meg­lepetéstől: — Jaj, drága Lajos, hát te­gezni mersz végre? — borult a nyakába. — Bicsidájjak — legyintett Lajos — deb tudob azt boddadi, hogy baga. Bujdosó férjek A világ minden tája felől ka­punk újabban elbúsító jelenté­seket arról, hogy egyes férjek sajnálatos türelmetlenséget ta­núsítanak oldalbordájuk beszé­lőképességével szemben. Regi­naid Pedder londoni közrendőr 17 évi házasélet után indított válópert, mert neje olyan szó­kinccsel bír, hogy legutóbb 48 órán át tartó kiselőadásban ré­szesítette. A tiroli Rudolf Kai­ser házi dorombjának szüntelen lemezei miatt bujdosott el ha­zulról, és azóta is a hegyek kö­zött jódlizik, amiközben bőmad- régját dermesztő szél cserzi és hasogatja. Cinca Radivoj öreg szkipetár a Dinári Alpok legfe­ketébb erdeibe vette be magát, és felesége hívó szavára azt üzente, hogy csak úgy tér visz- sza, ha nyelvét kivágatja. Ad­dig inkább gyökereken él és az éhfarkassal ví keserű csatákat. Minden részvétem a talajukat vesztett férjtársaké, de magukra vessenek. A nő szűk szavának születik, a férfi az. aki cseve­gésre uszítja. Húsz éve sincs, hogy Reginald a Hydé Parkban azt suttogta: — Beszélj, drága, beszélj... Hangod, mint a csermely csa­csogása! Vidám juhéval köszöntötte reggelenként Rudi az ő kicsiké­jét, és égnek fordított szemmel esküdött, hogy ezüstcsengő csi­lingel, amikor duruzsolni kezd. Cinca pedig aranykacajú bül- bülmadámak becézte aráját, és könnyek között kérlelte, hogy soha ne szűnjék ajkán a szavak gyöngysora. Mit tehet az a szegény nő? Engedelmeskedik. Nem 6 a bűnös abban, hogy idők folyamán romlik a férj hallása, és az öregedő Reginaid a csacsogást locsogásnak minő­síti, a reszketeg térdű Rudi az ezüstcsengőt repedt fazékhoz ha­sonlítja, és az összesárgult és beszáradt Cinca nem átallja a bülbülmadárról azt a kijelen­tést tenni, hogy ugat, mint a hét vármegye kutyája ... Megnyugtatás Bal gyűrűsujjam egy szálká­tól meggyűlt. — Szakértő azt mondta, nem komoly, érlelőt adott rá. Ede barátom meglátta a kötést és felszólított, hogy mutassam. — Megnyugtatlak, hogy a kör­möd le fog esni — mondotta egyszerűen. — Kérlek, azt mondták ... — próbáltam védekezni, de letor­kolt, hogy persze elpiszkáltam, dehogy piszkáltam, motyogtam ijedten, ám rám rivallt: — Igenis elpiszkáltad, és meg­nyugtatlak, csontig fel kell vág- ni! Tivadar szintén egv ilyen megnyugtató jó barát: — Te őrült! Hiszen ez a sza­ruhártya alá húzódik i! Meg­nyugtatlak. hogy a körmöd le fogják venni! Jenő egy fokkal jobban meg­nyugtatott: — Teljesen elmérgesedett, csak a legradikálisabb beavat­kozás segít. Azonnal leoperálni az első ujjperecét, de lehet, hogy a kézfej is rámegy!! Szédelegve indultam haza. Út­közben Lajos azt kérdezte, tu- dom-e, mi az az orbánc? — Nem. — Megnyugtatlak, most majd megtudod. Az egész tested tele lesz kiütésekkel. A kapu előtt Elemér nézte meg. Azt mondta, a csuklóm már feketedik, ez egy ultima progresszíva. magyarul rákos vadhús, trombózisveszélv és ál­talános elgennyedés.. Tolószékben írom ezeket a so­rokat. Már lábbadozom. Az uj­jam másnapra rendbe jött, a megnyugtatásoktól azonban ideg­összeomlást kaptam. Öt kiló Egy párizsi lap statisztikai adatokra hivatkozva megálla­pítja, hogy a magyar nők átlag­súlya öt kilóval több. mint a franciáké. Véleményét alátá­masztják női szabóink, és fel­merül a kérdés: Mitől hízik a gyengébbik nem? Mert a férfiakról tudjuk. Sze­retnek enni. De a nők? Megkér­deztünk tízet, az első azt mond­ta, családi vonás, a másik jól alszik, a harmadik nagyokat szokott nevetni, a negyedik a jó kecskeméti levegőtől, az ötö­dik a finom ivóvíztől, a többi pedig azt felelte, hogy fogalma sincs. Mert azt, hogy az evés is szerepet játszik, egy sem vállal­ja. Más nyomon indultunk hát, és rájöttünk a titokra. Régi dolog, hogy a boldogság hizlal. A sok jól táplált asszony annak köszönheti kondícióját, hogy jól ment férjhez. A bács- megyei házaspárok úgy élnek. mint a galambok, a bácsmegy. férj egytől egyig áldott emtx nem iszik, nem kártyázik, má nőre nem néz, feleségéhez nine egy rossz szava, türelmes, ud­varias, halk szavú, melegszívű, bőkezű, egyszóval tündér. Ez az oka — legalább is Bács megyében ez az oka —, hogy öt kilóval több az asszonyok át­lagsúlya. öt kilóval nagyobb az átlagboldogság, mint Franciaor­szágban. Most már csak egy a kérdés: Hol szedik föl ezt a pluszt az özvegyek és hajadonok? Lesz valami a fiúból Sógoroméknál súlyos családi botrány. A kölyök intőt vitt ha­za. Méghozzá magatartásból... A papa természetesen azonnal besietett az ügy hátterét puha­tolni. Az osztályfőnök közölte vele, hogy a fiatalúr magán­ügyeket intéz hivatalos Idő alatt. Rendszerré tette, hogy minden órán kikéredzkedik, de nem iga­zándi okból, hanem csak úgy. — Hova jársz el te az órák­ról? — fogta vallatóra otthon a tettest. — Sehova — vonta az vállat — csak egy kicsit rumlizunk a folyosón. — Idefigyelj, te sötét alak. Miért nem az óraközi szünetek­ben csináljátok azt a rumli- zást? Elképpedve nézett föl a gye­rek és megbotránkozva kérdez­te: — De papa .:. Saját időm­ben!? Márton bá' visszalő Az öreg parasztok közt ma Is akad. aki valamiféleképp szé- gyellenivalónak tartja, ha mes­terséges megtermékenyítés útján lesz vemhes a lova, s különösen nehéz ügyfél akadt legutóbb Márton bácsi személyében. Tiszántúli ménesistálló volt a színhely, s a kopasz doktor a másik főszereplő, mert maguk közt csak ígv tisztelik állator­vosukat a környékbeliek. Hosz- szú időbe telt, amíg kötélnek állt Márton, de volt is mit hall­gatnia, amikor elővezette a sár­gát. Kedvelte a doktor a tréfát, válogatott fiúk voltak a pribé­kek, azonnal kinevezték az öre­gét örömapának, és faggatták: Mennyi idő alatt szeretné, ha meglenne a csikó, milyen nemű­re gondolt, nem lesz-e baj, ha véletlenül öt lábbal jön a világ­ra, meg legyen-e patkóivá, le­gyen-e csengő a nyakán, és így tovább. Sunyított Márton a kalap alatt, hümmögött, hammogott, szeretett volna minél előbb sza­badulni, de mentül inkább hall­gatott, annál jobban mentek rá hóhérai. Végül maga a doktor támadott: — Ejnye, Márton bácsi, hát legalább azt mondja meg, hogy Pej legyen, deres legyen, vagy csíkos, mint a zebra?! Csöndesen válaszolt Márton bá: — Mindegy az neköm. doktor úr, csak kopasz ne lögyön. HÚSVÉTI KÉP — Mondtam neked, hogy a húsvéti tojásokat ne rakd a kot- lós alá!...

Next

/
Oldalképek
Tartalom