Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-25 / 71. szám

1964. március 25, szerda 5. oldal Gyűlik a pénz a tv-re Micsoda nyüzsgés! A folyosón úttörőnyak kendős, népviseletbe öltözött, vagy jelmezes gyere­kek. A nagyterem zsúfolva. Még a falak mentén is állnak. Minden jegy elfogyott, de a szü­lök, nagyszülők, rokonok váltig erősködtek: nem baj, ha nem ülhetnek le, csak lássák a csöpp­ségeket, hiszen először szere­pelnek színpadon. A Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola alsó osztályo­sai nagy, látványos kultúrmű­sort rendeztek vasárnap az út­törőházban. Száznál több sze­replő lépett fel buszonegyné- hány számban. Dal, tánc, vers, hangszerszóló, vidám meg ta­nulságos jelenetek váltogatták egymást több mint két órán át. Színpompás, kedves szórakozás volt. Az ilyen műsortól persze ne várjon senki színházi élményt. Báját éppen az adja, hogy a kis ügyetlenkék hogyan birkóz­nak lámpalázzal, hanggal, me­móriával, milyen kedves termé­szetességgel teszik túl magukat a „baki”-kon. S egyik-másikban milyen váratlanul csillan fel a tehetség. A legfőbb öröm azért elsősorban mindkét fél — a színpadon levők és a nézőtéren ülök — számára az, hogy „Ott van anyuka, apuka!” s hogy „Milyen aranyos a lányom, a fiam!”. Ez már önmagában is megérte a több hetes fáradozást, amivel egy ilyen előadásra való felké­szülés jár. A tan'tó nénik pe­dig, akiknek a legtöbb dolguk volt vele, olyan büszkék, ha a csoportjukban senki se sül bele a szerepébe, ha senki se éne­kelt hamisan, s ha egyszerre ügyesen lejtette mind a táncot. Ám, hogy nemcsak jó indu­lattal, hanem tárgyilagosan is szépnek, szívonalasnak láthat­tuk ezt a műsort, abban nagy ká. — Ide vonultattak be Kecske­métre 1918-ban. S itt ért 1919 márciusa. Hogy kezdődött? Már­cius huszonegyediké éjszakáján Budapestről táviratban értéke­sítették a várost, hogy a Káro­lyi-kormány lemondott, s átad­ta a vezetést a kommunisták­nak. Még ezen az éjszakán — mi, a városkában élő kommu­nisták — összejöttünk a város­házán és egy proklamációt szer­kesztettünk a lakosságnak. C z volt a tanácsköztársaság ^ első kecskeméti éjszaká­ja. S innen már peregnek az események. Háromtagú direktó­rium veszi át a vezetést. Tag­jai: Budai Dezső, Német László, és ő. Majd tizenöttagú direktó­rium alakul. Öt a bíróságra irányítják. A proletárdiktatúra egyik legnehe­zebb, legnagyobb felelősséget igénylő helyére. A forradalmi törvényszék vádbiztosa lesz. — Érdekes, így beszélgetés közben égjük figura a másik után éled fel emlékeim közül. „Héjjas Iván főhadnagy .. — mondta a nevét. Az írnok intett, hogy menjen be. A szo­bában Budai Dezső. Tóth Lász­ló — és'ő. „Apró kis dolog... A földem miatt jöttem. Egy iga­zolás keLLeme.. — mondta része van annak, hogy igazán komoly célt is tűztek ki a Zrí­nyi iskola növendékei elé: Te­levíziót fognak venni a bevé­telből. — Néha a kerületi pártszer­vezet Czollner téri székházában megnézik a gyerekek az iskola­televízió adásait — mondotta Varga Mihály, a Zrínyi iskola igazgatója. — Máskor meg a tv-tulajdonos szülők hívnak meg egy-egy órára egy csapat gye­reket. Ha lesz saját készülé­künk, többször, rendszeresebben hasznosíthatjuk az adásokat az oktatásban. A vasárnapi két előadás — délelőtt a gyerekeknek, délután a felnőtteknek — nagy sikeré­ből összegyűlt a tv-készülék árának nagyjából a fele. Ápri­lisban a felsősök előadása után talán már együtt is lesz a pénz. Akkor aztán micsoda öröm lesz odaülni a képernyő elé: a mi televíziónk, megdolgoztunk Sikerrel folyik megyénkben a műkedvelő művészeti csoport- vezetők továbbképzése. Pillanat­nyilag két szakágban — szín­játszás és népi tánc — folyik oktatás. A színjátszó tanfolyam több fokon indult. A hároméves tanfolyam anya­ga megegyezik a Színművészeti Főiskoláéval. Az előadásokat Kecskeméten tartják, , ahova Pest, Bács és Szolnok megyé­ből összesen 19 hallgató jár. Kétéves tanfolyam is kezdődött Héjjas. Néhány perc alatt elin­tézték a kérését. — Ekkor láttam őt először. Második találkozásunkkor már nem volt ilyen alázatos ... „Héjjas Iván!” — kiáltották a teremből. A törvényszéki folyo­són csattogó léptékkel haladt végig egy főhadnagyi ruhába öl­tözött férfi. „Milyen jogon vi­seli ön ezt az uniformist!?” — ezt a vádbiztos kérdezte. „Ka­tona vagyok!” — ércesen, gyű­lölettől remegő hangon mondta. „Negyven percet adok magának, hogy átöltözzön. Két katona kí­séri él... a főhadnagy urat!” — Azt, hogy „főhadnagy”, már gú­nyosan tette hozzá. A tárgyaló- szobában szorongókból kitört a nevetés. Uéjjast a tanácsköztársaság *■ elleni provokatív kijelen­téseiért idézték a forradalmi tör­vényszék elé. „Veszélyes ember ez” — szólt a vádbiztoshoz Si­mon István, a helyi forradalmi újság munkatársa. „Jó lesz vele vigyázni!” — Ha jól emlékszem, pénz­bírságra ítéltük. Pedig Simon­nak — mint a terrorlegény ké­sőbbi cselekedetei bizonyították — igaza volt. Nevek — ismerősen csengő nevek. Kortársak. Tóth László, Hajnal József, Imre Gábor. Élők, és a már földben pihenők. A FŰV á RCSSAL csaknem egy időben mutatta be a Kecs­keméti Katona József Színház Tabi László új vígjátékát, amely a kiváló humorista színpadi pá­lyafutásának tizenharmadik „mérföldköve”. Tabi László eb­ben a darabjában sem lett hűt­len kitűnő írói kvalitásaihoz. A Most majd elválik igazi vígjá­téki ötleten alapszik, amely mél­tó a műfaj klasszikusaihoz is. Mi lenne — teszi fel a kérdést az író —, ha olyan rendelet születne, amely szükségessé ten­né, hogy a házas társak már megkötött házasságukat hivata­losan újból megerösíttessék. Természetesen, ezzel együtt jár az is, hogy az olyan házasságo­kat, amelyek nem állták ki az idők próbáját, minden különö­sebb herce-hurva nélkül meg nem történtnek nyilvánítaná ez a képzeletbeli rendelet. Tabi László tovább kérdez: Ki előtt kell a házasságot megerősíttet- ni? Természetesen a kerületi rendőrőrs, vagy a jó öreg ház­mester — mint hivatalos ható­ság — előtt. Az aztán természe­tes, hogy ez a házmester min­den megelőző 2senda Gyulák utóda, kedves, mulatságos be­mondásokkal, igazi házmesteri bölcsességekkel. A házaspár, melynek otthoná­ban villámcsapásként hat az a bizonyos rendelet: Várday Péter író és felesége — házasságuk pedig alig több mint tizenkét esztendős — és egén ha nem is tornyosulnak viharfelhők, de az unalom, a megszokottság köd­csíkjain nem nagyon tud már áthatolni a napsugár. Ami ezen szintén Kecskeméten, erre húsz hallgató gyűlt össze. Mindkét tanfolyam elvégzése működési engedíélyt ad a résztvevőknek. A megye járásaiban is megin­dult az oktatás a megyei szak­emberek segítségével. A népi tánctanfolyamot igen nagy érdeklődés előzte meg. 40 hallgató jár a MESZCV-vel kö­zösen rendezett előadásokra, melyeket szántén Kecskeméten tartanak. — A tanácsköztársaság buká­sa után én is emigrációba kény­szerültem. Két évig Ausztriában éltem. Egy budapesti ügyvéd barátom értesített, hogy Kecs­keméten halálra akartak hur­colni. Magyarországra tehát nem térhettem vissza. Innen Cseh­szlovákiába vitt az utam. És ott letelepedtem. Kommunista vol­tam és életem végéig az is ma­radok. Nem, ne értse félre — én nem akartam nagy dolgokat véghezvinni életem során, csak felrúgni az urak ezeréves „jo­gát”, s azt, hogy a gyermekeim már ne úgy nőjenek fel, mint én vagy az apám. A II. világ­háború alatt részt vettem a cseh­szlovák ellenállási mozgalom munkájában. A felszabadulás után egy faraktárban helyez­kedtem el, mint tisztviselő. Két évvel ezelőtt mentem nyugdíjba. Kis szlovák községben lakik. A hatlámpás rádiókészülék sáv­mutatója hol Prága, hol Buda­pest hullámhosszain pihen meg. — Este volt. Már aludt a csa­lád. S a Kossuth-adón egy női hang a hírek között mondta, hogy meghalt Kecskeméten Tóth I^ászló, a munkásmozgalom régi harcosa, az 1919-es tanácsköz­társaság egyik helyi vezetője. — Nagyon szerettem őt. Még mindig — negyvenöt év távla­tából is — élt bennem Laci fia­ki vül történik, egyszerűen ö&z- szefogla Lható. A férj azt hiszi a feleségéről, hogy a második emeleten az a bizonyos snájdig mérnök, aki mellékesén Fradi- drukker ... a feleség pedig úgy véli, hogy a csinos egyetemista lány, aki író—olvasó találkozó szervezése céljából jelenik meg a színen — szintén számításba jöhet... mint ok a házasság meg nem erősítésére. Szerencsé­re a harmadik felvonásban né­hány groteszk és szellemes öt­lettel helyére állítódnak a sakk­táblán a bábuk, s a teljes egyet­értés jegyében megodódik a képzeletbeli rendelet szülte konfliktus. UDVAROS BÉLÁNAK, a ren­dezőnek, tulajdonképpen kevés gondja van a továbbiakban az előadással, hiszen mindkét fő­szereplő felszabadult, hangulatos alakítást nyújt a főszérepben, s ez egymagában véve megfe­lelő tempót biztosít. Az ötletek, a szellemesebbnél szellemesebb dialógusok sziporkáznak a szín­padon, feledtetni engedik még azt is, hogy bizony itt-ott kissé hiányos a figurák jelemrajza, s a szerkezetben is vannak döcce- nők. Nem tudja olyan hőfokra izzítani Tabi László ebben a darabjában a vígjátéki helyze­teket, mint a nálunk is bemu­tatott Különleges világnapban, vagy az Esküvő ben. DÉVAV KAMILLA vette át leghívebben a darab hangula­tát, kitűnő humorérzékkel, be­Furcsa, s tegyük hozzá nem mindennapi jelenetnek voltak szemtanúi az Ágasegyházi ta­nyák vasúti megállóhelyen ja­nuár 25-én a vonattal utazók. Az állomás helyiségében tartóz­kodott T. I. izsáki lakos, aki hazafelé igyekezett, kezében egy teli demizsonnal'. Nem sokkal később az utazók népes táborához csatlakozott Szabó Gábor segédmunkás és annak testvére Szabó István MÁV dolgozó, mindketten izsáki la­kosok. A testvérek egy eljegy­zésen voltak, ahol alaposan be- szeszeltek. Az italozást tovább szerették volna folytatni, s ezért Szabó István T. I. elé állt: — Adja ide a bort!... Kifi­zetem ... talos lendületessége, töretlen, becsületes, egyenes jelleme... Ezért jöttem. Az ő utolsó útjá­ra. És azért, hogy emlékezzem. Emlékezzem arra. ami valami­kor történt. És láthassam azokat az eredményeket, melyekért Bu­dai Dezső, Német László — és a többi száz és száz ismert és ismeretlen hős az életét áldozta. Melyet akkor nem tudtak elér­ni, de utat mutattak a fiatalok­nak. És bizonyságot adtak a kommunista helytállásról. Vasútállomás. A régi, hosszú kéményes gőzmasin^k. rozoga zöld kocsik helyett motorvonat gördül az acélkígyón. A bőrön­döt a poggyászhálóba teszi. A fekete festékkel pingált állomás­jelző helyett neonbetűk hirdetik Kecskemét nevét. — Viszontlátásra! Jöjjön más­kor is. Jöjjön többször hoz­zánk ... 1/ ihajol a lehúzott vonatab­■* lakon. Nagy barna szeme megpihen az alatta hullámzó embertömegben. És a hatvanhét éves, fáradt szem sarkából ki­buggyan egy fényes könnycsepp. Mert Richter Ármint ebben a hazában már szívesen látják. Negyvenöt év után. És ez volt a második búcsúzás. Ez a búcsú ' ppannyira fáj mint az első ... Csak másként. Kovácsi Miklós I lülről jövő őszinte vidámsággal alakítja Mártát. Várday Péter drámaíró feleségét. Minden poént ötletesen kidolgozott, a ragyogó szellemességű verbális humor úgy érvényesül, hogy nem nyomja el a cselekmény nyújtotta egyéb lehetőségeket. Baracsi Ferenc is nagy kedvvel komédiázik. I. felvonásbeli pár- jelenetükben különösen hangula­tos alakítást nyújt. Kár, hogy később, valamiféle mesterkélt, öreges mozgással, ügyetlen tipe- géssel, kissé elrajzolja külsősé­geiben a figura karakterét. Rendkívül mulatságos Krén Gyula, a hódító agglegény- szomszéd szerepében Lengyel János. Berza bácsi házmestert Jánoky Sándor alakítja. Felele­veníti azt a mulatságos karak­terfigurát, akit már a Különle­ges világnapban volt alkalmunk megismerni. Mojzes Máriának, aki a ma­mát alakítja, van egy ragyogó jelenete a második felvonás­ban, epizódalakítása azonban itt-ott kissé harsányabb a kelle­ténél. Kovács Mária, mint Mol­nár Zsuzsa egyetemi hallgató, nem tudott teljesen íllúziókeltő lenni. Dr. Kovács Szilveszter szerepében jó epizódalakítással örvendeztetett meg bennünket Kölgyesy György. A jó tempójú, hangulatos elő­adáshoz Csinády István tervezte a színpadképet. A szép, modern kosztümök Márton Aladár mun­káját dicsérik. Csáky Lajos hiszen látta, hogy a fiatalembe­rek már kapatosak, sőt figyel­meztette a testvéreket, hangos kiabálásukkal ne zavarják az állomás várótermében tartózko­dókat. A testvérek látszólag le­csendesedtek, ám egy óvatlan pillanatban Szabó István ököl­lel T. I. arcába sújtott. A hir­telen ütéstől a szerencsétlen ember kizuhant a nyitott ajtón, a váróterem elé. A Szabó-test­vérek ezzel még nem tekintet­ték befejezettnek az „ügyet”, mert rávetették magukat a védtelen emberre, leszorították a földre, s tovább ütötték az ott-tartózkodók legnagyobb megbotránkozására. Végül is szétválasztották a verekedőket. A Kecskemét felől érkező vonatra T. I. és a két Szabó­testvér is felszállt. Még el sem indult a vonat, amikor Szabóék már áldozatuk után kutattak. Végigjárták a vonatot, s az utolsó perronon sikerült rá­akadniuk T. I.-re. Szabó Ist­ván és Gábor ismét ököllel tá­madtak rá, s bántalmazni, kezdték. A verekedésnek végül is egy önkéntes rendőr és a szolgálatos jegyvizsgáló megje­lenése vetett véget. A két ittas fiatalember, akik egyébként már büntetett előéletűek — Szabó Gábort garázdaságért, és hatósági közeg elleni erősza­kért, öccsét pedig társadalmi tulajdon elleni lopásért ítélték el — az önkéntes rendőrrel is fennhangon beszéltek, s szem­telenül viselkedtek. A napokban tartott szabály­sértési tárgyaláson a két Sza­bó-testvér nem tudta megindo­kolni, miért használtak erősza­kot T. I.-vel szemben. Szabó Gábor cselekményét ezzel indo­kolta: „Láttam, hogy az öcsém behúz neki egyet, én is ütm kezdtem.” Miután a Szabó-test­vérek cselekményeikkel meg­botránkoztatták az utasokat, ittasan garázdálkodtak, meg­szegték a szocialista együttélés szabályait, a szabálysértési ha­tóság illő „jutalmat” szabott ki rájuk. A két testvér 25—25 na­pi elzárás büntetésének letölté­sét a kecskeméti rendőrkapi­tányság fogdájában megkezdte. G. G A király meg a szegénylegény. A III/c mesejelemete. T. I. nem állt rá az alkura, macskaköves mezővárosi utcák­Műkedvelő, művészeti csoportvezetők továbbképzése Kecskeméten Huszonöt nap „jutatom” MOST MAJD ELVÁLIK Tabi László vigjátéka a Kecskeméti Katona József Színházban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom