Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

1964. március 21, szombat 3. oldal 1 A megye mezőgazdaságának helyzete és feladatai Mint előző lapszámunkban hirt adtunk róla, az MSZMP megyei bizottságának ülése megvitatta a negye mezőgazdaságának hely­zetét és fejlesztésének feladatait. A. végrehajtó bizottság beszámo­lóját Glied Károly elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának titkára terjesztette elő. Az előterjesztés bevezetője megállapította, hogy az átszer­vezés óta hazánk mezőgazdasá­ga egészségesen fejlődött, meg­gyorsult a mezőgazdaság mű­szaki, anyagi ellátottsága. Két év alatt 17 milliárdot — a ter­vezettnél 4,6 ' milliárd forinttal többet — fordítottunk építke­zésre, gépekre és egyéb beru­házásokra. 1964-ben több mint 10 milliárd forint értékű beru­házás — a népgazdaság összes beruházásainak 24 százaléka — valósul meg a mezőgazdaság­ban. A mezőgazdasági termelés fejlődése lehetővé tette a la­kosság élelmiszerellátásának ja­vítását. A párt Központi Bizottságá­nak 1964 februári határozata, amely a mezőgazdáság helyze­tét és feladatait taglalta, tük­rözi a megyében végbemenő fej­lődést is. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének befeje­zése óta eltelt időszakban pár­tunk agrárpolitikája: a mező- gazdaság irányításában alkalma­zott gazdaságpolitikai módsze­rek, a megnövekedett műszaki, anyagi ellátás lehetővé tették megyénkben is a mezőgazdasági termelés belterjesség felé törté­nő fejlődését. Ezt szemléltetően bizonyítja, hogy megyénk me­zőgazdasági termelése bruttó halmozott értékben 1961-hez ké­pest 14 százalékkal, az árufel­vásárlás pedig 18 és fél száza­lékkal növekedett. Megyénk me­zőgazdasága az ország áruter­melésének mintegy 11 százalé­kát adja. Jelentősen emelkedett zöldség- és gyümölcstermelé­sünk, ami növelte a megye ex­portlehetőségét. A nagy társadalmi átalakulás alapvetően megváltoztatta a megye parasztságának életkörül­ményeit is A szövetkezeti pa­rasztság mind jobban felismeri, hogy sorsának alakulása szoro­san összefügg a gazdálkodás fej­lődésével. E felismerést elősegí­tette a falu képének megvál­tozása is. A községfejlesztésre fordított 4á2 millió forint le­hetővé tette a kulturális, szo­ciális, kommunális igények je­lentős részének kielégítését. Me­gyénk szövetkezeti gazdáinak tízezrei tanulnak, pótolva a múlt mulasztásait, igyekeznek megfelelő általános műveltséget és szakmai isnjereteket szerezni. Egyre inkább eltűnőben varrnak a szövetkezetekben a régi va­gyoni különbségekből származó ellentétek, ezeket fokozatosan a kölcsönös bizalom és az egymás megbecsülése váltja fel. Kiala­kulóban van az egységes szövet­kezeti parasztság. Mindezek igazolják, hogy pa­rasztságunk helyesen cseleke­dett, amikor bízva pártunk po­litikájában, a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára lépett. Elérte célját az a nagyarányú befek­tetés, amelyet egész társadat- műnk, de különösen a munkás- osztály nyújtott szövetségesé­nek, a parasztságnak. Elért sikereink forrása pár­tunk marxista—leninista politi­kája, mellyel szövetkezeti gaz­dáink döntő többsége egyetért és támogat. A beszámoló a továbbiakban szólt arról, hogy az idén a me­zőgazdasági termelést a közös gazdaságokban. 5—7 százalékkal, a felvásárlást 3—4 százalékkal, az állami gazdaságok termelé­sét 7—10 százalékkal, az ér­tékesítést 6—7 százalékkal kell az előző évihez képest emelni. A növénytermesztéssel kapcso­latosan a beszámoló hangsú­lyozta, hogy az az elmúlt két esz­tendőben 16 százalékkal növe­kedett. A legfontosabb feladat ebben az üzemágban a kenyér- gabona átlagterméseinek növe­lése. Az elmúlt év őszén elve­tett kenyérgabona-területet ez év ősién is tervfeladatnak kell tekinte-ni. Az időben és jó mi­nőségben elvégzendő növényvé­delmi munkákkal, valamint a veszteségmentes betakarítással törekedjünk arra, hogy az idén búzából 9,5, rozsból 5,8 mázsás átlagtermést érjünk el. A takar­mányalapok kedvező megterem­tése érdekében szükséges, hogy növeljük a kalászos takarmány­gabona átlagterméseit, de külö­nösen fokozott figyelmet fordít­sunk a kukoricára, melynek je­lentőségét elsősorban megyénk állattenyésztésének további fej­lesztése indokolja. -Ilyen céllal tartották meg a megyei kukori­catermesztési ankétot is, melyen a helyes agrotechnikai módsze­rekre hívták fel a termelők fi­gyelmét. Az ez évi kukorica­vetés nagy része őszi mélyszán­tásba kerül. A tataháza Petőfi Termelőszövetkezet követésre méltó gyakorlata szerint az át­lagtermések további növelése érdekében megyénkben a veté­sek mintegy 30 —40 százalékán, a Duna melléki és a löszhátsági területeken ennél lényegesen magasabb fészektrágyázási arányt kell elérni. A kukorica­termesztés agrotechnikájának javításával, a vetési határidő betartásával, a megfelelő nö­vényállomány biztosításával az idén érjük el kukoricából (má­jusi morzsoltban számítva) a 14,5 mázsás átlagtermést. A bajai és a fekete fbldű járások­ban néhány év alatt el tudjuk érni a 22 mázsás holdankénti átlagtermést, amely megegye­zik a világviszonylatban legfej­lettebb mezőgazdasággal rendel­kező országok színvonalával. Az előterjesztés a későbbiek­ben rátért a szőlő- és gyümölcs- termesztés eddigi eredményeire. A múlt év végéig összesen 33 326 katasztrális hold szőlőt és gyümölcsöst telepítettek el. Az eddigi eredmények bizonyít­ják, hogy a megye homokos te­rületeinek ily módon való hasz­nosítása helyes volt. Törekedni kell arra, hogy az ötéves terv­ben kitűzött 70 ezer holdas te­lepítési tervet teljesíteni tudja a megye. E célból az idén 18 ezer holdat kell telepíteni. A beszámoló az állattenyész­téssel kapcsolatban hangsúlyoz­ta, hogy az elmúlt évek során leraktuk megyénkben is a nagy­üzemi állattenyésztés alapjait. Az állatlétszámot vizsgálva megállapítható, hogy nőtt a szarvasmarha-állomány, de csök­kent a tehenek száma. Jelentős csökkenés tapasztalható a ser­tésállományban is, ezen belül a kocaállomány csaknem 20 száza­lékos csökkenést mutat. Számot­tevően kevesebb az előző évek­hez viszonyítva a sertés- és ezen belül különösen a kocaállomány a háztáji gazdaságokban. Az állattenyésztésben — mint ahogyl a Központi Bizottság határozata I is megállapítja — az a legfon-1 tosabb feladat, hogy a nagy­üzemek gyorsabban növeljék a tehén- és kocaállományukat. A Központi Bizottság határo­zata egy kilogramm sertéshús előállításához 4,5 kilogramm ta­karmány felhasználását jelöli meg. Ezzel szemben az elmúlt évben egy kilogramm hús elő­állításához a megye termelőszö­vetkezetei 5,46 kilogramm ta­karmányt használtak fel. Az el­térés okát elsősorban a gondo­zás minőségében, a takarmá­nyozásban, a nem megfelelő épületekben, s az optimális hő­mérséklet hiányában kell ke­resni. Ha megyénkben is elér­jük — mint ahogy el kell érni — a határozatban megjelölt ta- karmánymennyiség felhasználá­sát, akkor 1248 vagon szemes­takarmányt lehet megtakaríta­ni, ami szemestakarmányunk hiányának több mint 50 száza­léka, ebből 24 900 sertést lehet­ne kihizlalni. Ez a megye évi tervének 19 százalékát teszi ki. Az állattenyésztést olyan mér­tékben kell fejleszteni, hogy az 1964-re előirányzott összterme- lési érték legalább felét az ál­latok és az állati termékek tegyék ki. Megyénk mezőgazdaságának szocialista átszervezése óta je­lentős mértékben meggyorsult és fejlődött annak anyagi, mű­szaki ellátottságá. Termelőszö­vetkezeteink beruházásainak fejlődési üteme 66 százalékkal, állami gazdaságainké 80 száza­lékkal haladta meg az 1961. évit. Jelentős mértékben növe­kedett megyénk szocialista szek­torának gépállománya: 1943 erő­géppel több áll rendelkezésre, mint 1961-ben. Ennek ellenére a kötött talajok művelésére alkal­mas közepes lánctalpas erőgépek száma a szövetkezeteknél még mindig kevés. Külön gondot je­lent, bogy bár megyénk terü­letének 50 százaléka homok, a gépparknak ezzel szemben csak 16 százaléka alkalmas homoki művelésre. Az előterjesztés ezután rátért az öntözésre. Hangoztatta, hogy az öntözés fejlesztése, elsősor­ban a csőkutas, de nem kevésbé a felszíni vizkivételi módszerek alkalmazása helyes volt, nagy­mértékben hozzásegítette me­gyénket a mezőgazdasági export növeléséhez. Az öntözött terület ma már meghaladja a 36 ezer holdat. A jelenleg építés alatt álló kalocsai öntözőfürtből az idén már 3500 hold vesz részt a termelésben. Mezőgazdasági termelő üzemeink az öntözés alkalmazásánál messzemenően támaszkodjanak az üzemgazda­sági szempontból fontos gazda­sági mutatókra, törekedjenek a gazdaságosságra. Ezután a talajerő-utánpótlás fontosságát elemezte a beszá­moló, majd rátért a szőlő- és gyümölcsültetvények járulékos és kiegészítő beruházásaira. Kü­lönösen a gyümölcstelepítések­nél szükséges a kerítések időben való megépítése, valamint a szé­les sortávolban telepített szülők támberendezésekkel- való ellátá­sa. Gond a feldolgozó és tároló üzemek létesítése is. A beszámoló elemezte az ál­lami gazdaságok, erdőgazdasá­gok, valamint a gépállomások munkáját, majd hangoztatta, hogy rendkívül fontos feladat a még gyengén gazdálkodó terme­lőszövetkezetek merősítése. Me­zőgazdasági termelőszövetkeze­teink az elmúlt két évben jelen­tős fejlődésen mentek keresztül. Politikai, gazdasági és szervezeti megszilárdításuk érdekében tett intézkedéseik eredményesek vol­tak. Kialakultak a nagyüzemi gazdálkodás, ezen belül a nagy­üzemi állattenyésztés keretei, megnövekedett a tsz-ek anyagi, technikai bázisa. Gazdasági és politikai mun­kánk eredményességét bizonyít­ja, hogy a szövetkezeti alapok jelentősen növekedtek, melyen belül a fel nem osztható szövet­kezeti alap 12 százalékkal emel­kedett, a közös vagyon növeke­désének üteme két év alatt el­érte a 29—30 százalékot. Növe­kedett a tagok átlagjövedelme. A termelőszövetkezeti gazdasá­gi megszilárdulásra kedvezően hatott az ösztönző jövedelemel­osztási formák alkalmazása. Mind több termelőszövetkezet alkalmazza ezeket a formákat, melyek kedvezően befolyásolják a különböző művelési folyama­tok szakszerű elvégzését, vala­mint a közös alapok növelését. Megállapítható, hogy az anyagi ösztönzők az elmúlt évben ked­vezően hatottak a termelésre, mindamellett azonban azok to­vábbi finomítására van szükség. A fejlődés mindenekelőtt a gaz­daságok közös alapjainak növe­kedésében és a különböző ága­zatokban dolgozó termelőszövet­kezeti gazdák jövedelme arány­talanságának megszüntetésében mutatkozzon. Külön foglalkozott az előter­jesztés a háztáji gazdaságok helyzetével. Hangsúlyozta, hogy rendezni kell e gazdaságok kö­rüli visszásságokat, amelyek a területnagysággal, a takarmány- és legelőjuttatásokkal kapcsola­tosak. A háztáji gazdaságok ter­mékeire még hosszú ideig nagy szükség lesz. Sajnos, szövetke­zeteink jelentős része nem for­dít kellő figyelmet a háztáji gazdaságokra és nem ismerte fel annak jelentőségét. A közös gazdaságok termelési terveinek részeként szerepeljen a családi terv is, különösen a sertés- és baromfitenyésztésre vonatkoztat­va, valamint a háztáji termékek értékesítésére. A beszámoló ezután rátért az alacsonyabb típusú szövetkezeti fonnák fejlődésének elemzésére. Megállapította, hogy a mezőgaz­daság szocialista szektorainak létrehozásánál helyes volt az az intézkedés, hogy a szőlő és gyü­mölcsös, valamint a rossz mi­nőségű homoki szántóterülete­ken alacsonyabb típusú szövet­kezeti formákat hoztunk létre. E politikai és gazdasági intéz­kedés helyességét igazolja, hogy a nagy fontosságú belterjes kul­túrák állagát a szövetkezeti gaz­dák fenntartották, sőt, javítot­ták. Továbbiakban arra keli tö­rekedni, hogy az alacsonyabb tí­pusú társulásokban — a terme­lőszövetkezeti csoportokban és a szakszövetkezetekben — erősöd­jék a közös tevékenység. Fontos feladat a táblás gazdálkodás fel­tételeinek kidolgozása. A nép­gazdaság elvárja, hogy az ala­csonyabb típusú közös gazdasá­gokban tevékenykedő gazdák nagyobb mértékben növeljék az állattenyésztést, elsősorban a sertéshizlalást. A pártszervezetekről szólva megállapította a beszámoló, hogy a szövetkezeti pártszerve­zeteinkben az eszmei, politikai és szervezeti egység az itt-ott fellelhető hiányosságok ellenére is biztosított. A párttagság te­vékenysége következtében érvé­nyesülnek a part gazdasági, po­litikai célkitűzései, a pártélet általában megfelel a szervezeti szabályzat követelményeinek. Nagyobb gondot kell fordítani azonban a tagjelöltek nevelé­sére. Nem foglalkoznak sok he­lyen céltudatosan a párthoz kö­zel álló aktivistákkal, a párttal szimpatizáló, közületi tevékeny­séget folytató, élenjáró dolgo­zókkal, emiatt a tagjelöltfelvé­tel alkalomszerű és következet­len. Fontos feladat: a szövetkezeti pártvezetőségek, párttitkárok, párttagok politikai és szakmai műveltségének növelése. A beszámoló ezután szólott a tömegszervezetekről, felhívta a figyelmet a különböző terme­lési mozgalmak szervezésére. A mezőgazdaság szocialista szekto­raiban a KISZ kezdeményezé­sére az elmúlt évben mintegy nyolcezer fiatal kapcsolódott be a különböző termelési mozgal­makba. Segíteni kell a KISZ- nek a fiatalok községből való elvándorlásának megakadályo­zását. A nőtanácsok a baromfi- tenyésztési versenyt segíthetik elő, valamint az asszonyok kö­zös munkában való nagyobb fo­kú részvételét. Végezetül a tavaszi munkák időben és jó minőségben való elvégzésére hívta fel a figyel­met az előterjesztés. Sajnos, o márciusi tél késlelteti a mező- gazdasági munkákat és alig né­hány hét áll rendelkezésre a tavaszi szántás-vetéshez. Vala­mennyi tennivaló fontos, de kö­zülük mégis kiemelkedik a ke­nyérgabona vetésének ápolása, a kukoricatermesztés és a szőlő-, gyümölcstelepítés tavaszi mun­kája. A végrehajtó bizottság előter­jesztése a számos feladat sikeres megvalósításához kérte a me­gye valamennyi kommunistájá­nak és pártonkívülj dolgozójá­nak aktív közreműködését. • Á beszámoló utáni vitában felszólaltak: Sarok Antal, a me­gyei Gabonafelvásárló és Fel- $ dolgozó Vállalat igazgatója, dr. 5 Gajdócsi István, a Bajai Járá- ) si Tanács V. B. elnöke, Túri i József, a kiskunfélegyházi járá- isi-városi pártbizottság első tit- í kára, Brachna János, a ME ÍSZCV elnöke, Vörös Vilmos, e ) kecskeméti járási pártbizottság 5 első titkára, Borsos György, p \ KISZ megyei bizottságának els. i titkára, Tompa Béla, a megye \ tanács vb-elnökhelyettese. Pan S kovits Józsefné, a megyei nő > tanács titkára, Szebelédi Nár i dor, a tataházi Petőfi Tsz ein (ke, Benei Sándor, az Alföl í Állami Pincegazdaság igazgató ja és ifj. Folcz Antal, a Baja: ( Villamosipari Gyár pártszerve­zetének titkára. Háromszáz méter í hosszú, szénfekete ka­zal. Lápföld. Tetején ; emberek állnak, vál- lukkal az égnek tá- > maszkodva, kezükben ! hatágú vasvillával. A kazal mellé pótko­csis vontató áll, s „adj ; neki”, hatalmas görön­gyökben hull a lápföld ! a platóra, szinte nyög ! belé a jármű. Tóth Imre tíztagú í munkacsapata öt perc j alatt „dobja meg” a I harminc mázsát. Pihe­nésre nem sok idejük van, hiszen elég gyak­ran jönnek a pótko­csik. Tizennyolc jármű | közlekedik ingajáratban ; a szabadszállási Ma- thiász Tsz láptöldbá­K ineset találtak nyája, meg az aposta- gi Duna Tsz között. Jó messzire hordják hát a talajjavító anyagot —, mégpedig körül a be­tonúton, de az apostagi tsz-nek így is megéri. A kazal mellett mint­egy 50 méternyi szé­lességben olyan a terü­let, mintha szilvalek­várt dagasztanának raj­ta a gumikerekek. A járművek nemegyszer tengelyig süllyednek a latyakban, s bizony, már régen csődöt mondtak volna, ha nem lenne itt a 60 lóerős lánctalpas, mely egyen­ként ráncigálja ki a megrakott pótkocsikat a járható útig. És így megy ez reg­geltől napestig. A kazal még leg­alább 30 vagon lápföl­det tartalmaz. Megéri ez a gazda­ságoknak — a Mathiász Tsz-nek is. Farkas Ig­nác elnökkel amerre elhaladunk, mindenütt a szétterített lápföldtől feketéllik a homok. Felhasználták a rozs, a kukorica alá, de bőven jutott a szőlőkbe, a gyümölcsösökbe — a régiekbe és az ú;i te­lepítésű ekbe egyaránt. Meg a 30 holdra ter­vezett szőlőgyökerezte- tő iskolába is: — A községben a leg­soványabb, legrosszabb területen gazdálkodunk — így az elnök. — Mégis mi osztottuk a legtöbb jövedelmet. Ha megjavítjuk a homo­kos talaj minőségét, még többet ér a mun­kaegység, s a közös is jobban gyarapodik. Olyan igyekezettel dolgoznak itt. mintha kincsre bukkantak vol­na. Valóban kincset ta­láltak. Olyat, ami „arannyá” változtatja a homokot. hatvani Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom