Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-20 / 67. szám
5. old a) 1961. március 20, péntek Szeretetti az élénk, vidám színeket... Két város összefog Kiállításának élénk visszhangja támadt Kecskeméten. A „szakmabeliek” felfigyeltek friss életkedvet sugárzó képeire, és a látogatók közül is sokan megkérdezték: „Ki ez a Paizs Éva, miért nem hallottunk róla idáig?” Az ismeretlenségből hirtelen kilépett festőnő tornát tanít a kiskunmajsai általános iskolában. Annak pedig, hogy csak most jelentkezett — saját bevallása szerint — több oka van. képzőművészeti szakkörét. Igaz, hogy minden szombatra felmentést kapott a tanítás alól — ez az „alkotói nap” —, amely nagy kedvezmény akkor is, ha nem óraszámcsökkenést, csupán munkaidő átcsoportosítást jelent. — Hátha még rajzot is taníthatnék — sóhajt. — Nálunk, a lányiskolában van rajztanár. Talán majd egyszer teljesül ez a vágyam, mint ahogy megvalósult a legnagyobb is. Bár leA hatalmas dossziéból előkerülnek a legfrissebb alkotások. — Először is, nincs valami nagy önbizalmam — mondja őszintén. — Nagyon szeretek festeni, rajzolni, de nem azzal a szándékkal fogok j ecsetet, hogy most aztán megcsillogtatom képességeimet. Egyszerűen jólesik élményeimet a színek és vonalak nyelvén kifejezni. A tanításon kívül ez az egyedüli örömöm, szórakozásom. A nyilvánosságtól azonban félek, nem szeretek csalódást okozni senkinek. A kiállítás persze bátorítást, ösztönzést adott, de a kedvező fogadtatás még jobb munkára, további tanulásra, fejlődésre kötelez. Sok rajzi gyakorlatra lenne szükségem elsősorban. Ha az időmből futná! Heti 32 órát tanít, úttörővezető és irányítja a művelődési ház velezőként, de csak megszereztem a rajztanári képesítést 1960-ban. Szegeden. Régóta készült erre a pályára. Sajnos, a körülmények úgy adódtak — közbejött a háború, majd Kiskunmajsán éppen testnevelő tanárra volt szükség —, hogy egy időre le kellett mondani álmairól. Most aztán annál nagyobb lendülettel, kedvvel dolgozik. Élete első kiállítását tavaly rendezték Kiskunfélegyházán. — Sorrendben a kecskeméti lenne a második, de ez a legelső, amelyet hivatalosan zsűriztek. Nem mondom, féltem egy kicsit — ismeri be most már nevetve. — Olyan korban és társadalomban élünk, amelytől a langyos, sablonos festege- tés vagy az üres, értelmetlen kifelé a Talfáján a holdvilágos hideg éccakában, egyszer csak jön, oszd igyekszik el mellettünk két nagy csontos lóval egy kocsi, de igen magasan megrakva könnyű hummival. Erre megrettentünk ám, de nagyon! Megáll a szóban öreg Fabók. Még most is, a nagy visz- szaemlékezéstől, szinte látszik rajta, hogy akkor nagyon régen, megrettent... Most aztán nagyot szí a pipán, úgy folytatja: — Mert, tudja, akkor az úgy volt, hogy a latoremberek megtudták, melyik háznál van menyasszony, meg hogy hol van már készen a menyasszony ágybava- ló hummija. betéve a szobába. Megtudták azok azt is, hol alszanak kint a pitarban, oszt akkor, különösen sáros időben, amikor nemigen hallik a kerékzörgés, kiásták a vertfalu házak oldalát, vagyis az alját, a lyukon pedig bemásztak, úgy vitték el a dunnákat, párnákat... Nohát, hogy akkor vitte a latrok kocsija a sok könnyű hummit, megálltunk ám. Arról jöttek azok éppen a Tabáni köz felől. Föl is sivalkodott Örzse, hogy jaj nekem, visznek ezök mán dun- nát-pámát mitőlünk is!... Szegény napam még azt mondta erre, ne beszélj mán bolondokat, csak nem a te szegénységedre pekuláltak ezek... De mán szaladva mentünk a kicsi házukig, ott azután bizony azt láttuk, hogy ki van annak ásva az alja. Jajgatva imbolyogtak befelé a nőink, mink is csak szédeleg- tünk a keserűségtől meg a méregtől —, de ahogy világot gyújtottunk odabent a házban: mindnyájónknak torkán akadt a szó a meglepetéstől. — No. Osztón mitől? —-Hát azt már úgy mondom el, ahogy Gubás Ferke mondta a törvény előtt. Mert ő volt a főlator. Bugaci juhászból lett lopótolvaj itt a városon, talán nem is egészen rosszaságból, hanem mert egyszer ártatlanul nagyon megverték a zsandárok, ő meg később azok közül az egyiket hóttigvaló görbére puhította... Akkor éccaka már két nagygazda-helyen kiásták a falat, föl is pakolták a menyasz- szonyok ágybavalóját — harmaAz egyesített kecskeméti Kodály Kórus és a nagykőrösi férfikar kitünően megállta helyét vasárnap a Zeneakadémia dobogóján. Már Kodály Felszállott a páva című művének kezdő akkordjai jelezték: jó irányban fejlődtek az egykori iparos dalárdák. A körösiek karnagya, Kiss István művelődési ház igazgató és a kecskeméti Ádám József kitűnő munkát végzett. A második számot a közönség már felfokozott érdeklődéssel várta, a kecskeméti népdalcsokrot még az előzőnél is nagyobb taps köszöntötte. Tetszett a többi szám is: Kodály Békedal és Jelige című alcotása, valamint a Marseillaise. A szakemberek véleményét a szigoráról ismert Maróti Gyula, a Népművelési Intézet osztói y vezető je summázta: „Most igazán szép volt." Kedves jelenet volt, amikor átölelte a két karnagy vállát és így szólt: „Látjátok, megérte. Érdemes volt összefogni.” Valóban érdemes volt. Csak négy közös próbát tartott a két nagy múltú kórus, s már is ilyen szép sikerre jutottak. Elhatározták, hogy az ősszel Nagykörösön és Kecskeméten közös hangversenyeket fognak rendezni. H. N. Művészeti csoportok bemutatója Baján formai bravurkodás egyaránt idegen. Üj, korszerű kifejezési eszközöket kell keresni természetesen nem a tartalom, a mondanivaló rovására. Érdekli a modern festészet, de szenvedélyesen elutasít mindent, ami a művészettől idegen. Saját képei sokszínűén és mozgalmasan fejezik ki az őt körülvevő világ mai arculatát. A vonalak fegyelmén is átharsogó színei, jól megfigyelt, találóan elkapott mozzanatai mind az életet a maga tárgyi valóságában észlelő, de hangulatában is kifejező festő őszinte megnyilatkozásai. — Szeretem az élénk, vidám színeket. Érdekel, izgat a képzőművészet, de nincsenek nagyravágyó terveim. Hírnév és siker nem csábít, Tanítok, dolgozom, megbecsülnek. Kell több ennél? Itt érzi jól magát. A hangulatos kis falusi házban, melynek udvarán gémeskút ágaskodik. Bent a szobában- modernvonalú ernyős lámpa füröszti barátságos fénnyel a falon sorakozó képeket. A hatalmas dossziéból előkerülenek a legfrissebb alkotások is. Könnyed vonalvezetésű grafikák, nevető akvarellek. Egyik-másikon még érződik a kísérletezés bizonytalansága, de az is, hogy festőjük lelkiismeretesen, elmélyült gonddal keresi kibontakozásának útjait. V. Zs. A kulturális szemle keretében vasárnap délután 5 órakor tartják bemutatójukat a Bajai József Attila Művelődési Ház művészeti csoportjai. A művelődési ház Dózsa-termében megrendezésre kerülő előadáson az ifjúsági színjátszó csoport Benedek Katalin: Idegen utcában című egyfelvonásos drámáját, az irodalmi színpad Lope de Vega: Javas asszony című vígjátékát és a „Két háború közt mindén elmosódik” című összeállítást mutatja be. A pengetés zenekar délszláv lakodalmassal, a népi tánccsoport vegyes táncösszeállítással szerepel, a táncklub pedig a modern táncokkal lép a közönség elé. Iskolai hangverseny A kunszentmiklosi gimnázium, az általános iskola és a zeneoktatói munkaközösség hangverVendégek az iskolában A KÉZSÉG határain túl is jó hírnévnek örvend a csávolyi általános iskola. Nemrégiben itt tartotta ülését a bajai járási művelődési állandó bizottság, s erre az ülésre meghívták a szülői munkaközösség vezetőit is. A vendégek őszintén el voltak ragadtatva mindattól, amit ebben az iskolában láttak. Az igazgatói iroda és a tanári szoba magyaros jellegű, csupa virág, csupa szőttes berendezése igazán otthonos és barátságos környezete volt a megbeszélésnek. Nem kevésbé „fény7 űző” azonban a többi helyiség sem. A tantermek világos színei, az üvegezett térképek a falon, a rend és a tisztaság valósággal feltűnő — mert sajnos, még nem minden iskolában láthatunk ilyet. Különösen nagy tetszést arattak a fehér mosdó- állványok felett elhelyezett kis ládikák, amelyekben a tűtől, cérnától kezdve az elsősegély- nyújtáshoz szükséges fertőtlenítő- és kötözőszerekig sok minden megtalálható. Sőt — a külső megjelenés fontosságának hangsúlyozására — ott díszeleg diknak az örzséjét akarták elvinni. — Én ezét a szegényét nem akartam — vallotta Gubás Ferke a bíró előtt —. de- a kapca- beityár Csala Mózes bosszúból noszogatott, hogy vigyük azt is, merthogy örzsinek ő nem kellett ... Hát kiástuk a rossz kis ház falát is, én másztam be a cókmókért. Tudtuk, hogy vagy a pitarban alszanak, vagy tán nincsenek is otthon, mert. aki lesett, jelentette, hogy egész napszállat óta csönd volt a ház táján ... Szóval, én befurakodtam, tapogattam, hát csak egy bátyút leltem: egy szál lepedőben egy dunnát, meg egy párnát. azt is csak olyan hitványa- sat. Kicsiholtam, oszt a tapló lángjánál pillanat alatt láttam: Nincs semmi egyébje szegény Örzsének. Hm, gondoltam, ehhöz már mégse nyúlok én, ehhöz a semmiséghöz. Kiszóltam súgva Mózesnak: Hallod-e, rögtön adj ide nekem egy jó takaros párnát a Zsódos lányébul. Ne kérdezz semmit, add. amit kérek. — Morgott, de szót kellett, hogy fogadjon, beadta a párnát, én a ládikák felett egy-egy csinosan bekeretezett tükör is. Ez az osztályokban az úgynevezett „szolgáld ki magad” sarok. Ezek után szinte természetes, hogy a csávolyi iskolában minden gyereknek külön pohara és törülközője van, s általában rendhez, tisztasághoz szokottak a tanulók. HASONLÓKÉPPEN nagy gondot fordítanak itt az iskolaudvarra és a környékre. Az udvart a gyerekek segítségével parkosították, legutóbb pedig sportöltözőt és zuhanyozót építettek. Joggal várják Csávolyon, hogy az iskolájuk az idén is elnyeri a tiszta iskola címet. A pedagógusok munkája serkentőleg hat a szülőkre is. Az iskolának nem lehet olyan kérése, amelyet ne teljesítene a szülői munkaközösség a legnagyobb készséggel. Számíthatnak erre a segítőkészségre az iskola vezetői majd akkor is, ha végre megnyílhat majd Csávolyon a tanyai, gyerekek számára ígért hétközi diákotthon. Móré Márta meg rátettem a kis batyura, hogy legyen több a szegénynek. Hát ez így vót. — És csakugyan úgy volt? — kérdeztük most a visszaemlékezés fényében melegedő vénembert. — Csakugyan! Ahogy akkor világot gyújtottunk: ott volt a szép nagy párna, rózsaszínű kivarrt véggel... Gubás Ferke meg? Hát őtet, mivelhogy már többször is volt büntetve, öt esztendőre ítélték. Hatot kapott volna tán, vagy hetet, ha örzsit is megkárosította volna. Ott ültünk a tanúk padján. Ferke még oda is mosolyintott örzsire, oszt azt is mondta csöndesen, hogy köszönöm. Megköszönte, hogy örzsinél olykn keveset talált... így fejezte be az elbeszélését öreg Fabók — majd azután csak elrévedt a messzi múltba. Akkor már jött is örzse néni, s a kis unoka takarosam Ennek már két paplanja, négy párnája lesz, nem úgy mint a szülének volt régen — olyan csekély, hogy még ellopni se volt érdemes, hanem inkább még a lopó adott hozzá ... Sitnonka György senyt rendez március 22-én délután 4 órakor a helyi kultúr- otthonban. A műsort Bach, Mozart, Beethoven, Bartók, Kodály, Chopin műveiből állították össze. Az ének- és zenekart Simon Lajos zenetanár vezeti. Nagy lépés A népek versenyében min- dig óriási szerepe volt a kultúrának, és a békés együttélés időszakában még nagyobb lesz. Egy nemzet kulturális színvonalának állandó emelkedése végső fokon olyan anyagi erők felszabadulása is, amelyek szinte határtalan mértékben képesek meggyorsítani a fejlődést. Márpedig a fejlődés célja az ember boldogítása — különben nem fejlődésről, hanem más valamiről van szó. Nos, a magyar kulturális forradalom nagy vívmányai között is igen jelentős hely illeti meg azt a tényt, hogy az idén már 16 millió példányban adunk ki tankönyveket és 750 ezer példányban 2700 féle egyetemi jegyzetet. F ejlődésünk e mérföldkövei igen beszédesek, lehetetlenség észre nem venni őket. 1949-ben még csupán 4 millió 671 ezer különféle oktatási kiadványunk volt. Ez akkor még megfelelt az igényeknek. Azóta azonban országos méretűvé vált a tanulási vágy, sőt szenvedély, s az emberek nagy tömegei törekednek magasabb fokú tudás megszerzésére. És minthogy a magyar dolgozók állama ezt az igényt minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja, nagy lépésekkel haladunk előre. Az idén megjelenő 16 millió tankönyv az egész nemzet „érettségi bizonyítványa”. Sok mindent foglal ugyanis magában. Többek között azt is, hogy a falusi ember, miközben tanul — nem petróleumlámpánál vakoskodik többé. És a pedagógus, aki tanítja, nem elmaradott pária. Mintegy 680 ezer példányban külön a pedagógusok számára jelentek meg módszertani művek. C zt az ütemet tartva — nem fogunk lemaradni a népek békés versvnyéb"v sem... — a —
