Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-19 / 66. szám

2. oldal 1964. március 19. csütörtök Hatmillió francia dolgozó sztrájkja Folytatódnak az erőfeszítések a panamai feszültség enyhítéséért Ciprusi helyzetkép Anglia és a ,,nukleáris függetlenség99 EGÉSZ Franciaország­ra kiterjedt a közművek és az állami intézmények dolgozóinak sztrájkmoz­galma. A vasúti forgalom szerdán 24 órára tel­jesen leállt. A hírek szerint a francia főváros­ban is megszűnt a közlekedés. Szünetelt az autó­buszforgalom, leállt a földalatti vasút és súlyos zavarok keletkeztek a villany- és a gázszolgálta­tásban. A figyelmeztető sztrájknak egyéb kihatá­sai is voltak, megbénult a munka több magán­ipari üzemben is, mivel a dolgozók egy része nem tudott eljutni munkahelyére. Ugyanennél az oknál fogva szünetelt a tanítás az iskolákban is, megbénult a postai forgalom és akadozott a munka a légi közlekedésben. A csaknem általá­nosnak mondható sztrájk részvevőinek számát 5—6 millióra becsülik. Mint ismeretes, a sztrájk­nak az a célja, hogy ígéreteik betartására kény­szerítsék a francia közalkalmazottak a kormányt. A degaulleista rezsim ugyanis az elmúlt év őszé­ről ez év tavaszára halasztotta az áremelkedé­sek miatt esedékes bérrendezést, most pedig is­mét elutasította a dolgozók követeléseit. A PANAMAI—AMERIKAI viszály tisztázásá­ra alakult AÁSZ-bizottság, mint ismeretes, va­sárnap bejelentette, hogy fáradozásai sikerrel jártak. Panama és az Egyesült Államok a legrö­videbb időn belül helyreállítja diplomáciai kap­csolatait. Ezt a bejelentést azonban később hiva­talos amerikai kormánykörök megcáfolták, s ilyen módon kétségessé vált, hogy a panamai— amerikai viszony már a közeljövőben rendező­dik. Chiari panamai elnök szóvivője Közölte, hogy az AÁSZ bejelentése helytálló volt, de a bejelentésnek az amerikaiak nyilván más értel­met tulajdonítottak. A panamai kormány ugyan­is hajlandó teljesíteni a bejelentésben foglalt megállapodást, ha az Egyesült Államok kormá­nya is eleget tesz neki. A vizsgáló bizottság te­hát az amerikai cáfolat után ismét hozzálátott a közvetítéshez. A hírek szerint mindent elkö­vetnek az Egyesült Államok meggyőzésére. Rá akarják venni az amerikai kormányt a már be­jelentett megállapodás jóváhagyására. De mind­erre vajmi kevés még a remény. CIPRUS ENSZ-KÜLDÖTTE levelet intézett a Biztonsági Tanács elnökéhez, melyben a tanács EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN határozatainak megsérté­sével vádolja Inönü tö­rök miniszterelnököt. A levél idézi a török kor- mény részéről elhangzott fenyegetéseket és utal a török hadsereg és a haditengerészet provoká­ciós tevékenységére. Kommentárok rámutatnak, hogy a török akciókra olyan időpontban kerül sor, amikor a szigeten teljes a nyugalom. Ezek­nek tehát nem lehet más a céljuk, mint nyugta­lanság felkeltése a szélsőséges török elemek kö­rében, s olyan légkör kialakítása, melyben lehe­tetlenné válik az ENSZ rendfenntartó erők mun­kája. Ezt a feltételezést támasztja alá az az újabb török kijelentés, hogy Törökország minden ren­delkezésre álló eszközzel meg fogja védeni a cip­rusi török lakosságot, ha az ENSZ-erők nem tudják betölteni feladatukat. U Thant ENSZ-fő- titkár szerint egyébként az ENSZ-erők megala­kulása a legjobb úton halad. A tényleges műkö­désbe lépés időpontját a főtitkár közli majd a Biztonsági Tanáccsal. E pillanattól kell számíta­ni azt a három hónapot, mely a ciprusi szolgá­lati időt jelenti. A ciprusi kormány közleményt adott ki, melyben üdvözli a szigetre érkező ENSZ-erőket. RÁCÁFOLTÁK A BRIT miniszterelnökre a „nukleáris függetlenség” kérdésében. Az angol admiralitás első lordja ugyanis a Lordok Házá näk „védelmi vitájában” azit a meglepő kijelen­tést tette, hogy a konzervatív kormány nem tart­ja elképzelhetetlennek, hogy elérkezik majd az az idő, amikor Nagy-Britannia nukleáris fegy­vereit visszavonhatatlanul átadja a nyugati szö­vetség közös atomarzenáljába. A kijelentés nagy vihart keltett, mivel a kormány most először mondotta ki nyíltan, hogy hajlandó feladni Ang­lia sokat emlegetett „nukleáris függetlenségét Mint ismeretes, Douglas Home miniszterelnök ezt a bizonyos függetlenséget állította annak ide­jén korteshadjárata középpontjába. A szerdai an­gol lapok fő helyen közük a vita részleteit és egybehangzóan megállapítják, hogy bár a felszó­laló első lord hangoztatta, hogy egyelőre nem mondanak le nukleáris fegyverzetük nemzeti el­lenőrzéséről, mégis ez a körülmény aláássa a mi niszterelnöknek legutóbb tett kijelentéseit az an­gol nukleáris önállóságról. A dán kormány válasza Hruscsov újévi üzenetére Krag dán miniszterelnök vá­laszolt Nyikita Hruscsov szov­jet kormányfő 1963. december 31-i üzenetére. A miniszterelnök hangsúlyoz­za, hogy a dán kormány igen nagy jelentőséget tulajdonít a béke szakadatlan erősítésének és a nemzetközi viták békés esz­közökkel történő megoldásának. A dán kormány — hangzik Krag levele — éppen ezért egyetért a szovjet kormánnyal abban, hogy a területi viták megoldásánál el kell kerülni a békebontást és az erőszak al­kalmazását. A dán miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy az általános béke érdekében szüntessék be a fegy­verkezési hajszát, s helyette te­gyenek konkrét lépéseket a le­szerelés és a feszültség enyhí­tésére. Gromiko Stockholmban STOCKHOLM. (TASZSZ) Andrej Gromiko szovjet kül ügyminiszter kedden délelőtt lá­togatást tett T. Nilsson svéd külügyminiszternél. A külügy­minisztérium épületében megbe­szélésre került sor Gromiko és Nilsson között a nemzetközi helyzet és a szovjet—svéd kap­csolatok problémáiról. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Jóváhagyólag tu­domásul vette a bolgár párt- és kormányküldöttséggel folytatott tárgyalásokról, valamint a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa Végrehajtó Bizottságának 11. ülésszakáról elhangzott be­számolókat. Az Országos Tervhivatal el­nöke az 1963. évi népgazdasági terv teljesítéséről, a munkaügyi miniszter a tavalyi bér- és mun­kaügyi gazdálkodásról tett je­lentést. A Minisztertanács a je­lentéseket megvitatta és elfo­gadta. Az építésügyi miniszter elő­terjesztette az építőipar mun­kájáról szóló határozat végre­hajtására irányuló intézkedések tervét. A kormány a tervezetet megtárgyalta és elfogadta. A nehézipari miniszter — mint a Lipcsei Vásáron részt vett kormánydelegáció vezetője — jelentést tett a küldöttség tapasztalatairól. A Miniszterta­nács a beszámolót tudomásul vette, majd napi ügyeket tár­gyalt. (MTI) ZJdvözletváltás szovjet es bolgár vezetők között MCS/KVA. (TAS2SZ) Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev meleg hangú üdvöz­letét intézett a bolgár néphez a két ország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés megköté­sének 16. évfordulója alkalmá­ból. A marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvein alapuló szerződés a né­peink közötti sok évszázados barátságot testesíti meg, teljes mértékben megfelel mindkét ál­lam létfontosságú érdekeinek. Az egyezmény hozzájárul a Szovjetunió és a Bolgár Nép- köztársaság közötti sokrétű együttműködés kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez, a szocializmus és a kommunizmus sikeres épí­téséhez, a szocialista országok egységének és összeforrottságá- nak megszilárdításához — han­goztatja a Todor Zsivkovhoz és Dimitr Ganevhez intézett üd­vözlet. A Bolgár Népköztársaság ve­zetői az évforduló alkalmából ugyancsak üdvözölték a Szovjet­unió népét. De Gaulle nrjexikói látogatása aggasztja Angliát Az angol közvélemény mind Púgyobb érdeklődést tanúsít de Gaulle mexikói útja iránt. Lon­donban ugyanis egyre inkább úgy vélik, hogy a francia—ame­rikai viszony kiéleződése többet árthat a NATG-nak, mint amennyit használhat Angliának Ezenkívül az angol kereskede­lem ideges: attól fél, hogy az értékes latin-amerikai exportle­hetőségeket de Gaulle teljesén Franciaország számára sajátít­hatja ki. Ezért nem lehet meg­lepő, hogy a konzervatív ve­zető körökhöz közel álló York­shire Post aggódik. „Nagyon sok súlyos veszedelem rejlik de Gaulle mexikói útjában — írja a lap. A nyugati szövetségesek közötti kereskedelmi háború és a politikai súrlódás kilátásai nyilván cseppet sem aggaszt­ják a francia elnököt.” Tito zárszava a IKSZ Központ! Bizoitsáyának 6. o'énumán A jugoszláv lapok szerdán nyilvánosságra hozták Titónak, a JKSZ főtitkárának a Jugosz­láv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága 6. plénu­mán elmondott záróbeszédét. Fekete nap Húsz évvel ezelőtt szállták meg Hitler fasiszta csapatai nyíltan és leplezetlenül Magyar- országot, amely pedig addig is készséges szövetségesük volt a szovjetellenes rablóháborúban. Ezzel a maradék függetlenség Is elveszett. Hazánk végképpen a Harmadik Birodalom csizmája alá került. Nemzeti intézmé­nyeink sorra megsemmisültek, a demokratikus erők ellen még az addiginál is kegyetlenebb üldözés kezdődött. És ami ezzel jár: A fiatalságot most már csaknem teljes egészében a frontra küldték, az ország ja­vait gondolkodás nélkül a fa­siszták háborújának szolgálatá­ba állították. Szörnyű fenyege­tés rémítette az országot: úgy látszott, hogy a biztos bukás fe­lé száguldó Hitler-fasizmussal együtt pusztul el a kis Magyar- ország is, úgy tűnt, a döntő csa­pásokat ezek után a magyaror­szági hadszíntéren méri a szov­jet hadsereg ellenségeire, s ez népünk, javaink teljes megsem­misülésével jár majd. Joggal sorolja tehát a törté­nelem 1944. március 19-ét a ma­gyar múlt legfeketébb, leggyá­szosabb eseményei közé. A főbűnösök, Horthy és Kál- lay Miklós később emigrációban összetákolt emlékirataikban ar­ra hivatkoztak: A Hitler-fasiz- mus ereje oly nagy volt abban az időben, hogy a vele való szembeszegülés nem volt lehet­séges. De a valóság éppen a fordítottja. A szovjet hadsereg a megvert ellenség üldözése so­rán akkor már elérte a Kovel— Brod—Bucsacs—Kolomea-vona- lat. Tehát a Kárpátok külső lej­tőin verte a fasisztákat. — A német hadvezetőségnek a Kár- párt-vonal volt az utolsó termé­szetes védővonala. Saját, nagyon is megroppant erejében már nem bízhatott annyira, a magas hegyláncban reménykedett te­hát. Ha a magyar kormány ak­kor kiugrik, lefegyverzi az itt levő kis német sereget, a szov­jet hadsereg könnyen átkelhet a Kárpátok vonalán. Ez volt, ami a magyar nagy­birtokosok és nagytőkések kor­mányzóját és kormányát a szé­gyenteljes behódolásra késztet­te. Féltek a szovjet hadseregtől és a magyar néptől, amely an­nak győzelme nyomán jogot kap, öntudatára ébred, megis­merheti az igazi hazafiak taní­tását, terveit. A már Kolomeát is felszabadító szovjet csapatok híre minden korábbi ingadozást kiölt Hortbyból ást ctakű&aiháL Horthy, Hitler meghívására, kí­séretével március 17-én elindult a „führer”-hez Klessheimbe, és rövid vita után beleegyezett egy teljesen Hitler-barát kormány kinevezésébe és Magyarország német megszállásába. A szovjet csapatok közelléte megtette egyébként is a hatását: a már­cius 19-i minisztertanácsi és ko­ronatanácsi ülésen egyetlen til­takozó szó sem hangzott el a megszállással szemben. Az úri világ képviselői a legszemérmet­lenebb hazaárulástól sem riad­tak vissza, csak hogy a magyar nép feletti uralmukat ideig-óráig megtarthassák. Horthy úgy is fémjelezte a megszállást, hogy kormányzó ma­radt. De most már nyíltan is fölébe került a „birodalmi telj­hatalmú megbízott”, von Vee- senmayer, a maga 20—25 ezer főnyi SS-gárdájával és így há­rom nap múlva kinevezte a né­met ügynökökből összetákolt Sztójay-kormányt. Sem Horthyt, sem a magyar úri osztályokat, de még Hitlert sem mentette meg a Klessheim- ben történt gyalázatos hazaáru­lás. Nem a magyar és a német urakon, de a Szovjetunión és a magyar haladó erőkön is múlt, hogy Magyarország és népe meg­maradt, s a régi világ romjain új életet épít magának. A nép sza­bad. akkori árulói régen eltűn­tek a földről. A második világ­háborúban legyőzött német im­perializmus azonban újjáéledt és a Német Szövetségi Köztársa­ságban nyíltan és titokban régi hatalmának visszaszerzésére, egykori, megbukott hatalmi ter­veinek végrehajtásáról ábrán­dozik. Egyes nyugatnémet dip­lomaták arról beszélnek, hogy Németország tulajdonképpen so­sem kapitulált. S maga Erhard a „német kérdés megoldásáról” beszél, ami alatt az ott szoká­sos képletes beszéd szerint csak a szétvert hitleri birodalom erő­szakos visszaállítását, a Német Demokratikus Köztársaság és más, szocializmust építő orszá­gok bekebelezését lehet értepi. Húsz év alatt újra fenyegetővé vált a német imperializmus ve­szélye! Csakhogy az erőviszonyok az­óta döntően megváltoztak. Aki azt hiszi, hogy megismétlődhet valaha is, ami 1944 március lS-én történt, az vak, vagy bo­lond. Fájdalommal emlékezünk a húsz <jv előtti gyásznapra, s ret­tenetes következményeire — ez a felháborodás is egyik erőfor­rásunk mai feladataink elvég­zésében. De nem árt, ha a mai revansisták is tanulmányozzak a közelmúlt történelmének e kö­rülményeit, kihatásait. Még nem késő, okulhatnak. Máté György Tito rövid záróbeszédében ki­tért több időszerű kérdésre. A többi között ezeket mondotta: „Ma elég nagy vita folyt ar­ról, hogy — amint az egyik elv­társ mondotta — kell-e vagy nem kell kampányt indítani az életszínvonalért. Azt hiszem, hogy itt nincs szó semminemű kampányról, hanem arról, hogy megértsük azokat a problémá­kat, amelyek ma olyan fázisban vannak, hogy meg kell olda­nunk. Csak az a kérdés vetődik fel, hogyan kell őket megolda­nunk. — Először is cjlyan beruhá­zási politikára van szükségünk amely a leggyorsabb lehetősé­get biztosítja azon termékek ter­melésének bővítésére, amelyek a legkeresettebbek az országban és amelynek a kivitele a legki­fizetődőbb. A meglevő üzemek teljesítőképességét nem 50 és 60 százalékban kell kihasználnunk, mint most, mégpedig éppen ott, ahol a legkorszerűbb gépekkel dolgoznak és ahol százmilliár- dokat fektetünk be. — Másodszor, a belső munka- szex-vezésnek jobbnak kell len­nie, mint ma, mert amint egyik elvtársunk felszólalásában mon­dotta, mérnökeink nincsenek helyesen kihasználva. Ki van­nak használva másutt, ahol tisz­teletdíjért dolgoznak, de nem a gyárban, ahol fizetik őket és ahol minden tőlük telhetőt meg kellene tenniök. Érdem szerint kell díjazni. Nem engedhetjük meg, hogy a normák tekinteté­ben ma olyan rendszerünk le­gyen, amilyen valaha a kapita­lista világban volt, de amely ma már ott sem áll fenn.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom