Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

2. oldal 1964. március 15, vasárnap A Vencel-téri fogadalom Közlemény a Bolgár Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról Az egyik kép, amely a hu­szonöt év előtti tragikus ese­ményre emlékezteti az utókort, két férfit ábrázol: von Neurath bárót, az új helytartót, a hitle­rista diplomaták fehérhajtókás díszegyenruhájában és a nyitott autóban mellette ülő magába roskadt cilinderes öregurat, Hácha doktort, a leigázott Cseh —Morvaország náciktól kineve­zett, majd kivégzett elnökét. A másik kép az események szen­vedő hősét, a népet ábrázolja, Prága lakóinak égjük csoport­ját, ahogy a Vencel tér járdái­ról öklöt rázva, sírva, vagy gyű­lölettől égő szemekkel nézi a be­vonuló páncélosokat az SS-kü- lönítmények félelmetes menet­oszlopait. Berlinben még alá sem írták ,,a védnökségi kére­lem” hírhedt jegyzőkönyvét, amikor Koiner náci tábornok hadseregcsoportja már bevonult Ostravába. A csehszlovák bur­zsoázia árulása már megfosz­totta az országot az esélyes vé­dekezés lehetőségeitől. A Saar-vidéken kezdődött Hitler hódításainak sorozata, Ausztria megszállásával az An- schluss-szal folytatódott, aztán a Szudétaföld került sorra. Ko­rábban 1938 őszén a müncheni négyhatalmi szerződés után még lett volna mód a fegyveres el­lenállásra. Csehszlovákiában mű­ködtek Közép-Európa legjobb fegyvergyárai és a hadsereg ere­je akkor még nem sokban ma­radt el a német hadseregétől. A kommunisták Abesszínia népé­nek ellenállására, a spanyol köz- társaságiak példájára hivatkoz­tak, de Benes és társai a kapi­tulációt választották. Amikor a köztársaság határai Benesék meghátrálása miatt már sorra leomlottak, Hitler hadai elözön- lötték Cseh—Morvaország föld­jét. A gőgös, világhódításra ké­szülő német militarizmus ban­davezére egyetlen mondatban foglalta össze győzelmi jelenté­sét: Csehszlovákia halott, nincs többé! A prágaiak elindultak gyász­szalagos koszorúikkal a Vencel téri szoborhoz, hogy a szentként tisztelt honalapító emlékműve előtt néma főhajtással juttassák kifejezésre fogadalmukat: Nem nyugszanak bele hazájuk leigá­zásába, életük feláldozásával is küzdenek szabadságáért! S hogy e fogadalom mennyire elszánt volt és igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a huszonöt évvel ezelőtti már­cius tizenötödike egyben kezde­te lett annak a hat éven át tar­tó szabadságharcnak, amelyben mintegy háromszázhatvanezer hazafi ontotta vérét, áldozta éle­tét. A negyedszázados évforduló nemcsak visszapillantásra ad al­kalmat, hanem összehasonlításra is. A Német Szövetségi Köztár­saság jelenlegi kormányának nemrég közzétett beszámolója újabb válasz azoknak, akik bé­kés illúziókban ringatják magu­kat a nyugatnémet revansisták szándékait illetően, azoknak, akik hajlamosak rá, hogy el­higgyék: A joviális külsejű Er­hard kancellár és társainak po­litikája a korábbi Adenauer-re- zsimirtel szemben valamiféle „megszelidülési folyamat” kez­dete. A nyugatnémet kormány ma Európa egyetlen olyan kor­mánya, amely nem hajlandó el­ismerni a békeszerződés által megállapított határokat, újra „történelmi jogaira” hivatkozik. A népeknek nem szabad sze­met hunyniuk e figyelmeztető jelek láttán. Emberek milliói­nak szenvedését és pusztulását el lehetett volna kerülni, ha a világ huszonöt évvel ezelőtt másképpen reagál a német mi­litarizmus kihívására. Ma senki sem lehet közömbös: A béke és a demokrácia erői elég hatal­masak, hogy a hódítók jogutó­dainak kísérletet meghiúsítsák. V. F. (Folytatás az 1. oldalról.) kormányának az a megállapo­dása, hogy nem bocsátanak a világűrbe atomfegyvert hordozó rakétákat. A két ország állhatatosan harcol a nemzetközi helyzet ja­vításáért, ezért támogat minden olyan kezdeményezést, amely kiküszöböl valamely veszélyfor­rást, vagy a világ bármely tér­ségében hozzájárul a feszültség csökkentéséhez. A két kormány nagy fontos­ságot tulajdonít a 18 hatalmi leszerelési bizottság elé terjesz­tett szovjet javaslatoknak, ame­lyek átfogó és konstruktív in­tézkedéseket indítványoznak a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására. Megvalósítá­suk megkönnyítené és közelebb hozná az általános és teljes le­szerelésre vonatkozó egyezmény megkötését. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kor­mánya üdvözli a Szovjetunió kormányának azt a javaslatát, hogy kössenek nemzetközi meg­állapodást a területi és határ­viták békés rendezéséről. E meg­állapodás hozzájárulna a nem­zetek közötti bizalom megte­remtéséhez, s nagy jelentőség­gel bírna a nemzetközi feszült­ség enyhülése szempontjából. A két kormány úgy véli, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából nélkülözhetetlen a második vi­lágháború maradványainak fel­számolása; a német békeszer­ződés megkötése, Nyugat-Berlin helyzetének rendezése és a két német állam kapcsolatainak normalizálása. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kor­mánya kifejezik népeik aggo­dalmát a világ békéjét veszé­lyeztető több oldalú NATO- atomütőerő létrehozásának terve miatt, amelynek megvalósítása atomfegyverhez juttatná a nyu­gatnémet militarista és revan- sista köröket. Ezzel szemben üdvözlik a Német Demokratikus Köztársaság kormányának azt a javaslatát, amely szerint a két német állam kötelezettséget vál­lalna, hogy lemond mindennemű atomfegyver gyártásáról, az atomfegyverek kipróbálásáról és beszerzéséről, továbbá nem járul hozzá e fegyverek tárolá­sához országa területén. A felek szükségesnek tartják a közép-európai atomfegyver­mentes övezet megteremtését és támogatják a lengyel kormány­nak az atomfegyvereknek a Né­met Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársa­ság, a Csehszlovák Szocialista Körtársaság és a Lengyel Nép- köztársaság területén történő befagyasztására vonatkozó ja­vaslatát. A Magyar Népköztársaság kormánya támogatja a Bolgár Népköztársaság kormányának a Balkán-félsziget és a Földközi­tenger térségének atommentes övezetté változtatására és a bal­kán-félszigeti országok közötti jó szomszédi és kölcsönösen elő­nyös együttműködés kialakítá­sára irányuló erőfeszítéseit. E ja­vaslatok megvalósítása elősegí­tené a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdulását a Balkán-félszigeten és a Föld­közi-tenger keleti térségében. A két fél együttérzéséről biz­tosítja a nemzetközi imperializ­mus agressziós kísérleteivel szemben szuverenitását és egy­ségét védelmező ciprusi népet. A két fél támogatja Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika nemzeti függetlenségük kivívásáért és megvédelmezóséért, a kolonializ- mus és neokolonializmus min­den megnyilvánulásának -felszá­molásáért önfeláldozóan harcold- népeit. Továbbra is támogatják a függetlenségét és forradalmi vívmányait hősiesen védelme­ző, új, szocialista társadalmat építő kubai népet. A két fél támogatja Dél-Viet­nam népének hősies küzdelmét az amerikai imperializmus ellen, nemzeti függetlenségének kiví­vásáért. Ismételten kifejezik szo­lidaritásukat Angola népének a portugál elnyomók elleni sza­badságharcával, elítélik a Dél- Afrikai Unióban folyó fajüldö­zést és támogatják a fajüldöző kormányzat nemzetközi bojkott­ját. A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság ismé­telten síkra száll a Kínai Nép­köztársaság törvényes ENSZ- jogainak legrövidebb időn be­lüli helyreállításáért. 3. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Bolgár Kommunis­ta Párt képviselői eszmecserét folytattak a két testvérpárt kapcsolatáról ás a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom időszerű kérdéseiről. Meg­állapították, hogy nézeteik az összes megvitatott kérdésben azonosak. Megelégedéssel hang­súlyozzák, hogy a két párt test­véri kapcsolatai állandóan erő­södnek és fejlődnek, a tapasz­talatcsere elősegíti a szocializ­KÁDAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke Szombaton délelőtt elutazott Budapestről a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak és a Bolgár Népköztársaság kormányának küldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás—pa­raszt kormány meghívására hi­vatalos baráti látogatást tett ha­zánkban. A küldöttséget Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke vezette. A bolgár pórt- és kormány- küldöttséget a ferihegyi repülő­téren ünnepélyesen búcsúztat­ták. A repülőtéren a fővárosi üzemek, hivatalok, vállalatok, intézmények több ezer dolgozója gyűlt össze. Megjelent a búcsúz­tatásnál Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke, Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szir­mai István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, vala­mint az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagjai és a Köz­ponti Bizottság titkárai. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, a politikai, a gaz­dasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. A repülőtér csarnokában To­dor Zsivkov, majd Kádár János mondott búcsúbeszédet. mus építésében kifejtett tevé­kenységüket. A két pártot politikájában és kapcsolataikban a marxista— leninista testvérpártok által kö­zösen kidolgozott dokumentu­mok — az 1957-ben és 1960-ban Moszkvában aláírt nyilatkozatok — vezérbk. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Bolgár Kommunis­ta Párt hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusának történelmi jelentőségű határoza­tai, valamint új pi'ogramjában általánosított tapasztalatai fel­becsülhetetlen értékű eszmei és politikai fegyverek a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom harcában. A két párt a világ kommu­nista és munkásmozgalmának 1957-ben és 1960-ban kidolgozott dokumentumai szellemében har­col a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és erejének szüntelen növelé­séért, ami a békéért és a szo­cializmusért folytatott harc si­kereinek alapvető feltétele. Mindkét párt abból a meg­győződésből indul ki, hogy a nemzetközi kommunista mozga­lom és a szocialista országok egysége következetes harcot igényel a marxizmus—leniniz- mus tisztaságáért, a dogmatiz- mus és a revizionizmus minden megnyilvánulása ellen. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Pár' Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnök A hosszantartó tapssal foga­dott beszéd után a bolgár párt­ós kormányküldöttség tagjai bú­csút vettek a megjelent magyar közéleti vezetőktől, a diplomá­ciai testület képviselőitől, majd a fővárosi dolgozók küldöttei­től. Úttörők virágcsokrot nyúj­tottak át a küldöttség tagjainak. Kádár János, a magyar küldött­ség tagjai és más közéleti sze­mélyiségek az IL 18-as külön- repülőgép feljárójáig kísérték a vendégeket és szívélyes búcsút vettek tőlük. A repülőgép né­hány perc múlva a magasba emelkedett és elindult Bulgária felé. (MTI) ★ SZÓFIA (BTA) Szombaton délben hazaérke­zett Szófiába a bolgár párt- és kormányküldöttség, amely To­dor Zsivkov, a Bolgár KP Köz­ponti Bizottsága első titkárának, a Bolgár Minisztertanács elnö­kének vezetésével hivatalos ba­ráti látogatást tett Magyarorszá­gon az MSZMP Központi Bi­zottsága és a magyar kormány meghívására. Az érkezőket a szófiai repülő­téren Borisz Velőse v, Zsivko Zsivkov, Encso Sztajkov, a Bol­gár KP Politikai Bizottságának tagjai és más párt- és állami vezetők fogadták. Az érkezést követően Todor Zsivkov a fővárosi dolgozók nagygyűlésén beszámolt a kül­döttség magyarországi látogatá­sának eredményeiről. ★ Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság kormánya nevében ma­gyar párt- és kormányküldöttséget hívott meg, hogy Kádár János elvtárs vezetésével, a szántára alkalmas időben látogasson el a Bolgár Népköztársaságba. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársasáig kormánya a meghívást köszönettel elfo­gadta, a látogatás időpontját később határozzák meg. Budapest, 1964. március 13. Hazautazott Budapestről a bolgár párt- és kormányküldöttség

Next

/
Oldalképek
Tartalom