Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

A term elősző vetkezel ek tavaszi előkészületeiről tanácskoztak Solton Csütörtökön végrehajtó bi­zottsági ülést tartott a Solti Községi Tanács. Maróti Dezső V’b-elnök a termelőszövetkezetek tavaszi előkészületeiről tájékoz­tatta a bizottság tagjait. Beszá­molójában elmondta, hogy az 5286 holdas őszi mélyszántási feladatot nyolcvanhat százalék­ra teljesítették. A fennmaradt 740 hold termőtalaj felszántásá­hoz — Egyetértés Tsz 120 hold, Kossuth Tsz 130 hold, Rákóczi Tsz 160 hold, Szikra Tsz 330 hold — a napokban hozzákez­denek. A tanács mezőgazdasági szak­emberei — a község négy ter­melőszövetkezetében — ellen­őrizték a tavaszi felkészülést. Megállapították, hogy a szüksé­ges vetőmagkészlet időben meg­érkezett. A kalászos gabonafé­lék vetőmagjait rendszeresen csávázzák. A közös gazdaságok ebben az évben termőterületük igen jelentős részén. 1873 hol­don, kukoricát vetnek. Cukor­répát 170, napraforgót 270, ta­vaszi árpát 205, és takarmány­borsót .230 holdon vetnek el a helyi termelőszövetkezetek gaz­dái. Az őszi kalászosok nem kap­ták meg a szükséges tavaszi fej­trágyázást, s így a tanács java­solta a gazdaságok vezetőinek, hogy a rendelkezésükre álló műtrágyát sürgősen szórják ki. Ebben a hónapban valamennyi termelőszövetkezetben megtart­ják a tavaszi egészségügyi és balesetvédelmi szemlét. Elkez­dődnek a balesetvédelmi okta­tások, kijelölik a felelősöket. Okulva a tavalyi szemle tanul­ságaiból, ebben az esztendőben külön felülvizsgálják a perme­tezőszerek tárolását. A tavaszi előkészületekhez hozzátartozik a növényvédelmi munkák elvégzése — a gyü­mölcsfák ápolása, a fertőzött, korcs fák kivágása, koronaala­kítás, mészkénleves permete­zés. Komoly segítséget jelent ebben a munkában a helyi fmsz növényvédő brigádja is. K. M. „Kihalnak66 as ásott kutak megyénkben Bővül Bács-Kiskun megye vízvezeték- és csatornahálózata. Eddig huszonkilenc községben és ót városban van kiépítve a vízhálózat. Az évszázadok óta igen sok járvány okozói, az ásott, sekély falusi kutak las­san „kihalnak”. Az ivóvíz társu­latok eredményes munkájának köszönhető, hogy 14 községben hidroglóbus, két városban pe­dig víztorony szolgáltatja a csi­ramentes, tisztított ivóvizet. A többi községekben és városokban magastároló medencékkel és nyomást fokozó berendezésekkel ségbem tartják meg a vízhálózat műszaki átadását. A vállalat szakemberei ebben a hónapban Solton, Apostagon, Garán, Csá­szártöltésen és Alpáron veszik át a vízszolgáltatás műszaki irányítását. Ebben az évben további ti­zenegy vízművet avatnak fel Bács-Kis«kun megyében, így a megye községeinek mintegy negyven százalékában már biz­tosítva van a fertőzésmentes, jó ivó víg. KE LET-AFRI KÁBAN as Uhuru után Kikulult, maszájok, vakambák Kikuju fiú aligha választ feleségül magának luo lányt, ahogyan a giriama-törzs lányát sem viszi házába a vakamba fiú ..Ezt a luo sofőrtől hal­lottam, aki Kisumuból Naku- ruig yezette a nyolcszemélyes mikrobuszt, amelyben rajtam kívül tizenkét indiai utas szo­sodik feleséget is hozzon a ház­ba! Ahány ház, annyi szokás. Ke­nya 7 milliónyi afrikai lakosa csaknem ' száz törzshöz tartozik, Tanganyikában is hasonló a helyzet. A maszáj férfiak ma­gas, szikár testükkel szinte „ki- ugranak” a végtelennek tűnő füves sztyeppékról. Bőrük vö­Dr. Omolo Kamariwa, a Budapesten tanult luo-törzsbeli or­vos ma szülőföldjén gyógyítja a betegeket. oldja meg a rendszeres vízszol­gáltatást a megyei vízműválla­lat. t Március 15-ig további öt köz- ( ivati»k ttscra üei* ■ I ■ ■ I I II ............. " — Me steremberek segítsége Bizottság a növényvédelem megszervezésére Községi akcióbizottságot' hoz- < tak létre Izsákon, a szórvány és! a házikerti gyümölcsfák nö-i vényvédelmének megszervezésé-, re. Termelőszövetkezetenként, s azon belül is területenként, húsz' gazdát, többnyire brigádvezetőt! jelöltek ki, akik felelősek lesz-! nek a növényvédelem végrehaj-í tásáért. • ! A négy tsz vállalta, hogy a < százalékos művelésre kiadott, a háztáji területen, sőt a házkö- ( rüli kertekben is elvégzi a per- metezést, természetesen a gaz- dák költségére, ha részükről netalán mulasztás állna elő. Egyébként külön felkérésre is ellátják a növényvédelmet, erre vonatkozóan már megkezdőd- i tek az összeírások. A munkáki elvégzéséhez előreláthatólag < igény beveszik az Izsáki Állami í Gazdaság segítségét is. _ ! Ezenkívül a helyi följiműves- í Szövetkezet is készülődik, a per­metezést azok részére elvégezni,! akik egyik tsz-nek sem tagjai, bár rendelkeznek gyümölcsfá-) val. A gépek jó állapotban van- ■ nak, s már megkezdődött a mész-! kénlé főzése. A 1^éli Xoápolds be- : iejezés előtt á®. szét átadták a kikujuknak meg­művelésre —, hogy állandó há­borúskodásra tüzeljék őket egy­mással szemben. Ez nem sike­rült nekik. Az Uhuru után azonban a törzsek közötti békére, megér­tésre a kormánynak éppen úgy kell vigyáznia, mint a korábban kialakított egységre. Az Uhuru előtt az angolok széleskörű ön- kormányzatot akartak adni a törzseknek, s lényegében a tör­zsek területei alapján osztot­ták volna fel Kenyát — atom­jaira. A kisebb törzsekre tá­maszkodó és ma is ellenzékben levő KADU-párt ugyanezt kö­vetelte. Végül is a Kenyatta vezette KANU (Kenyai Afrikai Nemzeti Unió) álláspontja győ­zött, és ma az országnak a tör­zsi széttagoltság helyett erős központi kormánya van. Ke­nyatta, akit népe „Égő lándzsá­nak” nevez, mindig határozot­tan fellépett a törzsi szepara­tizmus ellen, kormányában pe­dig a kikujuk és luok mellett más törzsbeliek is helyet fog­lalnak. A „tribalizmus” — a törzsi széttagoltság — felszámolása csaknem olyan fontos, mint a neokolonializmus elleni küzde­lem. A britek 1957-ben részben azért tudták megtörni a fegyve­res szabadságharcot, mert a tör­zsek egy részét sikerült elválasz­taniuk a kikujuktól. Most is azo­kat a részeket keresik, amelye­ken át befészkelhetik magukat a kenyai politikai életbe. Ami­kor januárban a Kenyatta-kor- mány egy javaslatára a KADU- képviselők „nem”-mel szaval­tak, az angol telepesek nyom­ban pártjukra állták, noha egy őket aligha érintő kérdésről, a kenyai—Szomáliái határviszály­ról volt szó. Ez természetesen nem vált az ellenzéki képvise­lők dicsőségére, akiket a tömeg a parlament épülete előtt' nagy hurrogással fogadott. Nem véletlen, *hogy az ango­lok, akik olyan véres brutali­tással törték le az elégedetlen­kedő törzseket, megvásárolták és vazallusaikká tették a kü­lönböző törzsfőnököket. A Victoria-tónál, Asembó- ban, meginvitáltak a luók egyik „chief’’-jenek, Jason Górnak ta­nyájára. Nem is olyan régen még 17 ezer luó főnöke volt — Kenya függetlensége előtt azon­ban nyugdíjazták. Fogadószobá­jában feltűnt, hogy a falat az angol királynő képe díszíti. Mégis, ő lepődött meg igazán — hiszen két héttel mögöttünk volt az Uhuru, s szerte az or­szágban, még az angol bankok­ban is (!) a falakról Kenyatta képe tekintett az emberekre. Zavartan magyarázkodott, azu­tán levette és a földre dobta a királynő képét. Népes családjá­nak tagjai tágra nyílt szemek­kel nézték a jelenetet. Ilyet még nem láttak! Jason Gor annak a képét dobta a földre, akinek hatalmát hosszú éveken át ő képviselte Kenyának eb­ben a kis szögletében s ez igen jövedelmező volt számára... A „tribalizmus” felszámolása érdekében szüntették meg a „chief”-ek funkcióját is, hogy egységes közigazgatást teremt­senek. Kenyatta pártja, mint Tanganyikában Nyerere elnök, s Ugandában Obote miniszter- elnök pártja az egész országot, a nemzetté alakuló kenyai, tan- ganyikai és ugandai népet igyekszik egységbe forrasztani. Következik: Lesz-e föderá­ció? Sebes Tibor ' Tulajdonképpen nem új keletű a kezdeményezés, amelyről ez­úttal szólunk. Hiszen a nagy ér­tékű társadalmi munkában — amely sok tekintetben előmoz- ; dította megyénk községeinek, városainak fejlődését, szakmun­kájukkal már eddig is jelentős részi vállaltak a kisiparosok. Mégis, hogy a kecskeméti ma­gán-mesteremberekről ezúttal ; külön említést teszünk — a leg­utóbbi vállalkozásuk indokolja. Mert miről is van szó? A vá­rosi tanács több tagja tavaly je­lezte a végrehajtó bizottságnak: társadalmi munkát kínálnak a ;helyi kisiparosok. Szívesen se­gítenének ott, ahol a szaktudá- i suk hasznosítható. Ajánlkozójuk nem ment fele- ’ désbe. A „társadalmi munka” című irattartóba helyezett, er­éről szóló feljegyzés előkerült az .idei városfejlesztési feladatok !számbavételekor. S a tanács vb egyik főelőadója kellemes meg­bízatást teljesített, amikor a napokban társadalmi munloa- ] szerződés megkötése céljából | tárgyalt a tizenöt mesterrel. A • Horog utcai napközis konyha ’> ugyanis bővítésre szorul, s a leg­fontosabb most két helyiség — \zöldségtároló és húselőkészítő — :megépítése lenne... Segitenének-e >ebben? 4 eg&mietée* vernie volt, s máris szövegezték a szer­ződést: „...Az épitmény összes villanyszerelési munkálatait vál­laljuk: Zsadányi Gyula, Mányo- ki Ferenc, Kern István. A víz­vezetékszerelési munkálatokat vállaljuk: Csertő István, Szí­jártó Ferenc, Kovács Jenő, ifj. Kolozsvári Ferenc, Mészáros Jó­zsef. Az épületen szükséges ösz- szes zsaluzást tennivalókat el­végzem: Gulyás Pál.” És végül: „Alulírott kőműves iparosok megosztott arányban vállaljuk az építési munkát, illetve a fala­zást: Farkas Pál, Sz. Nagy Já­nos, Mészáros János, Dohi György, Sáfár László, Prepszent Andor, Nagy István.” A kecskeméti kisiparosok tár­sadalmi szerződése március 5-én kelt. Azóta a helyszínen felmér­ték a munkát, s a vállalkozás lelkessége biztosíték rá, hogy májusban — mint ahogyan ígér­ték — el is végzik azt. Hadd tegyük végezetül hozzá: dicséretes és követésre méltó a példa. Nemcsak azért, mert tár­sadalmi munkavállalásukkal mintegy ötvenezer forintot ta­karítanak meg egyéb városfej­lesztési célokra. Azért is, hogy különböző szakmák képviselői fogtak össze egy feladat teljesí­tésére — mintegy bizonyítva: a társadalmi munka lehetőségei­ben «M még rejtett tartalék! rösbarna, a fiatal „harcosok”, akik manapság is lándzsával ölik meg a teheneikre támadó oroszlánt, zsírral kevert vörös agyagba ágyazzák hajukat, a nők viszont kopaszok. A pász- torkodó harcos maszájok mind­két országban megtalálhatók. Számukra a vagyont és a bol­dogságot a szarvasmarhák je­lentik: minél több tehene van egy családnak, annál elégedetteb­bek. Nem is olyan régen a ma­szájok harci portyázásainak egyetlen célja a szomszédos törzsek szarvasmarháinak el­rablása volt. Manapság a tör­vény ezt szigorúan bünteti. De a maszájok legkedveltebb étele ma is a tejes tehénvér. Nyaki ütőerénél naponta „megcsapol­nak” egy-egy tehenet, s annak vérét/isszák tejjel. Kenyában a legnépesebb (csaknem kétmillió) földműve­léssel foglalkozó, a kikuju- törzs. Egykor, akárcsak a ma­szájok, a kikuju férfiak is ne­héz fülbevalókat akasztgattak kilyukasztott fülükbe — a gyer­mekeket azonban ma már nem „díszítik” a színes gyöngyökből és rézből font ékességekkel. A kikuju-törzs, a Victória-tónál élő milliónyi luóval együtt, a kenyai lakosság legfelvilágosul­tabb és politikai haladás tekin­tetében a legharcosabb részét alkotja. Jomo Kenyatta, a füg­getlen Kenya első miniszterel­nöke is a kikuju-törzs szülötte, ahogyan a kikujuk szervezték az országban négy évtizeddel ezelőtt az első afrikai politikai szövetséget. S a kikujuk voltak az 1952-ben kirobbant fegyveres felszabadító mozgalom kezde­ményezői. Nem véletlenül. A kikujuk lakják Kenya központi és legtermékenyebb részét. A gyarmatosítók hódításai, a leg­jobban termő földek (a Fehér Földek — White Highlands) el­rablása kényszerítette a kiku- jukat, a létükért folytatott harc­ra, amelytől a luokkal és más törzsekkel együtt ők jutottak el leghamarabb a függetlenségért vívott fegyveres küzdelemig. Az angolok Kenyában — akárcsak Tanganyikában — ál­landóan szították a törzsek kö­zötti ellentéteket, hogy elhúz­hassák uralmukat. Kis törzsek „védelmének” ürügyén irtóhad­járatot indítottak a kikujok el­len, ugyanakkor a matzájoR ősi legelőterjileteinek egy ré­rongott. A jó képű luo fiatal­ember nemrégiben nősült, de ő még az ősi szokások szerint „el­rabolta” a feleségnek kiszemelt lányt — természetben, már jó előre elhalmozta ajándékokkal a menyasszony szüleit. A kiku- juRnál egészen más szokások uralkodnak. Ott például a fia­talasszonynak egy hónaoig szo­morúságot kell színlelnie férje házában. A vidám luo sofőr pe­dig nem szereti a szomorúsá­got... Nakuruban váltották a sofőrt, onnan egy vakamba legény hoz­ta a mikrobusz utasait Nairo­biba. öt is a házasságról pró­báltam faggatni. Az előzőek után alig akartam hinni, hogy vakamba létére embu lányt vett feleségül. Azt mondta, jól meg­vannak, csak egy baj van: az asszonya nem engedi, hogy má-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom