Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-14 / 37. szám
fMi tUrnát Í4. véttiék $. oldat A gombolyagi tanácstag Délutánra felszállt a köd, hirtelen ki szélesült a táj és a gépkocsi parányi katicabogárként bukdácsol a csontkemény, jeges úton. A fák, mintha ösz- szebújtak volna a nagy hidegben, hogy melegítsék egymást, de koppanó ágaikon ott kuporognak a tél madarai: a varjak. Az autó zúgására felrebbennek, és hangos károgással, fekete le- bemyegként inognak a fehér földek felett. A kékes messzeségben már kirajzolódnak a „szállás” körvonalai: Gombolyag van előttünk, amely Szakmár kilenc „szállása” közül az egyik. Mindössze 218-an laknak itt. Valóban egy kis gombolyag, emberi sorsok szálaiból, összefonódó életekből, gondokból, örömökből évtizedek alatt „feltekere- dett” gombolyag. Tiszta házaiban csendes, megfontolt emberek élnek, ha mozgásukat, járásukat nézed, azt hinnéd, hogy problémájuk sincs, pedig az élet i£t is a változás jegyében zajlik, s felteszi a kérdéseket, amelynek megoldásán az egész közösség fáradozik. Három tanácstag van a kis faluban. Az egyik, Lukács István, éppen most jött haza a tsz-ből, ahol növénytermelési brigádvezetőként dolgozik. Míg az ebédet fogyasztja, beszélgetünk. — Igen, egy éve választottak tanácstaggá. Persze, nemcsak a körzetével törődik az ember, hiszen a gondokat nem lehet körzetekre felosztani. Mert például a villamosítás is az egész község érdeke. Tavaly decemberben fejezte be a DÁV a külső vezetékek szerelését. Addig ment is minden. Most azonban mérőórák hiányában nem tudják a házakhoz bekötni a villanyt. Eddig harminckilenc helyre vezették be, de még hátra van huszonkilenc. Föltekintek a mennyezetre: díszes, modem vonalú csillár. A sublóton világvevő rádió, mellette a Tanácsok Lapja és a Szabad Föld. Miután a felesége elvitte az erősen megfogyatkozott ételt, tovább beszélgetünk. — Ez persze csak az egyik, a villany, arríi már nagyjából el is intéződött. Van azonban más gondunk is. Például az autóbusz. Nemegyszer kértük már, hogy legalább hetenként kétszer legyen autóbuszjárat be a községbe, hogy ne kelljen olyan sokat gyalogolni. Jóformán nincs összeköttetésünk a világgal. A községi tanácsnál egyszer azt mondták, hogy azért nem jön ki autóbusz Gombolyagra, mert itt nem tud megfordulni. Pedig társadalmi munkában vállalnánk, hogy egy térséget kialakítunk, ahol megfordulhatna. Aztán azzal utasítottak el bennünket, hogy az út, ami ide kivezet, nem bírná el a járművet, mert gyenge az alapja. így, ha valahová utazni akarunk, legkevesebb két és fél kilométert kell gyalogolni Keserűtelekig, vagy ha Stzak- márra megyünk, akkor még többet. A csendes, kissé vontatott beszélgetésből azt gondolhatnám, hogy Lukács István nem eléggé „mozgékony” ember, ez azonban nem így van. A tanácsülésekre rendszeresen eljár, és ott igen határozottan kiáll választói érdekében. Hasznos javaslatokkal segíti a község lakóinak életét, munkáját. A javaslat most is kézenfekvő, amikor az útról beszélgetünk. — Ügy hallottuk, szó van arról, hogy Kalocsáról Gombolyagon keresztül új utat építenek a Szelidi-tóhoz. Ezzel megoldódna a mi panaszunk is, mert akkor tíz kilométerre lennénk Kalocsától, jó úton. így pedig negyven kilométert kell kocsi- kázni oda-vissza, ha vásárolni akarunk valamit, vagy hivatalos ügyben járunk. Támogatjuk tehát a tervet, ha sor kerül rá, segítünk is... — Milyen művelődési lehetőségek vannak a községben, helyesebben a szálláson. Van-e mozi vagy televízió? — Mozi sajnos, nincs. Ha meg akarunk nézni egy filmet, akkor Keserűtelekre kell gyalogolni. A TIT kecskeméti járási szervezetének rendezésében hétfőn tsz-akadémia indult Izsákon. A község szövetkezeti gazdái közül mintegy hatvanan vesznek részt az előadásokon, amelyeket két héten át minden hétköznap délután a Sárfehér Tsz székházának kultúrtermében tartanak. A rendező szerv gondoskodott róla, hogy megfelelő szakmai és politikai jellegű, valamint az általános műveltséget növelő eőadások hangozzanak ed, amelyek mindegyike után a témáEgy időben kijárt ide a szakmán mos vezetője vetíteni, de mivel nincs megfelelő helyiség, az is elmaradt. Most úgy határoztunk, hogy ha meglesz a zárszámadás a Piros Telek Termelőszövetkezetben, akkor veszünk egy televíziót. — Piros Telek? Miért ezt a nevet kapta a tsz? — A keresztapa én vagyok — mondja mosolyogva Lukács bácsi. — Még az iskolában tanultam, hogy a nem messze levő Piros telek határrész valamikor a honfoglalás idején kapta a nevét. Egy vezért hívtak Pirosnak. így aztán Piros Telek lett a tsz is. Lukács István, aki egy éve tagja a tanácsnak, ismerője a község múltjának, jelenének, s állandóan a közösség érverésén tartja a kezét. A „szállás” lakói jól választottak, amikor Lukács István bácsira bízták a körzet ügyes-bajos dolgainak intézését, a tanácsban való képviseletüket Gál Sándor val kapcsolatos filmet is bemutatnak. Áz előadók közt szerepel dr. Budai László akadémikus, az Ültetvénytervező Vállalat igazgatója is, aki a szőlő- telepítések lebonyolításáról, a korszerű szőlőtermesztésről tájékoztatja a hallgatókat. A tsz-akadémia befejeztével a résztvevők kétnapos tanulmányi kirándulásra indulnak Budapestre, s a többi közt ellátogatnak a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola sasadi kertészetébe is. T. I. NAGYJAVÍTÁS UTÁN — Megértették, csak az átvétel aláírása után eresztik el a traktort!!! Gazdag program az Izsáki tsz-akadémián Az állattenyésztés és a háztáji Az elmúlt években a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése, árutermelése — különösen az állattenyésztésben — nagymértékben visszaesett A közös gazdaságok állatállományának a növekedése, ugyanakkor nem pótolta teljes egészében ezt a csökkenést. A kormány látva a helyzetet, sokoldalú intézkedéseket tett a helyzet megváltoztatására, amelyek növelik a termelői kedvet. A magasabb felvásárlási árak — pl. a tej felvásárlási árának 20 fillérrel való emelése — gazdaságosabbá teszik a tehén tartást és a tejtermelést. Az állami üsző- és kocaakciók révén, az állatokkal még nem rendelkező háztáji gazdaságok is állatállományhoz juthatnak. A háztáji állatállomány további csökkenésének fékezése és megállítása érdekében hozott kedvezmények lehetővé teszik, hogy azok a termelők, akik a kiselejtezett tehenük helyébe tenyésztési célból üszőt állítanak be, áz értékesített tehén szabadfelvásárlási árán felül kg-ként 3 forint üszőbeállítási prémiumot kapjanak. Ha pedig nem rendelkeznek üszővel, kedvezményes áron 9000 forint helyett mintegy 5500 —6000 forintért vemhesüszőt vásárolhatnak az állami kereskedelmi szervektől. Intézkedések történtek a háztáji állatállomány takarmányellátásának a megjavítására is. Az érvényes szerződéses feltételek szerint a sertéshizlaláshoz pl. 1,5 mázsa takarmányt, vagy hízó sertésenként 1,5 forint kilogrammonkénti takarmánybeszerzési pótlékot, a szarvasmarha-hizlaláshoz és tenyésztéshez 1—4 mázsa abrakot, a tej után egész évben literenként 20 deka korpát, vagy ennek megfelelő értékű takarmánytápot, a hízott liba után 15 kiló, a májliba után pedig 25 kiló abraktakarmányt ad az állam. A háztáji gazdaságok állattenyésztésével, és takarmányellá- tásával kapcsolatos feladatoknak azonban csak egy részét vállalhatja magára az állam. Az állami takarmány juttatás és a háztáji földterület — amelyen döntő mértékben kukoricatermelés folyik — a háztáji állat- állomány takarmánygondjait csak enyhíti. A lédús, a szálas- és egyéb tömegtakarmányok, valamint a hiányzó abraktakarmányok biztosítása a szövetkezetekre hárul. Különösen fontos, hogy a tsz-ek lehetőségeikhez mérten legelőt juttassanak a háztáji állatoknak. Ezért már most jó előre gondoskodni kell — állatfajonként külön-külön — a háztáji állatállomány számára szükséges legelő kijelöléséről. A közös gazdaságoknak természetesen elsősorban a szövetkezeti állatállomány ellátásához szükséges takarmányokat kell megtermelni, azonban éppen az eddigi rossz tapasztalatok alapján arra kell törekedni, hogy a közösből jusson a háztáji állatállománynak is. A zöldtakarmány- ellátást úgy helyes megszervezni, hogy a községhez közel fekvő közös takarmánytermő területből jelölnek ki 100—400 négyszögölet, amelyet a tagok maguk vágnak le és egyénileg, vagy többen összefogva a tsz fogatával szállítanak haza. Jól bevált és sokat segít a háztáji gazdaságok takarmánygondjain a szénabetakarításnak az az országosan alkalmazott módszere, hogy a réti-széna 20— 30 százalékát kapják a betakarítást végző tsz-tagok. Azokban a szövetkezetekben, ahol gépi kaszálás folyik, helyes megoldás, ha a tehénnel rendelkező tsz-tagok önköltségi áron szálastakarmányt vásárolhatnak. További lehetőséget jelent a háztáji gazdaságok számára az utak, árkok, partok fűtermósének hasznosítása Is. Sokat segít a háztáji gazdaságok takarmányellátási gondjain az is, ha a szövetkezet gondolva az állatállomány téli szükségleteire — silót biztosít a háztáji állatállomány számára. Még ésszerűbb megoldás azonban, ha nem a közösből adják ki a silót, hanem a háztáji gazdaságok otthon készítik el. Ebben az esetben jelentős szállítási többletmunkát takarít meg a termelőszövetkezet. Általánosan elterjedt formája a téli lédús takarmány biztosításának, hogy a tsz-ek a közösben vetett takarmányrépát részesművelésre adják ki a tsz-tagoknak. Ahol a kapásnövényeket családi művelésre osztották ki és a munkaerőhelyzet lehetővé teszi a gépi kapálás mellőzését, érdemes tanácsolni a tsz-tagoknak, hogy a kukoricaföldön — akár csak 4—5 soronként is — köztesként termeljenek takarmány- répát vagy takarmánytököt. Természetesen ügyelve arra, hogy a közös gazdaság kukoricája ne lássa ennek kárát. Az így megtermelt takarmány lehetőleg teljes mennyiségben legyen a tsz-tagé és a szövetkezet pedig segítse a hazaszállítást. , Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a háztáji gazdaságoknak nyújtott mindenfajta segítség nemcsak népgazdasági érdek, hanem egyben a szövetkezet tagjainak közvetlen anyagi érdeke. Ezért kellő körültekintéssel úgy kell alkalmazni ezt a segítségnyújtást, hogy — legalább is közvetve — segítse a közös gazdaság erősödését is. A háztáji gazdaságok takarmányellátása természetesen nem jelentheti a közös állatállomány ellátásának elhanyagolását. A háztáji gazdaságoknak nyújtott bármilyen irányú segítség, vagy támogatás nem mehet a közös gazdaság fejlesztésének a rovására. A helyi vezetők feladata és felelőssége abban van, hogy — a központi intézkedésekre támaszkodva — a segítségnyújtás mértékét és formáit úgy válaszszák meg, hogy azok eredményeként gyorsabban fejlődjön mind a közös, mind a háztáji gazdaság. Dr. Dankovits László Az első napirendi pont Zsúfolásig megtelt ezen a napon a keceli Vörös Zászló Tsz tanácskozó terme. A határ minden részéről összese- reglett szövetkezeti gazdák: bekecses férfiak, nagykendős asszonyok szemmel láthatóan ünnepi hangulatban foglalnak helyet a hosszú lócákon, s örömteli várakozással tekintenek a tavalyi év eredményeit összefoglaló zárszámadó közgyűlés elé. Jó kedélyük, bizakodásuk mindenképpen indokolt, hiszen egf munkaegység értéke több mint kétszerese a tavalyinak — kerek 50 forint —, az egy tagra jutó, 13 és fél ezer forintot meghaladó átlagjövedelem pedig jóval felette van/a járási középértéknek. Mindez azonban csak a későbbiek során kerül ismertetésre, értékelésre. Még ezt megelőzően Urbán József, a termelőszövetkezet elnöke a napirend első pontjául az újonnan belépni szándékozók felvételi kérelmének elbírálását javasolja. Miután a jelenlevők elfogadják a napirendi pontok ilyen sorrendjét, az elnök bejelenti, hogy heten kívánnak a közös gazdaság tagjai sorába lépni. Felolvassa nevüket, s azt is, hogy mekkora földterületet hoznak be magukkal. A gazdák sorában mozgolódás támad. Azok, akik ismerik a tsz-tagjelölteket, szomszédjukkal közlik a tudnivalókat: melyik honnan jött, és milyen munkás. De nem maradnak csupán az egymás közti megbeszélésnél. Valaki szólásra jelentkezik, s megkérdi Sebestyén Józsefnétől, az egyik jelölttől: Miért egyedül lép be, miért nem hozza magával a férjét is. — A férjem már három éve az állami gazdaságban dolgozik. Időnként már ebben az évben is segítene a munkában, jövőre pedig előreláthatóan ő is az új belépők számát gyarapítja majd — mondja határozottan az asszony. Vita kerekedik. Érvek és ellenérvek csatáznak egymással. Aztán feláll egy idős szövetkezeti gazda: — Én ismerem Sebestyénnél Jó munkás, bizonyos, hogy nem járunk vele rosszul. Az elnök szavazást rendel el. Kezek emelkednek a magasba. A felvételt igenlő arány 14:11 — a nagy többség viszont tartózkodik a véleménynyilvánítástól. — Ha arra érdemes — mondja ekkor egy asszony —, meg kell fontolni a szándékát, s igazságosan dönteni! Egy másik fiatal gazda véleménye is az, hogy éppen ebben a tsz-ben, ahol olyan kevés a munkáskéz, még kisebb a fiatalok száma, nagy szükség van az ilyen munkabíró, dologszerető asszonyokra. ' — Elvtársak! Gondoljunk csak arra, hogy annak idején nem volt, aki leszedje a paradicsom egy részét, s a paprikaszedésre is az általános iskolásokat kellett felkérnünk. A megismételt közgyűlési döntéskor már nincs ellenszavazat. S a most elmondotthoz hasonló — nem oktalan, hiábavaló, csak a szavakat szaporító, hanem a közösség erősítésére irányuló — vitatkozás előzi mej- Vancsura Ferenc, Kákonyi László és a többiek felvételét is. Mikor az ifjú Ádám Ferencet is tsz-gazdává .avatják”, nagy derültséget keltve szól közbe az egyik asszony: — Felveszünk, de aztán, ha fogatos leszel, te is felvegyél ám bennünket a kocsidral Jóba Tibor
