Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-11 / 34. szám
1964. február 11, kedd S. oldal Egy kis szociográfia Beszélgetés a filmről MIT HOZTÁL TÍZÓRAIRA? Az egyik tanyai iskolában azon kaptak egy gyereket, hogy lopott. Ennivalót, az egyik társa tízóraiját. Na nem éppen szenzáció. Megesik még az ilyesmi. Amikor azonban a tanítója elővette, megdöbbenve kellett hallania,; hogy a gyerek azért lopott, mert éhes volt. Nem akkor, amikor elcsente a tízórait. Mindig. Heteken, hónapokon át, mindig. És kolbászt, amin éppen rajta kapták, úgyszólván soha nem evett. Kiderült, hogy öreg. nyolcvan év körüli nagyapjánál lakik, apátián, anyátlan árva. De nemcsak rosszul ment a soruk. Az öreg tehetetlen, ráadásul nemtörődöm vénember. Egy fazék ételt főztek egy hétre, gyakran maga a gyerek, és rá- jártak, amíg tartott. Egyhangú, egyoldalú koszt, s nem is bőséges. Tízórait sohasem vitt a gyerek az iskolába. Általánosítani persze értelmetlenség lenne, ebből az egy esetből. De nézzük meg mégis, hogyan élnek ezek a tanyavilágbeli apróságok? Bócsán a központi iskola amolyan se falusi, se tanyasi. A VI. osztályba például húszán járnak, öten közülük nem laknak messze az iskolától, a többi a környék tanyáiról jár be. öten-hatan úgy négy kilométernyiről. Amikor bekopogtattam hozzájuk, egy hiányzott a húszból. — Ki nem hozott tízórait’ Nyolc kis kéz nyúlt a magasba. Egyikük a közelben lakik, a többi tanyán. Többségük 7 órakor elindult az iskolába. Éppen a tízórai nagyszünetnél tartottak. — Nem vagytok éhesek? — Nem a’ — felelték mind a nyolcán. Mosolyogtak. így szokták meg. — Mit reggeliztetek? — Ez mind a tizenkilenchez szólt. A túlnyomó többség tejet vagy kávét, kenyérrel. Egy szalonnát, kettő zsírban sült kenyeret. Tea nélkül. — Mi volt tegnap a vacsora? Hurka, kolbász, szárma (ez töltött káposzta)... — röpködtek a levegőben a jóféle disznótoros ételek nevei. Csak az egyik evett szalonnát, kenyeret savanyú paprikával. De ő délben gulyáslevest evett. Két testvér pedig azt vallotta, hogy krumplilevest vacsorázott és grizes tésztát. — És mit ebédeltetek? héttő csak levest evett. Egyikük, ahogy az előbb mondta, gulyást, a másik tésztalevest, öten levest és tésztát ettek (szerda volt aznap). Két tál étel volt még egy helyen: leves és hurka, kolbász. A többi pedig sült krumplit ebédelt. Végül, azoknak, akik hoztak tízórait: — Mit csomagolt az édesanyától!:? Négynek hurkát, kolbászt, egynek pogácsát, egynek szalonnát. A többi zsíros vagy lekváros kenyeret kapott. — Szokta-e kérdezni édesanyátok, hogy mit főzzön? — Igen! — púnden kéz a magasba nyúlik. — Ki szereti a tésztát? Hatan jelentkeznek. — A húst? Tizenhárom. — A főzeléket? Megint csak tizenhárom kéz nyúlik fel. Még a spenótnak is akadnak hívei. — Ki nem evett még a héten gyümölcsöt? ... Almát... Egy jelentkezik: — De nem is szeretem! A szülők iránt érdeklődöm. Kettőnek az apja tsz-tag, a többié termelőszövetkezeti csoport tagja, vagy az állami gazdaságban dolgozik. Egy az erdészetben, egy villanyszerelő, egy pedig fuvaros. Tanító gyereke vagy vezetőé nincs köz- zöttük. Az előbbi adatok tehát a lakosság túlnyomó többségének életviszonyaira jellemzőek. Lássuk akkor, mik a szándékaik a jövőre? Az osztály tanulmányi átlaga 3,1. Hat gimnáziumba pályázik, közülük kettő óvónő, egy állatorvos akar lenni. A többi nem tudja még. És akik nem mennek középiskolába? Kereskedő, varrónő, sofőr, műszerész... Egy még bányászt is mond. A mezőgazdaságra egyik sem gondol. Hacsak azt a kettőt-hármat nem számítjuk ide, aki traktoros akar lenni. hx-ek a gyerekek, persze, csak két. év múlva kerülnek oda, hogy pályát válasszanak. Az pedig ebben a korban nagy idő. De elgondolkoztató, hogy amikor szőlőtermelő vagy növényvédő szakmunkást említek, értetlenül néznek. Nincs még olyan a faluban ... Csábi István igazgatóval és Koós Ildikó osztályfőnökkel visszakanyarodunk a táplálkozáshoz — már az irodában. — Ez a disznótoros szezon, amint láthatta — mondják. — Márciusig tart. Nyáron szalonna járja, ahol tehén van, ott reggel tej, és csak este esznek főttet. Aztán ősztől gyümölcs is januárig, februárig. Közben egész éven át krumpli. És sült tészta. Szombaton tele van vele mindenütt a kemence. Szeretik errefelé az emberek a gyomrukat. Csak hát úgy magyar módra — nem elég okosan ... Igen, ez a táplálkozás eléggé egyoldalú. És nehéz, túlságosan zsíros. Bőséges ugyan, tartalmazza a szükséges kalóriameny- nyiséget, de talán ez a legnagyobb hibája, hogy nyoma sincs benne a gyerek és a felnőtt közötti különbségtevésnek. A bócsai iskola csak egy a sok közül, de az ottani állapotokat bátran vehetjük tipikusnak. Jellemzőnek a hasonló környezetben élő gyerekek többségére. t.e'>e'ősziir is; Annyi bizonyos, hogy éhező gyerek, olyan egyáltalán nincs nálunk. Legfeljebb ritka kivételek akadhatnak néha, mint a bevezetőben említett szerencsétlen kisfiú. De azért van még itt tennivaló. A felnőttek táplálkozása is változtatásra szorul — erről éppen eleget olvashatunk manapság az újságokban —, a gyerekeké még sürgősebben. A sajtón és a rádión kívül a népművelők és a pedagógusok tehetnek legtöbbet ennek az érdekében. M. L. Senkinek se volt bejelentőlap- kor van szükség, amikor már ja. A hajléktalanok egyik ősz- közvetlen a veszély, amikor baj taga volt ez a sok ezerből. fenyeget. Ezt lehetőleg el kell Dr. Chikán Béla erzsébeti pol- kerülni. De az éberség ... gármester kijelentette: Nem se- — Egyetértek — bólintott Ku- gíthet ezeken, mert nem erzsé- rimszky. betiek, ő már így is ötezer in- — Arra gondoltunk — foly- ségebédet főzet naponta. tatta Pista —, hogy neked kellene átvenned a nyomdát. Több 22. 4S Új megbízatás lapra, üzemi újságra, röpcédulára van szükség. Az előállítás December tizenhetedikén tűn- körül nagyok a nehézségek. Ez tetés volt a Belvárosban. Ezer- a munka, hogy úgy mondjam, huszonhét embert előállítottak, életkérdés. Érted, úgy-e? Ahány Száznál többet a Szerb utcai ka- 'röpirat és illegális újság, annyi pitányságra. Ott nagy pofozás, agitátor. Az írott szó nagy erő, verés folyt. A Nemzeti Kaszi- helyettünk beszél, olykor nem novai szemben, a Szép utca egy is csak egy emberhez, hanem számú ház kapualjában egy üres többhöz. Megfigyeltük a Ken- üzlethelyiségben, a Rákóczi úti der és Jutában, a Vörös Juta Clarus cukrászda udvari helyi- kézről kézre jár. És jól látható ségében Is összegyűlt néhány a hatása is. A munkások báto- száz fogoly. A Vörösmarty téri rítást merítenek belőle... földalatti megálló várócsarno- — Máshol is így van — mond- kában is százak szorongtak a ta Kurimszky. rendőrök gyűrűjében. — Ha a párt ismeri a munPista a szilveszter utáni első kások minden gondját, akkor találkozón — az angyalföldi pá- tud a nyelvükön beszélni, lyaudvarnál és a Tamai rét — Bejárok a melegedőkbe, környékén jártak — azt mond- _ Ezt elég rosszul teszed — ta: kapta fel a fejét Pista. — Meg— Jól csinálod fiú. Ha nem feledkezel arról, hogy a párt ijesztelek meg vele. most egy megtiltotta? új kombináció került szóba ve- — Dehogy — védekezett Cigi led kapcsolatban. —ez régebben történt... — Hadd halljam, nem vagyok — jói van — enyhült meg ijedős. Pista. — Tudhatod, ezeket a __ Tudom — nevetett Pista, helyeket szemmel tartja a rend— De gondolhatod, ezek a mi őrség... dolgaink olyan természetűek, — Hogyne tudnám. Ott gub- hogy bátorság egymagában még baszt a munkanélküliek között nem minden. Bátorságra és lé- a spicli is, aki csak arra les, lekjelenlétre legtöbbnyireolyan- hogy valaki kifakadjon... — Na úgy-e? Vigyázz, elvtárs — intette komolyan Pista. — Ezentúl pedig ... Feltéve, hogy vállalod, még inkább kerüld az ilyen helyeket. Tisztában kell lenned azzal, hogy ez a munka életveszélyes. — Nem azért lettem kommunista, hogy plüssfotelben csücsüljek. — Jó. jó, nem erről van szó — mosolygott Pista. — Ha nem ismernénk, nem tennénk neked ilyen ajánlatot. — Volna hozzá kedvem — mondta Kurimszky. — No, akkor figyelj csak. Megfelelő lakás után kellene nézni. Berendezzük, aztán küldünk egy elvtársnőt, aki majd elvégzi a gépelési munkákat. — Az nem kell — szólt Sanyi. — Mi nem kell? — Gépíró. Van nekem, aki írjon. — Ja, vagy úgy — nevetett Pista. — És hogy hívják? — Piroska — No, rendben van. Ha jónak látod, nekem nincs kifogásom a dolog ellen. Beköltöznél oda Piroskával, megteremtjük a feltételeket a nyomda működéséhez. — Kérdeznék valamit. — Nos? — Kivel tartanám a kapcsolatot? — Továbbra is velem. — Akkor jól van — mondta Cigi. — Ha lehet, ne tudja senki a lakás címét. Oda ne jöjjenek, majd mi megyünk, ahová Az éjszaka A VILÁGHÍRŰ olasz rendező, Michelagelo Antonioni sajátosan egyéni művészetéről rengeteg nyilatkozat és elemző cikk jelent meg annak ellenére, hogy sokáig egyetlen filmjét sem vettük át. Az éjszaka, ez a sok vihart felkavart, a kritikusok serege által elítélt vagy felmagasztalt alkotás — most végre eljutott hozzánk, műsorra tűzték filmszínházaink. A filmről elhangzott ellentétes vélemények felszították a kíváncsiságot. A nézők többsége lönösen az a jelenete megragadó, amikor az asszony egy átmulatott éjszaka után olvasni kezdi férje egykori, szerelmes levelét. A férfi elárulja magát — már nem emlékszik a levélre — és ekkor rádöbbennek — hazugságra épültek még a legszebb és valódinak hitt érzéseik is. Reménytelen, értelmetlen és idegen az élet, örömtelen meg- szokottságra és nem időálló érzelmekre épül két ember kapcsolata — hirdeti a film, amelyJelenet a filmből. valami rendkívülit várt, s ha egyesek talán csalódtak is, tagadhatatlan, hogy Az éjszaka furcsa, vibráló atmoszférája megérintette, magához bűvölte a közönség sorait. Hidegen csillogó üvegfalak, monumentális vasbeton épületóriások tövében, félelmetesen csörömpölő gépek, a modern nagyváros nyugtalanító zajai között tétova léptekkel emberek bolyonganak. így kezdődik a film. Az egyik éppen halni készül egy luxusszanatórium elegáns kórtermében. Tőle és egy kicsit önmaguktól, elvesztett, régi énjüktől búcsúznak barátai: a férj — felkapott, ünnepelt Író — és Lidia, a feleség. AZ ASSZONY örömtelen arcán, befelé forduló tekintetén leplezetlen a felismerés: idegenné, ellenségessé vált körülötte minden. Az élet, amely rohamléptekkel halad előre, változtatja arcát, csak ők képtelenek arra, hogy rendbehozzák a maguk életét. A filmnek kükell. Statárium van — tette hozzá nyomatékül. — A pártnak is nagy kincse a nyomda — igyekezett megnyugtatni Pista, és bátorítóan megszorította a kezét. Tetszett neki a tüzes szemű fiatalember. Látszott rajta: az a fajta, aki csínytevésben és komoly helyzetben egyformán találékony. — Hol gondolod? — Mit? — A lakást. — Valamelyik munkáskerületben kellene... Kurimszky elgondolkozott. — Palotán nem lehet — mondta —, ott sokan ismernek. Hétéves korom óta ott élek. — Nem kell most dönteni. Kurimszky napokig rótta az utcákat Piroskával. Fagyott, aztán felengedett, havazott, és újra zimankós lett, csontkemény minden. A boltok kirakataiból farsangi holmi kínálta magát... Pestújhelyen egy délután biztató hirdetményt fedeztek fel: CSALÁDI HÁZ KIADÓ A BANK UTCA HUSZONHÁROMBAN. Megkeresték a házat. Jól körülnéztek a környéken. Minden szerencsésen egybevágott: az épületeket kertek vették körül, a ház utcára néző ablaka előtt néhány méternyi széles kert húzódott léckerítéssel. A házat — ha a szükség megkövetelte — úgy is el lehetett hagyni, hogy ne kelljen az utca felőli kaput használni. (Folytatjuk..) ben mindent elnyel Antonioni filozófiája — a nihil. Antonioni határozottan, keményen tömöríti kifejezési eszközeit lehangoló mondanivalója köré. A világ, amelyet teremt hőseinek, csupa ellentét. Ismerős és mégis idegen, józanul hétköznapi és álomszerűén széteső, közönyös, de ugyanakkor főj toga tóan szomorú. Hősei hol tompa fásultsággal fogadják, hol szenvedélyes erővel űznék messzire kikerülhetetlen végzetüket. Kínlódásukat részvét, együttérzés nélkül senki sem szemlélheti. PEDIG Antonioni nem ad arra feleletet, hogy miért jutottak idáig. A kapitalista életforma elleni kritikája belefullad abba a kiábrándultságba, csömörbe, amely az egész történetet ellepi. Ennek ellenére nagy művész Antonioni. Kifinomult lélektani vonalvezetése, különös zaklatott stílusa, tiszta, határozott képszerkesztése, korunk legnagyobb rendezőivé avatja. Stílusérzékét dicséri a szereplők kiválogatása is. A főszereplők Jeanne Moreau, Monica Vitti és Marcello Mast- roianni rendkívül szuggesz- tív erővel formálták meg a történet hőseit. Elgondolkodtató, maradandó értékű alkotás Az éjszaka. A huszadik századi kapitalizmus emberének tragédiája. Azé az emberé, aki már nem a természetnek van kiszolgáltatva, hanem a civilizált, de embertelen társadalom lélekölő veszedelmeinek. És kiszolgáltatottságában mindent elveszít: az alkotásba vetett hitét, a boldogságot, az élete értelmét. Szovietdráma-est Kecskeméten A Katona József Megyei Könyvtár és a Városi Művelődési Ház Moderndráma-estek című sorozatában Szovjctdrá- ma-estet rendez Kecskeméten, a Cifrapalotában, ma délután 6 órakor. A nagy érdeklődéssel várt drámaesten Szimonov, Arbuzov, Pagogyin, Lavrenyov és Vis- nyevszkij műveiből Udvaros Béla, a Katona József Színház rendezője tart előadást. Közreműködnek: Dévay Kamilla, Baracsi Ferenc, Lengyel János és Me- zey Lajos, a Katona József Színház művészei.
