Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

Egy é» — százhúsz bejelentés Az elmúlt évben negyven- nyolc alkalommal tartottak be­számolókat az Izsáki Községi Tanács tagjai, melyeken össze­sen 1400 lakos vett részt. A tanácstagok 1963-ban százhúsz választó kérelmét, illetve pa­naszát juttatták el a tanács il­letékes csoportjaihoz. A beje­lentések alapján 22 ügyet már elintéztek, 9 ügy kivizsgálása folyamatban van, 65 ügy végre­hajtható és 24 kérelem pedig jelenleg nem oldható meg. A tanács nagy gondot fordít a lakosság részéről érkezett pa­naszok, észrevételek elintézésé­re, hiszen ez a választópolgá­rokkal való jó kapcsolatot is jelenti, hozzájárul a község fej­lődéséhez, az ez évi , célkitűzé­sek, tervek valóra váltásához. Talált tárgyak A Közlemények cím alatt szoktunk neki helyet adni, most az egyszer azonban engedjék meg, hogy külön is írjunk róla. A rendőrségen átvehető talált tárgyakról van szó. Tizenkilenc tárgyat jelez a lista — alig né­hány nap alatt — köztük hét Csepel gyártmányú férfi ke­rékpárt (számuk: B. 74703, C. 75848, B. 32336, F. 22302, F. 69828, TA. 15510. B. 42785), két szovjet gyártmányú férfi kerék­párt (726889 és 5132-es gyári számú), egy ismeretlen gyárt­mányú — 09587 sz. — női ke­rékpárt, ezenkívül hét darab ke­rékpárvázat, a számukat már fel sem soroljuk. Megáll az ész! — szoktuk mondani, ha nagyon elcsodál­kozunk valamin, s ezúttal van okunk a csodálkozásra. Hát ilyen gazdagok, vagy ilyen ha­nyagok vagyunk?! Az őrizetle­nül hagyott kerékpárok tömke­legé kerül évente a rendőrségre, az egyszerűen valahol ott felej­tett „jószágokról” nem is be­szélve. Egy egész raktárt tölte­nek meg a hatóságnál, s van, amelyikért a gazdája sohasem jelentkezik ... Hiába, nagyvona­lú emberekkel van dolgunk. Azt a használt subát, amit szintén jelez a rendőrségi fel­hívás, már csak félve merem említeni — pedig még február­ban igazán elkel a suba annak, aki szeret ilyet hordani. Van aztán egy talált százfo­rintos is a rendőrség birtoká­ban. Ezért nyilván sokan je­lentkeznének, ha tudnák, hogy nem kell számot adni arról: hol vesztették el stb. Mindenesetre mi ezúton is közzétesszük: tessék jelentkezni! Vagy talán könyörögjünk, polgártársak? KI látott még ilyet! Nyomás! Vették-e észre, mennyire el­terjedt ez a szó: „nyomás!”? Valamikor azt mondta a főnö­künk, ha cipekedni kellett: — Nyomjuk meg, emberek! — Volt aztán ilyen szavunk is: gye­rünk, rajta, hó-rukk, hajrá, no­sza. mindent bele, indíts, ló­dulj, lökjük odébb, emeld meg, vidd arrébb, vagy csak egy­szer üen: no!... Hanem ez mind elavult, nyel­vünk fejlődése folyamán. És maradt a mindent egyetlen szó­ba sűrítő: nyomás! Olyannyira, hogy nemrégiben még A Tenkes kapitánya című tv-filmben is így kiáltott rá a társára a kurucok elől árkcm- bokron, kerítéseken át mene­külő egyik labanc: — Nyomás! S erre már mit is mondhatna az ősapái szókincsében és gyer­mekei alkalmi nyelvhasználatá­ban némiképpen tájékozott em bér? Talán stílszerűen esc. ennyit: — Hogy oda me rohanjak! I Emlékszünk rá, amikor Kecskeméten és a megye más hely­ségedben mínusz 20—25 fokot mutatott a hőmérő, akkor Galya­tetőn alig hűlt le öt-hat fokra a hőmérséklet. Itt volt a legkelle­mesebb idő az országban. S most, amikör másutt már olvadoani kezd — legalábbis napközben — a hó, a tetők, fák ismét szürkék lesznek, a mátrai táj még vidáman őfzi a fehérséget, a tél jel­legzetes színfoltjait, s az idő is hűvösebb pár fokkal, mint má­sutt. Vasárnaponként, de hétközben is egymást érik a turistajára­tok, jönnek a kirándulók, hogy gyönyörködjenek a magyar hegy­vidék nagyszerű panorámájában. A nagyszálló környékén mindig akad egy-egy fényképező idegen, sokszor külföldi is, s ha távolabb sétál az ember még ismerősökre is bukkan a kirándulók között, A fotóriporternek most még kitüntető szerencséje is volt. Al­kalma nyílott arra, hogy a természet szépségeit kedvelő, világhírű zenetudósunkról készítsen felvételt. Kodály Zoltán és felesége a Mátra fenséges vonulatait szemlélte. Az egyik útelágazásnál három kecskeméti kislányt „kapott !e”, a fotoriporter: Ágoston Ildikó, a csecsemőotthon dolgozója, Kelő Ilona és Piros Klára — IBUSZ-dolgozók — élvezték itt a 'ál szépségeit. És egy pádon — ej, csak nem valami szerelmi bánat! — egy magányos kislányt is megörö­kített a lencse .:: Búcsúzóul egy látkép a Bács­Kiskun megyei ismerősöknek ezzel a szöveggel: Szívélyes üd­vözlet a Mátrából, a legszebb magyar hegyvidékről...-- '-•****>• : •" W '% 1 i i i l 1 1 l Farsang van... „Nem ütik a jogászt agyon, sárgarigó, rozmaringom, galambom, mert a jogász okos nagyon, sárgarigó, rozmaringom, galambom.” Kihallatszik a százesztendős jogásznóta a kecskeméti Arany­homok nagyterméből. Húzza a cigány kivilágos virradatig — ha nem is úgy, mint régen. Mert kérem, hova lettek azok. a hajdani viriusos mulatságok, amikor vitéz Aggházy főispán úr — az isten éltesse haló po­raiban! — ötvenpengöst ra­gasztott a prímás homlokára, húszasokat húzott a bőgős, rri/ r a brácsás vonójába és tízese, - kel csipkézte ki a cimbalmos instrumentumának két oldalát. Akkor bezzeg folyt a lé meg a lé a helyiség pádimentumán is, az alispán úr érces tenorja csak úgy rezegtette az ablakokat, pezsgés üvegek durrogása rez- zentette fel a gyalogjárókat, és a Beretvás sarkán a kutyák szalámihéjat rágcsáltak örömük­ben ... No, persze, más időket élünk. Másként szól még az a vidám jogásznóta is. A terem ugyan, ahol a népi zenekar húzza a talp alá valót, jóval fényesebb, mint az a régi volt, az estélyi ruhás hölgyek és szmokingos, sötét ruhás férfiak öltözetén sem lehet kivetni valót találni, az asztalok is roskadásig meg- rakottak, emelkedett a hangu­lat, de azért ................................ Mo ndják csak, lépett ezen a mulatságon valaki a nagybő­gőbe? Ugye, nem. Vágtak-e fair hoz boros poharat? Még mit nem! Lőttek-e bele éjfél után a kártyázok kistermében a lám­pa közepébe? Persze, hogy nem. Ott, ahol a miniszter is táncol, és mosolyogva koccint jobbra- balra, hát lehet ilyesmit még csak elképzelni is? Ugye, hogy nem. Bezzeg Aggházy főispán úr idejében ... Voltak akkor bizony olyan vadászatok, de olyan va­dászatok. .. és micsoda bálák követték minden esztendőben! Nem tolongtak rajta — mint itt most — kisezren, de akit meghívtak rá, az számithatott az elölépetésre a következő év­ben. Én ugyan csak a túlsó oldal­ról lestem az urak kellemetes szórakozását, de nem untam volna meg soha. Nem úgy, mint mostanság, amikor le is ülhetek a díszes teremben — ha le­fizetem a negyven forint be­lépődíjat —, s mégis áhítozva Tévedek magam elé úgy reggel tájban, amikor mindenki haza- cihelődik körülöttem... Micsoda egyhangúság! Talán majd a KTE bálján, február tizenötödikén... Ha ugyan addig meg nem esz • farsangi unalom. T—ál. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOJOOOOOQOOOCOt peron NEPR A Hagyat Szocialista Munkáspá Bács-Kiskun megy« Btzottsáe te a megy« tanács lapja. Főszerkesztő' Weither Dániel Kiadja a Bác3 megy« Lapkiadó Vállala Felelős kiadó: Mez« István igazga Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont se-ie. as-iá. Szerkesztő bizottság 10-38 Vidéki kiadások rovata: 11-2: Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1» Telefon: 17-ee. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: • helyi posta hivataloknál ér kézbesítőknél Előfizetési díj l hónapra 13 fönn Bács-Klslcun megy« Nyomda v Kecskemét. - Telefon: L1-4B. _retfc 1 «ép. «se. ti * ' ^ ' I í'ötÓí'agW,Béí>0 i'Ofcő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom