Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

1964. február 9, vasárnap 7. oldal Ne csak hanggal A kecskeméti állomáson na­ponta tanúja vagyok, amint a reggeli vonattal érkezők kö­zelharcot vívnak a vonatra igyekvőkkel a váróterem aj­tajában. Többnyire a kifelé tolongok „győznek”, annak el­lenére, hogy kevesebben van­nak. Erejüket sokszorosára nö­veli, hogy mindenképpen fel kell jutniuk az induló szerel­vényre. Rövid tusakodás után megtörik a küszöbön lihegők ellenállását és gátja vesztett patakként zúdulnak ki a pe­ronra. A tusát harsány csatakiáltá­sok kísérik: — Micsoda emberek vannak! — rikoltja fogcsikorgatva egy tépett gombú harc'js. — Ahelyett, hogy kinyitnák az ajtó másik szárnyát is — csatlakozik a hátsó sorokból egy dühtől elfúló bariton. Aztán a méltatlankodók is keresztülpréselik magukat a szűk résen és ha valaki azt hiszi, hogy kinyitják az ajtót, akkor nagyon téved. Eszükbe sem jut, hogy egyetlen moz­dulattal megoldhatnák azt, amit olyan nagy hangon kö­vetelnek másoktól. Mindezt el sem mondtam volna, ha nem példázna éke­sen egy sajnos, eléggé közis­mert szemléletet. A termelési tanácskozásokon, tsz-közgyű- léseken felszólaló dörgő han­gú kritikusok egy része leeresz­kedő fejbiccentéssel nyugtáz­va a tapsot, nyugodtan vissza­ereszkedik babérjaira. Gon­dolván, hogy ő eleget tett kö­telességének. A hiba helyre- igazítása már mások feladata. Kényelmes, de meddő állás­pont ez. Mert mintahogy az állomás ajtaja sem nyílik ki a méltatlankodástól, ugyan­úgy a termeléssel együtt járó gondok sem oldódnak meg, ha egyszerűen csak feltárjuk a hiba okait. Az észrevételeket konstruktív javaslatoknak kell követniük és ami mindennél fontosabb, tetteknek. A ter­melést előrevivő tettekből pedig részt kell vállalniok a dörgő hangú kritikusoknak is. B. D. Jó megjelenésű, színes modo­rú ember a tiszakécskei Tisza- gyöngye Termelőszövetkezet fő­könyvelője, Miskó István. Egyik elődje az első öt uradalmi pa­raszt közt volt, aki az uraság­tól kapott kis portán kunyhót vert és ledugta az első szőlő­vesszőket. Ezekből hajtott ki a mai híres bőgi szőlővidék. A tsz-nek ez a fontos beosztású vezetője tehát „visszamenőleg” is idegyökeresedett ember. Lát­hatóan élvezi, míg gyönyör­ködve pillantunk körül az ele­gáns központi irodában — a kellemes barna bútorokon, mo­dern könyvszekrényen, színes szőnyegeken. Nem különb ennél egy nagyobb ipari üzem iro­dája sem. Miskó István lelkesen „pa­naszkodik”. — Pillanatnyi megállás nincs. A zárszámadás, a terv, az ok­tatás. Mindenki tanulni akar, az erre alkalmas helyiségek mindennap foglaltak. Hol van az az idő, mikor Mészáros Béla elnökkel mondogattuk: nem lesz majd annyi dolgunk, ha az első évek nehezén túlle­szünk ... Mi is többet akarunk, a tagság is olyan gazdag fantá­ziával tervezget, hogy csak győzzük, örülünk, hogy egyre nagyvonalúbbak, igényesebbek... Két első, két másodéves szak­munkásképző tanfolyamunk van, összesen 120 hallgatóval. A Helvéciái Állami Gazdaság szakemberei az előadók ... Sa­ját mozi — heti 3 előadás. Te­levízió, rádió, könyvtár, lemez­játszó mindkét üzemegységben.,. Szakkörök... A tagság kérésére klubot nyitottunk. Van ott sakk, folyóiratokban válogathatnak. Rendelik a dupla feketéket, málnát, sört. Éppen mondták a földművesszövetkezetnél, hogy több süteményt fogyaszt a mi tagságunk, mint Lakitelek és Alpár község együttvéve... Jut rá... 1962-ben 16 000 Ft volt, 1963-ra már 18 000 Ft az egy tagra jutó átlagjövedelem. 52 forint egy munkaegység ér­téke. Nem kell noszogtatni az embereket munkára, az idős ta­gok is szívesen segítenek, mi­kor tehetik. 834 tag közül 724 szerzett munkaegységet, rend­szeresen 540 dolgozó vesz részt a közös munkában és 150 csa­ládtag. Egy egész részei... Van-e nagyobb jelentősége a háztáji gazdaságnak ilyen gaz­dag szövetkezetben? Nem tud­ná vajon pótolni a közös — ki­váltképpen a háztáji állati ter­mékeit? Bizonyítsanak a fel­fél esztendőt. Szabadulásától kezdve illegálisan élt. Azok, akikkel kapcsolatot tartott, így ismerték: „Pista.” — Miből áll az? — kérdezte rövid hallgatás után Cigi. — Most egyelőre csak annyi­ból, hogy te kapod kézhez az anyagot, elosztod, elviszed azok­nak az elvtársaknak, akik egy- egy területért felelősek. Ez nem kevés gonddal jár, nagy körül­tekintés kell hozzá. — Persze, persze. Gondolkozott: Nem mérés dol­ga. egyszerűen kell, tehát úgy lehet felfogni, hogy utasítás — döntötte el magában. — Ha a párt alkalmasnak tart erre a munkára, az megtiszteltetés. Csak akkor volna kötelességem kitérni, ha magam is úgy érez- ném, nem leszek rá képes. De ha a párt kéri, minden erőfe­szítésre hajlandó az ember ... — Persze — ismételte. — Ha egyszer csinálni kell, vállalom. Beszélgettek még egy ideig, főleg a megbízatással összefüg­gő tennivalókról. Ügy váltak el, hogy Pista kijelölte a következő találkozás idejét és helyét. 21. Elosztó helyek Néhánv nappal később Cigi Dln- da Bélához ment Rákospalotára, aki az T nre utca ötvenötben la­kott. D ia is cipész volt, az apja is Az öreg egy tenyérnyi foltozom úhelyben kínlódott, Bé­la pedig hol gyárban,, hol mes­ternél dolgozott, aszerint hogy milyen volt az „időjárás”. Din- da négy évvel volt idősebb Ku- rimszkynál. Ez idő tájt éppen gyárba járt, de otthon a lakásán is fuserálgatott. A felesége is­merősöknek varrt. Dindának is volt már dolga a rendőrséggel, de nem volt egé­szen fekete. A „bolsi-gyanúsak” kategóriájába tartozott, a bőrö­söknél a baloldaliak közé so­rolták. Lakásán időről időre il­legális szemináriumot tartott a rákospalotai körzeti bizottság. Kurimszky is tagja volt, And- rásfi Gyula cipészsegéd volt a bizottság titkára. Akkoriban már hónapok óta József Attila vezette a szemináriumot. Ha a politikai „időjárás” különösen kedvezőtlen volt, átmenetileg apja kis kócerája volt Dinda menedékhelye. Harmadnap este Oláh Sán­dorhoz, a „Fecske kerület” saj- t. óelosztójához vezetett Cigi út­ja. A Fecske kerület — ilyen néven nem volt feljegyezve sem­milyen térképre, e megjelölést csak az illegális mozgalomban ismerték, azt jelentette: Ferenc­város, Csepel, Kispest, Erzsébet- falva. Ezután egy szőke lánnyal ta­lálkozott Kurimszky a Telefon­gyár közelében, a Hungária úton. Mindegyiküknél ott hagyott egy-egy csomagot, melyet úgy vitt magával a kabátja alatt — Tiszagyöngyc háza táján — Meg csutkaszár, meg répa, meg burgonya — egészíti ki Si- kala István, s mint illik, java- solja. — Nézzük már meg a tehenet is, hátha csak úgy „be­mondta’’ nekünk Feri oácsi: közben nincs is. Nyílik az istállóajtó, mélán fordítja felénk álmos fejét a verestarka tehén: „Itt vagyok, mi a baj?” Tavaszra borjú is mérések, kimutatások amellett, hogy közös és háztáji egymás­tól nem választható el. Csak együtt lehet és kell őket vizs­gálni, mert egy egésznek ré­szei. A közös állatlétszám 1962-, illetve 1963-ban így alakult. Szarvasmarha 237—340, ebből tehén 50—50. Sertés 645—564, ebből koca 50—60. Baromfi 6200, illetve 10 000 db. Mi volt a háztáji állatlétszám ugyanebben a két esztendőben? Szarvasmarha körülbelül ugyan­annyi volt: 285, s ebből 170 te­hén. Sertés ugyanígy nemigen változott: 3500, s ebből 400 ko­ca volt, 1962- és 1963-ban is. Baromfi szintén 40 000. Mint látjuk, a közös szarvas- marha- és baromfiállomány nö­vekedett, a sertések száma vi­szont csökkent. A háztáji állo­mány stagnál ugyan, de mint a sertéseknél, baromfinál megfi­gyelhettük, négy-ötszöröse a közösnek. Sem a tsz-tagok ön­ellátása, sem a lakosság ellá­tása szempontjából nem mond­hatnánk le a háztáji állomány­ról, amely országos átlagban is 37—50 százaléka volt a közös­nek az utóbbi négy évben. Komoly figyelmeztetés mind arra, hogy a közös állomány tempósabb fejlesztését kell szor­galmazni, mind abból a szem­pontból, hogy ugyanakkor a háztáji állatlétszóm csökkené­sét sem engedhetjük meg, — Tiszakécske globális adatainak alakulása. Vonák István vb- elnökhelyettes bocsátotta ren­delkezésünkre. A nagyüzemi gazdaságok össz-szarvasmarha- állománya 1962-ben — egy adott időszak összehasonlításában — 1202, illetve 1065, ebből a te­hén 268, illetve 266 volt. A ház­táji és egyéni összállomány 1302 és 1377 volt, tehát valamit emelkedett. A közös sertések száma 2107-ről 2495-re csökkent, viszont a kocáké 268-ról 427-re nőtt. A háztáji és egyéni ser­tésállomány 6469-ről 4439-re apadt. A közös és egyéni ba­romfilétszám 37 533-ról 44 633- ra növekedett. Sertésekből tehát mindkét oldalon visszaesés következett —a—aa—■■■—& a hóna alá szorítva —, hogy út­közben minden idegszálával fi­gyelt. feltűnés nélkül szemügy­re vett mindenkit, közel és tá­vol, előtte és mögötte, nehogy elkapják a szállítmánnyal. A monoriaknak Vecsésre kel­lett kivinni az anyagot. Krump­lival fedte be egy hátizsákban. Egy kiskocsmában várt rá Baj- kai János megbízottja. Minden alkalommal szárnyra kelt a párt üzenete. Eljutott a gyárakba, a szakszervezeti he­lyiségekbe, a természetbarátok­hoz, a nyomorgók levesosztóiba, az inségkonyhákra, a munkások hajlékaiba, a tanonciskolába, le­vente foglalkozások alkalmával a gyakorlótérre, olykor még a tanyákra is. „A statárium nem szünteti meg a válságot” — állapította meg az ifjúmunkásoknak szánt egyik röpirat. — Egymás után zárnak be a gyárak. A Gazda­sági Gépgyár, a Nagy és Róna autókarosszéria-gyár leállt, a Dräsche téglagyár majdnem minden munkását elbocsátotta. Száz meg száz munkás lett újra munkanélkülivé. A Gazdasági Gépgyárban alig pár tanoncot szabadítottak fel, a többit egy­szerűen az utcára szórták. Az eddig eltöltött éveket most el­veszítik, de mit törődnek ezzel a tőkések .. {Folytatjuk.) •JV) ö u HIÚI lldcUJ.i>llld.luiyul őt/lll büszkélkedhetünk. Ha így van ez ilyen gazdag községben, mi­lyen lehet a kép a kedvezőtle­nebb adottságú helységekben? Beszéljenek a tagok A Tiszagyöngye Tsz jómódú tagsága tudna-e annyi jószágot tartani a közös segítsége nél­kül? ... Sikala István brigád­vezető kíséretében indulunk csa­ládlátogatásra a bőgi utcákon, közökön. A jókötésű, világos arcú fiatal férfi jóízűen ajánl- gatja, miközben az országút je- gét-havát ropogtatjuk. — Tessék választani, hova menjünk be. — Mondjuk, abba az üvege­zett verandájú házba — mu­tatjuk. Az udvaron ragyogó rend. A tiszta ólakhoz gondo­san sepert utak vezetnek. Egy szalmaszál nincs elszórva. Még a fűrészbak alatt is olyan tisz­ta a föld, mintha nem használ­ták volna. A meleg konyhá­ban mos a háziasszony. A szo- baajtófélen piros sapkás, pu- lóveros kisgyerek mocorog a kisszéken. Köszön, mondja is a nevét — Gabikát értünk — és befejezi azzal, hogy „tizenegy”. Nagymamája, Dudás Ferencné fejezi be helyette. — „Február 11-én leszek há­rom éves” — mondjad, csilla­gom. — Rossz vagy-e? — érdeklő­dünk az iskolakönyvvel buzgól- kodó kicsitől. — Laci a rossz! — vágja rá. — Mindig ellopja a piócám, amit atyám hozott a rétről. Ez valóban nagy baj ebben a korban. Ezen sopánkodunk, míg megérkezik a házigazda. Dudás Ferenc szikár, erősen barázdált képű ember. Nem tud már mindennap munkába menni, de azért 187 munkaegy­séget gyűjtöttek az asszonnyal; tízezer forint körül jár érte. A háztájiban 1 tehén, 3 malac, 2 hízó jövedelmezett, van ka­csa, tyúk. — Borjúból, tejből, hízóból mindösszevissza be­jött 10—12 ezer forint — ad számot erről a gazda. — Tarthatna a háztáji föld­ből ennyi jószágot, Feri bácsi? — Mert ugye az 1000 négyszög­öl szántó és 600 négyszögöl szőlő. — Harmadát-negyedét ha tarthatnám, fiam. Főleg a kö­zös biztosítja a tartást. Kapok kaszálót a réten, legelőt a kö­zösből, fogok fel kukoricaföldet a tsz-től, ő húzatja meg, azon is csak haszon van ... Lopva a tsz-köznontban jegy­zett adatokra pillantok; pénz­értékben a következő arány­ban kaptak takarmányt a ta­gok a háztáji ellátására — a közösből. Szénából 77 000—198 ezer, takarmányrépából 17 000 —77 000, kukoricából 88 600— 273 ezer, burgonyából — egy része ennek is takarmány volt — 90 000—65 000 (növekedett az újburgonya-terület aránya), ár­pából 32 000—30 000 forint volt az arány. (Az árpaföldből 100 holdat elöntött az ár.) Lénye­ges segítség a fentieken kívül, hogy a legelő minőségétől füg­gően tehenenként 1200—1600 négyszögölet mérnek ki a ta­goknak. Külön 370 hold a ház­táji gulya rendelkezésére áll, s a szövetkezet kutat, vályúkat építtetett ezen a területen is. A következő években — tehát idén is — családonként 20—20 négyszögöl lucemaföld is jut azokból a kisebb darabokból, melyek művelése nagyüzemi módon nem gazdaságos. — Van még annyi szénám — mutat a csinos boglyára Dudás Ferenc, míg az udvaron végig­vezet —, vígan átteleltetek. lesz. Az akol hasadékain átfehérlik a malacok szőne, a szárnyasok csodálkozva forgatják fejűket. A kapuban még körülmutat há­za táján Feri bácsi. — Minderre nincs kiadásunk. Régen mindent felemésztett az adó. Most már a gyerekeimnek is aláírhatom: a tsz-t nem cse­rélném vissza a régire. Tanul a lány A közeli utcában csak egyik oldalon sorakoznak házak, túl- felől majorsági épületeket fé­nyesít a napsütés. A szekéré ton csúszkálunk, a járdáról ősz öregember köszön vissza a bri­gádvezetőnek. Váltanak pár szót a szőlővesszök állapotáról, aztán amaz befordul egy kis­kapun. — Annak a Dudásnak a ro­kona, ahonnan eljöttünk — int irányába Sikala. — Ez a ház­sor itt mind a Dudásoké. A legközelebl ■ kiszemelt por­tán libagágogás köszönt ben­nünket, a kutya is ugyancsak mondja a magáét, pórázán for­golódva. Fiatalos arcú asszony invitál beljebb a konyhába. Egy, maholnap eladósorba növő lány csutkát rak a Kályhára, aztán beoson a szobába. — Jani bácsi' — érdeklődik Fehér Jánosnétól a brigád vezető, miután leültünk. — A csikókat járatja — Int a tsz-istállók felé az asszony. A gyerekek kerülnek szóba. A nagyobb lány, Margit, a bent­lakásos mezőgazdasági szak­munkásképző iskola III. éves hallgatója, a Helvéciái Állami Gazdaságban tanul. A tsz ta­níttatja. Munkacsapat- vagy brigádvezető is lehet belőle, ha kezében lesz a bizonyítvány. Ha csapatban dolgozik, 10 szá­zalékkal többet keres majd. — Hány munkaegységük van? — kíváncsiskodunk. — Jánosnak? Számolja már ki — biztatja a brigádvezetőt Fehér Jánosné, de lehet ez vizsgáztatás is: mit tud ő a ta­gokról? — Négyszázhetven körül van — mondja kis gondolkodás után Sikala. Kiszámítjuk: 24 400 Ft-ot jelent kereken. A két lány is keresett 4—5000 Ft kö­rül, a gazdasszony is „begyűj­tött” vagy négyezret, pedig ő jobbára itthon van. Nagy a család, öreg néni is van. A sző­lő is jövedelmezett a háztájin legalább 8000 Ft-ot, a tehén, borjú is meghozta a maga hat­ezerjót. Sertés, sajnos, csak egy van, a többi elpusztult (mások­nál is), de nőnek a malacok, van liba, tyúk. A „családi munkaerőt” kitűnően hasznosít­hatják a háztájiban is ... Molnár Károly kertészeti bri­gádvezető házába térünk még be. Itt is nagymosás van, res- telljük feltartani a fiatalasz- szonyt, de csak nem visszük el az állmukat. A két kisfiú a kukoricamorzsolót támogatva figyeli, amint apjukat faggat­juk. — Nem veszi el idejét a közöstől a háztáji munka? A kucsma alatt megtörli iz­zadt homlokát; — épp az imént akart indulni a kéziszánra való takarmánnyal a darálóba, de a brigádvezető megállította, ebéd után lesz fogat, ne eről­ködjön. Tempósan válaszol. — A háztájira munkakezdés előtt, meg műszak utón jut elég idő. Azt a közösben úgy­sem hasznosíthatnánk. Ott el­érem a 25 ezer forintot, miért mondanék le a háztáji szőlő 8000 Ft-járól, a tehénből meg­levő 5—6000-ről, meg egyéb jószág jövedelméről? Igaza van... —th —a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom