Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-05 / 29. szám

1964. február 5, szerda 5. oldal Újdonságok a politikai könyvnapokra A politikai témával foglal­kozó irodalom megyénk lakos­ságának kedvesen fogadott ol­vasmánya lett, amit az 1963. évi könyvvásárlás és az ezek­ben a hetekben zajló helyi po­litikai könyvnapok sikere bi­zonyít a legmeggyőzőbben. A múlt évben- a Kossuth Kiadó politikai és szépiro­dalmi könyvei közül csak a pártszervezetek által terjesz­tett mennyiség értéke több mint 840 ezer forint volt az oktatási anyagon kívül. A Kossuth Könyvkiadó — a klasszikus mű­vek mellett — 1964-ben ismét számos figyelemre méltó mai ki­adványt jelentet meg. Az első negyedévi kiadvány- tervben szerepel J. Prancev: „A burzsoá szociológia válsága”, Howard Selsam: Mi a filozó­fia?, dr. Csikós Nagy Béla: A kapitalista világ árpolitikája. Nagy adósságot törleszt törté­nelmi kiadványaink sorában Claude Mazauric: Babeuf és az Egyenlőek összeesküvése című műve. Babeufről és „egyenlő- sítő kommunista” ideológiájá­ról eddig jóformán semmi sem jelent meg magyar nyelven. Nagy figyelmet érdemel a Magyar Szocialista Munkás­párt határozatai és dokumentu­mai 1956—62” című kiadvány, melynek érdekessége, hogy a különböző helyeken napvilágot látott határozatokon kívül olyan dokumentumokat is tar­talmaz, melyek a nagyközönség részére eddig hozzáférhetetlenek voltak. Tájékoztatja az olvasót az 1956-os decemberi határozat­ról, az ellenforradalom eszmei­politikai szétzúzásáról, bemu­tatja a párt kétfrontos harcát, majd a szocializmus felépíté­séért folyó harc erőfeszítéseit tárja elénk. Az új kiadványok között ta­lálhatók a legfontosabb nem­zetközi kérdéseket tárgyaló történelmi munkák is. Patkó Imre: Utazás az arab egység körül, Bíró—Fábián: Japán cí­mű könyve. Az utóbbiban he­lyet kap az 1964-es olimpiára való felkészülés is, mely a sportrajongók körének kedves olvasmánya lesz. A szépirodalmi könyvek lis­táját Panov: Chicago szépe, Diego Viga: A mangófa árnyé­kában és Desider Galsky: Pa­namai kaland című műve nyit­ja meg. Az év során még szá­mos szépirodalmi kiadvány ke­rül az olvasni vágyók kezébe. Mészáros János Jégverem vagy színházterem? Télikabátban vacog a fajszi művelődési otthon vezetője. A gondnoknőnek csak a szeme látszik ki a nagykendőből, a vastag ruhákba öltözött népi táncosokat pedig a gyors moz­Az új, vasbeton épület ter­meire bizony ráférne minden­nap a fűtés, amely egyenletes hőmérsékletet biztosítana. Ha volna miből. De az sem ártana, ha a típustervek készítői és el­megfagyjanak? Ilyen mostoha körülmények között a tánccso­porton kívül egyik művészeti csoport és szakkör sem műkö­dik rendesen. Vendégszereplés­re meg nem tanácsos meghívni A klubszoba hidegét gyors mozgással „ellensúlyozzák” a népi táncosok. gás is alig tudja felmelegíteni. Az új, tavaly ősszel átadott mű­velődési otthon csak kívülről tűnik barátságosnak. Bent der­mesztő hideg fogadja az érke­zőt. Nincs elég szén? — kér­dezzük Raffai Mihályt, a mű­velődési otthon vezetőjét. — Bizony nincs — hangzik a felelet —, és a tüzelő minő­sége sem megfelelő. Október óta 20 mázsa szenet kaptunk, tízet úgy kértünk kölcsön, és ötszöri befűtésre mind az öt mázsa elfogyott. Ráadásul so­kan meg sem várták az előadá­sok végét, mert fáztak kabát­ban is. Szén kellene, jó szén, de sem a kalocsai TÜZÉP, sem a helyi földművesszövetkezet nem tud tüzelőt adni. Segítség az algériai árvízkárosultaknak A Magyar Vöröskereszt ked­den 200 000 forint értékben sát­rakból, gyógyszerekből, tejpor­ból és alumínium edényekből álló segélyküldeményt továbbí­tott — külön repülőgépen — az algériai árvízkárosultak segíté­sére. (MTI) lenőrzői figyelembe vennék, hogy nem a forró égövi orszá­gok közé tartozunk. Az épület­nek nincs padlástere, a kály­hák elhelyezése sem ésszerű — például a színházterem négy, embermagasságú fűtőteste a színpad előtt sorakozik, hátul viszont semmi sincs — a ha­talmas kémény pedig kihúzza a legkisebb meleget is. Szín­házterem? Jégverem inkább — nem csoda, hogy a lakosság ide nem nagyon kívánkozik télen. — Akad ám itt még egy-két apróság. Nézze csak meg az ab­lakokat. Egyik sem záródik ren­desen. A cementlapokkal borí­tott előcsarnokból hiányzik egy kályha, a nagyterem egyik aj­taja alól kifelejtették a küszö­böt, papírral tömtük be a rést, talán így mégsem jön be any- nyira a hideg. Persze, ez már nem sokat változtat a helyze­ten ... Felépült tehát mindenki örö­mére és megelégedésére, két millió forint KÖFÁ-ból egy szép épület. Kérdés: kik és mi­kor látják a hasznát? Nyáron, köztudomásúlag a községbeliek idejének nagy részét a mező- gazdasági munka köti le. Szó­rakozásra, művelődésre most érnének rá legjobban ez embe­rek, de melyik műsor érne meg akkora áldozatot, hogy félig senkit, mert a két öltöző és a színpad — jéghideg ... Sajnos, a fajszi eset nem egyedülálló. Elég sok községi művelődési otthon működését bénítja meg a tél, holott most kellene csak igazán hatékonyan dolgozniuk. A megoldás? Jobb, praktikusabb típustervekre van szükség, amelyek alkalmazkod­nak a téli időjárás zordabb kö­rülményeihez is. Továbbá lelki- ismeretesebb munkára a kivi­telezők, nagyobb körültekintés­re az átvevők részéről. Végül, de nem utolsósorban nem ártana már a tél beállta előtt valamennyi művelődési otthon számára elegendő meny- nyiségű és minőségű szenet biztosítani. Ez a legalapvetőbb feltétele annak, hogy művelő­dési otthonaink ne csak a köz­ségek összképét gazdagítsák vonzó külsejükkel, hanem való­ban a falusi kulturális élet irá­nyítóivá váljanak. V. ZS. Filmet készítettek l%agy István bajai kiállításáról Nagy volt a sürgés-forgás a múlt héten Nagy Istvánnak a bajai múzeumban megrende­zett emlékkiállításán néhány nappal a zárás előtt. Most azonban nem a látogatók szo­kott csoportjai töltötték meg o termeket, csupán néhány em­ber buzgólkodott rengeteg drót, lámpa meg egy filmfel­vevő gép körül. A József Atti­la Művelődési Ház fotoklubja a múzeum dolgozóival együtt­működve színes kisfilmet ké­szített a neves festőművész al­kotásairól. Az ötlet a múlt év végén született, s a megyei tanács művelődési osztálya örömmel fogadta. Biztosította az anyagi fedezetet is hozzá. így azután elkészülhetett Miskolczy Fe­renc forgatókönyve alapján a film, amelynek rendezője és operatőre Wilhelm József. A múzeum kiállítása mint­egy 120 Nagy István képet mutatott be, s a művész szin­te teljes életútját érzékeltette. Most folynak a film Laborató­riumi munkái. Ha közönség elé kerül, nemcsak egy nagy­szabású kiállításon vezeti vé­gig a nézőket, hanem alkal­mas lesz arra is, hogy egy-egy előadás keretében bármikor bemutathassák Nagy István művészetét. Baja az ország köztudatá­ban lassan már nemcsak lürr István, hanem Nagy István vá­rosa is. Az ide látogató idege­nek keresik a művész képeit, s ez a film fontos lépés lesz a város megismertetésében is. A bajai filmesek remélik, hogy ez csak az első lépés volt. Szeretnék, ha Nagy István filmjét követnék más doku­mentációs alkotások, amelyek megörökítik a kihaló mester­ségeket, a környék néprajzát, s egy-egy jelentősebb ásatás menetét. Sok tudományos be­csű adatot örökíthetnének meg így a múzeum számára, s ugyanakkor a filmek a nép­művelés fontos kellékei is len­nének. S. E. Ma indul az iskoiateíevízió Az iskolareform egyik fontos újítása az iskolatelevízió. Már megírtuk, s az ország sajtója hetek óta cikkezik róla, hogy milyen segítséget fog adni az í ■ VADMIKM Uten rcMvefWlrma. ffüé 16. Vili Kilián Gyuri pontos volt és előrelátó. Hét órában állapítot­ták meg a találkozó időpontját, fél órával előbb ott volt a Li­get téren, hogy a három tér kö­zötti utcákban teljes bizonyos­sággal meggyőződjék róla: Nem követik-e. Elindult a Szent Lász­ló tér felé, bement az elhagya- tottabb Halom utcába, a Füzér, majd a Cserkesz utcába. A Mar­tinovics téren kellett találkoz­niuk. Még mindig maradt tíz perce. Hevesen vert a szíve. Huszon­öt éves kora ellenére már ré­gen nem volt újonc az ilyen dolgokban. Erről alig tudott va­laki is. Hozzátartozói örültek, hogy itthon van, egy évig nél­külözték a keresetét. Nekik azt mondta, Svájcban volt — on­nan küldetett hozzájuk egy is­merős útján előre megírt leve­leket. Ez az esetleges rendőri cenzúra megtévesztésére is jó volt. Most — úgy látszik — új­ra lesz munkája az Egyesült Iz­zóban. Igaz. csak segédmunkás­nak vették fel. de az is megte­szi ... Lassan ment, figyelt. Ez a találkozó — érezte — fontosabb minden eddiginél. Nagy kockázatot vállalt Sallai Imre, hogy vele az utcán talál­kozik. De ha így találja jónak... Megtisztelő a bizalma. Bizonyá­ra tudja, ő a legmesszebmenő- kig elővigyázatos, nem hoz rá bajt. Még egy próbát tett: sietve fordult be újra az egyik sötét utcába, száz lépésnyire megállt, behúzódott egy ház tövébe. Fi­gyelt. Teltek a percek, semmi sem mozdult, nem jött senki. Széles volt az utca, jól látszott a sarok. Ott se járt senki. Nem követték. Kerülővel, olyan utcá­kon ment át, amelyeken ezen az estén nem járt. sietett a Mar­tinovics térre. Ismertetőjel, jelszó — igen, minden az utasításnak megfe­lelően történt. — Vili — ez volt most az il­legális neve, így szólította Sal­lai — rendben van minden? — Azt hiszem — felelte Ki­lián. — Mert éppen erről akarok beszélni. A biztonságról... Örü­lök, hogy megismertelek. Gyula üdvözöl Bécsből. Hallottam, hogy jól megálltad a helyedet odakint az egyéves iskolán. Tet­szett odakint? — Nagyon. A küzdelem, az önfeládozó odaadás, ahogy szem­befordulnak mindennel, ami visszafelé húzza őket. Nagysze­rű nép... — Igen — mondta Sallai. — A mi népünk is nagyra hiva­tott, jobb sorsra érdemes. Moßt itthon kell felhasználnod, amit tanultál... Igyekszünk majd úgy dolgozni, hogy kevesebb legyen a lebukás. Igaz? Kilián bólintott: — Kell — mondta. — Megengedhetetlen az a könnyelműség, amely lábra ka­pott az elvtársak körében folytatta Sallai. — Visszafogta a hangját: — Mintha nem is lennének rendkívüli állapotok. Ügy beszélt, mintha már leg­alább fél órája lettek volna együtt. Megszokta, hogy a kö­zepén kezdje, a legfontosabbnál, s ne vesztegesse az időt holmi felesleges bevezetéssel. — Egyre több a letartóztatás — erősítette meg Kilián. — Azért, mert hiányzik az elővigyázatosság. — Sallai kis­sé bosszúsnak látszott. — A szervezetekbe spiclik és provo­kátorok fészkelik be magukat. Keresik a párt szívét, hogy oda irányítsák a döfést. — Nyilvánvaló — mondta Ki­lián. Sallai megállt, hátranézett. — Azt mondjátok, ez a negyedév lesz a KIMSZ rohamnegyede — kezdte kis idő múltán. — Meg­kétszerezitek a tagok számát. Jól van, reális terv, a párt he­lyesli. De r.aprój napra nő a ve­szély, ha nem vigyázunk job­ban. (Folytatjuk.) ktatásban, s legfőképpen meny­nyire hozzájárul majd az egy­séges oktatási módszerek elter­jesztéséhez. Egyelőre kísérletképpen csu­pán néhány tárgyban vezetik be a televízió adásait. Orosz nyelvórákat tartanak, azonkí­vül hetenként lesz környezet­ismereti óra és fizika. Havonta egyszer gyártlátogatásra viszi el ifjúsági nézőit az iskolatele­vízió, s ezzel a pályaválasztási tanácsadást segíti. Az idei tan­év második felében szerzett ta­pasztalatokat a nyáron értéke­lik, s jövőre, az 1964—65-ös tanévben ennek alapján bővítik az iskolatelevízió műsorát. Különösen nagyjeelntőségű lesz ez az újítás a későbbiek során olyan tárgyak tanításá­ban, amelyekhez a szükséges előadótermet, kísérleti eszközö­ket nem lehet minden iskolá­ban biztosítani. Az iskolatelevízió első adását ma reggel láthatják a tanulók, a sorozat orosz nyelvleckével indul. A váltott műszakban való tanítás miatt az ískolatelevízió adásait minden altólommal dél­után is megismétlik. A megyei tanács vb művelődésügyi osz­tálya pedig körlevélben hívta fel az iskolák igazgatóit, hogy ahol mód van rá, építsék be az órarendbe az adásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom