Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-05 / 29. szám
«. oldal 1964. február 5. szerda Megtalálták a buchenwaldi koncentrációs táborban megmentett gyereket BERLIN. (MTI) A világon sok millió ember olvasta Bruno Apitz Farkasok között védtelen című regényét, amelynek tárgya az a valóságból vett történet, hogyan mentettek meg a gázhaláltól saját életük kockáztatásával az egykori buchenwaldi koncentrációs tábor foglyai egy Lengyelországból ide hurcolt kisfiút. Az Apitz regényéből készült filmet tavaly júliusban bemutatták a moszkvai filmfesztiválon, s a kisfiúnak a Szovjetunióban élő rokonai, akik látták a filmet, közölték, hogy valószínűleg az ő unokaöccsük- ről szól a film. A BZ aim Abend című délU Thant felszólalása az algériai nemzetgyűlésben ALGÍR. (AP, Reuter) Az Algériában idéző U Thant ENSZ-főtitkár kedden felszólalt a nemzetgyűlés rendkívüli ülésén, amelyen jelen voltak Ben Bella államfő és a kormány tagjai is. U Thant elmondotta, hogy jelenlegi körútja az első ta- nulmányjellegű út Afrikában. Afrika fejlődését összehasonlítva a többi kontinens fejlődésével, a történelemben egyedülállónak nevezte. A főtitkár hangsúlyozta, Afrika egyik legnagyobb veszélyének a faji gyűlölködést tártjai. E földrész — folytatta — nem utáni lap szerkesztősége nyomozott tovább az ügyben, s eljutott a jelenleg Izraelben élő dr. Zacharias Zweig nevű ügyvédhez, aki azonnal kijelentette: „Igen, az én fiam: Stephan- Jerzy, a bunch enwaldi gyermek.” A szerkesztőség ezt közölte Bruno Apitzcal, a regény szerzőjével, aki mint a koncentrációs tábor foglya, maga is karjaiban tartotta egykor a kisfiút és egyik fő részese volt a gyermek megmentésének. Apitz ezután az Izraelben élő antifasiszta harcost: Charlotte Holzer nevű asszonyt kérte meg, hogy ellenőrizze az apa nyilatkozatának valódiságát. Charlotte Holzer azután megcáfolhatatlan bizonyítékokat talált arra vonatkozólag, hogy valóban Stephan-Jerzy Zweig a buchenwaldi kisfiú. „A gyermek” azóta már felnőtt, szellemileg, testileg ép, egészséges és igen fejlett. Jelenleg a franciaországi Lyonban egyetemi hallgató, s az alkalmazott politechnikai intézet legjobb tanulói közé tartozik. Egyúttal az izraeli országos kosárlabda-válogatott állandó tagja. Miután Stephan-Jerzy Zweig megtudta, hogy róla szól Apitz regénye, első dolga volt, hogy meleg hangú levelet írt Bruno Apitznak és ismeretlenül is háláját fejezte ki az írónak. Bruno Apitz a levél kézhez vétele után kijelentette: „Ügy örülök, mintha saját édes gyermekemet találtam volna meg.” Kompromisszumos javaslat Panamáról Ciprusi jelentés Az amerikai külpolitika sorozatos vereségei A „láthatatlan megszállás“ A PANAMAI konfliktus további kiéleződésének megakadályozására jelentékeny erőfeszítéseket tesznek az Amerikai Államok Szervezetének USA-harát tagjai. A szervezet tanácsülésének megkezdése előtt a latin-amerikai országok nagykövetei zárt ülésen hosszasan tanácskoztak. Megvitatták azt a kompromisszumos javaslatot, melyet Mexikó küldötte nyújtott be és amely lehetővé tenné, hogy a szervezet tanácsa elhatározza Panama kérése alapján a tanácskozótestület ösz- szehívását. Washingtoni körök szerint meg van a lehetőség arra, hogy a mexikói javaslatot Chile és Kolumbia kivételével az AÄSZ valamennyi tagállama támogassa. A terv szerint a panamai kérdéssel kapcsolatban létrehozott vizsgáló bizottságnak nemcsak a fegyveres agresszió kivizsgálását kell elvégeznie, hanem közre kellene működnie a két ország közötti diplomáciai kapcsolat helyreállítása érdekében is. Panama képviselője kedvezően fogadta az indítványt. AZ ANGOL—amerikai terv értelmében Ciprusra küldendő NATO-csapatok továbbra is teljes készültségben várakoznak, mert Makariosz ciprusi elnök beleegyező válasza még mindig késik. Hírügynökségi jelentések szerint legkorábban szerdán nyilatkozik az elnök. A közbeeső idő feszült várakozással telik. A nyugatiak mindent elkövetnek Makariosz „megpuhítása” érdekében. Johnson amerikai elnök személyes üzenetet intézett hozzá e kérdésről. Átadták a Biztonsági Tanács soros elnökének Ciprus ENSZ- küldötte levelét ft, amely háborús készülődéssel vádolja Törökországot. Egyébként az amerikai szenátusban egyre több ellenzője támad annak, hogy Amerika csapatokat küldjön Ciprusra. Legtöbben attól félnek, hogy az esetleges kudarc az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét tovább rontja. AZ AMERIKAI külpolitika sorozatos vereségéről ír az US News and World Report című befolyásos amerikai hetilap is. A lap rámutat: Mindjobban előtérbe kerülnek azok a követelmények, hogy az Egyesült Államok visszavonulót fújon a világban elfoglalt támaszpontjairól. A széthulló szövetségek is további engedményeket vonnak maguk után és azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az USA a hidegháború kezdetétől fogva gigantikus összegeket — ösz- szesen mintegy 108 milliárd dollárt költött „külföldi államok megsegítésére”, és 684 milliárdot katonai célokra, hogy „vezethesse a világot”. Mindezek ellenére egyre nehezebb helyzetben vannak az amerikaiak előretolt katonai bázisai a világ szinte minden táján. A lap szemére hányja Angliának például, hogy az USA minden figyelmeztetése ellenére kereskedni merészkedik Kubával. A latin-amerikai helyzetet amerikai szemmel nézve, „teljesen kaotikusnak” ítéli a lap. AZ ANGOL hivatalos köröket erősen nyugtalanítja, hogy a fehér telepesek egyre inkább elvaduló magatartása robbanékony helyzetet teremthet Kelet-Afrikában. A Sunday Telegraph kelet-afrikai helyzettel foglalkozó vezércikke például hosszas fejtegetések után arra a megállapításra jut, hogy valamiféle „láthatatlan megszállást” kell rendszeresíteni ebben a térségben, azaz a tényleges katonai akció lezajlása után előkészíteni a csapatok visszavonulását, de olyan módon, hogy álcázott katonai erők megfelelő mennyiségben maradjanak a területen. Zanzibár- ban egyébként a fiatal köztársaság első lépéseit teszi az önállóság útján, melyről a Sunday Telegraph úgy nyilatkozik, nem kedvez az angol érdekeknek. Ghánában az összesítő központ most számolja a népszavazás eredményeit. A szavazás a demokrácia és a haladás erőinek elsöprő győzelmét igazolja. Arra mutat rá, hogy az ország egységes és tovább megy a nemzeti demokratikus forradalom megszilárdításának és fejlesztésének útján. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN Hírek sorokban válhat a faji gyűlölködés áldozatává. Afrika nemzeteinek javasolta, hogy „mérséklettel és megértéssel” kezeljék e problémát. „Mert a gyűlölet gyűlöletet, az erőszak erőszakot szül.” Beszéde végén a főtitkár arról biztosított, hogy az ENSZ egyik legfőbb törekvése e problémák megoldásának elősegítése, de azt javasolta, hogy az afrikai nemzetek az olyan problémáikat, mint például az algériai—marokkói határviszály, igyekezzenek az afrikai egység szervezetén belül megoldani. MOSZKVA. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök Bandaranaike asz- szony, ceyloni miniszterelnökhöz intézett táviratában szívélyesen üdvözli a ceyloni népet, és kormányát a függetlenség napja alkalmából. (TASZSZ) BAGDAD. Irak bejelentette, hogy „de facto” elismeri a Roberto Holden vezette angolai nemzeti kormányt. JACKSON. Néger diákok tüntettek a Mississippi állambeli Jackson városában a faji megkülönböztetés ellen. A rendőrség figyelmeztető lövésekkel és könnyfakasztó bombákkal oszlatta szét a tömeget. (Reuter.) Hintázik a szamár és az elefánt Most, amikor a jenki köztársasági párt szamara és a jenki demokrata párt elefántja választási jelvény formájában ismét felébredt és megjelent az utcán, nincs semmi rendkívüli a címben. Elnökválasztásra készül a két hagyományos amerikai párt, azaz megkezdődött a nagyszabású politikai „hinta-palinta”. De vajjn mi a különbség a két párt általános politikája között? Van-e egyáltalán különbség közöttük? Sok ember bizonytalanul fölei erre a kérdésre még az Egyesült Államokban is. Tény az, hogy mindkét párt az amerikai monopoltőke édes gyermeke. Céljait tekintve voltaképpen egy párt a kettő. Ennek ellenére, a választókat más-más „programmal” traktál jak. Ez a más-más program a jenki monopolisták egy- egy csoportjának érdekkülönbségeit fejezi ki. A választási küzdelem kikiáltói konzervatívnak nevezik a köztársaságiakat és liberálisnak a demokratákat. Ámde a fogalmak nem tiszták. Tüzetesebb vizsgálódáskor kiderül, hogy a demokrata elefántnak olykor szamár lába van, a köz- társasági szamárnak pedig ormánya. Ezt a fura jelenséget Lippmanntól Schulzbergerig a legtöbb amerikai közíró azzal magyarázza, hogy a demokraták soraiban éppúgy vannak köztársaságiak, mint a köztársaságiak között demokraták. Legalább egy-egy végtagot kölcsönöznek az ádáz párthívek, hol az elefánttól, hol a szamártól. Alighanem ott van a kutya eltemetve, hogy a jenki közéletben ma már átértékelték a hagyományos politikai fogalmakat. Következésképpen a mai konzervatívok — a régi felfogás szerint — lényegében liberálisok, a mai „liberálisoknak” viszont: tekintély uralmi törekvéseik vannak. Nem játék ez a szavakkal. Kari O. Pastel bonni publicista ezt a rejtélyt amerikai politikusok megnyilatkozásaival oldja fel. Eszerint mindkét pártban hemzsegnek a legkülönfélébb nézetűi személyek és csoportok. Ez pedig lehetetlenné teszi valamiféle egybefoglalt, rendszerezett pártprogram közreadását, a — „világos beszédet”. Sokak szerint tehát mindössze arról van szó, hogy a kortesbeszédek által megkavart választók egyik vagy másik milliomost a Fehér Házba küldjék. Való igaz, hogy az elnöki székbe aligha kerülhet más, mint milliomos. De maguk a milliomosok nem egyformán, nem azonos taktika alapján szolgálják osztályuk érdekeit. Van tehát mód rá, hogy — legalább az irányzatokat illetően — a két párt különbségeit bárki megállapíthassa. Es ezek a különbségek nem lényegtelenek. Az alaptendenciákat mindkét párt szóvivő politikusai akarva-akaratlanul, de kitálalják — noha rejtett céljaikat nem teszik a kirakatba. A köztársasági szamár égisze alatt hozzávetőleg efféle politikai „elveket” népszer űsítenek: Harc a kommunizmus, a roosewélti New Deal törekvések és a neo-libera- lizrnus ellen. Ez utóbbi — hirdetik jobbról — rokon a kommunizmussal és szakadatlanul közeledik hozzá. Ez ugyan nem igaz, de a jobboldal régi stílusú vezetést követel. Más szavakkal: leszámolva minden olyan szándékkal, amely a szövetségi kormány javára csökkenteni akarja az egyes tagállamok politikai, gazdasági, kulturális és „társadalmi” szuverenitását. A John ttrch Társaság és a M in u tornánszervezet szerint, például, az állami centralizáció lényegében tekintélyuralmi rendszer. Ezek azzal vádolják a demokratákat, hogy elvetik a régi amerikai „erényeket”: a korlátlan egyéni kezdeményezést, az aki bírja, marja légkört. Nyíltan kimondják, hogy a központosított állam „lappangó szocializmus”; a jóléti állam pedig beavatkozás a monopóliumok érdekeibe. Fémjelzett konzervatív oldalról általában a régimódi Amerikát kívánják vissza. Szeretnék, ha az Egyesült Államok a kapitalista korlátlan lehetőségek hazája maradna. Erről az alapról támadják a „központosított bürokrácia” minden formáját. Riadót fújnak az American way of life, vagyis az amerikai „klasszikus” életforma védelmében. Ók még az ENSZ létét sem helyeslik, mert — amint felpanaszolják — a „kommunista vétójog” megakadályozza a jenki érdekek gátlástalan érvényesülésit. Nekik rokonszenvesebb lenne egy világméretű NATO — el nem vitatott USxVvezetéssel. Ezt a „konzervatív” politikát mintegy 100 szélsőjobboldali szervezet és csoport támogatja, de mindenekelőtt a John Birch Társaság és a Minuteman veszettjei. És támogatják, természetesen, a monopoltőke és a farmerek bizonyos körei, még pedig dollárral, ami az LJSA-ban minden elismerés legfelső foka. összegezve: a jelenkori amerikai neo-konzervativizmus élesen ellenzi a teljhatalmú, központosított államvezetést, s az eszközeiben sem válogatós. Ez a neo-konzervativizmus minden kezdeményezést, ellenőrzést és nagy üzletet — a tagállamokra és az érdekelt tőkés csoportokra akar bízni. Nem kétséges tehát, hogy a mai konzervatívok a régi, szabadversenyes liberalizmus felújítói, s minden állami beavatkozás ellenzői. Reakció ez a javából: „eszmei” visszakanyarodás az 1914 előtti imperializmus stílusához. Mindebből nem az következik, hogy a demokraták pontosan az ellenkezőjét akarnák annak, amit a konzervatívok terveznek. A konzervatívok korábban főleg délen és délnyugaton voltak erősek, a demokraták pedig északon, északTYERESKOVA LONDONBAN Kedden délelőtt, londoni idő szerint 9.35 órakor, megérkezett az angol fővárosba Valentyina Nyikolajeva-Tyeresko- va, aki a Brit Űrhajózási Társaság meghívására egy hetet tölt a szigetországban. A Nagy-Britanniában rendkívül népszerű Valentyinát újságírók és fotóriporterek hada várta, hivatalosan Neil Martin, az angol légügyi minisztérium keleten és egyes nyugati régiók- ban. De amióta az északkeleti nagy iparvállalatok részben áttelepültek délre és délnyugatra —■ az olcsó munkaerő lelőhelyére —, azóta a jenki politika földrajzi tagozódása átalakulóban van. Konzervatív oldalról Kennedy „liberalizmusát” folyamatosan támadták, s a kongresszuson szembeszegültek előterjesztéseivel. Nem tartották őt jellegzetesen amerikai vezetőnek. Attól féltek, hogy alapvető belpolitikai változásokat tart szükségesnek, s ezek érdekében radikális intézkedéseket tervez. Hogy ebből mi igaz, mi nem, azt nem lehet tudni. Bizonyos azonban, hogy a néhai elnök adminisztrációja ismerte az amerikai gazdasági élet bajait, látta az ismét kibontakozó válság jeleit: a munkanélküliséget, a dollár devalvációját, a. fizetési mérleg zavarait, az aranytartalék csökkenését, az automatizálás botrányait és egyebeket. Mindehhez komor hátteret festett a gazdag Amerika 35 millió szegényének léte és az atomháború veszedelmét felidéző féktelen fegyverkezés. Végső fokon a demokraták éppúgy az USA-imperializmus érdekeit képviselik, mint ahogyan a köztársaságiak is ugyanezt teszik. Igazában nem az adócsökkentés, a néger-kérdés vagy a szakszervezeti probléma választja el őket egymástól. A demokrata Kennedy nemcsak a válság következményeit, hanem annak okait próbálta feltárni és a monopoltőke érdekében kiiktatni. Ezt azonban nem tehette meg egy erős, központosított államhatalom nélkül. Másképpen sem — mondjuk mi —, de maga a szándék az USA-monopoltőke egy igen befolyásos részét a demokrata-adminisztráció dühös ellenzékévé tette. Merre tart most Amerika? Az bizonyos csak, hogy megkezdődött a felvonulás az új elnökválasztó küzdelemre. Ilyenkor az érdekeltek kirakják legvonzóbb portékájukat, ami — az emblémák nyelvén szólva — a szamár és az elefánt politikai „hintázását” jelenti. F. M. parlamenti titkára, dr. L. R. Shepherd, a Brit Űrhajózási Társaság elnöke és Szoldatov londoni szovjet nagykövet fogadta a repülőtéren. Valentyina Nyikolajeva-Tye- reskova kedden este a Brit Űrhajózási Társaság vacsoráján vesz részt, szerdán délelőtt II. Erzsébet angol királynő fogadja a Buckingham-palotában, majd Julien Amery légügyi miniszter ad ebédet tiszteletére. Valentyina csütörtökön veszi át a Brit Űrhajózási Társaság arany érdemrendjét. Befejeződön Moszkvában a KGST tudományos és műszaki bizottságának ülése MOSZKVA. (TASZSZ) A KGST tudományos és műszaki kutatásokat összehangoló bizottsága a napokban a szovjet fővárosban megtartotta ötödik ülését. A bizottság ülésén Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vett részt. Az ülés résztvevői megvizsgálták és jóváhagyták az 1964 —1965-ben közösen elvégzendő fontosabb tudományos és műszaki kutatások összehangolásának általános tervjavaslatát; az 1966—1970-es évre tervezett tudományos és műszaki kutatás- fejlesztés főbb irányzatait, előzetes beszámolójának rendjét és elkészítésének időpontjait, továbbá a KGST-n belüli tudományos és műszaki együttműködés formáinak és módszereinek megjavítását célzó Intézkedéseket és a bizottság tevékenységét érintő más kérdéseket. A bizottság megfelelő határozatokat hozott.
