Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-04 / 28. szám

1964. február 4, kedd 5. oldal­Nemcsak a kommunisták szívügye M élykúton a községi pártbizottság úgy ha­tározott, hogy az eredeti tervtől eltérően nem három napig tartanak a községben a téli politikai könyvnapok, hanem négy egész héten át. Nagy lelkesedéssel és igen gondosan készültek fel a község pártszervezetei az ilyenformán könyvnapokból könyvhetekké nőtt akcióra. A múlt héten tartották az ünnepélyes megnyitót a mű­velődési házban. Az ünnep­séget kultúrműsorral kezd­ték, amelyben fellépett az úttörő énekkar, a KISZ né- pitánc-csoportja és számos szavalat hangzott el. Marosi Gyula, a községi pártbizott­ság titkára mondott megnyi­tó beszédet. Mélykúton ezúttal másod­szorra rendezik meg a poli­tikai könyvek ünnepét. Ta­valy viszonylag mérsékelt eredménnyel zárult az akció, háromszáz politikai kiad­vány kelt el három nap alatt. Ez is leginkább a KISZ-isták lelkes munkájá­nak volt köszönhető. Az idei politikai könyv- ” heteket azonban a tavalyinál nagyobb körülte­kintéssel készítették elő a község pártszervezetei. De nemcsak ezért várhatók az idén nagyobb eredmények. Szívesebben, többen olvas­nak az emberek. Gyorsan emelkedik a községi könyv­tár forgalma, az olvasólét­szám; és figyelemre méltó az is, hogy a szépirodalmi könyveken kívül mind több társadalom- és természettu­dományi művet olvasnak Mélykút lakói. Ezért —mint ahogyan a községi pártbi­zottság titkára mondotta — az idén nemcsak a kommu­nisták, hanem az egész köz­ség ügye is lesz a politikai könyvnapok sikere. A megnyitó ünnepség ** utáni napokban meg­kezdődött a pártalapszerve- zetekben és a KlSZ-szerve- zetekben a politikai könyvek árusítása. A művelődési ház­ban kiállítást is rendeztek a Kossuth-kiadó könyveiből. Kovács Béla Feri törte a fejét: mit akart még mondani? Miért hiszi ez a Laky, hogy neki mindent szabad? Ilonkát elkérték. Ferinek nem volt kedve mással táncolni, csak nézte a lányt, ahogy a fiúk kézről kézre adták. Borúsra fordult a hangulata. Eh, sehogy sincs ez jól. Miért kellett idejönnöm? Percről percre szerencsétle­nebbnek érezte magát. Már arra gondolt, elköszön Ka- száséktól, s talán nem is csak egy estére. Szavakkal nem tud­ta volna kifejezni, hogyan és miért, de érezte, elrontotta ezt az egész dolgot. Szép volt, de ezentúl már nem lesz, nem le­het ez a barátság — szerelem? — olyan felhőtlen, olyan tiszta, mint amilyen volt. Nem lehet olyan, mint Ilonka szeme. * Állt, nézett maga elé, mere­ven, amíg csak össze nem mo­sódott minden, a lámpák, a táncosok, az asztalok, a dob és n hegedű. A CSASZARTÖLTÉSI KÖNYVTÁRBAN A bajai múzeum vándorkiállítása Űjrá készen áll a bajai mú­zeum vándorkiállítása. A járá­si tanáccsal egyetértésben „A XX. század festészeti irányai a magyar művészetben” címen vándorkiállítást készített a Türr István Múzeum. A kiállí­tás elsődleges célja, hogy ere­deti alkotásokon mutassa be a XX. század legtöbbet emlegetett „izmusait”. A bevezető felirat ismerteti a jelentősebb irányza­tok lényegét, s ezt szemlélteti 20 kép. Nem kisebb mesterek mint Aba-Novák, Berény, Eg- ry, Márffy, Nagy István, Rippl- Rónay, Rudnay, stb. alkotásai. Minden képhez még külön pár mondatos felirat is készült, ami felhívja a figyelmet a mű lényeges vonására. A kiállítás a környező falvak művelődési házaiban kerül be­mutatásra a tavasz folyamán. Ahová most nem jutott el, ott ősszel folytatja majd útját. S. E. Hetenként kétszer, kedden és pénteken délután 5 órától 7 óráig van kölcsönzés a császártöltési községi könyvtárban. — Ez azonban csak a hivatalos idő — magyarázta Gloczkner Aindorné, könyvtárvezető — a valóságban sokszor este 9-ig is dolgozunk. De szívesen. Mostanában már a nyolcadikos kislá­nyom is segít. Amire szükség is van, hiszen a község lakóinak több mint 10 százaléka könyvtári tag. Hetenként átlag másfél száz kötetet kölosönzünk, s őszintén megmondom, igen kevés a könyvállomány. — Kik a legszorgalmasabb olvasók? — Lehetetlen valamennyit felsorolni, de Sindler Istvánná, Beszélgetés a filmről Hattyúdal Ütött-kopott deszkabódé néz farkasszemet a József Attila lakótelep magasba szökkenő, mo­dem házaival. A Villa Negra, ez a múltból itt rekedt tenyér­nyi, korhadt világ,' a lebontott nyomorúságos barakkok utolsó a különös, itt felejtett darabjá­ról a múltnak. Dobozy Imre, a forgatókönyv írója és a rendező különösen a film első részében kelt őszinte, hiteles atmoszférát. A vérbő humorú csarnoki cipekedés, a Angeli Magdolna, Varga Jolán, Szeitz Andrásné, Igei Imréné, Koch Menyhértné, Heibl István, Krasteck József nevét feltétle­nül meg kell említeni. Többségükben termelőszövetkezeti tagok, de akad ktsz-dolgozó, diák, orvos, pedagógus is közöttük. Képünkön Gloczkner Andorné és kislánya, Évi. az általános iskolások kötelező olvasmányait kölcsönzik a diákoknak. B. Gy. Kinőtték BÁCSALMÁSON meglehető­sen megviselt már — és főleg egyre szűkebbnek bizonyul a művelődési ház. Az épületben napról napra estéről estére nagy a forgalom. Itt tartja próbáit a művelődési ház zenekara, az énekkar és a színjátszó csoport. Hetenként összejönnek a fotoszakkör tag­jai és kedvelt tartózkodási he­lye nagyon sok fiatal és idő­sebb helybeli lakosnak a sakk­szoba. Gyakori a műsoros est, vasár­nap délelőttönként pedig itt szórakoznak az óvodások a báb­előadásokon. Sűrűn rendeznek a művelődési házban kiállításo­Akkor hallotta a nevét. Ügy tűnt, súgta valaki. Képzelődött? — Feri. Egy szempár nézett rá. Mo­solygott, meleg bátorítással. Szinte hívta: mondanék vala­mit. Kati táncolt el mellette. A kis Kati nézett ró. Felkérte. — Jól kikészítették azt az utálatos alakot? — kérdezte minden bevezetés nélkül. Ez a hang, ez igen, ez tet­szett Ferinek. Valósággal fel­villanyozta. Úgy érezte: friss fuvallat csapott a terembe, hogy az előbb semmi kellemet­len nem történt. Elvégre: elő­fordul fiúk között... Felszaba­dultan válaszolt: — Olyan ruhát kapott, hogy nem teszi a többi közé az apja kirakatába. Kati elégedetten nevetett. Feri örült: így lehet szót ér­teni, így legalább megtudják — Ilonka is, az édesanyja is —, hogy ő sem maradt adós. Kati majd elmondja nekik. kát is, és egyre többen látogat­ják a televízió adásait. DE BÁRMENNYIRE is nö­vekszik a művelődési ház láto­gatottsága, újabban kevesebb a panasz. Tud róla már ugyanis mindenki, hogy készülőben van az új, korszerű épület terve. És mind több szó esik arról is, hogy ha elkezdik majd az épít­kezést, a művelődési ház láto­gatói összefognak mindannyian — s még igen sokan rajtuk kí­vül is — hogy társadalmi munkában segítsenek, hogy ezzel Is olcsóbb legyen és ha­marabb elkészüljön Bácsalmá­son a kultúra új palotája. Molnár József Elmondja, nem mondja? Mindegy. Feri csodálkozott magán: va­lahogy azt érezte, már nem is érdekli túlságosan, nem is fon­tos neki, hogy Kati mindezt el­mondja. Az a fontos, hogy ő maga tudja, Kati tudja. — Min gondolkozik? Nem érzi itt jól magát? A lány — kiérződött a hang­jából — nem azért kérdezte, hogy megtörje a csendet, hogy elindítsa a beszélgetést. Várta a feleletet. — De jól. Csak ... Nem tudta, mit mondjon, megvonta a vállát. Kati elengedte a folytatást. — Miért nem kért fel több­ször? — Látom, van társasága — mondta Feri. — Jobban örülnék, ha maga kérne. — Tréfál? A lány durcásan, játékosan ráncolta a homlokát. — Mondja ki bátran, azttart­hírmondója. Olyan, mint a gaz­dája, Tamburás. Különös figura. Keserűségét, magányos életét rejti vagánysága, vidám dalai mögé. „Csavargók, zenélek, akár­hogy megélek” — énekli és a dalban benne egész életfilozó­fiája. Keleti Márton rendező új filmjében sok dallal, humorral, néha kissé érzelgősen, de ha­tásos eszközökkel mesél erről ja, hogy hozzám csak gyerekek valók. — Nem, dehogy... Nevettek. Feri észre se vette: nyomott hangulata eltűnt, mint az ab­laküvegre lehelt pára. Amikor elkérték tőle Katit, újra Ilon­kával táncolt. Aztán, amikor csak tehette, újra és újra Kati­val. Már vége felé járt a bál. Feri arra gondolt: bárcsak most kez­dődne. Mi történt velem? — nyugta­lankodott. De ez a nyugtalanság egy cseppet sem volt kellemetlen. Csodálkozott, hogy egy órával előbb haza akart menni. Milyen jó, hogy nem hamarkodta el... Bárcsak most kezdődne a bál. Hazakísérte Kaszósékat. Ke­veset beszéltek és semmi érde­keset. Ilonka kimért volt, hall­gatag. Feri tudta: ezúttal nem Ilonkát, hanem Katit kísérte haza. (Folytatjuk.) betlehemi 'jászollal álcázott lop- kodás jelenetei a nézőtéren is jókedvet fakasztanak. Kár, hogy a történet később olyan példa­beszéd ízű szentimentalizmusba kanyarodik, belebonyolódik No­tesz és Diák történetének rész­leteibe. Ennek következtében — bár végül minden rendbe jön, az öreg csavargót és tár­sait még a rendőrség is a leg­nagyobb megértéssel egyengeti a szebb jövő felé — úgy érez­zük és jogosan, hogy a csavar­góromantika ideje valóban le­járt nálunk, még a filmen is. A színészek játékáról a leg­nagyobb elismerés hangján szól­hatunk, Páger Antal Tamburása gazdagon színezett — együttér­zést keltő figura. Nagy hangú cinizmusa mögött az illúzióit el­vesztő és a magány elől mene­külő ember riadt félelme húzó­dik meg mindattól, ami az ő világát — a Villa Negrát — pusztulással fenyegeti. Nagy él­mény — nagy színészt láttunk az egyik legemlékezetesebb sze­repében. Mellette Várkonyi Zol­tán remekel egy elzüllött értel­miségi szerepében, de az együt­tes valamennyi tagja: Szendrő József, Bodrogi Gyula, Sztankai István, Pécsi Ildikó és Béres Ilona — kitűnő teljesítménnyel gazdagítja a filmet. Pásztor István felvételei na­gyon szépek, stílusosak. Ránki György zenéje pedig — telita­lálat. Fülbemászó, a film han­gulatát hol finom árnyaltság­gal, fi3l felszabadult vidámság­gal érvényr* juttató muzsika V. ZS,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom