Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-27 / 48. szám

1964. február 27, csütörtök 5 oldal KRUPSZKAJA Épül az iskola... Huszonöt évvel ezelőtt, 1939 február 27-én, hetven éves ko­rában halt meg Krupszkaja, Lenin felesége. Együtt élt vele jó­ban, rosszban. Fiatalon, 20 éves korában vállalt feladatoka' első ízben a forradalmi munkásmozgalomban. Huszonótéves ko rában a „Harci szövetség a munkásosztály felszabadítására' nevű szervezet tagja, s ettől kezdve mindvégig Lenin oldalár harcolt. Tartózkodó szerénysége kiváló pedagógiai tudással páro sült, és egyenletes lánggal lobogó forradalmi hittel. Semmiféle megpróbáltatás, vagy a mozgalom apály-időszaka nem volt ké pes rá, hogy meggyőződésében megingassa, vagy elcsüggessze. Csak a tudományos megalapozottságú eltökéltség képes arra, hogy ilyenfokú szilárdságot adjon az embernek. Az értelemből és az érzelemből fakadó energiák együttesen emelték őt fel az osztályharc lenini színvonalára. Végigélte Leninnel együtt a szibériai száműzetés keserves időszakát. Ctt volt az Iszkra, a Vperjod és a Proletarij című forradalmi újságok szerkesztőségeiben. 1917-ben a központi bi­zottság titkárságán tevékenykedett. Sohasem akart feltűnni, mindig pontosan megoldotta minden feladatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után helyettes népbiztosként a szovjet oktatásügy szervezőinek első soraiban harcolt. Életművének maradandó része a szovjet pe­dagógia tudományos alapjainak kidolgozása. Élete utolsó éveiben tagja volt a lenini párt központi el­lenőrző bizottságnak, majd a központi bizottságnak is. A világ harcos asszonyai, a jobb jövőért munkálkodó nők milliói mély­séges szeretettel gondolnak rá. Ügy érzik, hogy Krupszkaja tiszta nőiessége, szilárd forradalmi meggyőződése és határtalan emberszeretete példaképe lehet minden nőnek, aki a végképpen felszabadult és a felszabadított emberek új világáért lelkesedik. Művelődési otthon — óvoda Új létesítményekkel gyarapodik Akasztó Néhány esztendővel ezelőtt a megye egyik legelmaradottabb községeként emlegették Akasz­tót. Az új épületek helyének kijelölését a pillanatnyi elkép­zelések alapján, s nem előre mutató terv szerint végezték. Tavaly szeptemberben a köz­ségi tanács ülésén megállapí­tották, hogy a település foko­zatos fejlődése — viszonyítva a környező falvakéhoz — nem kielégítő. A községfejlesztési alaphoz történő hozzájárulást a tanácsülés határozata alapján tizenötről húsz százalékra emel­ték, így évente százezer forint­tal többet — mintegy 1,4 milliót — tudnak fordítani a község kommunális és szociális beru­házásaira. A művelődési otthon építésé­hez még 1962-ben hozzákezdtek. A kétmillió forintos kulturális létesítményhez mintegy 200 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel a község lakossága. A május 1-én átadás­ra kerülő épületbe költözik a jelenleg rossz akusztikájú te­remben működő keskenyfilmes mozi. Két könyvtárhelyiségében 1500 kötet áll majd a tagok rendelkezésére, s a könyvállo­mányt — részben községfejlesz­tési alapból — 1965 végére 4800 kötetre gyarapítják. Hetven-nyolcvan óvodai felvé­teli kérelmet tartanak nyilván a községi tanácson. A huszonöt férőhelyes óvoda már nem tud­ja kielégíteni a fokozódó igé­nyeket. A régi vásártéren már­ciusban kezdenek hozzá egy öt­ven férőhelyes új óvoda terep- rendezéséhez. Az építési terve­ket a jövő hónap közepére ké­szíti el a Bács-Kiskun megyei Tervező Iroda. A tanácsválasztás óta eltelt időszak alatt több jelentős kez­deményezés történt a község­ben. Így készülőben van a te­lepülés 1980-ig mutató rende­zési terve. Az előzetes tervek szerint 4,5 millió forintos beru­házással 1965-ben kezdenek hoz­zá a víz- és csatornahálózat ki­építéséhez. 37. Lebukik a nyomda Este Piri üzenete várta: ta­lálkára hívta, Angyalföldre. Hétfőn délelőtt tizenegykor a Körvasút sarkon, a Szent László út — a mostani Mauthner Sán­dor utca — végén találkoztak. — Tegnap kint járta'm — új­ságolta Piri. — Megelőztél. — Az egész anyagot eléget­tem — mondta a fiú szomo­rúan. — Mi mást tehettél volna? — A gépek is biztonságban vannak. Azzal váltak el, hogy egy idő­re leállnak a munkával. Cigi gyalog ment vissza Pest­újhelyre. Aprófát vágott a kü­szöbön, hogy tüzet rakjon, és éppen arra gondolt, hogy újra „mozgásba hozza” a cipészmű­helyt, kalapálgat, foltozgat egy kicsit, azután legalább egy hét­re lezárja a lakást, amikor zör­gettek a kerti kapun. — Ez a Peidl-féle ház? — kérdezte egy micisapkás fiatal férfi. — Igen. — Nyissa ki. Államrendőrség. Mire elhúzta a reteszt, már ott volt Hain Péter is harmad­magával. — Menj előttünk — dörögte, s a házra mutatott. Mielőtt elérték volna a kony­haajtót, Hain hatalmas ütést mért a tarkójára. Betuszkolták a szobába. — Hol a lány? — kérdezték. — Miféle lány? — Majd adok én neked mifé­lét — dühöngött Hain, és intett embereinek. Azok rárohantak, gyomron rúgták, pofozták. — Vége a játéknak Kurimsz- ky uram — mondta Hain gú­nyosan, s a fiú tarkójához nyomta a revolvert. — Hol van­nak a gépek? — Nekem nincsenek gépeim, csak egy-két kaptafám. — Na nézd csak, hogy szájai... — Te bolseviki kutya, bo­emmm Az enyhülő időjárás munkára serkentette az uszódi községi tanács építőbrigádját. Minden nap számít most, mert a tervek szerint nyáron szeretnék átadni az általános iskola új épületét. Múlt év tavaszán kezdődött az építkezés, több mint egymillió forint KÖFA-alapból, de a költ­ségekhez a megyei tanács is hozzájárult. A szü­lők és a gyerekek pedig társadalmi munkát aján­lottak fel. Szorgalmasan hordták a téglát a du­nai uszályok gyomrából s szállították az iskolába. Régi vágya teljesül szülőknek, pedagógusok­nak és gyerekeknek, ha végre elkészül a 4 tan­termes, félig készen is mutatós iskola, amely­ben politechnikai műhely, szertár, nevelői szoba is helyeit kapott. Eddig nyolc osztály — 200 gyerek — számára 4 tanterem jutott, ez is két helyen, 1 kilométer távolságra egymástól. A gyerekek váltott mű­szakban tanulnak, a pedagógusok viszont egész nap „pendliznek” a két iskola között. A tanter­mek reggeltől estig foglaltak, ráadásul esténként ide szorulnak a felnőttek is, a dolgozók általá­nos iskolájának hallgatói. Érthető hát az építőbrigád igyekezete és a lakosság buzgalma, mert az új iskolaépülettel a tantermek száma hétre növekedik. A jövő tanév­ben már tágas, korszerű környezetben tanulhat­nak az uszódi gyerekek és a felnőttek is. (Pásztor Zoltán felv.) Játék és Tanulás M ég kilenc óra sincs, de már sűrűn nyílik a kecs­keméti úttörőház ajtaja. Érkez­nek a gyerekek. A nagyterem zsúfolásig megtelt, vannak itt talán százan is. Megszokott va­sárnapi kép. — Itt minden gyerek megta­lálhatja a kedvére valót — mondja Tóth Endréné, az út­törőház igazgatója. — Diafilme­ket. televíziót nézhetnek, sza­valnak és rövid jeleneteket is adnak elő a pajtások. Nagyon szeretnek idejárni, a legtöbben rendszeresen minden vasárnap eljönnek. londnak nézel bennünket? — Elég sokáig bújócskáztál velünk — mondta dühösen Hain —, de most megszoron­gatjuk a nyakadat. Tudod ugy-e, hogy mi vár rád? — Mi várna? A szavalókó­rusért talán csak nem kötnek fel? — Szavalókórusért? Az írógé­pek, a sokszorosítók hol van­nak? A nyomda ... — El tetszett téveszteni a címet... Rárohantak, rúgták, pofozták, ahogy érték. . — Tudod te nagyon jól, az anyád istenit, hogy milyen gé­peket keresünk, ne add a hü­lyét! Amikor a lakásban nem ta­láltak semmit, a kertből léceket kerítettek, szúrkálni kezdték a pöcegödröt. — Ide süllyesztetted, vagy el­ástad? — Mit? — kérdezte ártatla­nul. — Fuj! — a detektívek ve­szettül káromkodtak. — Nincs ebben semmi. — Ki nem vihették innen — erősítgette az egyik. Cigi a Ki­nizsi utcai lódenkabátost vélte felismerni benne. De most ren­desen fel volt öltözve. Hain dü­A nagyteremben lassan elül a zaj. Megkezdődik a diafilm­vetítés. A 48-as honvédek kis­dobosáról, Ferkéről szól. A gye­rekek lélegzet-visszafojtva fi­gyelik, amint a kis hős meg­menti csapata zászlaját, s ujjon- ganak, amikor a film végén si­kerül túljárnia az osztrákok eszén.- Valkai Erzsi, Mucsi Erika, Zsákai Vali. az I-es számú is­kola tanulói, ök miért szeret­nek ide járni? — Itt mindig sok gyerek van, lehet játszani, televíziót nézni. Ez a szórakozóhelyünk. Amel­hös, szemrehányó pillantást ve­tett rá. — Alighanem neki kö­szönhetem — gondolta Cigi —, hogy elügyetlenkedte a figye­lést. Ügy látszik, másfelé kó- dorgott, amikor hurcolkodtunk. Bementek a fáskamrába, ás­ni kezdtek. Aztán a padlást ku­tatták át. összeverték Cigit a kamrában, ütötték a padláson. A hiábavaló keresés után visszamentek a konyhába, kö­rülfogták. — Megmondod-e, hol a Piri? A fiú vállat vont. — Ilyen nevű lányt nem is ismerek... Hain pofonjától nekiesett a kályhának. A kályha megin­gott, a kormos kályhacső le­dőlt, ráesett Hain fejére. A főfelügyelő megijedt. Azt hitte, valaki hátulról fejbever­te. De a másik pillanatban már tisztában volt a helyzettel: ka­bátjára, kalapjára vastagon dőlt a korom. A detektívek nem tudták meg­állni, elnevették magukat. Cigi is vigyorgott. — Röhögsz? — sziszegte Hain, és eszevezett dühvei esett a fiú gyomrának. Rúgásai elől össze- gömyedten védte magát. (Folytatjuk.) lett sok érdekeset tanulunk. — Legutoljára A puszta télen cí­mű Petőfi verset tanultuk meg, ma délelőtt el is szavaljuk. I rénke néni — Végh Bélá­* né tanárnő — is itt van minden vasárnap délelőtt a gye­rekekkel. Elégedett-e a maga­viseletükkel? — Nem lehet panasz rájuk. Mindenki szót fogad, nem ren­detlenkednek. A szülők bátran elengedhetik gyerekeiket, mert itt felügyelet alatt vannak. Most következik a délelőtt fénypontja. Bekapcsolják a te­levíziót, s máris izgulhatnak A Tenkes kapitánya című kalandos filmen. A gyerekek körében en­nek van a legnagyobb sikere. Gál István hatodik osztályos tanuló. A III-as számú iskolá­ba jár. — Minden vasárnap délelőtt itt vagyunk az öcsémmel. Édes­anyám eleinte nem örült, hogy eljövünk otthonról, de már meg­nyugodott, sőt ide szívesen el­enged. Én legjobban a televí­ziót szeretem nézni, mindig ér­dekes a műsor. Czinege István. I-es számú is­kola tanulója. Ezt mondja: — Tőlünk, az osztályból majd­nem mindenki ide jár. Délelőt­tönként nagyon érdekes a mű­sor. Múltkor egy bűvész volt itt, legközelebb pedig íjász-be­mutató lesz. g yorsan elrepül a délelőtt. u A gyerekeket a gyomruk figyelmezteti, hogy itt az ebéd ideje. A kellemes órák után el­köszönnek az igazgató nénitől és Irénke nénitől, kiürül a te­rem. Az utcán hallani, amint meg­vitatják a televízióban látotta­kat. K. G

Next

/
Oldalképek
Tartalom