Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-27 / 48. szám
1964. február 27, csütörtök 5 oldal KRUPSZKAJA Épül az iskola... Huszonöt évvel ezelőtt, 1939 február 27-én, hetven éves korában halt meg Krupszkaja, Lenin felesége. Együtt élt vele jóban, rosszban. Fiatalon, 20 éves korában vállalt feladatoka' első ízben a forradalmi munkásmozgalomban. Huszonótéves ko rában a „Harci szövetség a munkásosztály felszabadítására' nevű szervezet tagja, s ettől kezdve mindvégig Lenin oldalár harcolt. Tartózkodó szerénysége kiváló pedagógiai tudással páro sült, és egyenletes lánggal lobogó forradalmi hittel. Semmiféle megpróbáltatás, vagy a mozgalom apály-időszaka nem volt ké pes rá, hogy meggyőződésében megingassa, vagy elcsüggessze. Csak a tudományos megalapozottságú eltökéltség képes arra, hogy ilyenfokú szilárdságot adjon az embernek. Az értelemből és az érzelemből fakadó energiák együttesen emelték őt fel az osztályharc lenini színvonalára. Végigélte Leninnel együtt a szibériai száműzetés keserves időszakát. Ctt volt az Iszkra, a Vperjod és a Proletarij című forradalmi újságok szerkesztőségeiben. 1917-ben a központi bizottság titkárságán tevékenykedett. Sohasem akart feltűnni, mindig pontosan megoldotta minden feladatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után helyettes népbiztosként a szovjet oktatásügy szervezőinek első soraiban harcolt. Életművének maradandó része a szovjet pedagógia tudományos alapjainak kidolgozása. Élete utolsó éveiben tagja volt a lenini párt központi ellenőrző bizottságnak, majd a központi bizottságnak is. A világ harcos asszonyai, a jobb jövőért munkálkodó nők milliói mélységes szeretettel gondolnak rá. Ügy érzik, hogy Krupszkaja tiszta nőiessége, szilárd forradalmi meggyőződése és határtalan emberszeretete példaképe lehet minden nőnek, aki a végképpen felszabadult és a felszabadított emberek új világáért lelkesedik. Művelődési otthon — óvoda Új létesítményekkel gyarapodik Akasztó Néhány esztendővel ezelőtt a megye egyik legelmaradottabb községeként emlegették Akasztót. Az új épületek helyének kijelölését a pillanatnyi elképzelések alapján, s nem előre mutató terv szerint végezték. Tavaly szeptemberben a községi tanács ülésén megállapították, hogy a település fokozatos fejlődése — viszonyítva a környező falvakéhoz — nem kielégítő. A községfejlesztési alaphoz történő hozzájárulást a tanácsülés határozata alapján tizenötről húsz százalékra emelték, így évente százezer forinttal többet — mintegy 1,4 milliót — tudnak fordítani a község kommunális és szociális beruházásaira. A művelődési otthon építéséhez még 1962-ben hozzákezdtek. A kétmillió forintos kulturális létesítményhez mintegy 200 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel a község lakossága. A május 1-én átadásra kerülő épületbe költözik a jelenleg rossz akusztikájú teremben működő keskenyfilmes mozi. Két könyvtárhelyiségében 1500 kötet áll majd a tagok rendelkezésére, s a könyvállományt — részben községfejlesztési alapból — 1965 végére 4800 kötetre gyarapítják. Hetven-nyolcvan óvodai felvételi kérelmet tartanak nyilván a községi tanácson. A huszonöt férőhelyes óvoda már nem tudja kielégíteni a fokozódó igényeket. A régi vásártéren márciusban kezdenek hozzá egy ötven férőhelyes új óvoda terep- rendezéséhez. Az építési terveket a jövő hónap közepére készíti el a Bács-Kiskun megyei Tervező Iroda. A tanácsválasztás óta eltelt időszak alatt több jelentős kezdeményezés történt a községben. Így készülőben van a település 1980-ig mutató rendezési terve. Az előzetes tervek szerint 4,5 millió forintos beruházással 1965-ben kezdenek hozzá a víz- és csatornahálózat kiépítéséhez. 37. Lebukik a nyomda Este Piri üzenete várta: találkára hívta, Angyalföldre. Hétfőn délelőtt tizenegykor a Körvasút sarkon, a Szent László út — a mostani Mauthner Sándor utca — végén találkoztak. — Tegnap kint járta'm — újságolta Piri. — Megelőztél. — Az egész anyagot elégettem — mondta a fiú szomorúan. — Mi mást tehettél volna? — A gépek is biztonságban vannak. Azzal váltak el, hogy egy időre leállnak a munkával. Cigi gyalog ment vissza Pestújhelyre. Aprófát vágott a küszöbön, hogy tüzet rakjon, és éppen arra gondolt, hogy újra „mozgásba hozza” a cipészműhelyt, kalapálgat, foltozgat egy kicsit, azután legalább egy hétre lezárja a lakást, amikor zörgettek a kerti kapun. — Ez a Peidl-féle ház? — kérdezte egy micisapkás fiatal férfi. — Igen. — Nyissa ki. Államrendőrség. Mire elhúzta a reteszt, már ott volt Hain Péter is harmadmagával. — Menj előttünk — dörögte, s a házra mutatott. Mielőtt elérték volna a konyhaajtót, Hain hatalmas ütést mért a tarkójára. Betuszkolták a szobába. — Hol a lány? — kérdezték. — Miféle lány? — Majd adok én neked mifélét — dühöngött Hain, és intett embereinek. Azok rárohantak, gyomron rúgták, pofozták. — Vége a játéknak Kurimsz- ky uram — mondta Hain gúnyosan, s a fiú tarkójához nyomta a revolvert. — Hol vannak a gépek? — Nekem nincsenek gépeim, csak egy-két kaptafám. — Na nézd csak, hogy szájai... — Te bolseviki kutya, boemmm Az enyhülő időjárás munkára serkentette az uszódi községi tanács építőbrigádját. Minden nap számít most, mert a tervek szerint nyáron szeretnék átadni az általános iskola új épületét. Múlt év tavaszán kezdődött az építkezés, több mint egymillió forint KÖFA-alapból, de a költségekhez a megyei tanács is hozzájárult. A szülők és a gyerekek pedig társadalmi munkát ajánlottak fel. Szorgalmasan hordták a téglát a dunai uszályok gyomrából s szállították az iskolába. Régi vágya teljesül szülőknek, pedagógusoknak és gyerekeknek, ha végre elkészül a 4 tantermes, félig készen is mutatós iskola, amelyben politechnikai műhely, szertár, nevelői szoba is helyeit kapott. Eddig nyolc osztály — 200 gyerek — számára 4 tanterem jutott, ez is két helyen, 1 kilométer távolságra egymástól. A gyerekek váltott műszakban tanulnak, a pedagógusok viszont egész nap „pendliznek” a két iskola között. A tantermek reggeltől estig foglaltak, ráadásul esténként ide szorulnak a felnőttek is, a dolgozók általános iskolájának hallgatói. Érthető hát az építőbrigád igyekezete és a lakosság buzgalma, mert az új iskolaépülettel a tantermek száma hétre növekedik. A jövő tanévben már tágas, korszerű környezetben tanulhatnak az uszódi gyerekek és a felnőttek is. (Pásztor Zoltán felv.) Játék és Tanulás M ég kilenc óra sincs, de már sűrűn nyílik a kecskeméti úttörőház ajtaja. Érkeznek a gyerekek. A nagyterem zsúfolásig megtelt, vannak itt talán százan is. Megszokott vasárnapi kép. — Itt minden gyerek megtalálhatja a kedvére valót — mondja Tóth Endréné, az úttörőház igazgatója. — Diafilmeket. televíziót nézhetnek, szavalnak és rövid jeleneteket is adnak elő a pajtások. Nagyon szeretnek idejárni, a legtöbben rendszeresen minden vasárnap eljönnek. londnak nézel bennünket? — Elég sokáig bújócskáztál velünk — mondta dühösen Hain —, de most megszorongatjuk a nyakadat. Tudod ugy-e, hogy mi vár rád? — Mi várna? A szavalókórusért talán csak nem kötnek fel? — Szavalókórusért? Az írógépek, a sokszorosítók hol vannak? A nyomda ... — El tetszett téveszteni a címet... Rárohantak, rúgták, pofozták, ahogy érték. . — Tudod te nagyon jól, az anyád istenit, hogy milyen gépeket keresünk, ne add a hülyét! Amikor a lakásban nem találtak semmit, a kertből léceket kerítettek, szúrkálni kezdték a pöcegödröt. — Ide süllyesztetted, vagy elástad? — Mit? — kérdezte ártatlanul. — Fuj! — a detektívek veszettül káromkodtak. — Nincs ebben semmi. — Ki nem vihették innen — erősítgette az egyik. Cigi a Kinizsi utcai lódenkabátost vélte felismerni benne. De most rendesen fel volt öltözve. Hain düA nagyteremben lassan elül a zaj. Megkezdődik a diafilmvetítés. A 48-as honvédek kisdobosáról, Ferkéről szól. A gyerekek lélegzet-visszafojtva figyelik, amint a kis hős megmenti csapata zászlaját, s ujjon- ganak, amikor a film végén sikerül túljárnia az osztrákok eszén.- Valkai Erzsi, Mucsi Erika, Zsákai Vali. az I-es számú iskola tanulói, ök miért szeretnek ide járni? — Itt mindig sok gyerek van, lehet játszani, televíziót nézni. Ez a szórakozóhelyünk. Amelhös, szemrehányó pillantást vetett rá. — Alighanem neki köszönhetem — gondolta Cigi —, hogy elügyetlenkedte a figyelést. Ügy látszik, másfelé kó- dorgott, amikor hurcolkodtunk. Bementek a fáskamrába, ásni kezdtek. Aztán a padlást kutatták át. összeverték Cigit a kamrában, ütötték a padláson. A hiábavaló keresés után visszamentek a konyhába, körülfogták. — Megmondod-e, hol a Piri? A fiú vállat vont. — Ilyen nevű lányt nem is ismerek... Hain pofonjától nekiesett a kályhának. A kályha megingott, a kormos kályhacső ledőlt, ráesett Hain fejére. A főfelügyelő megijedt. Azt hitte, valaki hátulról fejbeverte. De a másik pillanatban már tisztában volt a helyzettel: kabátjára, kalapjára vastagon dőlt a korom. A detektívek nem tudták megállni, elnevették magukat. Cigi is vigyorgott. — Röhögsz? — sziszegte Hain, és eszevezett dühvei esett a fiú gyomrának. Rúgásai elől össze- gömyedten védte magát. (Folytatjuk.) lett sok érdekeset tanulunk. — Legutoljára A puszta télen című Petőfi verset tanultuk meg, ma délelőtt el is szavaljuk. I rénke néni — Végh Bélá* né tanárnő — is itt van minden vasárnap délelőtt a gyerekekkel. Elégedett-e a magaviseletükkel? — Nem lehet panasz rájuk. Mindenki szót fogad, nem rendetlenkednek. A szülők bátran elengedhetik gyerekeiket, mert itt felügyelet alatt vannak. Most következik a délelőtt fénypontja. Bekapcsolják a televíziót, s máris izgulhatnak A Tenkes kapitánya című kalandos filmen. A gyerekek körében ennek van a legnagyobb sikere. Gál István hatodik osztályos tanuló. A III-as számú iskolába jár. — Minden vasárnap délelőtt itt vagyunk az öcsémmel. Édesanyám eleinte nem örült, hogy eljövünk otthonról, de már megnyugodott, sőt ide szívesen elenged. Én legjobban a televíziót szeretem nézni, mindig érdekes a műsor. Czinege István. I-es számú iskola tanulója. Ezt mondja: — Tőlünk, az osztályból majdnem mindenki ide jár. Délelőttönként nagyon érdekes a műsor. Múltkor egy bűvész volt itt, legközelebb pedig íjász-bemutató lesz. g yorsan elrepül a délelőtt. u A gyerekeket a gyomruk figyelmezteti, hogy itt az ebéd ideje. A kellemes órák után elköszönnek az igazgató nénitől és Irénke nénitől, kiürül a terem. Az utcán hallani, amint megvitatják a televízióban látottakat. K. G
