Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

fäöfinm Február 6—9 Növényvédelmi napok Ismeretesek azok az eredmé­nyek, amelyeket az elmúlt év­ben általánosan megszervezett növényvédelem hozott a megye gy ü mölcs termesztésében. Az intenzív és céltudatos nö­vényvédelem érdekében a me­gyei tanács mezőgazdasági osz- tláya, az AGROKER, az Agrár- tudományi Egyesület megyei szervezete, a MÉSZÖV és a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága növényvédelmi napo­kat rendez Kecskeméten február hónap elején, hatodikétól kilen­cedikéig. Ez idő alatt a városi művelődési házban a legújabb és a korábban is használatos növényvédő szerekből kiállítást rendeznek. A kiállításon az ér­deklődőket a szaktanácsadó szolgálat tájékoztatja a szerek használatáról, hatásáról és al­kalmazásáról. A növényvédelmi napokat Tompa Béla, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnök- helyettese nyitja meg február 6-án délelőtt 9 órakor Kecske­méten, az Árpád moziban, majd dr. Vbrizsi Gábor Kossuth-díjas, a Növényvédelmi Kutató Inté­zet igazgatója, a szántóföldi növényvédelem legújabb irány­elveiről, dr. Bognár Sándor, a Kertészeti és Szőlészeti Főisko­la tanszékvezetője a gyümöl­csösök korszerű védelméről tart előadást. A nagyszabású tanácskozásra a megye valamennyi termelő- szövetkezetéből és szakszövet­kezetéből érkeznek küldöttek. G. É. 100 millió forint értékű áru a falusi üxtetekbeu Felkészültek a zárszámadásra a szövetkezeti boltok Még az elmúlt év végén a MÉSZÖV és a nagykereskedel­mi vállalat szakembereiből ala­kult bizottság minden földmű­vesszövetkezeti boltot megláto­gatott a megyében azzal a cél­lal, hogy a várható bevétel és a korábbi évek tapasztalatai alapján a lakosság igényeinek megfelelően lássák el árukész­lettel az üzleteket a zárszám­adások idejére. ­Ennek eredményeképpen a ruházati boltok mintegy nyolc­millió forint értékű áruval egé­szítették ki készletüket. Ebből közel három és fél millió forint az alsókonfekció és kötöttáruk értéke, ugyanennyi értékű me­legebb cipő és bundacipő ke­rült a falusi boltokba. Négy­millió forinttal több áru várja a zárszámadások idejét, mint tavaly. Ennek eredményeként ICO millió forint értékű ruházati áru van a falusi üzletekben. Természetesen felkészültek a zárszámadás utáni forgalomra a vas- és műszaki boltok is. Hatszáztíz televíziót, kétezer rá­diót, ezerszáz mosógépet, ke­vés híján négyezer kályhát és tűzhelyet szereztek be időben a földművesszövetkezetek. A bútorüzletekben átlag 600 ezer forint értékű áru van. s bár ezen a területen a szállítási ne­hézségek és korlátozások gátol­ták a felkészülést, jelenleg eb­ből is folyamatos az ellátás. A földművesszövetkezetek zárszámadására való felkészülés­ben új vonásként jelentkezik, hogy a könyvesboltok is kive­szik belőle a részüket. A leg­több zárszámadó közgyűlésen könybizományos árusítja a könyveket. Azokon a helyeken, ahoi a termelőszövetkezet köz­pontjától távol esnek az üzle­tek, kisebb árukészlettel „hely­színi” árusítást szerveznek. Megyénkben valamennyi föld­művesszövetkezet megszervezte az áruajánló szolgálatot. Tájé­koztatják a termelőszövetkezeti tagságot a megjelent új cikkek­ről és a raktáron levő árukész­letről. Á kiskorúak és családok érdekében Beszélgetés a gyámügyi előadóval — A mi munkánkat nehéz számokban kifejezni. Képzelje el, ha azt mondjuk valakinek: Tavaly 1211 ügyfelünk volt, 1967 intézkedés történt, s az ügyiratforgalom 3178 aktát tesz ki, egyesek talán még bürokra­tának néznének bennünket. . . Ezeket a szavakat dr. Seöbő Tibor, a Kecskeméti Járási Ta­nács gyámügyi előadója mon­dotta. Igazat adunk neki. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy az akták mögött bonyolult, segít­séget, megoldást követelő fiatal emberi sorsok húzódnak meg, még jelen tőségtel jesebbnek tű­nik szemünkben a járási gyám­hatóságnál folyó munka. — Összesen 316 állami gondo­zott van a járásban — magya­rázta dr. Seöbő Tibor —, s ezek közül 131 gyerek nevelő szülők­nél él. Egyik feladatunk a kihelyezett állami gondozott lányok és fiúk neveltetésének ellenőrzése. Sze­rencsére, ma már a nevelő szü­lők többsége nemcsak megfelelő anyagi életet, neveltetést bizto­sít, de a család szeretetét is megadja a gyermeknek. Termé­szetesen, mielőtt egy-egy állami gondozott a nevelő szülőkhöz kerül, alapos környezettanulmá­nyozást végzünk. Hazafelé Sajnos, még mindig akadnak családok, ahol erkölcsi, anyagi vagy más vonatkozásban veszé­lyeztetett a saját gyermekük sorsa, élete. Ezeket a családokat eddig is figyeltük, akárcsak a jövőben. Az elmúlt évben 47 gyermek állami gondozásba vé­telét javasolta ilyen alapon a gyámhatóság, ami meg is tör­tént. — Milyen ügyekkel foglalkoz­tak még? — Köztudomású, hogy a kis­korúak házasságát csak gyám­ügyi hatóság engedélyezheti. Nos. tavaly ebben sem volt hiány. Annak ellenére, hogy el­vileg nem értünk egyet a kisko­rúak házasságkötésével, 71 ilyen engedélyt adtunk ki, s mindösz- sze két kérelmet utasítottunk el. Ha a fiatalok egészségileg alkal­masak a házasságra, ezenkívül megvan az anyagi alapjuk (meg­felelő jövedelem, lakás), házas­ságot köthettek. — Az örökbefogadásoknál az az elvünk, hogy lehetőleg csa­ládok fogadjanak örökbe gyer­meket. Természetesen előfordul, hogy magányos nő vagy férfi jön hozzánk ilyen kérelemmel, s ha megfelelő anyagi, erkölcsi és egészségügyi adottságai van­nak, teljesítjük kérését. A gyámhatóság munkáját eredményesen segítik a gyer­mek- és ifjúságvédelmi al­bizottságok. — A gyermekek érdekvédel­mén túlmenően jelenleg az alko­holizmus elleni küzdelem, a csa­ládvédelem a munkánkat segítő gyermek- és ifjúságvédelmi al­bizottságok legfontosabb felada­ta — mondotta a beszélgetős végén a Kecskeméti Járási Ta­nács gyámügyi előadója. Csendes <vhenő a féli kikötőben KORÁN beköszöntött a tél. Szikrázó jégmázzal futtatta be a Dunát, és december 20-án már téli kikötőkbe szorította a hajó­kat. Bajánál mintegy száz hajó — teherhajó, vontató és uszály — vesztegel mozdulatlanul a Su- govicán. Mivel töltik idejüket a hajósok, milyen a téli kikötő ségek közé tartozik. A Sugovi- cán pedig csattognak a fejszék, csáklyavasak, szikrázó szilánk­esővé fröccsentek a 25—30 centi­méteres jégtakarót. — A téli munka egyik fontos része a jégvágás — világosít fel Ottó Lajos. — Ahogy apad a víz, megy ki a hajók alól, a jég Ragyog a tisztaságtól az „Özd” gépháza. Fadgyas Béla gépkezelő gondosan tisztogatja a gépalkatrészeket. élete? — erre voltunk kíván­csiak, amikor kötelek, láncok, bonyolult vasszerkezetek között egyik fedélzetről a másikra bukdácsolva elindultunk az „Ózd” parancsnoki hajó felé. — Jobb helyen nem is lehet­ne a telelő — mondja elégedet­ten Ottó Lajos, a téli kikötő parancsnokhelyettese. — Közel a város, ami a hajókon maradt összeroppantaná a vízi jármű­veket. A jég vasmarkától csak úgy menekülhetnek, ha csator­nákat vágunk körülöttük. A derekas munka után alapo­san megéheznek az emberek. Milyen az ellátásuk, nem ütkö­zik nehézségbe az élelmezés? — Panaszra nincs okunk. A városi tanács minden kérésün­ket teljesíti. Melegről is gon­Csattognak a fejszék, csáklyavasak. A jégvágók csatornát törnek a hajók körül. (Pásztor Zoltán felvételei.) biztonsági személyzet számára nagyon fontos. Legszívesebben Bajára járnak szórakozni, de itt a kikötőben is rendelkezésükre áll a rádió, lemezjátszó, könyv­tár és a sakk. Persze a telelés nem azt jelenti, hogy most az­tán semmi dolguk sem akad. Eléggé be vannak fogva, és naT ponta ellenőrizzük, hogy a rá­juk bízott munkát elvégzik-e. A KIKÖTÖ valóban csak a partról tűnik kihaltnak. A ha­jók belsejében már mozgalma­sabb az élet, karbantartás, ja­vítás a mindennapos tevékeny­doskodunk, külön fűtenek min­den hajót. Beszélgetés, nevetés szűrődik ki a kabinokból. Barátkoznak, vidám történetekkel szórakoz­tatják egymást a hajósok, — magyarok, románok és csehek. Megértik egymást — legalábbis a konyhanyelvet —, de legtöbb­jük beszéli a Duna menti or­szágok nyelvét. Közben türel­metlenül várják a tavaszt, hogy a tél jégbéklyőit lerázó hajókon új utakra indulhassanak . . . V. Zs. A DOKUMENT Halk zsibongás fo­gadja a látogatót a kecskeméti ifjúsági könyvtárban. Forgal­mas hely ez, s alig hogy létrehozták, már­is kicsinek bizonyult. Egyetlen terem, pol­cokkal és asztalokkal... S egymásnak adják a kilincset az apróságok. Válogatnak az agyon­olvasott ifjúsági köny­vek között, s boldogan csapnak le egy-egy új kötetre... Mohó érdek­lődés és örök kíván­csiság izzik szemük­ben. Nyílik az ajtó és egy ismeretlen legényke lép be rajta. Zavartan nyúl a zsebébe és on­nét egy halom papi­rost szed elő. — Szeretnék beirat­kozni a könyvtárba! — Hoztál igazol­ványt? — kérdi a könyvtáros, mert az a szabály, hogy valami­lyen igazolványt kell felmutatni az új olva­sónak. Fontos ez, ha netán elfeledkezne a ' önyvek visszahozata- !iról, legyen hova cí­mezni a sürgető leve­let^ — Igen, hoztam! — mondja a második osz­tályosnak kinéző em­berke és az egész pak- samétát kiteszi az asz­talra. A könyvtáros megle­petve nézi, s böngészi a halomnyi papírt. Van abban katona­könyv, házassági anya­könyvi kivonat, szüle­tési bizonyítvány és minden, ami egy csa­ládi iratdobozban meg­található. — Miért hoztad ezt mind magaddal? •— kérdi a könyvek ö'c. — Nem tudtam, hogy melyik kell — nyögi félénken a kérdezett. — Szüleid megen­gedték, hogy elhozd? — Nem Voltak öt. haza. Apukám külön­ben is kórházban van... A könyvtáros elinté­zi a formaságokat, a könyvtár új olvnsójr pedig böngészni kezd. Csendes zsibongó s zálldos a levegőben Valami kellemes, vil - ráló melegség. Majd ismét nyílik az aj:• Ki tudja, ma már há­nyadszor, d-ái.) Már kilátszik a „Fűre lépni tilos” táblácska a parkok szélén. De messzi még a tavasz. Egyelőre a félévi „bizi" témája foglal­koztatja a hazafelé sétáló gyermekeket. Vagy talán egészen másról folyik köztük a szó?»», (Tóth Sándor felvétele.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom