Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

Tél-kergető • Kő tig or jón utánad, ' fütyöri szél’ hajtson, sárga fűzfa vesszőzwm fagyot» patakparton. Nap cibálja hő-hajad, i május a szakállad, | borzas ága tépdessen ■ didergő tölgyfának. 1 Rúgjon verebek lába, űzzön nyúl makogása. cinke didergése, | Riasszon felleg ezüstje, ! pásztorok bodori füstje, zsenge füvek fénye. | Megcsapkodlak arany-manna fával 1 arany-manna fának ! zsenge vesszőjével. Megverlek szememmel. Megátkozlak, füst-folyó titka varázs-serpenyőben ’ rezes orrod bosszantsa. . fuss el Tél! Fiatal kedvem duhajkodik, | duhajkodik, s nyújtózkodik,; • füvön hemperegne | kis csikóként, mezítláb szaladna ; legelőkön, cseresznyét szedni fára mászna, ringatná piros fla piros ága. Szűrödet vesd le, | kucsmád is tedd le, s Izzadva fuss, míg bírja a lábad, ! b kék ibolyával • intek utánad! Kényei József ; Akkor kellett volna I vakmerőnek lenned, | boszorkánytölcsérben j föl egekig menned, I égi kék vizekben 1 mártani meg arcod, | az évektől játszva | szedni be dús sarcot, liliomszál-karral lángörvényt kavarni, I ártatlan önvéred [ jobb habarcsba adni, | habzó folyók fodrát i simítani vissza, ! hogy mégis az maradj t kék-arany, hótiszta ... De már most?! késő, lásd i elrontott szájízzel, i nincs mód mást mit tenned, I legörbült száj ívvel \ nézhetsz utána az elillant mennynek, ’ mint szökött léggömb után I nyúl sírva a gyermek. Hegedűs Erzsébet EGYKUTYA (Smalíra) Mottó: Hozzászólás az Esti Hírlap vltasorozs*<na1c egyik hoz zászó'ásához, amely szerint abszolút mindegy, gróf-é egy dráma főhőse, vagy postás. K edvelt napilapunkban, az Esti Pest-ben — „Hol a postás és a pék?” felkiáltással vita folyik. Feltűnik az egyszerű dolgozóknak, hogy színpadjainkon a professzor, mérnök hősök van­nak többségben. Hiányzik a kisember. Nos, Én, mint a MNNA (Magyar Nemzet Nagy Amorózpja) kifejtem ebbeli ideológiámat... Vona­lasán mondom? Izé... idéolodzsiámat. Mindjárt elkezdem, pardon, csak szip...pántok ebből a bur- nótból... Hmmm, hap, hap, hap... A fene vigye el, nem sikerült prüsszentenem... Szóval hol is hagytam abba? Igen, tehát ideolodzsia. Angyalkáim, egyszerű dolgozók, hát már az is baj, hogy nem ti szerepeltek a színdara­bokban? Nem mindegy az, hogy grófok, bárók, gerolsteiní és Bob hercegek, hamml-lettek és beatnikek, barátom-harvék, kétszer II, azaz négy József-ek, lírkirályok, galileik, máriafőhadnn- gyok, zsenik és inzseniőrök a főhősök, vagy ti?! Ugyan, ne legyetek már ennyire karrieristák! Higgyétek el, abszolúte mindegy, kik a főhő­sök. Vegyünk alapul egy termelőszövetkezeti hármas típusú kanászt, vagy hogyishívjákot. Mondjuk őt az bántja magánéletében, hogy hiába nagy a fialási átlag, már ötödik éve 15 forintot kap egy munkaegységre. Ráadásul a sertéste­nyésztési brigadéros goromba, mint egy lópok­róc. Namármost. Lelki gyötrelmeire mindenkép választ kap ez az izé... típuskanász. akár pél­dául II. Józsefet nézi meg, akár a Barátom Harvey-t. Mert A li. Józsefet nézi, nézi a mi kanasztázunk, vagy kicsodais. Minél jobban odafigyel, ann.'l inkább rájön, hogy előbb neki is meg Kell „anulnia, hogyan kell országot vezetni, az­tán hivatkozhat a fialási .átlagára. A Barátom Harvey-nál pedig mellbevágóan döbben rá, hogy nem érdemes akkora nyulat náznál tartani, mint az a jóravaló Páger tette, mert egyenesen bolondnak nézik az embert. Ser- és vagy nyúl ebben a tekintetben mindegy, 'gyebár ebből a színműből megtanul áttételesen mdolkodni a malac-kanász. Vagy mondjuk a szocialista brigádtag hiányolja drámákból a munkást. Ugyan! Tiszta dogma- ,-.mus az egész. Tessék, nézze meg a Hamlet-et s választ kap arra a kérdésre, miért nem törőd­lek a gazdasági vezetők a szocialista brigád- ■nozgalommal. Megérti, hogy nem emelkedhet )tt a termelékenység, ahol a főnök (király) attól fél, megjelenik a ütkárkisaesaony (királynő) fér­hangon Is tudott, mint a nagy művészek a hegedűvel, de tán­coltatta is a füttyét, ugráltatta, úgyhogy nevetni kellett a han­gok ugrabugrálásán; a fütty ne­kieredt, felszökött a mennye­zetre, alábukott, az asztalon táncolt a fütyülés, forgott, libe­gett nagy vidám kedvében. Talán egy hét múltán azt mondja a szomszédasszony: — Eljönne velem hozzá? ... Magát nagyon szerette.... Csomag volt a szomszédasz- szonynál, s egy csuporban ru­mos tea, jól bebugyolálva, mert ilyen népeknek, mint mi, nem volt akkor termoszunk. Hát el­men Kink a hadikórházba. Az ágya előtt megálltunk. — A fejlövéssel már nincs baj — mondta Dobrolszki — hanem nincs már csak egy lá­bam. Ahogy behoztak, rögtön levágták.... Nem mertem a szomszédasz- í zonyra nézni, de piros lettem,) úgy felháborított az igaztalan-) ság. Hát valakinek, aki mindig j csak létrázik, levágják a lábát!) Ugyanakkor az a gondolat is / belémkapott: Dobrolszki többé) nem fog fütyülni Valahogy úgy S emlékszem, ez még jobban fájt) akkor nekem, mint az, hogy \ főilábú lett. A szomszédasszonyt még ab- < ban az esztendőben elvitték a í rendőrök. A házban úgy beszél- í ték: folyton szidta a királyt, a! háborút, s egy császári és kirá-1 Ulfil'/l 34. 4 Wampeticgnél Kurimszkynak a Városliget­ben találkozója volt az egyik új elosztóval. Havazott, de nem állt meg a hó, mindjárt elol­vadt, ahogy földet ért. Ö kora reggel jött el Pestújhelyről. Ott, a Bank utcai kertben minden fehér volt, azt hitte, hideg nap lesz. Bricsesznadrágba bújt, csizmát húzott, kalapot tett a fejére. Egy pillantást vetett a tükörbe és elnevette magát. Kedve lett volna bemutatkozni a fura külsejű legénynek. De sietnie kellett. Komoly munka várta, több helyre kel­lett anyagot vinni: röplap ké­szült a rákospalotai ínségmun­kásoknak, akik késznek látsza­nak, hogy tegyenek valamit magukért. Közben még kimen­nek a nyomdába, azonkívül ha jól megy — gondolta —, dél­lyi tisztet lekopott a Nagykör­úton. Kihagyok most sok, sok esztendőt, úgy térek a továb­biakra. Nyár, szagos, kellemes este. Kerthelyiség Budán. A műlugasban összetolt asztalok; színészek, írók. Loknis haja van [ a szerelemnek, japánvágású sze- ' me, kezdő színésznő. A beszél- ' getésre körülöttünk nem figye- ' lünk, az étel kihűl — fogjuk 1 egymás kezét. Huszonnégy esz­tendőm lobog bennem. Valaki megáll az asztalnál — miért nétnek fel? Aztán mégis, mert valaki fü­tyül. Halkan, de sok szólam­mal trilla és madárcsicsergés, a fütty ugrál, kering, táncol, al­legro vivace persze óvatosan azért, nehogy a főpincér kites­sékelje a füttyös koldust. — Dobrolszki — mondtam örvendezve, s egyben elszomo­rodva — füttyéről — felismer­tem. Hóna alatt mankók, az egyik nadrágszára térdig vissza­hajtva, rongyos katonaköpeny rajta (pedig mondom nyár van), a mellén rojtozó szalagon Ká­roly csapatkereszt, fején, hátra­tolva, zsíros katonasapka. — Egy pohár bort, Dobrolsz­ki? — Nem szabad innom ... — Az asszony? — Két éve meghalt.. — Hol lakik? — Menhelyen. — Istenien fütyül — szól köz­be a kezdő színésznő, szakmai elismeréssel. — Csak este... Kocsmában... Ha nem veszik észre a pincé­rek... Nem tűrik... Én is kezdő voltam még. Pén­zem alig. — Egy cigarettát? Dobrolszki aztán tovább ment mankóin a szomszéd asztalhoz. Később láttam, a pincér, mint valami szigorú hatósági közeg kikíséri a kerthelyiségből. Dob­rolszki az ajtóból visszanézett, találkozott a tekintetünk. Most is érzem azt a bűntu­datot, amelyet akkor éreztem. Hogy nem tudtam segíteni Dob- rolszkin, gyermekkorom füttyös eszményképén. Ráadásul, alig­hogy kilépett a vendéglő kapu­ján, hirtelen zuhogni kezdett. Nyári zápor. Felugrottunk az asztal mellől, s futottunk, ne­hogy bőrig ázzunk. Bodó Béla 'TJcuwiz i Víg ostor a fecskék villanó S > feketéje az égen. I Tavasz pattlntgatja ( kamaszos kedvében. > ) öreg varázslónk: * c J a Nap is örül. S > Kicsalja bakfisok pici szeplőit ? '• az orrocskák körül. ( Mélák fiam pirosra gyűl, > ) amikor a szn^s-réd kislány szoknyája libben s s a kapu lila sarkában, j S jaj! Az apa már ( j férfit irigyel a fiában. Felvidéki István :■ mi gyerekek, s a szomszédasz- szony, áhítattal. Három dologért szerettem őt nagyon. A bajuszáért, tet­szett nekem bozontosnak ható, mégis rendben tartott, fekete nagy bajusza, aztán mert ró­zsás, aranycsíkos, ezüst kockás tapétadarabokat adott nekem a cukrosdobozból készült, magam­csinálta bábszínházam díszle­teihez. de elsősorban édes, vi­dám füttyéért. Vékony, ezüst iá ború? Gyerekfejjel nem kkal többet tudtam, mint a elnőttek körülöttem a mi ut­cánkban. Csak annyit: megöl­ték Ferenc Ferdinándot, a trón­örököst, ezért Ferenc József, a monarchia ura, hadat üzent, * nincs elég kenyér, mert háború van. Azt tudtam : Dobrolszki katona lett — megsímogatta fe­jemet, amikor a házban min­denkitől elbúcsúzott —, de ha Dobrolszki, a tapétás t Most. amikor hideg idők járnak, makacsul visszatér í gyermekkoromból Dobrolszk képe. Mert akkor is ilyen ft (gyos idő volt, amikor meglátta, a sebesültszállító autóban, í A sebesülteket, a pólyáit fe- í jűeket, az átkozott mellű kato­nákat, a láblövéses bakákat > szállító autók óvatosan kígyóz- Stak a Keleti pályaudvar irúnyá- j ból; mi az utcán bámészkod- j tunk a fehér télben, s már azt > is tudtuk, hogy a fehérre fes- i tett vöröskeresztes kocsik a Ta- ! vaszmező utcai állami főgim- l náziumba viszik a sebesülteket. ; A Tavaszmező utcai épületbe > jártam én is, elsős vóltam, ki- hirdették: hadikórház lett az ls­| kólánkból. ! A kocsik éppen megtorpantak ; az utcánk sarkán, s az egyik I autóról a ponyvatakaró hirte- ! len lecsúszott. Mellettem, a ; szomszédasszony összecsapta a ; kezét: ! — Űristen... Látják?... A 1 Dobrolszki... Az én Dobrolsz- ! kim... Rövidnadrágos fiú voltam még, nem értettem, miért az ő Dobrolszkija? Ügy tudtam, a tapétássegéd albérlő volt a szom­szédasszonyunknál. mielőtt be­hívták a háborúba, amelyet az­óta első világháborúnak nevez­nek. Az ő Dobrolszkija? Nem tudtam még milyen csendes, vagy égő regények keletkeznek nő és férfi közt, de azt sem, hogyan szakít bele millió re­génybe a háború. Az csak egy pillanatra csodálkozott el, hogy a szomszédasszony sírva követi a többihez lassan csatlakozó autót, hiszen én is sajnáltam Dobrolszki bácsit. Inkább az döbbentett meg, ahogy néztem a kocsiban, milyen sápadtan fekszik, fején kötés, amelyet át­itatott a vér. ö, Dobrolszki is észrevett minket, megpróbált ránk, vagy még inkább a szom­szédasszonyra mosolyogni, nem sikerült neki, eltorzult moso­lya a bepiszkolódott kötés ke­retében még jobban megriasz­tott. Aztán rendőrök zavartak fel minket a járdára. A szom­szédasszony megragadta a ke­zemet, s ezt mondta: — Átkozottak a háborújuk­kal. elképzeltem Dobrolszkit baka- ruhában, úgy gondoltam, olyan szépen fütyül kint is, mint ahogy itthon szokott. Mert kitűnően fütyült. A lét­ra tetején is — egyszer láttam munka közben, amikor a tapé­tacsíkokat ragasztotta a fair», de esténként otthon is fütyült, szinte állandóan, 'trillázott, mint egy énekes madár, mindig bő, jó kedve volt. Dobrolszki napközben létrá­jával finom szép lakásokba járt dolgozni, itt a Józsefvárosban, a szomszédasszonynál szűkös albérleti szobája volt, szűk és szegényes, de micsoda trillák, füttyök ... Két-három rumos­tea után (kevés citrommal) kon­certet adott, csak hallgattuk, jének szelleme. Ilyen légkörben mindenki min. denkit fúr, előbb-utóbb felvetődik a lenni vágj nem lenni kérdése, és senki se marad lábon a színtéren ... Mindennek a kifejezésére miért kel­lene mai igazgató és mai munkás figura a szín­padra? Bohóság! így senkit nem sért a bírálat, és minden illetékes azt hiszi, csak őrá nem vo­natkozik a kritika. Naugye? És miért hiányolja a kerekerdei favágó a maga figuráját a színpadról? Nevetséges. Tessék, ne sajnálja azt a rongyos pár forintot az atomtudós professzorról szóló drámától. Menjen el, tekintse meg, s ha töri a fejét, ő is ráébred, hogy töké­letesen azonosak az atomtudós és a favágó leg­égetőbb problémái. Az atom éppolyan nehezen hasad, mint a bükkfa. És ha ennek ábrázolásáról ran szó, miért ne inkább az atomtudóst vigyük színpadra? Elegánsabb, nem kell neki olyan messziről jönnie, és ha lelki kórok gyötrik, nem cáiomkodik. Fűrészelni pedig irodai környezet­ben éppúgy lehet, mint a monostori zöld erdő- aen. M eg hogy idéolodzsiailag is reflektorfénybe állítsam a témát, emlékeztetem a postás, pék, favágó, szak- és segédmunkás, szakmunkás- vizsgát tett és konzervatív hármas típusú dolgozó paraszt kartársakat: a középiskolákban, egyete­meken megszűnt a származásbeli megkülönböz­tetés. Akkor ugyebár teljesen idejétmúlt óhaj az bnök részéről, hogy csökkentsük a grófok, pro­fesszorok számát a színpad hősei között. A drá­mairodalomnak előkelőbb feladata van annál, mintsem holmi napi agitációs érveknek, munka­verseny, egységes paraszti osztály, elkényelme­sedés, bürokratizmus ecetetrá, ecetetrá szempon­toknak legyen hordozója, szószólója. Más az élet, a szürke, a közönséges — és megint más a szín­műirodalom. Ez utóbbinak az élethez semmi köze. Disztingváljunk tehátiglan, édes jó élftársaim, ízakikáim. Vegyék egyszersmindenkorra tudomá­sul, hogy egy grófról szóló dráma uggyanaz, mintha például gróf Teleki Pál Öméltósága — Isten nyugosztalja — helyett önt látnánk a szín­padon, drága pék, izé... sütőipari kollegám. Csak az a fontos, hogy a grófi figura ne zörögjön (ki­emelés tőlem: MNNA) a színpadon. Mint aho­gyan önöktől is azt kérem, nagyon kérem, ne dörögjenek. Hagyjuk ezt az izét, ezt a hogy is mondták azokban a...szóval osztályszempontokat. Osztályharcos üdvözlettel a Magyar Nemzet Nagy Amorózója után megkeresi végre a Fém­lemezipar sejtjéből azt az új fiút, Papp Ferit, akinek segít­séget kell nyújtani különböző dolgok beszerzéséhez. Nem kér­dezte, de Pista szavaiból — ő bízta meg, keressen Pappal kapcsolatot — arra következtet, hogy az ifik is egy új nyom­dát szerveznek. Jelszó nincs. Az elvtárs, aki vár rá — a helynek és a kö­rülményeknek megfelelően — azt fütyörészi majd, hogy: „A Wampeticsnél voltam vacsorázni és hallgattam a katonazenét... A trom-trom-trom, a trombitás .. Így szól a megállapodás és valahogy így hangzik a nóta, amely ezúttal a jelszót helyet­tesíti. A vendéglőnek csőállványos

Next

/
Oldalképek
Tartalom