Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-20 / 42. szám

1964. február 20, csütörtök S. oldal Tíz hónap helyett hárem hét Diákok a nézőtéren Tavaly még csak kísérlet volt néhány helyen, az idén azonban már széles körben szervezték meg minden járásban a három­hetes pártiskolát. Ügy látszik, kitűnően bevált formája a párt- oktatásnak. Még olyan kis köz­ségben is, mint Csólyospálos, sikerült megszervezni, sőt tel­jes sikerrel, gyakorlatilag állan­dó létszámmal zajlott le. Bár csak tizenhármán jártak el az előadásokra és a szemináriu­mokra az eredetileg tervezett húsz helyett — a többi jelent­kező még a pártiskola kezdete előtt megijedt, hogy nagyot vál­lalt, ez a tizenhárom kitartott mindvégig. Annyit még él kell mondani elöljáróban, hogy a háromhetes falusi- pártiskola hallgatói azt az anyagot tanulják, amit a marxista—leninista alapismereti tanfolyamok hallgatói egész éven át. Csakhogy a mezőgazdaság dolgozóinak ősszel és tavasszal nincs idejük előadásra járni, ta­nulni. Télen azonban van, így januárban, februárban vállal­hatják, hogy beülnek a tante­rembe mindennap. Sőt, annak, aki nem szokott a tanuláshoz, egyéb előnyöket is nyújt ez a módszer. Amint alább látni fog­juk ... Kis község — lelkes tanulók ... A csólyospálosi pártiskolán két fiatal hallgatóval ismerke­dünk előbb. Mindkettő párton- kívüli. Szögi Ibolya, a helybeli KISZ-szervezet vezetőségi tag­ja. és gimnáziumi tanuló leve­lező tagozaton. Neki „rosszul időzítették” a pártiskola kezde­tét. Otthon nem is készülhetett a szemináriumokra, mert a gim­názium félévi vizsgáira kellett tanulnia. A jegyzetei azért rendben van­nak. Gondosan vezette, hogy könnyebb legyen a felkészülés a pártiskola vizsgájára is. Azt mondja: — Nehezebb a tananyag, mint gondoltam. Egy kicsit félek is a vizsgától, de bízom benne, hogy nem lesz baj. Szerencsére „benne vagyok a tanulásban”, nem szokatlan ... Meg aztán a vizsgakérdéseket is jó előre megkaptuk... Gémes Péternek is van egyéb tanulnivalója a pártiskolai anya­gon kívül: mezőgazdasági szak­munkásképző tanfolyamra jár. Amikor délután négy órakor be­fejezi itt a tanulást, ő, meg a dolgozók iskolájának tanulói át­mennek a pártszervezet székhá­zából az iskolába és ott folytat­ják késő estig. Tanyáról is bejárnak Onnan pedig haza, a tanyára. Némelyikük 4—5 kilométernyi­re lakik! Nem csekély áldozat ilyen kö­rülmények között vállalni a ta­nulást. Gémes Péter is párton- kívüli létére jár pártoktatásra. — Nekem azért már nem tel­jesen ismeretlen az anyag. Ta­valy szereltem le, a honvédség­nél is részt vettem politikai ok­tatáson. Az idősebbek egyikének-má- sikának bizony nehezebb a dol­ga. Berkes Istvánnak, a Kun­sági Termelőszövetkezeti Cso­port pártitkárának szokatlan is a tanulás, meg a családi gondok is nyomasztják. Amikor innen hazamegy, otthon beteg asszony várja. Ha előveszi a könyvet, félszemmel a feleségére figyel, fél figyelemmel őt vigyázza. Ha tudja előre, hogy ilyen kemé­nyen kell tanulni, talán nem is jelentkezik. De most már ki­tart. Túri István már az ötven felé jár: — Nekem gyerekkoromban hamar kitelt az iskolaidő, ak­kor még nem vették olyan szi­gorúan az ilyesmit. Nehezebben is fog az ember feje az én ko­romban ..: Jártam ugyan már szemináriumra, de itt sokkal többet tanultam. Nagyon jók az előadások. A kiskunfélegyházi járásban ugyanis úgy szervezték meg a háromhetes pártiskolákat, hogy mindenütt képzett, központi elő­adók tanítanak. így valóban színvonalas az oktatás. A sze­mináriumot pedig a pártiskola helybeli vezetője tartja. Csólyospáloson a községi ta­nács vb elnöke, Tandari Ferenc vezeti az iskolát. Elégedett a hallgatókkal. Gyakran hosszúra nyúló vitákat rendeznek, egy- egy különösen nehéz anyagrész­nél ki nem fogynak a kérdések. Jövőre bővül — Az első héten — mondja, többen panaszkodtak, hogy nem fogják bírni. Bíztattam őket, hogy csak a kezdet nehéz. És csakugyan, egy hét múlva ke­vesebb lett a panasz. A három­hetes pártiskola azért vált be olyan jól falun, mert — amel­lett, hogy ilyenkor van ideje a parasztembernek — itt bele­szoknak a tanulásba azok is, akik elvesztenék különben a kedvüket, ha hetenként tarta­nánk a foglalkozásokat. — Jövőre viszont ügyelnünk kell rá — folytatja —, hogy job­ban igazodjunk a zárszámadá­sok idejéhez. Egy héttel később kellett volna kezdenünk. Tehát jövőre is megszervezik a pártiskolát? — Igen. A mostaninak a má­sodik évfolyamát, és új első év­folyamot is akarunk indítani. Még egy kérdést: A községi tanács vb-elnöke hogyan tudott időt szakítani rá, hogy az isko­lát levezesse? — Fontos ez nekünk. Ilyen színvonalú oktatás még nem volt a községben. Vállalnom kellett. Persze, este 4 óra után benézek a tanácsházára is és a legfontosabb ügyeket elintézem. Most egy kicsit több dolguk van a munkatársaimnak, de szívesen végzik. Csak a pártiskola men­jen... M. L. Tanulmányúton Daniel Behrman, az UNESCO tájékoztatási főosztályának fő- szerkesztője Budapestre érke­zett. Behrman a Magyar Tudo­mányos Akadémia matematikai intézetében tanulmányozza a fejlődő ázsiai, afrikai és latin­amerikai országok matematiku­sai számára UNESCO-támoga- tással rendezett továbbképző tanfolyam módszereit, eredmé­nyeit. Tapasztalatairól „Az UNESCO és a tudomány” cí­mű most készülő kiadványban számol bé. (MTI) A>1 ire hármat mutat az óra, kialszik a fény, elcsitul a suttogás a nézőtéren. Még egy utolsó pillantás az apró zseb­tükrökre, igazgatás az alatto­mosan félrecsúszó nyakkendőn, hatalmas harapás a csokoládé­ból, aztán a maradékot kímé­letlenül elnyeli a táska, a csen­det egyetlen pisszenés, vagy papirzörgés sem zavarja. A lassan, méltóságteljesen szétcsapódó függönyre mágnes­ként tapadnak a várakozó, kí­váncsi, izgatott tekintetek. A félhomályban fekete folttá olvad a fiúk sötét ruhája és fehér cso­korként virítanak a lányok mat­rózblúzai. Egy üres székét sem látni. Ezen a délutánon, min­den másról megfeledkezve diá­kok élvezik a muzsikát, a játé­kot — a színház bűvöletét. A szomszéd páholyban ünne­pélyesen kiöltözött és frissen nyírt kamaszok feszítenek. Lát­ható elégtétellel könyvelik el az „előkelő” helyüknek, vagy va­donatúj öltözéküknek kijáró el­ismerő pillantásokat egészen addig, amíg fel nem csendülnek Zeller: A madarász című nagy­operettjének nyitó akkordjai. A zene finom, csillogó fátyolként öleli körül az elgrehajló, kipi­rult arcokat. Láthatatlan szá­laiddal köti össze a színpadot és a nézőteret. Az énekeseket és a diákokat. A Kecskeméti Ber­kes Ferenc Közgazdasági Tech­nikum, az Országos Nevelő In­tézet, a mezőgazdasági techni­kum, a gép- és gyorsíró iskola Petőfi Sándor bérleteseit. A Kecskeméti Katona Jó­»• zsef Színház előadásaira az idei évadban 1800 középisko­lás váltott bérletet. Minden mű­soron levő darab három napig a diákoké. Örömmel jönnek, egyforma érdeklődéssel fogad­ják — ha jó és szép — a pró­zát, vagy a muzsikát. Számuk évről évre nő. Ez a sok színház- látogató diák önkéntelenül is azokat az éveket idézi, amikor ez még nem volt ilyen termé­szetes. Az idősebbek, akik tíz évvel, vagy még régebben vol­tak diákok, talán még emlékez­nek rá. tJgy lopakodtunk be a karzatra — állóhelyre —, mint a tolvajok. Lábujjhegyen, hogy ne zavarjuk az ülőket. És za­vart elszántsággal, ha állójegyre sem tellett, de ilyenkor Ilka néni — a jegyszedő — nagyot sóhaj­tott és tapintatosan félrefordult. Mi pedig ágaskodva nyújtogat­tuk a nyakunkat és boldogok voltunk, amikor tekintetünknek sikerült elcsípni a színész fejé­ből legalább egy tenyérnyi rész­letet. \/ajon tudják-e, értékelik-e ” ezek a fiúk és lányok, mit jelent: új ruhában, maga­biztosan besétálni a színház előttük szélesre tárt kapuján. Amikor csak az ő kedvükért húzzák szét a függönyt, szól a zene és nekik játszanak a szí­nészek? Ki tudja mi jár a fe­jükben. Egy biztos. Fegyelme­zettek és a beavatott színházi törzsvendég biztonságával dicsé­rik, vagy kritizálják a látotta­kat. — A Káló szépen énekelt — igy, a vezetéknevükön hívják csak az énekeseket — és hogy lehetett a Dévényit így elcsú­fítanif — tárgyalnak össze­bújva a szünetekben. Valaki közbeszól, hogy „jó, jó, de ez mégiscsak operett, azért a Co- riolanus majd...” Néhányan le­hurrogják, mások a pártjára állnak, szerencsére kezdődik a kivetkező felvonás. A vélemények tehát itt is ** — akár a felnőtteknél — megoszlanak. De azért már el­jutottunk odáig, hogy a diák­nézők nagy része nem éri be akármivel. Élményt várnak a színháztól, az igazi művészet többletét. A színház számára ez bizony fokozott felelősséget je­lent. Mert azzal, amit nyújt, saját magának toboroz híveket, „néző utánpótlást” nevel. A hol­nap közönségét. Megéri a fárad­ságot. Hiszen színházszeretetböl máris jelesre vizsgáztak ezek a tanulók. „ V. Z s. 31. A nyomorgók ;. .tszkő . .tszkő... hat fillér a tszkő... Félve, suttogva kínálta porté­káját a sarki árus. Kopott vá­szonkabátját fázósan húzta ösz- sze kissé meggörnyedt aszott testén. Nyakát a gallér fölött körülcsavart, kopottas, szürke rongydarab védte a csípős szél­től. Mialatt a monotón szöveget suttogta, riadt mókusként kap­kodta jobbra-balra a fejét. Fé­lénk pillantása az üldözőket kutatta; ha elcsípik — gondolta — a toloncházat nem kerülheti el, kitiltják Budapestről enge­dély nélküli tűzkő-árusításért. Egy pengőt keresett naponta a legügyesebb, a legvakmerőbb és legszerencsésebb tűzkőárus. Kolduskenyér volt, de valami­ből élni kellett. A József utcai köpködőben — most több mint három évtized múltán a posta műszaki raktá­ra van abban az épületben — valahogyan más volt, egészen más a hangulat, mint egyéb­ként. Ezen a napon türelmet­lenség izott a levegőben. Az emberek összedugták a fejüket. Izgatottan vitatkoztak, lármáz­tak. Érezték: ma végre monda­ni kell valamit. Meg kell mu­tatni ... A kínlódó élet, az éhe­zők elkeseredettsége érződött a kifakadásokon. a tekinteteken. A kijárat előtt csoportba ve­rődve tanácskoztak. Egy krisz­tusarcú szakállas, magasba emel­ve jobbját, a Nagykörút irányá­ba mutatott. Arckifejezéséről ítélve bárki prédikátornak hi­hette volna. Szavai az ország bíboros-főpapját káromolták. — Hozassa ide Serédi Kon- nersreuthból a csodatévő haja- dont — gúnyolódott. — Ez a csodálatos Neumann Teréz már hat esztendeje nem eszik ételt. Italt se nyel. A szent áldozás ostyáján kívül más nem megy le a torkán. Ilyeneket kellene itt is tenyészteni ... — Ha nem zabálnánk — mondta egy sápadt arcú. szan- dáloslány —, meg lennének be­leülve velünk is. EJgy vinnyogó, mdcisapkás férfi felhorkant: — Ne káromold az istent, te, verjen meg a ragya. Maga meg, Adélka, legalább a születésnap­ján ne nyelveljen. — Igaz, mit járatja a száját? — hallatszott ináén is, onnan is. — Még ráfizet a csúfolko- dásra! Nagy adomány a türelem, a szelíd beletörődés. Sokat ki­bírták az emberek. A piacokon eldobott káposztalevelet rágtak az éhezők. A népkonyhái koszt áldásában csak az részesülő etet, akinek bejelentett lakása volt. Annyi kilakoltatás követte egymást, hogy a karhatalom nem győzte szusszal. Kihordták a bútorokat a házak elé. A ki­lakoltatott örülhetett, ha az megfenyegették a háziurat. Ha ki meri rakni ezeket a nyo­morultakat, velük gyűlik meg a baja! Mit értek ezzel? A hatóság a háziurak pártján állt. — Kutyának való hideg. Nul­la alatt öt fok. Az emberek a homokos ládákban alszanak — mondta egykedvűen a krisztus­képű, ügyet se vetve a meg- botránkozókra. — Nézzék meg a transzformátorház ablakát. Egy tűt se lehet ráejteni, úgy tele van vénasszonyokkal. Jó melegek az üvegtáblák. — A kubikosok meg a Tele­ki térre költöztek. Ott éjsza­káznak a zöldségesbódéknál, az eresz alatt — toldotta meg Adél. Szárazon köhögött, s hogy sápadtsága ne látszódjék — tudták róla — Franck kávés papírt ken a képéhez. — Láttam őket az éjjel, ta­licskájuk mellett horkoltak — mondta. — Suba helyett zsák­ongyba bújnak a fagy elől. A József utcaiak tájékozott­sága hiányos volt. Nem tudták: sok kubikosra éppen ezekben az órákban mosolygott rá a- zerencse, munkát kaptak a Pe­tőfi téri háromemeletes bérház bontásánál. Sürgették a munkát, mert a fővárosnál eldöntötték: Erzsébet királyné kupolás szob­rát állítják a ház helyére. A rossz nyelvek azt híresztel- ték, egészen más valami dön­tötte el a bérház sorsát. Sze­rintük elfogta a kilátást a pa­pok épületétől. — Csak bontani tudnak, épí­teni nem — zúgolódtak, akik az előkészületeket látták (Folytatjuk.) ócskás néhány pengőért meg­vette a cókmókját. Akadtak bátor emberek, akik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom