Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-20 / 42. szám
I 3. írt dal 1964. február 39. csütörtök FEGYVERÜK A TUDOMÁNY Izsáki expedíció A különböző beosztású szakemberek a tavalyi eredmények s az idei tervek adatait tartalmazó kimutatások felett töprengenek, vitatkoznak a Kiskunhalasi Állami Gazdaság irodahelyiségeiben. Az egyikben középtermetű, a harmadik és a negyedik iksz között járó férfi elmélyülten ellenőriz egy többoldalas irományt, amely az ő elgondolásai alapján készült. „Technológiai utasítás” a címe, s az állami gazdaságban az idén — főként a szőlőkben és gyümölcsösökben — elvégzendő növényvédelmi munkák programját tartalmazza. Azt, hogy a korábbi évek tapasztalatainak és a korszerű eljárásoknak figyelembevételével hol, mikor, milyen módon és mértékben kell a termést megvédeni a kártevőktől. Az utasításban szereplő vegy- jelek és egyéb adatok magasfokú szakértelemről tanúskodnak. Igen, Szűcs József, a szóban levő férfi, kémia- és biológiaszakos középiskolai tanári diplomával, és már a diákkora óta megszakítás nélkül folytatott növényvédő gyakorlattal rendelkezik; számos hasonló jellegű brosúrája forog a szakemberek körében közkézen, s ő maga állandó kapcsolatban áll a Növényvédelmi Kutató Intézettel, a Nemzei Múzeum lep- készeti osztályával," megyénk és az ország növényvédő állomásaival, szakembereivel. Ö a halasi állami mezőgazda- sági nagyüzem növényvédő specialistája, a fontos munka irányítására az elmúlt év elején létrehozott növényvédelmi csoport vezetője. Feladatát a főiskolát végzett Zsemlye Gyula gyakornok segítségével látja el. Ténykedésük s működésük lehetőségének a megteremtése a növényvédelem jelentős szerepére utal, valamint arra, hogy az állami gazdaságban igen nagy gondot fordítanak e feladat, hiánytalan megoldására. Halál a legyekre A csoport már tavaly új eljárást dolgozott ki az állatokat kínzó fertőző, s ennek következményeként . a fejlődésüket gátló, hozamaikat — a teheneknél például a tej mennyiségét — megcsappantó legyek irtására. Erre a célra korábban is használtak a gazdaságban és másutt is különböző vegyszereket, de ezek mindössze néhány napig hatottak, ami miatt „drága mulatság” volt a legyek elleni „hadviselés”. Nos, Szűcs Józsefék kísérlete igazolta, hogy egy hektoliter vízben 25 deka Diazinon Phenkapton és 60 deka Lard- Tox D feloldva olyan — a hasznos állatokra nem veszélyes — szer, amelyből az istállókban, ólakban és az ezek közötti térségeken ha négyzet- méterenként 1—1,5 deciliternyit kipermeteznek, hat hétig megszűnik a legyek „uralma”. A Kiskunhalason már tavaly alkalmazott eljárás tapasztalatai alapján ebben az évben megyénk valamennyi állami gazdaságában így végzik a légyirtást, és az állami gazdaságok főigazgatóságának szakemberei is tanulmányozzák már a módszert az egész ország nagyüzemeiben való esetleges alkalmaztatása végett. A veszélyes névtelen Nemcsak történelmünknek van Anonymusa (névtelenje), hanem az egyik legfontosabb takarmánynövény, a lucerna kártevőinek is. És ezt Szűcs József, valamint Baranyai István, a kiskunhalasi járási tanács növényvédelmi felügyelője együttes kutatással szintén az elmúlt évben „bogarászta ki". Felfigyeltek rá, hogy Szánkon 7, Harkakötönyben 5 holdon „valami” teljesen elpusztította a lucernát (ki kellett szántani), s a kunbajai Béke Csillaga Tsz-ben is 25 holdon irgalmatlanul megpocsékolta a termést. A kártevők nyomába eredtek, s megállapították, hogy egy szürke színű molylepke — naponta 50 gramm levelet fogyasztó — hernyója a „tettes”, amely nyilván az utóbbi időben ütötte fel fejét, mert sem a hazai, sem a külföldi szakirodalomban nem tesznek még róla említést. Országos kapcsolata révén a két növényvédő tudomására jutott az is, hogy megyénkén kívül még Baranyában, Csong- rádban, Hajdúban is, összesen már 39 helyen pusztít a veszélyes névtelen. Ki kell irtani! Űjabb kutatás, kísérletezés, s kész a recept: első kaszálás után vagy a Hungária DL 5-ből holdanként 15 kilogrammot, vagy a HCH és a DDT egy-egy arányú, keverékéből összesen 20 kilót a tarlóra kell szórni, s a talajba fo- gasolni. A két szakember egyébként a Budapesten nemsokára megkezdődő országos növényvédelmi kongresszuson diafilmes előadásban ismerteti a kártevőt és pusztításának mértékét. Vegyszeres gyomirtás — szőlőben Az előbbiek amolyan — nagyon is hasznos — tudományos kirándulások Szűcs József és társai részéről. A csoport ténykedésének középpontjában — miként cikkünk elején említettük — az állami gazdaság szőlő- és gyümölcstermésének a védelme áll. Ez a munkájuk nemcsak a szakszerű permetezés lebonyolításának a meghatározását és ellenőrzését öleli fel, de kiterjed az egyes munkafolyamatok üzemtani szempontból végzett vizsgálatára, a költségkihatások elemzésére, azaz arra is, hogy a különböző védekező eljárások közül melyik a legolcsóbb, a leggazdaságosabb. Ezenkívül ebben az évben kísérletet folytatnak a szőlő vegyszerrel történő gyomtalanítása végett is. Nagy szó ez: homokon! A feladat megoldását elsősorban a munkaerő- hiány teszi szükségessé. Fontosságának mértékét jelzi, hogy dr. Ubrizsy Gábor, a Növény- védelmi Kutató Intézet Kossuth- díjas igazgatója időnként személyes részvételével irányítja a kísérletezést. Permetezés — éjjel t A növényvédelmi csoport javaslatára — már nem kísérletképpen — új permetező eljárást alkalmaznak idén az állami gazdaság gyümölcsöseiben. A virágzás után nem nappal, hanem éjszaka végzik a permetezést. Mi ennek a haszna? Több irányú. Éjszaka nincs vagy kevésbé erős a széljárás, a per- metlé eloszlása tehát egyenletesebb. A növényvédő munkások egészségére nézve is előnyösebb a napszállta utáni permetezés, mert hűvösebb idő lévén, nem melegszik rájuk a gumiból készült védőruha. S végezetül: ily módon két műszakban hasznosítják a növényvédő gépeket. (Nappal a szőlőben, ahol a perzselési veszély miatt különben éjszaka tilos permetezni.) ... Így dolgoznak hát a Kiskunhalasi Állami Gazdaság növényvédelmi csoportjának specialistái. Szerény ismeretlenségben, de a korszerű eljárások, a mezőgazdaság kemizálásának — hadd fejezzük ki így — zászlajával a kezükben. Tarján István Mozgalmas kép fogadja a látogatót az ÉM Bajai Épületasz- talosipari Vállalat udvarán. Vállukon friss, sárga ajtó- és ablaktokokkal sűrűn fordulnak a rakodóbrigád tagjai, egymás után gördülnek ki a tele vagonok. — Rövidesen indul Szegedre a szállítmány — mondja Mórocz István munkás. — Ez a harmadik vagon, de estig még megpakolunk vagy kettőt. Sietni kell, várják az építők az anyagot. A műhelycsarnok fala mellett — glédában, mint a katonák — sorakoznak a kész tokok. — Szép látvány, de mi azért nem nagyon örülünk neki — mondja Germán József, a vállalat vezetője. Most még hagy- ján, mert süt a nap. De amikor esik az eső vagy a hó, akkor nagyon hiányzik a raktár. Köztudott ugyanis, hogy a frissen ácsolt ajtó-ablak könnyen Izsóiknak, ennek a szép és jómódú községnek van egy hosszú nevű üzeme. Ez a Kiskunhalasi Vastömegcikket Gyártó Ipari Vállalat izsáki telepe. Amilyen hosszú az üzem neve, legalább olyan hosszú — főképpen, mert körülményes — az odavezető út. Mondták is sokan: „Az vállalkozzon a megközelítésére, aki már megmászta a Mount Everest-t, vagy legalább is résztvett valami expedícióban.” , Míg a község belsejéből az állomásig elvergődtünk, feltűnt, hogy elég járdaszegény a helység. Például a szép hosszú főútvonal — a belső szakaszt kivéve — egyik oldalon jó darabon járdátlan. De most szeretnénk eljutni az említett ipari üzembe. — Merre induljunk — innen az állomástól? Lent balra mélyedés, meredek parton kapaszkodó gyalogút. De látszik, olyan lágy, masszaállapotú a talaj, hogy arra csak az elsüllyedés rizikóját vállalva lehet előbbre jutni. A vasút mindig szilárd. Nekivágunk. A latyak kezd ravaszkodni. Nem ártatlan kis víztükörrel fedett, megszürkült jégen járunk, hanem alattomos fekete lekvárban. Feketében? Dehogy. Most már barnás, bűzös tocsogós lében. Ki látta messzebbről, hogy trágyázott a talaj? Ez nem használ- úgy a cipőnek, mint a szántóföldnek, — hát még a nadrághajtókának, melyet aligha termékenyít meg. Beütött a krach. Nincs tovább. Hogyan lehet mégis bejutni abba a végiglátható utdeformálódik. A falat pedig nem lehet hozzá igazítani az elhajolt tokhoz. — Idén sem oldódik meg a raktározási gond? Feleletül Germán József elmondja, hogy évek óta sürgetik az üzem teljes korszerűsítését, de idén végre elkezdődik a munka. A húszmilliós előirányzatból mintegy 7 millió forint értékű beruházást valósítanak meg 1964-ben. Mindenek előtt új műhelycsarnokokat építenek, és a régiek egy része a raktárteret növeli majd. A terv szerint 1965. december 31-ig befejeződik a teljes rekonstrukció, és a következő évben az üzem termelése a jelenlegi 21 millióval szemben eléri a 60 millió forintot. Teljesül a dolgozók kívánsága: korszerű öltöző és zuhanyozó is épül az új munkacsarnok mellett. cába, a József Attilába? Az vezet az üzem bejáratához. Sebaj. Egy ügyes természet- járó segít magán. Itt van nálunk ez az 50 méter hosszú kötél. Hurkot csinálunk a végére, s azt fellasszózzuk arra a magas fára. Eeegy, keettőő, háá.. .rom — sikerült! No, most kapaszkodjunk a kötél végébe és mint Tarzán, dzsungelrengető üvöltéssel himbáljuk át magunkat a vasút- oldal és az utca vége közötti sártengeren. Milyen kellemes ez a repülés. Mindjárt a József Attila utcában leszünk, s leereszkedünk. Ne, ne, ne! Ne engedjük el a kötelet, mert ott sem tudunk hová lehorgonyozni. Tiszta megdolgozott sárfolyam az egész utca. Nincs más hátra, egy háztetőn kell kikötni, majd onnan, kéményről kéményre tovább lehet dobni a hegymászó kötelet. Nincs lehetetlen. Az emberi lelemény legyőzni a természet mostohaságait. Fákon, tetőgerinceken, • kéményeken keresztül csak elértünk végcélunkhoz, a vastömegcikk gyártó telephez. Módszerünket örömmel adjuk át az 'üzem dolgozóinak. Csak ^zt nem tudjuk, hogyan tudja az a százharminc ember mindezt a gyakorlatban megvalósítani. Hol lesz any- nyi mászókötél és ki tudja kiküszöbölni a sorban állást a fákon, a háztetőkön? Ráadásul még villany sincs az utcában. Mégiscsak egyszerűbb volna, ha a község gazdái gondoskodnának az üzemhez vezető út, utca kiépítéséről. Az addig is külön tudományos kutatómunkát igényel, hogyan közelítették meg eddig munkahelyüket a dolgozók például kerékpárral? Hogyan jutottak be az anyagot szállító járművek? De míg ez a kutatómunka folyik, semmi akadálya az útépítésnek. Tóth«István Szélesebb körben A Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kalocsai nemesítő telepén a vidék világhírű tájnövénye, a fűszerpaprika nemesítését az idén az eddigieknél szélesebb körben folytatják. A meglevő fajta fenntartása mellett és az újabb hibridek előállításán kívül kidolgozzák a paprika nagyüzemi termesztésének módszereit is. A megnövekedett feladatokhoz mérten növelték a telep területét, s üvegházat építettek. Az intézet paprikaneme- sít# tevékenysége eddig sem volt eredménytelen. Állandóan szelektált, s nemesített vetőmaggal látják el a termelő gazdaságokat. Ennek eredményeként évről-évre növekszenek a hozamok, s javul a fűszernövény minősége. A cél azonban az, hogy az eddigieknél még többet termő, s főleg színező anyagokban gazdagabb, a betegségekkel szemben el- lenállóbb fajtákat állítsanak elő. A jelenlegi hibridek egyrésze már ye- tekszik az ipari feldolgozásban legjobbnak vélt fajtákkal. Az idén újabb ezer ke resztezést végeztek e cél érdekében. A nemesítéshez szinte a világ minden tájáról összegvűjtötték a naorikafaitákat.- A többi között spanvol. kínai ér szovjet egvedokp* házasítanak össze” a hazaiakkal.- , B. D. Rivalizálás Az egyik zárszámadási közgyűlés szünetében arról beszélgettek, hogy a versenytárs-tsz vezetői elég kutya-macska barátságban vannak az itteni vezetőkkel. Annál is inkább, mert eleget hallhatják a tagoktól: „Bezzeg, ha nálunk is úgy menne a vezetés, ■mint amazoknál...” — „Tanulhatnának amon- nét jó módszereket.” — Tanultak is tőlünk — ismerte el a beszélgetők egyike —, de ha nem figyelik meg jól a helyes munkamódszert, a jó is ellenkezőjére sül el. Ekkor mondották ei az ősszel történt esetet. Mikor a rivális — és jóideje alulmaradó — szövetkezetben erősen körmükre égtek a szüreti munkák, átjött ide néhány felelős emberük. Megérdeklődték, megnézték, hogyan tudják itt gyorsabban csinálni? A versenytársak lovagia- san, korszerűen kifejezve — elvtársiasan elárulták a titkot. Azok megköszönték s megfogadták, hogy hasonlóképpen folytatják náluk is a szüretet. Az ügyes módszer lényege a következő volt: minden család, brigád egymással összedolgozva, egyvégtében szüretelte le az összes szőlőterületet. Mikor végeztek a munkával, akkor kezdték csoportonként, családonként kimérni a mustból a részesedési százalékot, a felvállalt terület nagysága szerint — az össztermésből. Hogyan valósult meg ez a módszer a gyakorlatban a versenytárs szövetkezetnél? Ügy, hogy itt minden, családonként vagy brigádonként felfogott terület szüretelése után nyomban méricskélni kezdték a mustot az éppen adott csoportnak. Ezalatt persze a többi brigád, csoport ezek nélkül . dolgozott, így a munka sokkal lassabban ment. Még talán a régi módszerrel összehasonlítva is lassabban. A két eljárás nem ir jelentéktelen különbsége is elárul valamit. A szüret „technológiáját” a sűrű méresgéléssel megszakító módszer mögött ilyen igyekezet rejtőzött: „A mi területünket leszüreteltük; egyelőre nem érdekel bennünket a többi. Mérjék ki azonnal, ami nekünk jár.” Ehhez hozzávehetjük azt a kis emberi gyarlóságot, hogy amikor egy- egy brigád, csoport a maga területéig eljutott, részelt, a hátralevő területekkel már nem törődött annyira. Elvégre — „azok már másnak teremtek?. Lehet, hogy pár forinttal — igazán csak néhánnyal — jobban jártak olyan területek brigádjai, csoportjai, melyeknek valamivel szerencsésebben sikerült a szőlője. így tudniillik pontosan a maguk termelte mustból részeltek. De sokat veszítettek a közös jövedelemből az zal, hogy a szüret jóval hosszabbra sikerült, mint a másik tsz-ben. Több ártalom érte a termést, később jutott el a kereskedelembe, a várakozással értékéből is veszített. A másik tsz-ben minden golyóscsapágyon gördült, mert ott a közös érdek volt a vezető szempont. A legszebb az volt, hogy a pepecselő tsz vezetői megint a másik szövetkezetét simfelték melynek jó módszerét rosszul vették át. —th —n Korszerűsítik a Bajai Epületasztafiosipari Vállalatot 4 Uj műhelycsarnokok, raktárak és szociális létesítmények — Háromszorosára növekszik a termelés
