Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-18 / 40. szám
1964. február 18, kedd S. oldal Beszélgetés a filmről Pacsirta KEVÉS magyar filmet vártak Kecskeméten olyan izgalommal, kíváncsisággal, mint a Pacsirta bemutatóját. Érthető. Kosztolányi elbűvölő kisregényének filmváltozata különleges művészi élményt ígért, ráadásul a jelenetek legnagyobb részét megyénkben forgatták, Baján és Kecskeméten. Tagadhatatlanul jó érzés a filmvásznon újra felfedezni a azért, mert a forgatókönyv írója, Huszty Tamás és a rendező Ranódy László változtatott az eredeti történeten. Ezzel lát- ványossabbá, mozgalmasabbá vált ugyan a film, de el is távolodott Kosztolányi elgondolásaitól. A regénybeli kisváros eseménytelen szomorúsága alatt parázsló lefojtott szenvedélyeket a film helyenként sisteregve felcsapó tűzoszloppá növeli. Jelenet a filmből. kecskeméti színház szépségét, az őszi verőfényben ragyogó bajai főtér macskaköveit, és gyönyörködni a színészek nagyszerű játékában, amely kitölti felforrósítja a hitelesen megrajzolt századeleji kisváros lagymatag légkörét. Pacsirta, a színészek filmje, elsősorban Tol- nay Klárié, Páger Antalé. Felejthetetlen és találóan megrajzolt minden -mozdulatuk, arckifejezésük, .ahogy szomorú belenyugvással viselik sorsukat, majd lányuk távozása után fokozatosan felengedve rázzák le magukról Pacsirta elviselhetetlenül nyomasztó árnyékát, élvezik régi életük már-már elfelejtett édes ízeit. A Vajkay házaspárt kitűnően alakító Tolnay Klári és Páger Antal mellett kiváló művészek tűntek fel még az epizódszerepekben is. Nagy Anna Pacsirtája, megejtően egyszerű játéka — akárcsak a Vajkay házaspáré — hűségesen alkalmazkodik Kosztolányi szelleméhez, tisztán kelti életre az író elképzeléseit. SAJNOS, a filmről nem mondható el ugyanez. Nemcsak így lesz a kisvárosi duhajok mulatozásaiból szinte már félelmetes úri-muri, és Vajkay Ákos úri jólneveltséggel álcázott önző és kisszerű figurájából a saját osztályából kiábránduló, „pozitív” hős. MINDEZEK ellenére szép, igényes alkotás a Pacsirta, ha nem is adja vissza a regény nyugtalanító légkörét, drámaiságát, finom lélektani mozzanatait. Talán nem ártott volna, ha a rendező merészebb kézzel nyúl a témához, modernebb eszközöket használ, mint tették azt az Édes Anna alkotói. Mélyebb értelmű lehetett volna a Pacsirta és a mai nézőhöz kö- zeállóbb, aktuálisabb. Kárpótlásul kitűnő színészeink megformálásában ragyogó jellemrajzokat láthatunk a századforduló kisvárosának sivár és reménytelen világából. A Párducok — Bessenyei Ferenc, Kiss Ferenc, Darvas Iván, Greguss Zoltán, vagy a többiek: Latinovits Zoltán, Törőcsik Mari, Bara Margit tökéletes alakítást nyújtanak. Szépek és hangulatteremtők Illés György képei. V. ZS. 29. 4 Front Sallai nem járt társaságba, nem volt baráti köre. Ez ekkortájt Budapesten, ilyen helyzetben. nem is lett volna lehetséges. Pedig nagyon szeretett barátkozni, akkor volt a legboldogabb, ha kitárulkozhatott az emberek előtt, s azok is őszinték voltak hozzá. Moszkvában, Hamburger Jenő lakásán sokszor éjszakákon át beszélgetett a házigazdával, Karikás Frici- vel, és egy-két más, szívéhez közelálló emberrel. Vele volt Pallós Margit is, az élettársa. Ezeken a moszkvai beszélgetéseken sose mulasztották el, hogy rágyújtsanak valamelyik magyar nótára. Csak hangfogóval, persze, hogy a szomszédokat ne zavarják. Kicsinyek voltak még a moszkvai lakások, eléggé zsúfoltak, nagy tapintattal kellett viselkedniük az embereknek egymás iránt. Budapesten idegen, ellenséges világ vette körül Sallait. Egyszer mégis elment Lukácsék- hoz, a Család utca ötbe. A fiatal költőt és feleségét Fürst révén ismerte. Kedves, rokonszenves emberek voltak. Jólesett velük elbeszélgetni irodalomról, művészetről. Ritkán adódott ilyen alkalom az illegalitás nehéz körülményei között. De kellett ez is, mint a friss levegő, mint a fény. Sallai újra elhúzta a függönyt. A nagykapu mellett, keskeny, üveges boltajtó mögött képkeretező szorgoskodott. Ritkán nyomta le megrendelő a kilincset, későn nyitott, korán zárt. Kihalt volt a Thék Endre utca, havas eső szitált. Még egy látogatást tett Sallai az előző napokban: elment Szabó Ferenchez, a zeneszerzőhöz. ö valóban az volt: zeneszerző. Fürst Sándor is ott volt. Egy egész estén át József Attiláról beszélgettek: milyen ember ez a furcsa, fiatal költő, sok-sok ellentmondásos megnyilatkozásával. Voltak, akik dicsérték, akadtak, akik rosszat beszéltek rá. Sallainak az volt a véleménye: Attila igazi művész, jó elvtárs, a munkásoszEREDMÉNYEK ÉS GONDOK Az oktatásnak és az ismeretterjesztésének egyaránt nagy gondja, hogy a mezőgazdaságban dolgozók az oktatási évad kezdete után még hosszú hetekig és az évad befejezése előtt már kora tavasztól el vannak foglalva. Éppen ezért az ismeretterjesztésnek a háromnégy téli hónapot kell kihasználnia, s a különféle oktatási formák foglalkozásait is erre az időre kell sűríteni. Az általános iskolai felnőttoktatásban például a mezőgazdasági dolgozók részére öthónapos iskolaévet szerveznek, amikor kétszer annyi órát töltenek el tanteremben a hallgatók, mint a városi osztályokban. Hasonló okokból vezették be a pártoktatásba is a falusi téli tanfolyamok rendszerét. Az eddigi eredmények fényesen igazolták az elképzeléseket. A résztvevők száma sokszorosára nőtt, a hallgatók rendszeresen részt vesznek az előadásokon. •gén jók az eredmények az idei oktatási évben a kiskunfélegyházi járásban. A kéthetes téli tanfolyamokat 38 helyen sikerült megszervezni, általában 50—60 hallgatóval. A járási pártbizottság nagy figyelmet fordított rá, hogy a tanfolyamok színvonalasak, érdekesek legyenek. Éppen ezért gondoskodtak róla, hogy mindenütt felkészült propagandisták tart sák meg az előadásokat. A helyi politikai, gazdasági és tanácsvezetők támogatásával sikerült elérni azt is, hogy a tanfolyamok vezetői nem cserélődnek időközben, nincs szükség helyettesítésekre, ezzel elkerülték a kieséseket, fennakadásokat és a színvonal csökkenését. Február közepén tartották meg az egész napos előkészítőt a tanfolyamokat vezető propagandisták számára. Ezután február végén kezdődnek az első tanfolyamok és e hónap második felében valamennyi helyen befejeződnek. A közgyűléseket és a közgyűlés előkészítő akcióit is felhasználták a téli tanfolyamok megszervezésére. A tiszaúj falui Tisza Termelőszövetkezetben például brigádgyűlésen, Jászszentlászlón pedig a termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlésén vettek részt a megszervezendő téli tanfolyamok vezetői, így tájékozódtak a lehetőségekről és a helyszínen beszélték meg a hallgatókkal, hogy milyen időpontban kezdhetik és tarthatják meg a tanfolyamot. A megoldás tály költője. Szilárdan eltökélte, hogy megvédi őt azoktól, akik bizalmatlanok voltak iránta, akik szektás ridegséggel elfordultak tőle, hamis, rágalmazó szólamokkal akarták elleplezni, hogy „a térdéig sem értek”. Ezt Sallai mondta, nagyon találóan. Ezen a megbeszélésen határozták el: pártmegbizatást adnak József Attilának, indítson új irodalmi lapot, mert Mad- zsarék Társadalmi Szemlé-je nem pótolja azt az űrt, ami a 100% megszűnése óta tátong. Ez a lap — Madzsaré — jellegénél fogva nem közölhetett verset, elbeszélést, novellát, a „Forrás” pedig egymaga nem volt képes kielégíteni a szocialista irodalomra szomjazó munkások — különösen a fiatalok — igényét. Sallai beszélt a költővel. A szemináriumokat szépen leépíted, átadod másnak — mondta neki. — A szerkesztői munkakörre nincs nálad rátermettebb, ez most fontosabb minden másnál. Elhatározták, az új lap címe Front lesz. Attila a megbeszélést követő hetekben lázas lelkesedéssel látott munkához, gyűjtötte az első szám anyagát. Illyés Gyuaz esetek túlnyomó többségében az volt, hogy két hét alatt másnaponként tartják meg az előírt hat előadást. Az idei tapasztalatokról Né- medi Imre elvtárssal a járásivárosi pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatársával beszélgettünk. Elmondotta, hogy az ellenőrzések során a hallgatók mindenütt a legjobbakat mondták a tanfolyamokról. Szükségesnek tartják, érdeklődnek a nemzetközi helyzet és a helyi politika kérdései iránt. Jónak tartják a tájékoztatást, és jövőre is szívesen vesznek részt hasonló oktatásban. Elmondotta azonban az ágit. prop. osztály munkatársa azi is, hogy mind jobban érezhető a szemléltetés hiánya. Filmvetítéssel, diavetítéssel, képekkel, táblákkal nem tudják színesebbé tenni egyelőre az előadásokat, ehhez a pártoktatásban még nem állnak rendelkezésre a szükséges eszközök. A színvonal biztosítása és az érdeklődés felkeltésére egyelőre egyetlen mód van: az előadók gondos kiválogatása. Még egy figyelemre méltó megjegyzést hallottunk Néme- di elvtárstól: zető propagandistának szabadságot nem adhatnak erre a célra, semmiféle előírás nem ad rá jogot, úgy mint például a sportolók esetében. A jelenlegi gyakorlat általában az, hogy a munkaügyi osztályok utólagosan kérnek igazolást a pártbizottságtól. Egy minisztertanácsi rendelet azonban egyszer s mindenkorra levenné ezeket a gondokat a pártbizottság munkatársainak és a munkahelyek vezetőinek a válláról is. Rendelkezés konduktív nevelők képzéséről A művelődésügyi miniszter rendeletben szabályozta a rövidített nevelőképzéssel kapcsolatos főbb kérdéseket. A rendelkezés szerint ilyen jellegű képzésben azok vehetnek részt, akik a megszűnt országos mozgásterápiái intézetben szerzett gyakorlat alapján mozgássérültek nevelőképző és nevelőintézetében konduktor jelölti munkakört töltenek be. A propagandisták szívesen vállalkoznak a tanfolyamok levezetésére, olyan áldozatok árán is, hogy legtöbben közülük kerékpárral, motoron, vagy vonattal utaznak kétnaponként ki a községekbe. S ott töltik az egész napot. Nemcsak az előadást tartják meg, hanem a szemináriumot is ők vezetik le. El tudja intézni a pártbizottság a vállalatuktól, üzemüktől való kikérésüket is. Ez azonban csak afféle szívesség a vállalatok részéről, rendelet ugyanis nincs rá, hogy a propagandistákat kötelesek kiadni. Azt természetesen a pártbizottság munkatársai is helyénvalónak tartják, hogy előzőleg meg kell beszélniük a vállalattal: kit nélkülözhetnek. Igen sole felesleges utánjárásba kerül azonban és komoly gondokat okoz, ha valamelyik propagandistára idő közben mégis szüksége van az üzemnek. Gyakran hivatkoznak is rá a vállalatok, hogy nem tudják nélkülözni, hiszen ezek az elv társak többnyire a vállalatnál is felelős beosztásban vannaK. Emellett éppen a rendelet hiánya miatt egyik-másik vállalatnál tapasztalható, hogy a vezetők félnek egy esetleges ellenőrzéstől. A tanfolyamot velától, Nagy Lajostól, dr. Schönstem Sándortól, Gereblyés Lászlótól kapott kéziratot. Az első számba zászlónak szánta a Munkások című versét. ... ígyen készül a világ, ahol a munkásság majd a sötét gyárra világítón kitűzi zászlaját. Ez volt a vers első változatának befejezése. Attila később átírta, mert a Front első kinyomott számaira lecsapott a rendőrség, elkészült példányait a nyomdából egyenesen a Zrínyi utcai főkapitányság pincéjébe szállította. Fürst Sándor arra készült, hogy hamarosan elutazik. Berlinbe hívták. Ügy volt, hogy előreláthatólag május elsejére jön vissza. De Budapesten volt már — ezekben a napokban érkezett — Frici. Az illegális munka nem ismert szentimentalizmust. De Sallai nem titkolta meghatott örömét, hogy újra találkozhat, együtt dolgozhat majd Karikással. öt esztendővel idősebb volt nála ez az erőtel jes, széles vállú vasas, magyaros bajuszával, izmos vállaival. dús hajfürtjeivel. Olyan volt, akár egy föld- vömböt tartó Atlasz. (Folytatjuk.) Egy feljelentés tanulságai A z egyik termelőszövetkezet két szakmunkástanulót szerződtetett az ősszel. Mezőgazdasági gépésztanulókat. A gyerekek igyekeztek, szorgalmasan dolgozgattak, sze- relgettek, tették, amit mondtak nekik. Hanem feltűnt valakinek, hogy a két tanuló mindig ott van a műhelyben. Nyilvánvaló: nem a lógós fajtából valók. Dehát... ezek sohase mennek iskolába? Milyen szakmunkás lesz belőlük, ha csak sürógni szeretnek, de tanulni nem? Azért fizeti nekik a termelőszövetkezet a szerződésben kikötött összeget, hogy a végén csak segédmunkás legyen belőlük?!... J elentették a dolgot a járásnak. Nézzenek utána és fegyelmezzék meg a két gyereket. Maguk a vezetők lepődtek mag aztán a legjobban, amikor a járási oktatási felelős közölte velük, hogy a tanulóiknak nem is kell iskolába járniuk. A mezőgazdasági szakmunkástanulók oktatásának rendszere ugyanis nem olyan, mint az ipari tanulóké. Nekik évente nyolc hónapos gyakorlati időt kell előbb letölteniük, aztán behívják őket háromhónapos bentlakásos tanfolyamra, ahol megkapják a szükséges elméleti oktatást. Illetve, a behívás a lehetőségekhez képest történik, de amikor gyakorlati munkán vannak, nem kell elméleti oktatásra is járniuk. Ezt bizony a termelőszövetkezetben nem tudták. a ellemző ez az eset. Jól mutatja, hogy a termelőszövetkezetek, ha egyáltalán hajlandók mezőgazdasági szakmunkástanulót szerződtetni többnyire akkor sem tudják hogy milyen vásárt kötöttek. Mi jár a tanulónak, milyen a képzés rendszere, hogyan keli foglalkozniuk vele, mit köve telhetnek tőle? Ez ennek a feljelentésnek a legfontosabb tanulsága. De azérf. — szolgáljon r qaszul — van még egy. Becsi leiére váljon az említett te\ melöszövetkezet vezetőin-' hogy legalább szemmel tart a tanulóikat. Mert van. n ’> még ennyire se törődnék lük. M. L.
