Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
*. oldal IS64. február W, , Látványos kudarc... Két „csúcstalálkozó” — és a kilátások A makrancos szöidscaes ELÉNK mozgás észlelhető á világpolitikai mezőny nyugati felén. Figyelmet érdemel, talán nem is annyira az a megélénkült diplomáciai tevékenység, mely e napokban magas szinten folyik a nyugati szövetség fő hatalmai között, mint inkább a tárgyalások mozgató rugója. Ezúttal ugyanis nem annyira az egységes álláspont kialakításáról van szó, mint ahogy ez hasonló tanácskozásokon történni szokott, hanem olyan ellentétek áthidalásáról, amelyek a nyugati szövetség alapépítményét teszik ingataggá. MÄR AZ ANGOL miniszterelnök washingtoni útja előtt olyan kommentárok jelentek meg több nyugati lapban, amelyek nemcsak a két tárgyaló fél álláspontja közötti ellentétekre hívták fel a figyelmet, hanem arra is, hogy valójában más természetű problémák foglalkoztatják e pillanatban az angol, mint az amerikai kormányt. London a ciprusi kérdésnek és Malaysia körül támadt problémáknak szeretné biztosítani az elsőbbségét, Washingtont viszont ennél lényegesen jobban érdekli Kuba. ami pedig a délkelet-ázsiai térséget illeti: itt az elsőbbséget Dél- Vietnamnak szeretné biztosítani a megbeszéléseken. Az angolok azért vannak előnyösebb tárgyalási helyzetben, mert az amerikai diplomácia már megint egy sorozat balfogást követett el a kubai kérdésben. A kubai halászhajók ellen elkövetett amerikai agresszió nemcsak, hogy nem növelte az Egyesült Államok kormányának a tekintélyét, de még józanabb amerikai megfigyelők is felhívják a figyelmet: Nagy jelentőségű diplomáciai tárgyalások közepette az Egyesült Államok megint egyszer látványos kudarcot lesz kénytelen elszenvedni. Az angol miniszterelnök és külügyminiszter nyilatkozataiból is meg lehet ítélni, hogy az angolok ezen a különösen érzékeny ponton próbálnak nyomást gyakorolni az amerikai kormányra. Az angol miniszterelnök ugyanis még a tárgyalások megkezdése előtt, olyan módon védte meg az angol álláspontot a Kuba ellen alkalmazott amerikai embargo ügyében, hogy teljesen lehetetlenné vált számára a visszavonulás. Arról van ugyanis szó. hogy az amerikaiak a legszigorúbb kereskedelmi blokádot próbálják rákényszeríteni Kubára. Az Egyesült Államok legmegbízhatóbb szövetségesei sem értenek azonban egyet ezekkel a módszerekkel, mégpedig saját jól felfogott gazdasági érdekeik következtében. Anglia az amerikaiak minden tiltakozása ellenére autóbuszokat szállít Kubának és nemcsak ezt a kereskedelmi ügyletet igyekszik megvédeni, hanem ugyanekkor súlyos kritikával illeti az amerikai embargo-politikát, kijelentvén, hogy ez értelmetlen és ellentmond a diplomáciai szokásoknak is. Elképzelhető, hogy Johnson nem túlságosan örült ennek a leckézte- tésnek, és bizonyára megkereste az angol politika érzékeny pontjait, hogy ellennyomást alkalmazzon. Mindez persze, nem teremt túlságosan meghitt légkört az „angolszász fivérek” vezetőinek megbeszélésén; Az angol tárgyalófél legEGY H ÉT A KÜLPOLITIKÁBAN gyengébb pontja kétségkívül az, hogy Sir Douglas Home eléggé bizony- * talán belpolitikai pozícióból folytatja a tárgyalásokat. Angliában rövidesen választások lesznek és majdnem bizonyosra vehető, hogy a következő angol—amerikai tárgyalásokon már nem Home lesz az amerikaiak tárgyaló partnere, sőt valószínűleg nem is a konzervatív párt egyik vezetője. Az angol álláspontnak ezt a gyengeségét az amerikaiak nyilván előre bekalkulálták és éppen ezért nem született a washingtoni találkozón jelentősebb eredmény. UGYANCSAK „tapogatózó jellege” van a másik nyugati csúcstalálkozónak, amelynek színhelye Párizs, s amelyben az egyik oldalon de Gaulle, a másik oldalon Erhard kancellár próbálkozik egy meglehetősen bonyolult helyzet tisztázásával. Arról van szó, hogy a meglazult Párizs— Bonn-tengelynek visszaadjanak valamit aktivitásából. Azzal mindkét oldalon tisztában vannak, hogy azt a meghitt viszonyt, ami még Adenauer idejében állott fenn Párizs és Bonn között, nem lehet visszavarázsolni, ámbár az igazat megvallva ebben az időben sem bizonyult túlságosan aktív intézménynek a Bonn—Párizs- tengely. Mindenesetre több volt benne a bizalom, mint most, amikor Erhard kancellár de Gaulle megkérdezése nélkül, sőt az ismert francia koncepció ellenére, megpróbálja megjavítani nemcsak a Német Szövetségi Köztársaság, hanem a Közös Piac kapcsolatait Angliával. A nyugatnémet lapok még Erhard utazása előtt felhívták a figyelmet azokra a nehézségekre, amelyekkel a bonni kancellárnak párizsi tárgyalásain meg kell birkóznia. E nehézségek közül a legtöbb fejtörést Bonn urainak az okozza, hogy de Gaulle a Kínai Népköztársaság elismerésével is bebizonyította: olyan lépésekre is hajlandó, amelyek keresztülgázolnak a jól bevezetett nyugati előítéleteken. Bonnban ugyanis azzal számolnak, hogy de Gaulle esetleg a Német Demokratikus Köztársaság irányába keresni fogja a járható utakat. Ennek máris vannak bizonyos látható jelei. A közelmúltban néhány francia képviselő — mégpedig de Gaulle pártjának a tagjai — látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban, és ezt a látogatást a nyugatnémet lapok összefüggésbe hozták a francia kormány új törekvéseivel. Élénk figyelmet keltett ebből a szempontból, hogy Franciaország, amely számos esetben elítélte a nyugatnémetek gazdasági expanzióját, és a nyugatnémet cégek által nyújtott hosszú lejáratú kölcsönöket, most jelentős hitelnyújtással egybekötött hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt kötött a Szovjetunióval. A nyugatnémet lapok, éppen Erhard párizsi tárgyalásai előtt hívják fel a figyelmet arra, hogy Franciaország olyan messze ment el a külön utakon, amelyek immár nemcsak az Egyesült Államoktól távolítják el, hanem az egész nyugati rendszertől, hogy Franciaország partnerei számára nem marad más választás, mint vagy követni de Gaullet ezen az úton, vagy teljesen elszakadni tőle. De Gaulle—Erhard találkozó PÁRIZS. (MTI) De Gaulle és Erhard hétvégi párizsi megbeszélésének tartalmáról eddig nem adtak ki hivatalos tájékoztatást, és a kiszivárgott értesülésekből is inkább csak a megvitatott témák és egyes állásfoglalások ismeretesek. A két küldöttség köréből származó hírek szerint a bonni kancellár a tárgyalások során igyekezett biztosítékot kapni de Gaulletől, hogy a Kínai Népköz- társaság elismerése, a francia kormány ázsiai és latin-amerikai tervei nem vezetnek az Atlanti Szövetség felbomlásához és nem befolyásolják a Németország és Berlin kérdésében elfoglalt francia álláspontot. A nyugatnémet informátorok szerint de Gaulle igyekezett megnyugtatni vendégét: Az Atlanti Szövetséget nem fenyegeti veszély, a francia kormány csupán a NATO-ban fennálló erőviszonyokkal elégedetlen, „hatásosabbá” akarja tenni a nyugati katonai szövetséget De Gaulle arról is biztosította a kancellárt hogy a német újraegyesítés és Berlin kérdésében Franciaország „politikailag és katonailag is” az NSZK oldalán áll. Brazília nem csatlakozik a Kuba-ellenes hadjárathoz HAVANNA. (TASZSZ) Brazília hivatalosan megtagadta annak a provokációs venezuelai vádnak a megvizsgálását, amely szerint Kuba fegyvereket szállított a venezuelai nemzeti felszabadító erőknek. A Prensa Latina jelentése szerint Araujo Castro brazil külügyminiszter fogadta Orosgo ellentengernagyot, a venezuelai katonai küldöttség vezetőjét, és azt a tanácsot adta neki, hogy ne terjesszen elő semmiféle Kuba-ellenes okmányt A Szovjetunióba utazott a bolgár párt- és kormányküldöttség Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására szombaton délben bolgár párt- és kormányküldöttség utazott Moszkvába hivatalos látogatásra. A küldöttség vonattal teszi meg útját. Vezetője Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a minisztertanács elnöke. Tagjai között van Mitko Gri- gorov, Sztanko Todorov, a Politikai Bizottság tagjai, Georgi Trajkov. a minisztertanács elnökhelyettese és mások. Etiópia és Szomália megegyezett a tűzszünetben Abbud, a Szudáni Köztársaság elnöke szombaton táviratot intézett Hailé Szelasszié etiópiai császárhoz. Ebben közölte: Szomália tudatta vele, hogy elfogadta a Dar es Salaam-i értekezlet felhívását és vasárnap déltől kezdve elrendeli a tűzszünetet a vitatott etiópiai—szórnál! határkörzetben. Ábbud közölte azt is, hogy biztosítékot kapott a szomáli kormánytól: megszűnik az Etiópia ellen irányuló sajtókampány. Hailé Szelasszié válaszában kijelentette, hogy az etiópiai csapatoknak már néhány nappal ezelőtt tűzszüneti felhívást adtak ki, azzal, hogy csak támadás esetén tüzeljenek vissza. Etiópiai katonai közvélemény szerint egyébként a szombatra virradó éjjel óta a határövezetben szüneteltek a harcok. Véget ért az SZKP Központi Bizottságának plénuma MOSZKVA. (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottságának plénuma a Kreml kongresszusi palotájában február 15-én folytatta munkáját. Meghallgatta a határozat előkészítésére kiküldött bizottság jelentését. A Központi Bizottság plénuma egyhangúlag határozatot fogadott el „A mezőgazdaságnak a vegyészet, a gépesítés, az öntözés, a tudományos vívmányok és az élenjáró tapasztalatok széles körű alkalmazásával történő belterjesítéséről a mezőgazdasági termelés minél gyorsabb növelése céljából” címmel. Ezzel az SZKP Központi Bizottságának plénuma véget ért. Közlemény az SZKP és a Vietnami Dolgozók Pártja küldöttségének moszkvai találkozójáról MOSZKVA. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Dolgozók Pártja kijelenti, hogy mindketten az 1957. és az 1960. évi moszkvai nyilatkozat tételeiből kiindulva építik ki politikájukat. — állapítja meg az SZKP és a VDP képviselőinek moszkvai tanácskozásról a szovjet fővárosban kiadott közlemény. A közlemény hangsúlyozza, hogy mindkét párt továbbra is a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom összefogására törekszik a mar- xizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség, valamint a két ország népei testvéri barátságának és szolidaritásának továbbfejlesztése elveinek alapján. A kommunista pártok közötti kapcsolatok lenini normáitól vezérelve — hangzik a közlemény — az SZKP és a VDP kötelességének tartja, hogy maximális erőfeszítéseket tegyen a két párt egységének és szolidaritásának megszilárdítására, Védelmezni fogja valamennyi imperialistaellenes erő összefogását, a szocializmus diadaláért folyó harc sikerének legfontosabb biztosítékát. Az SZKP küldöttsége kijelentette, hogy rendíthetetlenül támogatja a vietnami nép igazságos harcát, amelyet az amerikai imperialisták dél-vietnami agressziós cselekedetei ellen vív, és kifejezte szilárd meggyőződését, hogy V'etnam egyesítésének ügye diadalmaskodik. A közlemény hangsúlyozza, hogy e találkozó folyamán őszinte, hasznos, gyümölcsöző véleménycserét folytattak. A I r | H r ■ I r ■■ „lazadas uj lángjai Az amerikai képviselőház már elfogadta a négerek megkülönböztetése ellen készült BOYCOTT! «ckm mz orn »a? wavmrn .•■SÄ'wq ,ölöze .mii í ■ törvényjavaslatot De ezt a határozatot a szenátus még nem emelte törvényerőre: folyik a huzavona. És ha törvényerőre emeli is, csupán a méltánytalanságok enyhítésére nyílik lehetőség, nem pedig az egyenjogúság maradéktalan megvalósítására. Tudják ezt az amerikai négerek is. Ezért folytatnak kitartó és lefegyverezhetetlen harcot igazi egyenjogúságukért. E küzdelmet nevezte el a Newsweek új száma A lázadás új lángjainak. Képeink, amelyeket ugyancsak a Newsweek közölt, jellegzetes dokumentumai az eseményeknek. A kép baloldalér „verekedés” látható az atalanfeú négerek és a fehér rohamrendőrök között. A második kér egy felhívás plakátja a Név York-i néger iskolásokhoz: Csatlakozz az egy napi bojkotthoz a szabadságért?1’ A „fekete forradalom” második évében történik mindez
