Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

fm. feürnär 2, vasárnap ». olAat Gáz, gáx9 gáz! Sok a „bába”, veszélyben a „gyerek" Naponta százan telefonon, kétszázan pedig személyesen — cipelve az üres gázpalackot — keresik fel Kecskeméten az Iparcikk-kiskereskedelmi Válla­lat gázlerakatát. Az ott dolgo­zók udvariasan, de félreérthe­tetlenül adják meg az érdeklő­dőknek és a cserélni szándéko­zóknak a választ: „Nincs gáz, s nem is tudjuk, mikor érkezik. Tessék holnap érdeklődni.” S a vásárló, a gázpalack-tulajdo­nos — aki bízott az ellátás za­vartalanságában, s egyéb főző­eszközén túladott — vagy maga, vagy felesége munka-, esetleg pihenőidejéből áldoz fel érté­kes órákat, de gázt így sem kap. Miért nem folyamatos az ellátás? Nem könnyű kinyomozni, miért nincs gáz. Mi végigjár­tuk ezt a fáradságos utat. A gázlerakat vezetője. Kerekes Dezső, így nyilatkozott: „Decem­ber 18-tól kezdődően nem fo­lyamatos a gázellátás, keveseb­bet kapunk a szükségesnél. Ja­nuár 11-ig felvett rendelések­ből még hétszáz fogyasztót nem tudtunk ellátni, azóta újabb kétezer igény érkezett.” A kö­vetkező utunk a megyei tanács kereskedelmi osztály vezetőjé­hez, Gerőcs Istvánhoz vezetett. „A jelenlegi helyzet a nagyobb fogyasztásból is származik — mondotta. — 1963 decemberé­ben száz fogyasztóra 85 csere­palack jutott. Ehhez még hozzá kell tennem, a múlt év decem­berében másfélszer több gáz érkezett, mint az azt megelőző A közelmúltban népes csoport verődött ősszé Kecskeméten, a Bethlen körúton épülő autóbusz­pályaudvar előtt és nagy ér­deklődéssel figyelte az ott levő rendőröket, az ügyészt, a nyo­mozókat és a fényképezést. A fentieken kívül ott volt még három fiatalember is, akikkel „eljátszatták” azt a bűncselek­ményt, amelyet az elmúlt év­ben követett el Gábor Antal. A huszonkilenc éves fiatal­embernek nem ez volt az első összeütközése a törvényekkel, már négy esetben volt bün­tetve. Ez a cselekménye azon­ban mindegyik közül a leg­súlyosabb, hiszen Gábor Antal emberölés bűntettének kísérle­tével vádolva került a büntető­tanács elé. A tárgyaláson meg­jelent a sértett is, sápadt ar­cán még mindig meglátszik a vérveszteség. Miklós Ferencnek hívják és Kecskeméten, a Va- csihegy 199. szám alatt lakik. A vádlottak padján ülő Gábor szintén kecskeméti, lakása a Malomház utca 22. számú ház­ban van. A személyi adatok felvétele után a bíróság kihall­gatja a feleket, majd a tanúk vallomásaira kerül sor. Az hamarosan kiderül, hogy féltékenykedésből történt a bűncselekmény. De próbáljuk összefoglalni a tárgyalóterem­ben elhangzottakat. A múlt év nyarán Gábor Antalnak a bátyja börtönbün­tetését töltötte, s élettársa, P. Lajosné, náluk tartózkodott. Gá­bornak gyanúja támadt, hogy amíg bátyja börtönben van, ad­dig élettársa Miklós Ferenccel tart fent kapcsolatot. Ezt a gyanúját nem is titkolta, több­ször felelősségre vonta P. La­jos nét és Miklós Ferencet is. Követelte tőlük, hogy mondják meg az igazat. Ez ismétlődött meg akkor is, amikor a múlt év hasonló időszakában, igaz, ugyanennyit növekedett az új fogyasztók száma is. A nagy hideg miatt pedig szintén emel­kedett a gázfogyasztás.” Ezért aztán szinte nap mint nap jártak, telefonáltak az ÁFOR-központba. December 29-én levélben kértek sürgős intézkedést, s január 2-án Szabó József, az Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalat igazgató- helyettese ígéretet is kapott: Január 13-ától kezdődően na­ponta 250 töltött gázpalackot, valamint kétezres tartalékkész­letet biztosítanak a megye ré­szére. A terven felül 900 palack meg is érkezett, de a szokvá­nyos 250-es mennyiséget nem szállították. Szerencsénk volt, mert Ge­rőcs elvtársnál jártunkkor ér­kezett egy távirat az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszttől: biztosítanak naponta 600 palack gázt Űj udvarról — az ország má­sik széléről —, de szállítási gon­dok miatt ezt az Iparcikk-kiske­reskedelmi Vállalat gépkocsival szállítsa el. Reméljük, ez talán segít valamit, s ha a tröszt sza­va igaznak bizonyul — volt, amikor kereskedelmi szerveink csalatkoztak az ígéretekben —, egy hót múlva megoldódik a folyamatos ellátás. Lánc, lánc, vállalati lánc... S ha már a folyamatos el­látásnál .tartunk, említsünk meg egy másik, ehhez kapcsolódó, de sokkal zavarosabb ügyet. Á gázt az ÁFOR a<2ja el az Ipar­évben a két fiatalember talál­kozott Kecskeméten, a Bethlen körúton. Gábor ekkor már tá­madólag lépett fel Miklóssal szemben; megállította, elővette nyitott zsebkését és a másik felé tartva követelte, hogy mondja meg az igazat, ismerje be, hogy viszonya van P. La- josnéval. Miklós tagadta ezt és el akart menni. Gábor azonban utána ment, megragadta és du- lokadni kezdtek. A megtáma­dott fiatalember védekezni pró­bált, de a következő pillanat­ban Gábor Antal olyan erővel szúrta hasba, hogy összeesett. A járókelők találtak rá, akik értesítették a mentőt, és a kór­házba szállították a szerencsét­len embert. Sok munkájukba került az orvosoknak, amíg si­került elérni, hogy életben ma­radjon. A tárgyaláson bizonyítást nyert, hogy Gábor Antal koráb­bi bűncselekményeit is ital ha­tása alatt követte el és általá­ban a szeszes ital fogyasztása játszott szerepet cselekményei elkövetésénél. Mivel azonban nem volt alkoholista, csupán kismértékben ivott, nem köte­lezte a bíróság elvonókúrára. A kecskeméti megyei bíróság szándékos emberölés bűntetté­nek a kísérlete miatt hatévi szabadságvesztés-büntetésre ítél­te Gábor Antalt, és a közügyek gyakorlásától háromévi időtar­tamra eltiltotta. A büntetés ki­szabásánál súlyosbító körül­ményként vette figyelembe a büntetőtanács a vádlott bünte­tett előéletét és azt, hogy az utóbbi időben az Ilyen bűn- cselekményeik eléggé elszapo­rodtak. Az ítélet még nem emelkedett jogerőre, mert az ügyész súlyosbításért jelentett be fellebbezést. Dr. O. F. cikk-kiskereskedelmi Vállalat­nak. A fogyasztó nála rendeli meg, de a kiszállítást a Kecske­méti Szolgáltató Vállalat intézi. S hogy teljes legyen a kör, a gázkészülékeket — rezsó, tűz­hely — a Bajai Gázmű szerviz- állomása javítja. Hogyan fest ez a gyakorlatban? A fogyasztó, ahol a család minden egyes tagja dolgozik, gázt rendel. Mi­után a szolgáltató vállalatnál fél nyolctól fél ötig tart a munkaidő, vagy megkapja a gázpalackot — szívesség a szom­szédtól, a házfelügyelőtől —, vagy nem. Igaz, a régi időszak­hoz viszonyítva — amikor al­kalmi munkások, ha kellett va­sárnap, későn este vagy korán reggel 10 forintért hordták a palackot — egy forinttal olcsóbb a szállítás. A javítás sem egyszerű — nem is beszélve a könyvelésről —, mert az Iparcikk-kiskeres­kedelmi Vállalatnál kell beje­lenteni, s a Bajai Gázmű hat szerelője közül — akiknek a megye kétharmadát kell átfog­niuk — aligha lehet valakit megtalálni. Jellemző a javí­tásra. hogy január 20-ig 70 ja­vítást. sok száz, kötelez» évi ellenőrzést, s jelentős számú új bekapcsolást kellett elvégezniük. A szolgáltató vállalatnak nyil­ván nem kifizetődő a szállítás, hiszen havonta két gépkocsi­val és kerékpárosokkal, a jó ellátást figyelejnbe véve, 2200 palackot tudnak kicserélni, s a 12 500 forint „nyereségből” csak üzemanyag, javítás címén 5700 forintot költenek, nem beszélve a rezsiköltségekről. A megoldás adva van Gázellátás, szállítás, javítás, kiutalás, értékesítés. Ahány te­vékenység, annyi vállalat, in­tézmény. Sok a „bába”, s ezért veszélyben a „gyermek”, a fo­gyasztó érdeke. Nem lehetne egyszerűbben? De igen. Meny­nyivel egyszerűbb, s tegyük hoz­zá, gazdaságosabb volna a kö­vetkező megoldás: az ÄFOR- nak teljesen mindegy, hogy melyik közbeeső szervnek — a kiskereskedelemnek, vagy más vállalatnak — adja értékesí­tésre a gázt. — A megye, a fogyasztó szempontjából azon­ban már nem közömbös, ki ér­tékesíti, javítja, szállítja ezt a fontos cikket. Több kereskedel­mi és vállalati szakember véle­ménye, de a logika is azt kí­vánja, hogy a gázügy e^y kéz­ben összpontosuljon. Az érté­kesítés nyereséges, a szállítás és a javítás kevésbé. Ha egy, a Bajai Gázmű kezébe adnák ezt az összevont tevékenységet, nem volna nehéz az egész gáz­ellátást, szállítást, javítást job­bá, panaszmentessé, s talán nyereségessé tenni. S ehhez kapcsolódik az el­látás jelenlegi helyzete is. A nyereségből esetleg az ehhez adott — ÁFOR, tanácsi — be­ruházásokból a megyeszékhe­lyen létrehozható volna egy bontóállomás, amely lerövidí­tené a cseretelepek közötti szál­lítási távolságot, s ezzel kikü­szöbölné az évek óta jelentke­ző kéthónapos gázhiányt. Ezek csupán javaslatok, de a jelen­legi kecskeméti 7000, s a megyé­ben ebben az évben új bekap­csolásra váró 5000 gázfogyasztó folyamatos ellátása szükségessé teszi ennek az áldatlan hely­zetnek mielőbbi, sürgős meg­szüntetését. Gémes Gábor A tárgyalóterembőlt Hat évre ítélték a bicskázót Prémium Egyszerű emberek tanyáz­tak, csendes, vacsora utáni be­szélgetés folyt. Szó esett a gázellátástól kezdve a tyúk áráig mindenről, ami szürke hétköznapjainkban közelről érint bennünket. „Hát maguk hogy vannak?” — kérdezte a háziasszony a szomszédot, aki vállalati ellenőr és igen sokat utazik, mert szinte egy or­szágrészre szól a munkaterü­lete. Sokszor hajnalban indul és éjfél után érkezik haza a vonattal, hogy pár óra múl­tán megint útra keljen. „Van elég probléma — felelt ez al­kalommal a kérdésre úgy ál­talában —. s bár tevékenysé­géről nem szokott nyilatkozni, ezúttal kissé kesernyésen folytatta. — Csak ne mindig úgy olvasnám az újságba, hogy ilyen jó a tervteljesítés, ennyivel meg annyival több áru készült... Ez igaz, de ha nem írják meg. milyen áron és hogyan kerülnek azok pél­dául az én szakmámban a fo­gyasztókhoz. becsapjuk ma­gunkat ... Én tudom. Minden nap kész árukat ellenőrzők, megfelelnek-e a követelmé­nyeknek A napokban egy új intézmény berendezéseinek fe­lülvizsgálatára hívtak ki. — Nemrég adták át a bútorokat, de jó részük már most hasz­nálhatatlan. A szekrények ol­dalai kipúposodtak, más da­rabokon szét jöttek az illesz­tések; szégyen a gyártó válla­latra ...” Nosza rátromfoltak jócskán a hallgatók. Az ellenőr bele­jött. Annyira, hogy hirtelen erre a túlzott kijelentésre ra­gadtatta magát: „A prémium­hajszolás az oka mindennek. Nézné meg az eredményt, aki kitalálta ... A munkások csak hajtanak, hajtanak, hogy töb­bet adjanak a tervezettnél, mert így lesz prémium és év végén nyereségrészesedés. De hogyan készítik sok esetben például X.-üzemben a bútort? . Olyan faanyagból, amelyről ” ők is, vezetőik is tudják, hogy még nem alkalmas feldolgo­zásra. Nincs jól kiszárítva, de­formálódni fog esetleg még gyártás közben is. Mert nyil­vánvaló,a tervét mindenki tel­jesíteni akarja. Az is, aki ki­vágta a fát. azok is. akik fel­fűrészelték, meg akik diszpo­nálták, szállították, s ott is iparkodtak ahol szárítani kel­lett, mert őket sürgették: „Anyagot! Anyagot!” A bú­torok elkészülnek, a tervvel látszólag nincs baj, de mikor átadásra-átvételre kerül a sor, öljük egymást. Én nem vagyok hajlandó átvenni, ők méltatlankodnak. idegesked­nek. követelőznek, verik az az. asztalt, hogy az árut le­gyártották, nincs jogom visz- szadobni. Pedig ők is tudják, mint én, hogy a szárítás fe­lületességéből következő hi­bák nemsokára kiütköznek a dolgozónál, aki a portékát megveszi. Csapjam be én a vásárlókat azzal, hogy a selej- tet átengedjem? Természete­sen nem általános jelenség ez a mi szakmánkban sem. de sok olyan hiba van, aminek az okát a prémiumban keres­hetjük. Inkább a jó munkát fizetnék meg jobban ...” „Az ám. a fene azt a pré­miumot! — kontrázott ezután egy, vendéglátóiparban dolgo­zó pénztárosnő. — Csak a ha­ragot csinálják vele, mikor ilyeneket mondanak: „Mit reklamálsz, hogy te is dolgo­zol úgy. mint a másik? Jól van, de ő a múltkor nem ka­pott prémiumot. Most te ma­radtál ki.” ... .Vagy érdemre adják a jutalmat, vagy akkor ne is adjanak, ha „beosztják”. Mert mivel is fejezte be a mi ellenőrünk? Azzal, hogy — „Inkább a jó munkát fizetnék meg jobban.” Itt áll­junk meg egy szóra. A pré­miummal, jutalmazással nem ezt tesszük? Nem azoknak jár ez. akik másoknál, az átlagos becsületes teljesítményt nyúj­tó dolgozóknál kiválóbbak, ki­emelkedőbb eredményeket mu­tatnak fel? Dehogynem — fe­lelnék ők — csakhogy ezen a szép köntösön, a premizálás nagyszerű elvén — a gyakor­latban csúnya lyukak vannak, több esetben rossz munkát is takar a prémium. Aztán jön az asztalosipari ellenőr az ér­veivel: „Megcsinálta a mun­kás a szekrényt?” Meg. Töb­bet is a tervelőírásnál. Érde­mel prémiumot? Objektíve igen, hiszen kifogástalanul összeállította a bútort. Pedig belül őt is bántja, hogy a szép, jó munkát olyan anyag­ra pazarolta, ami meg fogja szégyeníteni az előállítót. Az üzem teljesítette célki­tűzéseit? Igen. Még túl is szár­nyalta azokat. Minden bizony­nyal jól szervezték a munkát a vezetők, méltán kapnak pré­miumot. ök nem tudják va­jon, hogy az áruk egy része nem megfelelően szárított fa­anyagból van? Hogy baj lesz velük később? Jó szakembe­rek, ezzel — magukban — tisztában voltak. Hát akkor? Mit tehettek — mondanák —, ha nem volt idő a rendes ki­szárításra. mert egész éven át hullámzott az anyagellátás, s kaptak rajta, ha valami jött? Sürgette őket a terv. a keres­kedelem, a központ: Kell az áru, anyagot kaptak, kifogás nincs! Meddig kellene visszamenni a szálakon, hogy pontosan megállapítsuk, hol vettek még fel prémiumot tervteljesíté­sért, míg mondjuk az erdőből a vásárlóig bútorrá formáló­dott a fa? Hol fordult elő az első mulasztás, amit nem fed­tek fel — a tervezésnél, szál­lításnál? — és a rosszat jó­nak minősítve premizálták, és azontúl a hiba ment háztól házig, míg végül kiütközött — példánk esetében az intéz­mény szobáiban? Vagy a ci­pőnél, kesztyűnél a dolgozó otthonában. Tehát minden­képpen a fogyasztónál, aki se- lejtet kapott a pénzéért. De miért „haragszik” az egyszerű ember, a lelkiisme­retes munkás a prémiumra — ilyenkor? Mert ő a zsebén na­gyon megérzi, mit jelent az érdemtelenül kifizetett juta­lom. (Minél teltebb valakinek az erszénye, annál hajlamo­sabb a „megértő” elnézésre.) Mi lesz majd az intézmény rossz bútorai miatt induló jo­gi eljárások következménye? A vállalat harcol, míg csak valamit is lefaraghat a kár­térítési összegből, aztán a pénzt majd globálisan megfizeti az üzem. S akkor sokan örülnek, hogy a felelős­ség elmosódott. Év végén — természetesen — szintén „glo­bálisan” szisszennek fel a meg­csappant nyereségrészesedés miatt. Nem a prémiumot kell te­hát szidni, hanem azt. aki rossz munkáért hajlandó ju­talmat felvenni, s azt — első­sorban is azt! — kell erszény­be vágóan megleckéztetni, aki selejtért. elfuserált tervekért, helytelen intézkedésekért ju­talmat merészel kifizetni. Azt is, aki a „havernak”, hízelgő­nek, a szebb kartársnőnek szí­vesebben javasol prémiumot a gyenge teljesítményért, mint azoknak, akik méltán rászol­gáltak, de talán „sokat jár a szájuk”, azaz bátran bírálnak. Azt is, aki azzal járatja le a premizálás nemes célját, hogy a munka mennyiségét, minő­ségét figyelmen Kívül hagyva azokat jutalmazza, akik .„leg­utóbb kimaradtak”. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom