Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

Vífég pfoíetéfjai, egyesuljefelf­XIX. ÉVFOLYAM. 26. SZÁM Ara 60 fillér 1964. FEBR. 1. SZÓMBA* A költségvetés vitája a Parlamente iNTfa •. j Magyarországra érkezett ^ Alekszandar Rankovics elvtárs Az országgyűlés pénteki ülé­sén folytatta az 1964. évi ál­lami költségvetésről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a Minisz­tertanács elnöke, Apró Antal, Fehér hajós, Fock Jenő, Gás­pár Sándor, Kállai Gyula, Ko­mócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, valamint a Po­litikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, s a kormány tagjai. Kállai Gyula felszólalása A vitában elsőnek Kállai Gyula, az. MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese szó­lalt fel. Beszéde bevezető részében utalt az elmúlt év gazdasági és politikai eredményeire. Megál­lapította, hogy idei tervünk a népgazdaság reális helyzetének és az ötéves tervben erre az esztendőre kitűzött céloknak megfelelő, teljesíthető feladato­kat tartalmaz. Vitába szállt azokkal, akik a forradalom táv­latait féltik a szocialista társa­dalmi rendszerben élő népek életszínvonalának emelkedésé­től. Mi azt tartjuk — mondotta az előadó —, hogy minél többet teszünk népünk életének továb­bi javításáért, annál jobban szolgáljuk a szocializmus esz­méinek világméretű térhódítá­sát is. Kállai Gyula foglalkozott az életszínvonal emelkedésének problémáival, emlékeztetett az elmúlt tél mostoha időjárására, és az ezzel járó nehézségekre, majd így folytatta: — Az idei tél eddig még a tavalyinál is hidegebb, az or­szág ellátása mégis jobb, mint tavaly: folyamatos a termelés és a főbb termékek szállítása. Az iskolákban sem kellett, nem is kell szénszünetet elrendelni. Sok helyen vannak ugyan át­meneti nehézségek, de mindent egybevéve azt mondhatjuk: az idén jobban felkészültünk a télre, már eddig is bebizonyí­tottuk, hogy gondos, alapos, előrelátó munkával elviselhe­tőbbé lehet tenni a nagy hi­deget is. Beszélt a munka ter­melékenységének problémairól, ötéves tervünk első három ^évé­nek eredményeiről. A mezőgaz­daság gépesítéséről, majd a gaz­dasági életünkben egyre növek­vő jelentőségű nemzetközi mun­kamegosztás elmélyüléséről, a KGST-be tömörült államok kö­zötti együttműködésről emléke­zett meg. A baráti országok kooperációja — mondotta — két úton halad előre: valamennyi ország közös vállalkozásai, to­vábbá az érdekelt országok kö­zötti két- vagy több oldalú meg­állapodás formájában. Mindkét út — mondotta Kállai Gyula — azonos célhoz vezet, az együttműködés elmélyítéséhez, a szocialista nemzetközi mun­kamegosztásból fakadó előnyök teljesebb, jobb kihasználásához. Méltatta a költségvetés egész­ségügyi, szociális és kulturális kiadásokra fordítandó előirány­zatainak emelkedését. Az idén közel 2 milliárd forinttal többet fordítunk erre a célra, s ez a költségvetésnek csaknem 29 szá­llókét. teszik ki — mondotta, fíitért az iskolareform célkitű­zéseire. Megállapította, hogy a központi gondolat a munkára nevelés, a munkaoktatás beve­zetése az iskolákban. Ez osz­tatlan elismerést váltott ki. Hangsúlyozta, hogy a közép­fokú szocialista munkaiskola alapvető típusának a szakkö­zépiskolát tekintjük, és ezt tartjuk a jövő általánossá váló középiskolájának. Hozzátette, hogy a szakközépiskolák létre­hozására több gondot kell for­dítani a jövőben. Különösen fontosnak tartjuk a mezőgazda- sági szakközépiskolák felállítá­sát, mert mezőgazdaságunk erősödő gépesítése, kemizálása és elektrifikálósa, a belterjes­ség fejlődése, a nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítések, a nagyüzemi baromfinevelés, az intenzív állattartás művelt me­zőgazdasági szakmunkások tíz­es százezreit követeli meg. A felsőfokú oktatásról szólva utalt a származás szerinti megkülön­böztetés megszüntetésére. Sokan azt hitték — mondotta Kállai Gyula, —, hogy ez a döntés veszélyes, visszaszorítja a mun­kás- és parasztfiatalokat az egyetemeken és a főiskolákon. Mit mutatnak valóban a szá­mok? — tette fel ezután a kér­dést. — Az idei tanévben nem volt semmiféle előírás, hogy a hallgatók hány százaléka le­gyen az első évfolyamon mun­kás- vagy parasztszármazású. Mégis úgy alakult a helyzet, hogy a nappali tagozatra fel­vett 14 ezer hallgató 44 száza­léka fizikai munkát végző szü­lők gyermeke. Ez azt igazolja, hogy a munkásság és a pa­rasztság gyermekei jórészt le­küzdötték azt a műveltségbeli hátrányt, mely korábban meg­volt. Részletesen foglalkozott a fel­szólaló nemzetközi politikánk főbb kérdéseivel. Megállapítot­ta, hogy tovább bővültek ha­zánk kapcsolatai a világ or­szágaival, ez indokolja külpo­litikai feladatok ellátására szánt költségvetési előirányzataink növekedését. Figyelemre méltó tény az is — mondotta —, hogy az észak-atlanti szerződés egyes tagállamainak kezdeményezésé­re az utóbbi hónapokban né­hány diplomáciai képviseletünk szintje emelkedett. Külképvi­seleteinket a magyar—görög, magyar—svájci, magyar—angol, magyar—francia, magyar—bel­ga, magyar—svéd viszonylat­ban kölcsönösen nagykövetsé­gi szintre emeltük. Külpoliti­kánkban — folytatta — válto- I'folytatás a 2. oldalonj Ünnepélyesen fogadták a jugoszláv delegációt a kelebiaí határállomáson Tegnap délelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt Y '-/.ponti Bizottsága meghívására hazánkba érkezett Alekszandar Ranken vics elvtárs, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság al- elnöke. a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­ságának titkára, Ivan Gosnjak, Jovan Veszelinov, Gyúró Pucar elvtárs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­sága végrehajtó bizottságának tagjai és Dobrivoje Vidics elv­társ, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága tagja. A jugoszláv delegáció tagjait Sándor József, a Magjai- Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága irodájának vezetője, a Központi Bizottság tagja, Púja Frigyes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Glied Károly, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára, dr. Varga Jenő, a Bács-Kisikun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága el­nöke, valamint a községi párt- és tanácsvezetők fogadták a kelebiai határállomáson. Glied Károly elvtárs üdvözlő szavai után rövid baráti esz­mecserére került sor a jugoszláv vendégek és a fogadó bizott­ság tagjai között, majd a delegáció folytatta útját Budapest felé. Február: mezőgazdasági könyvhónap (M. L.) Ma este a keceli mű­velődési házban Tompa Béla, a megyei tanács vb elnökhe­lyettese ünnepélyesen megnyit­ja az idei mezőgazdasági könyvhónapot. Nemcsak azért tartják a megnyitó ünnepségét a me­gyeszékhely vagy valamelyik város helyett egy községben, mert a mezőgazdasági könyv- hónap elsősorban a föld meg- művelőinek, a falusi lakosság­nak szól. Elismerés is ez: azért tartják éppen Kecelen, mert ez a község a könyvterjesztés­ben, az olvasómozgalom növe­kedéseben, a betű szeretetében a legelsők közé tartozik a me­gyében. S egyúttal bizonyság is az ünnepség arról, hogy íme üt tartunk: nem csupán né­hány entellektüel érdeklődik a könyvek, s néhány képzett szakember a szakkönyvek iránt! Hanem egy néhányezer lakosú községben is akadnak százával olvasó, tanuló, műve­lődni vágyó és kiművelt em­berfők. Vajon milyen sikerre szá­míthatott volna egy hasonló akció néhány évtizeddel ez­előtt? A kultúrának hovatovább hagyománnyá váló ünnepei vannak már nálunk. A Kos­suth-díjak kiosztása ugyanúgy országos érdeklődést keltő ese­mény, mint az iskolaév ünne­pei, vagy az évről évre ismét­lődő könyvhetek és hónapok. S a betűre rátalált népünk egy­formán szereti napról napra, évről évre jobban a szépiro­dalmat is és a szakkönyveket is. A kulturálódás csalhatatlan jele ez: a növekedés összesített adatain belül a helyes arányok is alakulóban vannak. A betű már nemcsak szórakozás, nem kizárólag érzelmi hatáskeltés vagy művészi élményszerzés eszköze, hanem az okulás, a tudás gyarapításának forrása is. Része így a jobb munká­nak, a imgyobb eredmények­nek; szerszám 'már. Kiváltkép a mezőgazdaság az a terület, ahol a tudás nö­velésén, a szakmai ismeretek bővítésén közvetlenül is múlik ■már a legközelebbi jövő. A mezőgazdasági termelés szín­vonalának, eredményeinek nö­velése javarészt azon dől el a következő években, hogy si­kerül-e gyorsan emelni a dol­gozók nagy tömegeinek szak­tudását, Nem is olyan régen még úgy általában beszéltünk paraszti munkáról, ma pedig 24 különféle mezőgazdasági szakmát ismerünk, ennyifélé­ről lehel szakmunkásbizonyít­ványt szerezni. De nem lehet­nek meg több-kevesebb — mindenesetre a kis magángaz­daságokban szükségesnél jóval több — hozzáértés nélkül a szakképesítéssel nem rendel­kező mezőgazdasági dolgozók sem. A mezőgazdasági könyvhó­nap a szakmai tudás fejlesz­tését szolgálja. Felkelti a fi­gyelmet a szakkönyvek iránt, jó értelemben vett propagan­dát jelent. A tervbe vett 17 író—olvasó találkozó pedig ezenfelül allcalmas módja lesz a személyes eszmecserének, a tapasztalatok bővítésének és sok jellegzetes helyi kérdés tisztázásának. A mi megyénk­ben a táj jellegének megfele­lően különösen nagy érdeklő­désre tarthatnak számot és igen hasznosak lesznek a szőlő-, gyümölcstermesztéssel kapcso­latos előadások és könyvek. A könyvtarát bizottságokkal és a könyvtárakkal együtt ké­szült a könyvhónapra a ter­jesztő hálózat is: a földmű­vesszövetkezeti könyvesboltok és az állami könyvterjesztő vállalat boltjai. Szem előtt tartva a szocialista könyvter­jesztés alapelvét: a könyvel­adás nemcsak kereskedelmi feladat, hanem fontos népmű­velési tett is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom