Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-16 / 12. szám
»6t január K, csütörtök 8. óidat A gépek lüktető szívénél Felperes a népgazdaság „A más kutyája" A HATALMAS szerelőcsarnok sokszámyú ajtaja nehezen nyílik: az éjszakai fagy jégzárja tartja még bilincsben. Fém és fa sikolt, ropog, amikor az olajzománcozta kezek feltépik, s utat nyitnak a kívül várakozó erőgépnek. A motor lármájával együtt a külvilág hideg lehelete is beoson a „felboncolt” gépek közé. Mert a Kalocsai Gépállomás szerelőcsarnokában a mezőgazdasági erő- és munkagépek téli javítását végzik, szalag- rendszerben. Milyen is tulajdonképpen ez a „futószalagon” történő javítás? — A megye több gépállomásához hasonlóan decemberben tértünk át a gépjavításnak erre a módjára — világosít fel kísérőnk, Takács György mechanikus. — Előnyét mindazok, akik ismerik az eddigi javítások menetét, méltányolják. Hiszen amíg azelőtt jóformán minden szerelő az összes munkafolyamattal foglalkozott, most — e, másképp „részegységesnek” nevezett javítás során — mindenkinek megvan a maga kijelölt feladata, senki nem „kontárkodik” a másik munkájába. De tekintsük meg közelebbről: milyen folyamatokon esik át az éppen most kezelésbe vett MTZ univerzál traktor; A bejárattól pár lépésnyire kezdetét veszi az erőgép szétszerelése. Mint a dióról a héjat, úgy emelik le gyakorlott kezek a motor burkolatát, majd szedik szét a gépet a legapróbb porcikájáig. Itt sürögnek-forog- nak a legtöbben a csarnokban dolgozó huszonhat műhelymunkás és traktoros közül. Most még, amíg ki-ki a rá váró feladatihoz hozzászokik, a teendőket „beidegzi”, kicsit bizony lassabban halad a munka. De néhány nap csupán, és a kéz „átáll”, hozzáidomul azokhoz a mozdulatokhoz, amelyeknek a jó szerelő vérévé kell válniok. A szétszerelés után egy jókora tartályban lúgos melegvizes fürdő oldja fel és távolítja el az alkatrészekről a szennyeződést. KÖVETKEZŐ „állouáá" az úgynevezett hibafeÉvételezés. Ezen a poszton tökéletes szaktudás és biztos ítélőképesség a legfőbb követelmény. Kupusz Géza meósra és segítőtársára, Fekete Péter traktorosra vár a feladat, hogy a hozzájuk kerülő géprészek további sorsa felől döntsenek; Nem említettük még, hogy a gépek javítása típusonként történik. Most például az MTZ- traktorok cannak „műsoron”. Ilyen gépe 19 van a gépállomásnak. Ha ezeknek a javításával végeztek, akkor fognak 28, a tíz ..kék monstrum” — vagyis D—4—K, majd a többi erőgép rendbetételéhez. Kupusz Gézáék tehát töviről hegyire átvizsgálják, kézbe vesznek minden alkatrészt, majd annak megfelelően, hogy állapotuk milyen, mennyire használódtak el, csoportosítják őket. Minden legkisebb gépdarabra — típusonként más színű és gépenként más alakú — jelzést festenek, hogy majd az összeszereléskor könnyebben menjen a munka. Külön polcra kerülnek a hibátlan, használható alkatrészek; a javításra szorulókat pedig a kovács, esztergályos, illetve hegesztő műhelybe irányítják. A kiselejtezett, használhatatlan alkatrészeket a raktár pótolja újakkal. — Egy gép „átfutási” ideje — válaszolja kérdésünkre a hibafelvételező — rendes körülmények között mintegy másfél napot venne igénybe, ami azt jelenti, hogy a szétszerelés megkezdésétől számított másfél nap múlva már újjávarázsolva kellene a gépnek elhagynia a csarnokot. Sajnos, az anyaghiány meglehetősen lassítja a munka ütemét. AZ EGYÉB géprészek felújításának zöme a csarnok hosz- szanti oldalán elhelyezett — négy esztergapaddal és két marógéppel felszerelt — szerszám- gépműhelyben történik. Itt Pergel Miklós, aki a szakmában több mint két évtizede dolgozik, éppen a tengelycsapágyhely fel- szabályozására oktatja a mellé beosztott két ipari tanulót. Az erőgép szíve, a motor, Gál Mihály „birodalmába”, a motorszerelő műhelybe kerül, a szomszédos bejárató műhely dolgozóinak feladata pedig a kijavított motor fékpróbájának, valamint a motorfogyasztás és az olaj nyomás ellenőrzésének elvégzése. A sokféle trtat megjárt, fürdetett, befestett, olajozott, tökéletesen rendbe tett alkatrészek a csarnok túlsó végén, az „ösz- szeszereldében” találkoznak isFebruár — mezőgazdasági könyvhónap Az immár hagyományos mezőgazdasági könyvhónapot az idén februárban rendezik meg. A könyvhónap eseményeit január 31-én Nyíregyházán országos megnyitó vezeti be. Ezt követően az ország minden megyéjében és járásában, számos városban és községben különböző rendezvényeken népszerűsítik a mezőgazdasági könyveket és folyóiratokat. mét. Itt az első munkafolyamat fordítottját láthatjuk. A mintegy két nappal ezelőtt darabokra szedett gép itt válik újra egésszé, s tegyük hozzá: jobbá, mint volt. — Műhelyünkben — folytatja kísérőnk — nemcsak saját gépeink javítását végezzük, hanem a velünk szerződéses viszonyban álló, a körzetünkben levő tsz-ek gépeinek java részét is. Ezek a „hófödte” téli hónapok a felkészülés, az új feladatokat megelőző erőgyűjtés jegyében telnek. Mire a tavasz kinyílik, valamennyi gépet rendbe tesszük. .. SZAVÁT felcsattanó motorzaj nyomja el. Egy „megfiatalodott” MTZ indul méltóságteljesen a szélesre tárt kijárat felé. A szürke, téli megvilágítású csarnokon kék fátylat húz át az üzemanyag felszálló párája. A meggypiros burkolat alatt pedig mint egy újra lüktetni kezdő szív, veri szapora ritmusát a zümmögve muzsikáló motor. Jóba Tibor A lakás festése — ha csak egy-két napig tart is — alaposan kibillenti lakóit a megszokott életükből. Ilyenkor minden a feje tetején áll. Összeszorul a család, egymás hegyé- re-hátára tornyosodnak a bútorok, semmi sincs a maga helyén. Hát még ha az otthon tatarozásáról, teljes felújításáról van szó! S ha a szükség úgy hozza, mégis szívesen viseli az ember az ezzel járó nehézségeiket. Mert megvan az a reménye, hogy eltelik az a két- három hét, s utána kellemes lesz az élet a tiszta, újjávarázsolt otthonban. Ilyen érzésekkel fogadták tavaly júniusban a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat dolgozóit a Nagykőrösi utca 31. számú ház lakói is. Bezzeg, ha sejtették volna, mit tartogat számukra a jövő! Korszerű módszerekkel öt hét alatt jószerint vadonatúj emeletes házat lehet építeni. A kritikus ház lakói pedig öt héttel azután, hogy az IKV dolgozói hozzákezdtek az örömmel fogadott felújítási munkálatokhoz, mégis ilyen panasszal fordultak a népi ellenőrzési bizottsághoz: a munka vontatottan halad, a régi lefolyó csöveket ugyan kicserélték már, de a lakások még mindig feldúltak, felásottak. Az elvégzett A Megyei Döntőbizottság jegyzőkönyveiben felperesként sohasem a népgazdaság van megjelölve. De a bizottság dolgozói a döntés előtt minden esetben mérlegelik a háttérben meghúzódó „fél” érdekét is. Mert az, hogy X, vagy Y vállalat fizeti a kötbért, csak másodrendű kérdés. A kár megtérítése még nem jelenti azt, hogy most már minden a legnagyobb rendben van. Az év elején került a bizottság elé a Kecskemét és Vidéke Körzeti Fmsz panasza. A földművesszövetkezet törkölyt vásárolt a Helvéciái Állami Gazdaságtól szeszfőzdéje részére. Közös megállapodásuk értelmében a cefrét az állami gazdaság tárolta néhány hónapig. Az elszállításnál azonban kiderült, hogy a törköly szakszerűtlen tárolás következtében tejsavas erjedést kapott, és szeszfőzésre alkalmatlanná vált. munkát nemegyszer fel kellett bontani, s újrakezdeni. Emellett nagy az anyagpocsékolás sőt, a társadalmi tulajdon védelmére sem fordítanak kellő gondot. A bejelentés nyomán népi ellenőrök szálltak a helyszínre. Vizsgálatuk után a vállalat igazgatója intézkedett az anyagok gondosabb tárolásáról — a ház udvarán levő, zárható garázsban helyezték el azokat. Elismerte, hogy a munka lassú, s megígérte: a ház tatarozását a legsürgősebben befejezteti. Mindezeket a megyei népi ellenőrzési bizottság 1963. július 26-án készült jegyzőkönyve rögzíti. Mi az oka mégis, hogy az egyik érdekelt lakó, Csőszi Sándor, december 20-án ismét a NEB-hez folyamodott segítségért? A nyári helyszíni vizsgálatot követően — kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan — valarné- lyest megélénkült a lakások tatarozása. Ám a fellendülés nem sokáig tartott. Javítás és bontás — a szakszerűtlen munka miatt — egymást követték. S öt-hatnapos, egyhuzamban végzett tatarozás után időnként két- háromhetes szünet következett. Pár nappal az ünnepek előtt pedig Csőszi Sándor így panaszkodott: Az ügy még nincs lezárva7 de az állami gazdaságnak minden bizonnyal meg kell téríteni a tönkrement anyag értékét. Miután ez is megtörténik, a jegyzőkönyv irattárba kerül, és a vita ezzel látszólag meg is van oldva. De csak látszólag, mert a népgazdaság mindenképpen veszít. Ezt azonbair sűrűn szem elől tévesztik egyesek. Az állami gazdaság megbízottja például azzal védekezett a tárgyaláson, hogy miután a törköly az eladás után „idegen tulajdonná” vált, tulajdonképpen érthető, hogy nem fordítottak különös gondot a tárolásra. „A más kutyája” elv kísért ebben a szemléletben. Ennek pedig nincs helye társadalmunkban, amelynek lényegéből, felépítéséből fakad, hogy minden gazdasági eredmény, vagy eredménytelenség mindannyiunkat közvetlenül érint. Békés Dezső „Noha a többi lakásból kivonultak már a vállalat dolgozói, az enyémben még mindig egyetlen szoba áll öttagú családom rendelkezésére. Befűteni ezt sem lehet, mert az ablakok és az ajtók nem záródnak rendesen. A „kijavított” ablakok résein befolyik a hóié. Az előszoba ajtóját hetek óta nem lehet csukni, kicserélt kilincse nyomban eltört, zárja elromlott. A festők, félbehagyva a munkát, elvonultak, mert a raktárból kifogyott a zománc. Az új festés mindenütt lehullik. A parketta egyáltalán nincs kijavítva. Egyszóval teljesen lehetetlen körülmények között élünk. Tűrhetetlennek tartom, hogy a június elején megkezdett felújítást a lakásomban a mai napig sem fejezték be, sőt, a napokban újra elkezdett munkát is abbahagyták.” S a másnap megtartott újabb NEB-vizsgálat megállapította: a bejelentésben foglaltak fedik a valóságot. Az ellenőrzési bizottság elnökhelyettese azonnali intézkedésre kérte fel a vállalat igazgatóját, aki december 22-én ekként válaszolt: „A mai napon a legszükségesebb munkálatok elvégzésére kiadtam az utasítást, s még a karácsonyi ünnepek előtt felszerelik a kilincset és kijavítják a parkettát. A többi munkát csak az ünnepek után tudjuk befejezni.” És az eredmény? A bejárati ajtó kilincsét még az ünnepek előtt megjavították, a parkettához azonban nem nyúltak, s bár a mesteremberek az ünnepek után megjelentek Csősziék lakásában, tettek-vettek is ott, a felbolygatott lakás javítása még mindig messze van a befejezéstől. A falakról változatlanul pereg a festék, újból kell a munkát kezdeni. A hónapokkal korábban bemázolt ablakok festékét itt-ott lekoptatta a hóié, az ajtók réseit a festés után tömítették — léccel — újból kell mázolni. Az egyik szoba parkettája gyalulásra, körű lszegésre vár és így tovább. Mindez közel nyolc hónappal a felújítás megkezdése után! Mi következzék most? A vállalat igazgatójának újabb felszólítása a népi ellenőrzési bizottság útján? Önmagába visz- szatérő görbe lenne ez. Hathatósabb közbeavatkozásra van it szükség, most már talán a vállalat felügyeleti szerve részéről. Annál is inkább, mert Cső- sziéfe esete nem egyedülálló. e. l hozzá a tizennnégy U— es UE— Szüle Az 1700-as évek elején telepedtek ide az emberek. A község régi központja a mai Pusztaiak környékén volt. A település és a környező földek a második világháború végéig a kalocsai érsekség tulajdonában voltak. Az 1730-as évek nagy árvizei igen megrongálták a pusztalaki vályogházakat, így a lakosok egy magasabb fekvésű helyet kerestek házaiknak. A legmegfelelőbbnek a szomszédos Gedir-domb látszott. A „Gedir” és a „Pusztaiak” szavakból alakult ki a mai Géderlak község neve. Ezt a kis történetet a falu egyik pedagógusától hallottam. — Ha felkeresik községünk legidősebb lakóját, ő még többet tud mesélni a régi időkről — mondta. ® így kerültem a falu Kalocsa felé eső részének legszélső házába, a 98 éves Simon János néhoz, Juli nénihez. Az ezer ránctól barázdált arcú szüle — így szólítják a rokonok és a szomszédok — az ágyban pihent. — Nem vagyok beteg, üljön csak ide, lelkem... Elfáradtam egy kicsit. Ebédet főztem... — emelkedett fel az ágyban. János bácsi, a fia — 71 éves — a szüle dereka alá igazította a párnát. — Kislány koromban a többi falusi gyerekkel a Pusztaiak melletti réten legeltettük a libákat. Néha az apám is kijött velem. Egyik alkalommal tőle hallottam Géderlak keletkezésének m történetét — kezdte Juli néni reszkető hangon. A félmondatokból álló elbeszélés a jegyzettömbömben kapta az itt következő végleges formát: Az árvíz után a pusztalakiak küldöttséget menesztettek a község teljhatalmú urához, az érsekhez, hogy engedélyezze nekik a Gedir- dombon való letelepedést. Szó szót követett, míg végül a kegyelmes érsek úr egy fejbólintás- sal hozzájárult a parasztok alázatos kéréséhez. — Mire emlékszik a legjobban Juli nénit — kérdeztem. Az én hangom is megremegett, úgy éreztem, nem épp a „legkézenfekvőbb ez az érdeklődés. — Hát nem szívesen gondolok rá, de nem tudom soha elfelejteni a vályogverést. Az uram — 40 éve halt meg — Kudeaereses) eljárt paprikázni. S én — ez id ő alatt — vályogot vertem. Naponta 3—400 téglát. Száz darabot negyven krajcárért adtam. Ezért a pénzért egy rőf ruhaanyagot adott a boltos. Esténként meg mosni jártam a kántor úrókhoz. — Ez mikor történt? — szakítottam félbe. — A kántor úr 1913- ban halt meg — mondta mosolyogva. Iskolába — egy gyermekkori szívbetegség miatt — nem járt. A régi nádfedeles iskola századik évfordulójára — melyet 1960-ban tartottak — mégis elhívták a falu legidősebb lakóját, az öreg szülét. Juli néni emlékkoszorúja mellé kerültek a család fiatalabb tagjainak: fiának, Simon Jánosnak, unokájának, a 39 éves Gábornak, dédunokáinak, a VI. osztáiyo& Juliskának és a 10 éves Gabinak — az iskola régi és jelenlegi tanulóinak koszorúi is. — Mivel foglalkozik napközben, Juli néni? — Főzök, takarítok és eszem. Sokat eszem és finom dolgokat... Sőt, naponta két-három deci borral is megöntözöm az ebédet — tette hozzá hamiskás mosollyal. Későre járt az idő. Este hat után már elnéptelenednek a falu utcái. Elbúcsúztam az idős asszonytól. János bácsi is jött velem. A ház félig nyitott ajtaján keresztül kiszűrődött a verandára Juli néni hangja: — Aztán siess ám haza, fiam... — Mindig ezt mondja — mormogta maga elé, miközben kucsmáját mélyen a homlokára húzta. — Már hetven éve... v Kovám Miklós Lakásfelújítás — de milyen áron ?
